Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-02 / 48. szám
XXXVII. évfolyam _______ 48. szám Szekszárd, 1909 december 2Fü ggetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomáé r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Felelős szerkesztő Főmunkatárs Előfizetési ár: Egész évre 12 K, l/t évre 6 K, */« évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig S K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Készüljünk a harcra. Rut játék az, ami most Bécsben a magyar válság megoldása tárgyában folyik. Minden két hétben, meghívás folytán, a magyar kormány tagjai felvándorolnak a császárvárosba, csupán azért, hogy ott ünnepélyesen tudtukra adják, miszerint arról, hogy a‘ kormány által a legkisebb mértékre leszállított nemzeti követelések telje- sittessenek, szó sem lehet, hanem ide szente- tesitett törvény, — oda királyi eskü, a magyar nemzetnek jogait feladni s a feltétlen meghódolással megbarátkozni lesz a kötelessége. Minthogy tapasztalták, hogy a jelenlegi, hazafias magyar kormány a nemzet törvényes jogainak elárulására nem kapható, most más irányban kísérleteznek. Tisza István gróf, egy Ízben vállalkozott arra, hogy a házszabály módositást keresztülviszi, hogy ily módon a nemzeti ellentállás letörhető legyen. Azt hiszem akkori tapasztalatai eléggé felvilágosították, hogy ez a szerep nem neki való. Neki ott a helye, ahol a törvényes jogok érvényesüléséért küzdenek. Utóbbi időkben való szereplése erre enged következtetni s most, midőn arra lett hivatott, hogy az uralkodó _előtt meggyőződésének nyíltan kifejezést adjon, bizonyára nem foglalt állást faja és nemzete ellen. Nagyon sajnálná mindenki, ha nem úgy lenne. Tisza István grófban sok olyan tulajdonság található, mely rokonszenv felkeltésére alkalmas, csak tartson a nemzettel s akkor az az egy hiba, melyet miniszterelnöksége idejében elkövetett, csakhamar meg lesz bocsájtva s eljátszott népszerűségének feledése nyújt neki a múltakért enyhítő vigasztalást. Ha Tisza István gróf is, amint az előző jelenből következtetni lehet, a kormány kikötéseinek teljesítése mellett foglalt állást, akkor budapesti híradások szerint ismét Lukács László kerül felszínre s ha ezzel sem lehet célt elérni, akkor Khuen Héder- váry gróífal kísérleteznek, mert úgy látszik, Bécsben mindenre el vannak készülve, csak arra nem, hogy a nemzet jogos kívánságának eleget tegyenek, Itt tehát az ideje, hogy a magyarság is sorrakozzék s készüljön a reá erőszakolt harcra, amelyből, ha törik, ha szakad, fényes győzelemmel kell kikerülnie. Most már nem arra kell törekedni, hogy az ádáz küzdelemnek semmit mondó paktum legyen az eredménye; hanem Ausztriát és Bécset a legérzékenyebb oldalról kell elszántan támadni. Nem kell neki se pénzt, se katonát adni, majd meglássuk, mi lesz a féltékenyen őrzött nagyhatalmi állásból. Ha ellenségei feltámadnak, amint hogy az elégedetlen Magyarország I láttára fel fognak támadni, zsebredugott kézzel kell szorongattatásait végignéznünk, anélkül, hogy bárgyú módra, mint a múltban történt, abban a hitben és reményben, hogy majd elismerő lesz, segítségére sietnénk, mikor a történelem fényes tanujelét szolgáltatta, hogy önfeláldozásunkért mindenkor rut hálátlansággal fizetett. Azt hiszem, most már mindenki, még az is, ki az összeütközés veszélyeit mindenáron elhárítani törekszik, be fogja látni, hogy Magyarország állami önállósága és függetlensége, még olyan méretekben, mint minőt a királyi esküvel szentesített 1867-ik évi törvény megállapított, sem valósítható meg Ausztria és Bécs ellentállása folytán, le kell tehát vonni belőle a következtetést s célul kell kitűznünk, hogy ettől a köteléktől minden áron szabadulni hazafias kötelességünk, mert azt hiszem, nem akad jó érzésű magyar ember egy sem, ki arra az útra tévedne s azt a tanácsot adná nemzetének, hogy miután arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ha még úgy körül bástyázzuk is külön államiságunkat törvénynyel és királyi esküvel, azt tekintetbe nem veszik, tehát, mint megvalósit- hatatlanról, mondjunk le róla. Ellenkezőleg talpra kell állani az egész magyar nemzetnek s mint egy embernek kell helyt állani azon jogokért, melyet őseink szent örökségkép hagytak ránk s melyről lemondani hitványság, alávalóság lenne. Ha Bécscsel és Ausztriával nem lehet a magyar alkotmányt és állami önállóságot biztosítani, hát meg kell kísérelni — nélküle. • .