Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-11 / 6. szám
XXXVII. évfolyam 6. szám Szekszárd, 1909 február 11 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t. hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön I Előfizetési ár: Egész évre 12 K, ", évre 6 K, */« évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában i Hivatalos hirdetések : 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillé Az osztrákok. Nem tudóm, kinek az agyából került ki, elég az hozzá, hogy az osztrák és magyar birodalmakban uralkodó politikai jelszó és kormányzati elv a legutóbbi időkben az lett, hogy az általános, egyenlő, titkos és községen’«énti képviselőválasztási rendszer az egyetlen gyógyszer, melynek alkalmazása egy varázsütésre megszünteti a különböző fajok nemzeti törekvéseit és egymásközti súrlódásait. Istennek hála, először Ausztriában alkalmazták ezt a csalhatatlan szert, melynek nem volt kisebb pártolója, mint maga a közös uralkodó. Magyarországon minden gondolkodó politikus, mindjárt a terv felmerülése alkalmával, belátta, hogy ha ez a rendszer, minden korlátozás' nélkül életbeléptettetnék nálunk, ami különleges viszonyaink közt az nem volna egyéb, mint ezer éves alkotmányunk, féltékenyen őrzött önálló államiságunk gyászos sirja. Szerencsére vezető államféríiaink bölcs közbenjárása eredményezett annyit, hogy az uralkodó beleegyezését adta egy oly választási javaslat előterjesztésére, mely az általános választói jogosultságon épült tel ugyan, de annak méregfogai eltávolíttattak, oly módon, hogy a magyar faj hatalmi túlsúlya veszedelemben többé nem forog, vagy legalább is küzdelemmel, harckészséggel és ösz- szetartással megmenthető. Nem szükséges egyéb, hogy az általános választói jogra vonatkozó felfogás, illetékes helyen lényeges módosításon menjen keresztül, mint megfigyelni a dédelgetett Ausztria jelenlegi viszonyait. Ausztriában életbe lépett a korlátlan választói jog s az osztrákok, bennünket lenézve, büszkélkedtek benne, hogy övék az első népparlament. Az uralkodó pedig bizonyára abban a reménységben élt, hogy jövőben megszűnik, vagy legalább is megenyhül az a késhegyig menő harc, mely Ausztriában németek, csehek és egyéb népfajok közt az alkotmányos kormányzást szinte lehetetlenné tette s a nyelv kérdésben áthidalhatatlan ellentéteket teremtett. Most már bizonyos, s az osztrák parlamentben legutóbb történt botrányos események után mindenki beláthatja, hogy az általános választó jog életbeléptetése nem szüntette meg a nemzetiségek közti ádáz harcot s csak az lett annak eredménye, hogy a küzdő telek sokkal nyersebbek, durvábbak, mint becses elődjeik. Már most, mi lett volna annak eredménye, ha a kétséges értékű kísérlet nem csak Ausztriában, hanem nálunk is életbe léptethetett volna. Bizonyára, . most nem volna egyetlen-egy biztos pont, melyen az illetékes körök pillanata reménységgel megnyugodhatnék, hanem lenne egy általános felfordulás, mely a Habsburgok kettős birodalmának alkotó részeit? való felbomlását s a leselkedő nagyhatalmaknak biztos prédájává válását eredményezné csak. Hát ha ezt akarják udvari körökben, akkor nem kell egyebet tenni, mint megmaradni állhatatosan az eddig követett utón s a meglevő mérhetetlen zavart átplántálni a monarchia másik felére is; akkor annak következményei mértani pontossággal elő fognak állani. De ha ezt nem akarják, amint hogy nem is akarhatják, akkor elkövetkezett a tizenkettedik órája annak az elhatározásnak, hogy Bismarck tanácsát követve, a súlypontot áthelyezzék Budára. Ott még van egy olyan erősség, mely biztos támpontot nyújt a zavaros helyzetből való kibontakozásra. De, hogy Magyarország ezen történeti küldetését sikeresen megoldhassa, arra az szükséges, hogy az intéző köröknek véglegesen szakitaniok kell eddigi végzetes politikájukkal, melyet hazánkkal szemben követni hosszú időn keresztül jónak láttak, s mely abban összpontosult, hogy Magyarországot minden téren gyöngíteni kell. Egy erős, kielégített, nemzeti fejlődésében nem akadályozott s úgy gazdasági, mint politikai téren függetlenné tett Magyar- ország képes volna a széthúzó elemeket végzetes törekvéseikben megakadályozni s lenne az a jegecesedő gócpont, mely természetes súlyával