Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1909-11-25 / 47. szám

4

TOLNÁMKOR El KÖZLÖNY

1909 november 25

— A szekszárdi villamtelep megvizsgálása. Tolnavármegye törvényhatósági bizottságának határozata folytán Naszályi József székesfehérvári kér. kir. iparfeJtigyelő múlt kedden a kér. segédiparfelügyelő mérnök kíséretében Szekszárdra érkezett, hogy megvizsgálja a villamtelep gépeit, felszerelését és számadásait. A szakértői vizsgálaton jelen voltak a város részéről: Szabó János igazgató-mérnök és Janusek Géza üzemvezető.

— Halálozás. Súlyos csapás érte Kelemen Károly szekszárdi izr. tanítót, kinek 14 éves Ernő nevű gimnázista fia folyó hó 24-én elhunyt.

— Tífusz. Tolnán, a lovassági kaszárnyában, úgy Mözsön és Szekszárdon is tifuszmeg- betegedések fordultak elő s már néhány áldozata is van a ragályos betegségnek. A hatóság megtette a kellő intézkedést.

— Pótvásár. A kereskedelmi miniszter megengedte, hogy Bátaszéken a f. évi december hó 13-án pótvásárt tarthassanak.

— Eltűnt gyermek. Schreiner Jánosné paksi lakoshoz a pécsi gyermekmenhely által gondozásra kiadott Gödi Milán nevű, 14 éves, gyengén fejlett, kissé sovány cigány fiú, f. évi április hó 7-ike körül gondozójától megszökött s azóta vissza nem tért. Eltávozásakor a gyermekmenhely által adott ruha volt rajta. Rassovszky Julián, a dunaföldvári járás főszolgabírója, most adta ki a köröző ivet ellene.

— Kereskedeimi kör Gálszécsen. Jóllehet Gálszécs, zemplénmegyei városka nagyon távol esik tőlünk és legfeljebb nagy, országos jelentőségű híreiről vennénk csak tudomást, ezúttal kivételt kell tennünk s e pusztán lokális hírről is megemlékszünk. Tesszük pedig azért, mert e kör, mely folyó hó 20-án alakult meg, elnökévé a faddi születésű, fiatal, 34 éves Hochslüdter Samut, a Wirtschafter Samu jóhirnevü Gál- szécsi terménykereskedő cég egyik főnökét választotta meg. Örömünkre szolgál e hir regisztrálása, hogy a messze távolban és sok intelligens kereskedő között az alig 5 év óta Gálszécsen lakó megyebelinket érte e megtiszteltetés. Az elnök különben fia Hochsiüdter Simon faddi kereskedőnek és takarékpénztári igazgatósági tagnak.

— Tanügyi hirek. — Személyi pótlék. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Halászná Eisler Teréz szekszárdi polgári leányiskolái tanítónőnek 300 korona személyi pótlékot utalványozott. — Államsegélyek. A miniszter a tolnai ovoda részére 800 korona államsegélyt utalványozott. Varga Ferenc dunaföldvári és Reisner István kisvejkei tanítók fizetéskiegészités, illetve korpótlék államsegélyben részesültek.

— Házvétel. Debulay Imre szekszárdi előkelő iparos 12,600 koronáért megvette Szekszárdon Grósz János bérkocsitulajdonosnak a muzeum átellenében levő házát, ahol nagy ipartelepet létesít.

— Szekszárdon elfogott betörő. A szekszárdi csendőrök folyó hó 22-én elfogták Bruck József betörőt, akiről kitűnt, hogy egyike azon tetteseknek, akik Sváb József szabadkai ékszerésznél betöréses lopást követtek el. Több függő, óra s lánc volt nála, melyeket itt a házakban eladásra kinált. Molnár Lajos városi rendőr- kapitány a betörőt letartóztatta és Szabadkára kisértette.

