Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-23 / 51. szám

51. szám XXXVII évfolyam Szekszárd, 1909 december 23. függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj Istvan-utcza 6. sz., hová ä lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomós r,-t., hová a lap részére mindennemű _______hirdetések és p,énzk51demények intézendők Fele lős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, évre 6 K, */4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f. 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Előfizetési felhívás* Harmincnyolc évvel ezelőtt született meg a <7olnamegyei Közlöny», hogy úttörője legyen a vidéki hírlapirodalomnak vár­megyénkben. — Akkor indult meg lapunk, mikor csak azok vették kezükbe a hírlapírói tollat, akiket a közügyek és a közjó elő­mozdítása lelkesített önzetlenül, minden haszonlesés nélkül. A « Tolnámé gyei Közlöny» a legrégibb vidéki magyar hírlapok közé tartozik, melynek munkásai mindenkor meg­győződésből igazságosan szolgálták Tolna­vármegye közönségének érdekét és minden ügyben szemök előtt tartották a vidéki sajtónak nemes hivatását. Soha, még a legkényesebb kérdésekben sem tért el lapunk az igazságtól; soha sem feledkezett meg arról, hogy célja a kultu­rális, a közgazdasági és a társadalmi intéz­mények megteremtése, fejlesztése és fen- tartása. Mindenkor tárgyilagosan, pártatlanul foglalkoztunk a felmerült közérdekű kérdé­sekkel és tartózkodtunk a személyes kérdé­sek tárgyalásától. Nem kérkedésből, hanem az igazságnak megfelelőleg állítjuk, hogy vármegyénk száríiös közhasznú intézményének mi voltunk első megpenditői és támogatói. Jól eső érzés tölt el bennünket, ha meg­gondoljuk, hogy közel negyven év alatt mennyi közkérdés nyert lapunkban meg­vitatást és mily sok üdvös eszme nyert megvalósulást, melyeknek áldásait a közön­ség most már élvezi. Ezerféle bajok orvoslására törekedtünk a múltban és nem szűnünk meg a jövőben is közrehatni, hogy minden társadalmi osztály érvényesülhessen és saját erejével, munkás­ságával teremthesse meg szellemi és anyagi gyarapodását. Múltúnkhoz híven a jövőben is az igazság utján fogunk haladni és min­denkor csakis a tárgyilagos igazságot Írjuk meg, nem befolyásoltatjuk magunkat egye­sek és érdekcsoportok által. Megvagyunk arról győződve, hogy a nagyérdemű közön­ség támogatását annak köszönhetjük, hogy hűen, rendületlenül megmaradtunk kezdettől fogva hirdetett eszméink és elveink mellett. Jövőben is mindenkor a közérdeket és nem egyesek érdekeit fogjuk szolgálni, minden anyagi haszon nélkül, a legjobb tudásunk és meggyőződésünk szerint. Nem egy csapással, hanem csak lassan- lassan sikerült megszereznünk a közvélemény támogatását, szeretetét és becsülését, melyet a jövőben is igyekezni fogunk kiérdemelni az által, hogy csakis igazat Írunk; mert utáljuk a hazugságot, a szenzációhajszolást és az érdemeden tömjénezést. A <.Tolnamegye,i Közlöny», mint füg­getlenségi és 48-as politikai lap, a mostani válságos politikai helyzetben, midőn sötét és vészes fellegek fenyegetik nemzetünknek törvénybe iktatott jogait és ezredéves alkot­mányát, ragaszkod »ssal és kitartással ragaszkodik Magyarország felszaba­dítójának, Kossu h Lajosnak eszméi­hez, melyek kell, hogy egy hatalmas táborba tömöritsék mindazon lelkes haza­fiakat, akik óhajtják és akarják kivívni Magyarország teljes önállóságát és függet­lenségét Ausztriától. A «Tolnantegyei Közlöny Szerkesztő­sége arra törekedett a múltban, hogy iro­dalmi szinvonalon álló tartalmas lapot adjon olvasóinak kezébe, mely hű tükre legyen Tolnavármegye közérdekű eseményeinek. — Vezércikkeit Boda Vilmos felelős szerkesz­tőnk és más kiváló férfiak írják. Minden rova­tát gyakorlott hirlapirók vezetik, úgy, hogy a helyi és vidéki közérdekű hírekről gyors és meghízható tudósítást ad­hatunk. Nem mulaszthatjuk el, hogy őszinte köszönetét ne mondjunk lapunk előfizetőinek és barátainak szives támogatásukért. Midőn ezt tesszük, azon kérelmünket terjesztjük elő, hogy tartsanak ki jövőben is la­punk mellett és terjesszék azt bará­taik és elvtársaik körében. Január 1-vel uj előfizetést nyitunk a Tolnamegyei Közlönyre, mely a me­gyének legrégibb lapja s a független­ségi és 48-as Kossuth-pártnak egye­düli képviselője vármegyénkben. Felkérjük tisztelettel azon előfizető­inkét, akiknek előfizetése