■ v i. Majd még lesz a kapzsi Ausztriának külbonyodalma s ha háborúba keveredik, az eddigi tapasztalatok után, bátran lehet állítani, hogy ismét fényes vereség lesz osztályrésze. Majd meglássuk, hogy mi következik, ha Magyarország szenvedőleges magatartása miatt a nagy csorbát kiköszörülni nem lehet. Jöhet akkor kiáltvány, a szokásos címmel: > Népeimhez«, halomszámra, Magyarországnak csak az lesz a feladata, hogy saját magát biztosítsa s az ellenünk törő, dédelgetett Ausztriát magára hagyja. Ám akkor fogjanak össze osztrákok és csehek s mentsék meg a nagyhatalmi állást, az öiszbirodalmát, a mit szeretettel emLg^t.e:. De ne számítsanak se a magyarság áldozatkészségére, se a magyar katona vitézségére, mert az a mostani tapasztalatok után, nem lesz sehol található. Szóval egész határozottsággal lehet állítani, hogy miután meggyőződtünk róla, hogy mig a jelenlegi viszony Ausztriával fent áll, a mi külön államiságunk, dacára törvényeinek rendelkezésének, fenn nem tartható és meg nem valósítható, bármily veszély következzék is el, Mária Terézia korszaka Magyarországon ismétlődni nem fog. Boda Vilmos. Kossuth Lajos. November 25-ike nevezetes dátum volt és lesz a magyar nemzet történetében. Ezen a napon helyezték el Kossuth Lajos földi porhüvelyét, a nemzet óriási részvéte mellett, az őt megillető, díszes, valóban művészi kivitelű mauzóleumban. A nemzetnek ez a kegyeletes munkája annyira belejátszódik a napi politika eseményeibe, hogy gondolkodásra, elmélyedésre kényszerít mindannyiunkat. A politikai életben zavar, hullámzás, megdöbbenés és általános elkeseredés észlelhető. — A pártok hangulata talán sohasem volt annyira a szenvedélyességtől lüktető, mint épen most, napjainkban. — Akik azelőtt a legjobb baráti viszonyban voltak egymással és megértő igyekezettel csak a nemzet javát keresték, most kérlelhetetlen ellenségként kerülgetik egymást. Akiknek az a legnemesebb feladat jutott osztályrészül, hogy félretéve minden egyéni érdeket, az ország függetlenségének kivivására irányuló alkotmányos küzdelemben közös erővel vegyenek részt, most a széthúzás és meghasonlás politikáját követve, egymás álláspontjának meggyengítésére törekesznek. Pedig soha sem volt annyira szükség az erők tömörítésére, a nemzeti ellenállás megerősítése szempontjából, mint éppen a jelen politikai válság idején, amikor legszentebb jogainknak kivívásáért folyik a küzdelem. — S vájjon nem gondviselésszerü dolog-e az, hogy Kossuth Lajos hamvainak mauzóleumba helyezése, ez a szivünkbe markoló kegyeletes aktus ! éppen arra az időre esik, amikor a pártok szétforgácsolják erejüket s nem a „viribus unitis“ jelszavában egyesülnek egymással ? Kossuth Lajos úgy a hirlapirás terén, mint a tetteknek mezején az „egységnek“ elvét védelmezte. Látnoki szemével belátott a jövendő titokteljes homályába és érezte azt, hogy olyan válságos események következhetnek erre a szegény nemzetre, amelyek nagyon is próbára fogják tenni akaraterejét és önmérsékletét. És csodálatos ékesszólással hirdette az egységnek, a tömörülésnek szükségességét — mindenütt, ahol csak megfordult az országban. „Csak az a nemzet lehet örökéletü és valósíthatja meg százados jogait, mely az egységnek megteremtésén munkálkodik.“ S hogy mennyire igaza volt Kossuth Lajosnak, azt az egymást rohamosan felváltó események igazolták a legfényesebben. Tévednek azok, akik úgy tekintenek Kossuthra, mint a forradalom emberére. Az ő bölcs logikája és színtiszta hazafisága távol volt ettől a gondolattól, ő az utolsó pillanatig a békés kibontakozást kereste s magát a nemzetet az önvédelmi harcba az események kergették bele. Csodálatos nemzet vagyunk, mi magyarok t Szeretünk ünnepelni és erőt meríteni nagyjaink önfeláldozó munkájából. Úgy várjuk az alkalmat, hogy megfürödhessünk a halhatatlanok kultuszában. Szivünket öröm és büszkeség dagasztja, amikor lélekben megittasulva állunk meg síremlékeik felett. S mikor felidézzük dicső emléküket, elfelejtjük azt, hogy egy egész életet áldoztak a hazáért, hogy életüknek legaprólékosabb viszonyai között is a nemzet javát keresték, hogy igazi hazafiságuk a nemzetért való munka megbecsülésében és szeretésében állott. Kossuth Lajos még hajlott korában is az „Irataim“-on dolgozott s utolsó sóhajában is az ő nemes, hazájáért aggódó lelke reszketett. Az ő szellemének kellene megérinteni mind- annyiunkat, akik most néma szemlélői vagyunk a körülöttünk dübörgő eseményeknek! Az ő sírjában is hatalmas és diadalmas lelkének kellene betölteni az őrtállók szivének minden porcikáját, hogy habozás, kétkedés és minden egyéni hiúság