— Agyonrugta a ló. Preiner Ferenc szekszárdi polgárt, Orbán József Csárdás városi képviselő unokáját, fahordás közben Simon János szekszárdi fuvaros lova úuy rúgta fejbe, hogy pár napi kínlódás után meghalt. Temetése folyó hó 21-én 'ment végbe s Hiller Gyula kántor meg ható módon búcsúztatta el versben. Bánatos fiatal özvegyén kívül szülei és nagyszülei gyászolják.

— Zongora oktatás. Waldmann Rózsa,, a budapesti nemzeti zenede kitünően végzett növendéke, kezdőket és haladókat saját lakásán vagy házon kívül zongorázni tanít. Jelentkezéseket elfogad Krammer Vilmos szekszárdi könyv- és aeneműkeresk edése.

— Kiadó lakás. Síéchenyi-ntca 172. •zárna házban két udvari szoba, konyha, és éléskamrából álló lakás azonnal kiadó.

— Balesetek. Tóth József 45 éves medinai lakosnak répavágás közben a gép jobb karját elkapta és összezúzta. — Sziinon Jakab 35 éves mórágyi lakosnak folyó hó 15 én a kőbányában egy nagy kődarab a jobb lábára esett és azt eltörte. Mindkettőt a szekszárdi Ferenc-közkór- házban ápolják.

— Rövid hirek. Vivótanfolyam. Küke- mezey Árpád, a szekszárdi vivóklub vivómestere, Bonyhádon 6 hetes vivótanfolyamot szándékozik nyitni, ha elegendő jelentkező lesz. A tanitási dij^ az egész tanfolyamra 24 korona. A tanfolyamot folyó évi december 1-én nyitja meg a vivómester a főgimnázium tornacsarnokában. — Pénzügy- igazgatót Jelölő tisztviselők. Kaposvárról írják, hogy ott a pénzügyi .tisztviselők küldöttségileg jelentek meg Kapotsfi Jenő főispánnál, akit arra kértek, hogy hasson oda, miszerint Vécsey Róbert pénzügyigazgató-helyettes Kaposvárra pénzügyigazgatóvá, ennek helyébe pedig Wolf Sándor neveztessék ki. A főispán megígérte közbenjárását.

— Halálozás. Nagykanizsán elhunyt Hajgaló Sándor nyug. polg. iskolai tanár életének 65-ik évében, aki éveken át mint újságíró és függetlenségi vezérember élénk szerepet'játszott. —Az* adóhivatali tisztviselők szervezkedése. Az adó hivatali tisztviselők országos egyesülete szervezkedésre hivta föl az ország összes adótisztviselőit. Szekszárdon is szervezni fogják az országos egyesület fiókját. — Honosítás. A belügyminiszter Sedlacek György tolnai lakost honosította.

— Eltűnt. A központi járás nyugalmazott főszolgabirája, Nunkovich Ferenc betegsége miatt évekkel ezelőtt Afrikába ment és nyugdiját rendesen utána küldöttek. Két év óta azonban teljesen nyoma veszett ós igy most az alispán nyugdiját beszüntette. — Tífusz- A tolnai lovassági laktanyában tífuszban megbetegedett Nedanovicz Trigum 23 éves horvátországi katona, a napokban a szekszárdi kórházban meghalt. Meglopták a tanítójukat- Pálfi Lajos és Sallai Lajos bölcskei iskolásfiuk teltörték az iskolában Thomayer Géza és Dely Gyula ref. tanítók fiókját és 5 korona készpénzt loptak el. — Községi választás- Mázán közgyámmá László Dénest, esküdtté pedig ifj. Hartman Györgyöt választották meg. — Gondnokság. A szekszárdi kir. törvényszék Keinrath Györgyné bátaszéki és Heimann Ráchel bonyhádi lakosokat gondnokság alá helyezte. — . Támadás. Főrich János mezőőr régóta rossz viszonyban volt Kozma Mihály kistengelici lakossal, akit folyó hó 16 án a határban megtámadott és megverte. —- Lopás. Spitz Dezső budapesti lakos feljelentette Keszler Mór tolnai lakost, mivel ez a tolnai szigetben levő fatelepéről 10 kocsi forgácsot lopott, melynek értéke 150 koroua. A szekszárdi kir. járásbíróságnak jelentetett fel.