lejár, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek. Lapunkat a t. megyei tanítók és tanítónőknek fél árért küldjük meg, mi­vel a „ Tolnamegyei Közlönyu a „ Tolna­megyei Általános Tanitó-egyesület“-nek hivatalos közlönye. Előfizetési díjak: Egész évre 12 kor. Fél évre 6 kor. Negyed évre 3 korona. Kérjük régi előfizetőinket, hogy előfizetéseiket megújítsák s ismerőseik körében mentői több hívet toborozzanak lapunknak. Hátralékos előfizetőinket pe­dig nyomatékosan felkérjük, hogy hát­ralékos dijaikat az ujjal együtt küldjék be, mivel ellenkező esetben a lap kül­dését beszüntetjük, mert a lap kiadása nagy anyagi áldozattal jár. Hazafias tisztelettel: A „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Csak óvatosan. A függetlenségi párt kettészakadása óta nap-nap után, a fővárosi hirlapokban egész hasábokon keresztül azt olvassuk, hogy siet minden választókerület, város, sőt község is állást foglalni a Kossuth Ferenc, vagy Justh Gyula elnöklete alatti független­ségi párt mellett. Hogy Kossuth Ferenc mit akar, azzal már tisztában vagyunk. Ő ugyanis az alkotmánypárttal nem egyesülve, hanem csak szövetkezve, a függetlenségi párt el­vei fokozatos életbeléptetésének a hive s most megelégedve az elérhetőnek hitt nemzeti vívmányokkal, a párt egyéb pro­gramijában loglalt kívánságai iránt folyta­tandó harcot a kedvezőbben alakuló jövő számára óhajtja fenntartani. Aki ebben elv- feladást lát, helyesen teszi, ha állást foglal ellene. De Justhék terveiről a bécsi lapok s ezek közlése alapján a mi hírlapjaink, oly sötét, — szeretem hinni, hogy hazug — képet festenek, hogy ha ez csakugyan igaz­nak bizonyulna, a szorongatott magyar nem­zet hazafias érzésű tagjai az ilyen törekvé­seket nem támogathatnák . . . A hírlapok közlése szerint az lenne a terv, hogy a bécsi másodszori kihallgatásról alkalmasint miniszterelnöki minőségben visz- szatérő Lukács László, korábbi megállapo­dások alapján kormányt alakit; előbb el­napolja, később felosztatja a magyar ország­gyűlést; azután Justh-párti főispánokat ne­veztet ki s azok segítségével megkísérli most nevezett pártot az országgyűlésen többségre juttatni. Ha ez azután csakugyan megvaló­sulna, akkor a Lukács által összetákolt több­ség kikapcsolná a katonai téren felmerült követeléseket; megalkotná az általános, egyenlő, községenkinti titkos szavazáson nyugvó választási törvényt; megkísérelné a nemzetiségekkel áldozatok árán is békét kötni; főkövetelését illetőleg pedig, megelé­gednek egy királyi nyilatkozattal, hogy az önálló bank felállítására, nézve az előkészü­letek megtehetők. Megírtam már más alkalommal, hogy a katonai követelésekről való lemondás nem egyéb, mint az ország testén egy nyílt, folyton gyulladást okozó seb nyitvahagyása; a nemzetiségekkel való kibékülés a legtel­jesebb utópia, mely csak államunk integri­tásának árán volna eszközölhető; a minden korlátozás nélküli választási törvény meg­alkotása a magyar nemzet túlsúlyát és fel- sőbbségét veszélyeztetné; végre az önálló bank felállítása iránti nyilatkozat — nem mindenki szokta adott szavát beváltani — egy nagy semmi, mely csak a «vakulj ma­gyar» közmondás jellegét hordozza magán. ^Nagy örömömre szolgál, hogy Justh Gyula végre a vezetése alatti párt klub- helyiségében, párthiveitől környezve, az ön­álló bankra nézve egy határozott nyilatko­zatot tett, kijelentve, hogy azzal áll és bu­kik s azon követelésére nézve, hogy az 1911-ben tényleg létesüljön, lemondásra semmi áron sem hajlandó; aki ezt akarja, azzal, bárki legyen is, egyesül, mig azokkal szemben, kik ezt nem akarják, mindig a leghatározottabb ellenzőid álláspontot fogja elfoglalni. A bankkérdéssel tehát, Justh Gyulát illetőleg, tisztában lennénk, mert Jusihot nem annak az embernek ismerjük, ki ily ünnepélyes nyilatkozataival valamikor ellentétbe helyezkednék. De hátra van még a nyilatkozatai folytán neki tulajdonított programm három veszedelmes pontja, me­lyek még nagyon is alkalmasak arra, hogy széles . örökben vele szemben bizalmatlan­ságot keltsenek s sokakat arra indítsanak, hogy a pártjához való csatlakozással ne siessenek. A katonai téren való követelésekről, az én nézetem szerint, kézen fekvő okoknál fogva lemondani nem lehet; a nemzetiségek­kel való kibékülés horribilis árát a magyar nemzet meg nem fizetheti s fajának túlsúlyá­ról lemondani nem hajlandó.

Next

/
Thumbnails
Contents