maga köré gyüjtené mindazon erőtlenebb részeket, melyek most kifelé, idegen nemzetek felé gravitálnak. Ám ennek belátása még eddig nem következett el, de minden jóstehetség nélkül megállapítható, hogy be kell következnie. Ez a tények kérlelhetetlen logikája. Csak már késő ne legyen, mikor ez a belátás elkövetkezik. De bármi történjék is, mi elvagyunk határozva létünkért, fennmaradásunkért minden rendelkezésünkre álló eszközzel, a legelszántabb harcot folytatni. Minden elkövetkezhetik, de Magyar- országnak ebből a megoldhatatlannak látszó zűrzavarból épen, sértetlenül, a maga független állami mivoltában kell kikerülnie. Ez olyan elhatározásunk, melyen sem idő, sem a hatalmasok akarata, még maga a végzet sem változtathat semmit. A történelem kétségtelen tanúsítása szerint csak azok a nemzetek és államok pusztultak el, melyéknél TÁRCA Hivatalban. Irta: Pásztor József. Ejy álmatlan éjszaka után az öreg Gergely szomorúnak, céltalannak találta az életet. Amióta nyugdíjazták, másként próbált élni, de sehogy sem tudott a régi rendtől elszokni. Amint lassan öltözködött, valami fanyar érzés fogta el. Unalom, közöny minden iránt. Amint belenézett a tükörbe, visszahökkent. Mintha tiz évet öregedett volna. A hivatalos élet napról-napra élő rendjében, a nagy megszokás- ban az életről, az öregségről s az elmúlásról \ egészen megfeledkezett. Félt. Gondolkodott. EÍ- Ifacsarodott a szive. Mit csinált eddig? Negyven év alatti Az élet rohanó perceit, mint a fövenyt beleszórta a hivatalos élet örökké zugó, rohanó ánjába; a sok párán homokszem mind, mind elsodródott, nyomtalanul. Nem tudott otthon maradni. Kóborolt az utcákon céltalanul s egyszerre csak a régi hiva- t ala elé került. Különös érzés fogta el. A nagy (ház komolyan, nyugodtan várta őt. Valami ösz- tönszerüleg vonta befelé. S egyszerre heves vágy ébredt a lelkében, hogy bemenjen a hivatalába, végigjárja újra a folyosókat, megnézze a régi helyét, a kopott, szúette Íróasztalát, hogy beszélgessen a kollégákkal. A szive dobogott, amint fölment a lépcsőn. Ugyanaz a lépcső, ugyanaz a fekete, piszkos vaskorlát, azok a kopott falak, mégis mintha minden uj lett volna. A folyosó kitágult, a lépések másként kongtak. Régi emlékek játszadoztak a lelkén s elérzékenyedett. A hivatalnokok meglepetéssel ugráltak föl, amint benyitott a hivatalba. — Hát hogy van ? Mit csinál ? Hogy érzi magát ? — kérdezték több felől.- Gergely a bajuszát húzogatta s lassan, meghatottan mondta: — Jól . . . elég jól . . . elég jól . . . — Mi csak kínlódunk! — kiáltott fel egy egészséges arcú, harminc év körüli kivatalnok. — Bár én itt hagyhatnám ezt a rongyos hivatalt. Falura szeretnék menni. Kis ház, kert . . . — No-no, — szólt közbe Gergely. — Ha mondom, — folytatta tüzesen a hivatalnok. — Ez nem élet. Levegő kell az embernek, a szabad természet. Csak az az élet! — Boldog ember Gergely ur, — szólt egy szelíd arcú, szürke szemű, cvikkeres kis ember s a homlokát vakargatta. — Ha nekem annyi időm lenne! — Hát időm van ... időm az van, — motyogott Gergely. A cvikkeresnek fölcsillant a szeme, úgy folytatta: — Nem látta az uj kagylóimat ? Van egy gyönyörű példány. Xylophena genusz ! Nehezen jutottam hozzá! Csak egyszer ott barangolhatnék a tenger partján . . . magam gyüjthetném a kagylókat, halakat preparálnék . . . Csak idő lenne hozzá, szabadság! — Szabadság. Persze, — sóhajtott föl egy sápadt, szomorú arcú fiatalember. —- Ha szabad ember lehetnék! — Ugyan mit csinálna ? — kérdezte gúnyosan a másik. — Azt én tudom, hogy mit csinálnék, — felelt a fiatal. .— Hehe, mi is tudjuk, — szólt egy kis szürkülő fejű ember, aki eddig hallgatott. Verseket írna hehe . .. verseket . . . tegnap is találtunk egyet a kivonatok közt hehe . .. úgy, úgyA fiatalember elpirult, a szeme villogott s hevesen kiáltozta : — Hát igen. Verseket írnék ! Mit tudják, hogy mit tudok én ? Maguk is jajgatnak s mégis azt nézik egymásban, hogy mi egy hivatalnok, nem azt, hogy mi az ember! Gergely meghökkent. Mintha ezek más emberek lettek volna. Világosság áradt a homályos zugba. Az ő szive is kinyilt. Lehajtotta a fejét és csendesen, érzéssel mondotta: — Látják, látják ... én meg szeretnék ide visszajönni .... A többi meglepetéssel kiáltott föl.
