Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-11 / 6. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY nem volt meg a szükséges eiő és akarat fentmaradásuk kiküzdésére. Nálunk pedig ez meg lesz. De akkor fogunk állani a legfontosabb elhatározás előtt s ez az lesz, kinyujtsuk-e? ismét, mint már többször tettük, Ausztria felé segítő jobbunkat, vagy pedig legyünk a végzet bekövetkezésének puszta szemlélői. Minden baj, minden szenvedés, nemzeti fejlődésünknek századokon keresztül minden akadálya Ausztriából került ki, elismerésre, hálára, rokonérzésünkre tehát nem számíthatnak. Marad csupán még a politikai szükségesség. Az pedig, hogy egy nagyhatalom elnyomott része legyünk, tán még sem oly nagy előny, melyért újabb 400 éves szenvedést magunkra venni szükséges lenne. Leghelyesebben cselekszünk tehát, ha egyelőre várakozó álláspontot foglalunk el és az osztrákok vergődésének puszta szemlélői maradunk. Ha pedig elkövetkeznék, ami nem lehetetlen, hogy ismét afelett kellene döntenünk, hogy áldozzuk-e? életünket és vérünket Ausztria fentmaradásáért, akkor ne vezessenek bennünket jó szivünk, lovagias gondolkozásunk érzelmei, hanem fontoljuk meg egész higgadtsággal, hogy mi üdvö- sebb, mi jobb ránk nézve, egy nagyhatalom mostoha fia lenni-e ? s igy élvezni annak kétségtelen előnyeit, vagy pedig alkotni egy, a nagyhatalmiság jó oldalait nem élvező, de önálló kisebb államot, mely azonban rendelkezik mindazon kellékekkel, hogy újra Nagy Lajos birodalmává fejlődhetik. Azt hiszem, a választás nem fog sok fejtörést okozni magyar véreinknek. Boda Vilmos A haramiának készült katonák sorsa. A fővárosi lapokat már bejárta az a rém- regénybe illő katonaszökési eset, melynek egyik hősét, Tóth Hadrapács Sándort a Szegeden állomásozó 46. gyalogezred megszökött tizedesét Decs községhez tartozó nagy halászkunyhóban folyó hó 6.án agyonlőve találták, a vele megszökött Szirovácz Péter közlegényt pedig a jánoshalmi csendőrség elfogta. A szenzációs eset részletei a következő : Marosi József decsi csendőrőrmester, Bellái József és Döhörhegyi István csendőrökből álló járőrnek Tóth József decsi községi rendőr jelentette, hogy ifj. Sági György decsi lakos arról adott hirt a községházában, hogy a „Lasíi“-csárda közelében levő nagjr halászkunyhóbán egy katona vérében fekszik hálva. A csendőrök nyomban kimentek a helyszínére és a halászkunyhóban valóban ott találták vérében a katonát. Körülötte minden fel volt forgatva. Összetört székek, edények és egy lámpa feküdt a földön. A kunyhó közepén egy nagy rakás hamu volt. Az agyonlőtt katona teljesen felöltözve, nagy vértócsában, fegyver mellett holtan terült él. Fegyverében öt töltényt találtak, egy töltény ki volt lőve, melylyel életét oltotta ki. A kunyhóban levő ágyon egy szurony derékszíjjal es egy kenyértarisznya hevert s a kenyértarisznyában százharminc darab teljes (éles) töltény volt. A ruhájáról és a nála talált levélből a csendőrök csakhamar megállapították, hogy az illető I a Szegeden állomásozó cs. és kir. 46. gyalog- ' ezred 16. század állományához tartozó Tóth Hadrapács Sándor tizedes, kinek pénztárcájában egy január hó 31-én keltezett kimaradási engedély-jegy és szüleihez Dorozsmára intézett búcsúlevél volt. A csendőrök'ekkor már arról is értesültek, hogy pár nap óta egy másik felfegyverzett katona is kóboról itt a „Lassi“-csárda körül. Bellái József és Döbörhegyi István csendőrök nyomban a szökött katona keresésére indultak? mig Marosi István csendőrőrmester Tóth tizedes