— Kész törvényhatósági ut. A dombori—fadd— geijeni törvényhatósági ut már elkészült s a forgalomnak átadatott.

Fogorvos

KOVÁCS J.

vásártér-utcai műtermében hiányzó fogak pót-, lása, csaposfogak, arany koronák és szájpadlás nélküli fogak (hídmunka) készíttetnek. Fogtömés foghúzás és fogtlsz'vltás a legjobb módszer szerint eszközöltetik. — Szegényeknek rendel d. e.

8—9-ig és d. u. 1—2-ig.

TANÜGY

Az ingyenes népoktatásról.

— Felolvasta: S’alai Sándor a »Tolnavármegyei Általános Tanítóegyesülete közgyűlésén 1909. okt. 21-én. —

Midőn ae előadói helyre fellépek abból a célból, hogy egy rövid időn át a melyén tisztelt közgyűlés becses figyelmét kikéijem az 1908 XLVI. t.-c. felett tartandó értekezletemre, tudatába vagyok annak, hogy tárgyam mélyen tisztelt hallgatóim előtt már eléggé ismeretes, tehát arról újat mondani vajmi nehéz ; de tudatában vagyok egyszersmind annak is, hogy ezen — a népiskola egész életére oly messze kiható, az iskola fentartókra, valamint ránk, a tanügy terén foglalkozókra egyaránt eminens fontosságú törvénnyel való foglalkozás még igy sem lehet érdektelen, már csak abból a szempontból sem, hogy nekünk! akik a törvény életbelépte óta most jövünk először össze mint közgyűlés, vele foglalkozni exoffo csaknem morális kötelességünk ; tehát mint a morális kötelességnek egy szerény eszköze állok itt és kérem ajánkékozzanak meg becses vagy jobban mondva reám nézve megtisztelő, kedves figyelőtökkel.

Fentkölt lelkű miniszterünk, Gróf Apponyi 1907 március 12-én tartott egyik országgyűlési beszédében egy közbeszólásra felelve ezt mondotta : „Nem fogok addig e helyről távozni, amig a népiskolai oktatás ingyenességének refom- ját meg nem csinálom“. Nem volt ez frázisnak szánva, mert előttünk fekszik az 1908 XLVI. t.-c., mely a népiskolai oktatás ingyenességét kimondja, illetve elrendeli.

Ebben a törvényben minden zaj, minden hatásvadászat keresése nélkül, csendben, egy a magasabb culturának megfelelő eszményt valósított meg nagylelkű miniszterünk, amely ismét egy kapoccsal erősebben fűz bennünket az európai cultúrához, mert hisz Európának 2—3 jelentéktelen államát kivéve, mindenhol megvalósították már ezt. Nem uj eszméről van itt szó— hisz megvan ennek magva már a Ratió educationisban is, — benne van az 1848 diki demokrata eszmeharc lánczoiatában; és maga Apponyi mondja egyik culturpolitikai beszédében, hogy ez egyszerűen folytatása az Eötvös József által teremtett 1868-diki törvényjavaslatnak, mind nagyobb támaszokat adván az állami és nemzeti szempontoknak. Eötvösünknek egy kedvenc ideája valósult meg ebben a törvényben, mellyel a méltó utód egy követ tett nagynevű elődének emlékjeléhez, mert hisz ő maga kívánta, hogy eszméinek gyö- zedelme legyen emlékjele!

Ezekután legyen szabad áttérnem a szóbad levő, mindössze 9 §-ból álló törvény rövid — nem szószerinti ugyan— de a szövegnek megfelelő sorrendben való felsorsolására és hozzáfűzött con- clusióim előadására.