hulláját Decsre szállította és távirati jelentést tett Szegedre a 46. gyalogezred parancsnokságának. Ezalatt Szirovácz Péter szökött katonát a jánoshalmi csendőrőrs elfogta, lefegyverezte és Decsre kisérte, mivel a hadbíróságot ide várták s folyó hó 7-én meg is érkezett. Szirovácz Pétert Decsen kihallgatták, aki a következő vallomást tette: Tóth Hadrapács Sándor tizedessel szövetkezve, fegyverrel és háromszáz tölténynyel azon szándékkal szöktek meg, hogy a rengeteg Bakonyban rablóbandát alakítanak. Miután az ezredtől szerencsésen megszöktek, elhatározták, hogy mindenkit kíméletlenül agyonlőnek, aki eléjük akad. Igy.találkoztak Födi István átokházi gazdával, akit.— mint mondá — kedv- téllésböl agyonlőttek. Folyó hó 4-én érkeztek meg az említett decsi halászkunyhóba és itt tartott tanácskozás után, Tóth Hadrapács Sándor tizedes indítványozta, hogy a közelben lévő „Lassi“- csárda lakóit mind kíméletlenül gyilkolják meg, azután rabolják ki 5ketr a csárdát pedig gyújtsák rájuk. Ezt a tanácskozást megelőző nap éjjelén a csárdában aludtak és ekkor nézték körül magukat. Ő t. i. Szirovác Péter a rablógyilkosságot ellenezte, amiért összevesztek és birkóztak is. Mikor valahogy megbéküitek, ő azon ürügy alatt, hogy a csárdából vacsorát hoz, Baja felé ———— — Igazat mondok, — folytatta csöndesen Gergely. — Oh én is, én is . . . amikor még fiatal voltam . . . akartam én is valamit . . . szenvedtem . . . valami úgy vonzott kifelé . .. de aztán ... megszoktam vagy mi ördög, de higyjék el: most szeretnék visszajönni. Hisz azóta nem élek, nem találom helyemet. Megszoktam ezt az életet. Átment a vérembe, aztán ha nincs egyéb . . . valamit kell csinálni ... az ember azért ember . . . Szótlanul hallgatták az öreget, aki egy kicsit elhallgatott, aztán lassan folytatta: — Tudom, hogy másként kellett volna. Talán megkellett volna házasodni, vagy mi ? Talán a feleség, gyerekek ? De igy mind maradt? Itt jól érzem magamat. Sokszor szidtam én is a hivatalt, de mégis . . . Most kiesett a talpam alól a föld. Úgy van urak. — Eh! — kiáltott föl az egyik. — Úgy él itt az ember, mint kukac a földben. Azt hiszi, hogy ott az élet. Nem ismeri a napot! — Visszajövök, — mondotta Gergely s gondolkodva maga elé nézett. — Még ma megkérem az igazgatóságot. — Elment az esze! De Gergely ur! — szóltak hozzá többfelől, de Gergely hadonászott s hevesen folytatta: — Dehogy ment el az eszem! Megjött! Gondolkoztam,, de már tóég volt. A legtöbb ember főbe lőhetné magát, ha gondolkoznék. Maguk utálják a hivatalt! Elakc.rnak menni ? Tessék! Tegyék meg! Szabadok! Senkit se tartanak vissza! Tudják merre van az igazgatóság, csak szólni kell! S végignézett a hivatalnokokon, akik meg- ütődve álltak egy csomóban, vállat vontak, egyik-másik morgott valamit. A Gergely arca földerült. Szivartárcát húzott elő zsebéből, a hivatalnokok felé tartotta s szelíden mondotta : — Bolond beszéd urak. Parancsoljanak! Gyújtsanak rá! Nos hát ki ül a helyemen ? . . . Nini, uj térkép a falon ? Az óra is más helyen. Az ajtó hirtélén' kinyílt s egy hamvas arcú fiatalember lépett be. Zavartan állt meg a csoport előtt, kalapját forgatta a kezében, körülnézett, majd fiatalos ügyetlenséggel hajolt meg a hivatalnokok előtt. — Az uj gyakornok vagyok, kérem szépen . . . Bartos Benő ... Az igazgató úr ide utasított, hogy itt foglaljam el a helyemet, ebben az osztályban . . . Gergely a fiatalember vállára tette a kezét, a szemébe nézett s úgy kérdezte tőle: — Hivatalnok akar lenni fiatal barátom ? — Igen kérem, — szólt ez félénken s ide- oda ugrált a szeme. — Nagyon fiatal még, — folytatta Gergely, — nincs valamire hajlama? Nincsenek vágyai? vette útját. Mjutáti- cselekményét megbánta, vissza akart térni ezredéhez Szegedré. Baja határában fegyverét, szuronyát és száznegyven darab éles töltényét elrejtette. így tehát ő Tóth Hadrapács Sándor tizedes öngyilkosságáról felvilágosítást nem adhat. Ezzel befejezte a szökött katona vallomását, akit Decsről Bajára kisértek a csendőrök és ott átadták a katonai parancsnokságnak. A Decsre megérkezett hadbirőság a megejtett vizsgálat után visszautazott Szegedre. Az öngyilkos Tóth tizedest felboncolás után Decsen temették el. Bizonyosia vehető, hogy a két szerencsétlen katona a Nick Carter-regény olvasásának áldozata. KÜLÖNFÉLÉK — Kinevezések. A király Rácz Ernő kassai kir. ügyészt, Rácz József szekszárdi rendőralkapitány bátyját, kir. főügyészhelyettessé nevezte ki. A m. kir. pénzügyminiszter Koharics Gyula kaposvári pénzügyi számtanácsost pénzügyi tanácsossá, Szabó Lajos szekszárdi, Bodnár István szekszárdi, Doroszlay -Lajos pécsi, Bédey Kálmán kaposvári, Saághy Ferenc pécsi, Dorner János pécsi számvizsgálókat pénzügyi számtanácsosokká, Ferdinand János szekszárdi, Schiller Ottó szekszárdi. Bozó Pál kaposvári, Szentmihályi Endre kaposvári, Schwartz Adolf siklósi, Halmos József mohácsi, Frey Jenő szigetvári, Mesits János kaposvári, Marthin Arthur pécsi, Brunner Kálmán dárdai, Mészáros Elek pécsi pénzügyi ellenőröket pénzügyi számvizsgálókká nevezte ki. A pénzügyminiszter Simon Gyula szekszárdi pénzügyigazgatósági dijtalan számgyakornokot, díjas számgyakornokká nevezte i(kí. A kereskedelemügyi miniszter Csapó Jenő szekszárdi postasegédtisztet, posta- és távirda- segédellenőrré nevezte ki. — Áthelyezések. A m. kir_ pénzügyminiszter Magyar Elek szekszárdi adótisztet a tiszaroffi, Jáross Béla tiszafüredi adótisztet pedig a szekszárdi adóhivatalhoz helyezte át. — Miniszteri szakfelügyelő. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a tolnamegyei összes polgári iskolák megvizsgálásával Ourgulits Antal móri áll. polgári iskolai igazgatót, bízta meg — Államvizsga Eichhardt István végzett joghallgató, bátaszéki lakos folyó évi január hó 23-án a pécsi joglyceum államvizsgálati bizottsága előtt az államtudományi államvizsgát sikeresen letette. A gyakornok egészen megzavarodott. Megijedt a kérdéstől s zavartan hebegte: — Az igazgató ur azt mondotta, hogy legszívesebben vesz föl a sok ajánlkozó közül. .. mert százan is ajánlkoztak kérem szépen . . . meg hogy jeles bizonyítványaim is voltak . . . azt hiszem, hogy meg fogok felelni . . . igyekezni fogok kérem szépen. — Jó, jó. De, hogy akar-e, szeret-e hivatalnok lenni ? Napról-napra bejönni ? Ugyanazt a munkát végezni, napról-napra— egészéletében. Pillanatnyi csend lett. Mindenki hallgatott. Künn sugárzott a déli nap, de az élet fényét felfogta az egymásra torlódó háztömegek szorongó árnyéka. Az égnek csak egy parány-’ foltja, — mint egy tiszta szem sugaras tekintet' — csillogott át a szürke falak között. A gyakornok a földre nézett. Halkar tortalanul törte meg a csendet: — Ha az ember elvégzi az iskoláit, talba akar jutni. Az anyám is annyira < hogy hivatalhoz jutok, hogy egy kis pénzt resek — sirt örömében kérem szépen. A hivatalnokok egyszerre megmozdu Az egyik Gergelyhez fordult s hevesen kiált« — No hát tessék elmenni! Mindenki j bad ! Dehát mikor az egész világ megbolond Mikor mind be akar jönni ! Kimenni egy se