Mindjárt az elején kimondja, hogy a tauitás ingyenes, az iskoláztató szülőktől sem tandíj, sem a 30 filléres nyugdíjpótlék nem szedhető, szedhető ellenben legfeljebb 50 filléres beiratási dij, de ez csupán a könyvtár céljaira fordítható.

A 30 filléres nyugdijpótlék, mint az indokolás kifejti, 630,000 koronát tesz ki évenként, hogy ezáltal a tanítói nyugdíjalap kárt ne szenvedjen, illetve céljának megfelelhessen, ennek pótlására az állampénztár évenként 700.000 korona hozzájárulást fizet a nyugdíjalapra.

Nemcsak a szülőket, hanem bennünket, a tanügy terén működőket is jótékonyan érint a tandíj és 30 filléres dij eltörlése, mert hisz kevés kivétellel, csaknem mindnyájan éreztük azokat a kesernyés labdacsokat, melyeket ezen — hogy ugymondjam népszerűtlen adózás miatt be .kellett vennünk.

A 3., 4. és 5. §-a a községi és bitfelekezeti iskolafentartóknak a tandij megszűntéből előálló hiányért adandó kárpótlásról szólanak. Mivel az egész törvénynek súlypontja ezen nyugszik és a kárpótlás kérdése egy kissé komplikált, figyelmes megvilágítását kísérlem meg. Az adandó kárpótlás minden tanköteles után legfeljebb 15 korona tandij és 1 koronás beiratási dij lehet, tehát 16 korona egy tanuló után. Oly hitfeleke- zeti iskoláknál azonban, ahol ez nem lenne elegendő, igazolt szegénység alapján ezen az ösz- szegen túlmenő kárpótlást is nynjt az állam, de csak ott, ahol községi vagy állami iskola nincs. A 16 koronás kárpótlás mint maximális összeg tekintendő. És ezt szem előtt tartani fontos, ami kitűnik a következőkből.

A tandij kárpótlásnak két különböző formulája van. Lássuk az elsőt. Ha a tandij az iskola költségvetésében mint a dologi kiadások fedezésére beállított összeg szerepel, ezen esetben a kárpótlás akkora összegben állapittatik meg, amekkora összeget kitesz azon iskola 1905/6 1906/7, 1908/9 tanévekben befolyt tandíjak háromévi átlaga. Erre azonban befolyást gyakorol a 16 koronás tétel, amenyiben ha az átlag nagyobb lenne mint a tanulók számával megszorzott 16 korona, akkor nem az átlag, hanem a szorzat eredménye képezi a nyújtandó kárpótlást. Ez az oly iskoláknál, melyek egyéb alap híján magasabb tandijtételek bázisára kénytelenek helyezkedni, jelentékeny különbözetet tesz ki az iskola- fentartó hitközségre nézve. Egy példával óhajtom ezt ilusztrálni — fiktiv számokat veszek fel, de hogy a számok reális alappal bírnak, arról a statisztikai adatok meggyőzhetnek bárkit. Vannak hitfelekezeti iskolák, ahol a tandijak óvi átlaga 1200 koronán is felül megy. N. iskola a befolyt 3 évben 50, 70 tanulóval birt. Az elsorolt években egymásutáni sorrendben tandij- jövedelme 1000, 1100 és 13000 korona volt; ennek átlaga 1133 korona, vegyünk ehhez ,60 tanulót, mint átlagos számot. 60 X 16 — 960 korona. Ezt az összeget kapja kárpótlásul a hitközség, ami amavval szemben 163 korona kevesbedést mutat. Ez a körülmény némely oldalon aggodalomra ad alkalmat, mert az aggodalmasok szerint a fennebbi kategóriába tartozó iskolák létalapja megvan támadva. Ha talán nem is egészen minden alapot nélkülöz ezen aggodalom, a törvénynek ilyetén hatását nem képzelhetem el, mert az állami kárpótlás az. iskoláztató szülők vállá-