Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-25 / 47. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1909 november 25 ról a 16 koronás tétellel is tettemes terhet ve- vén le, a hitközségi tagok culturadó alakjában, önmegadóztatás által minden nagyobb áldozat nélkül fentarthatják iskoláikat anélkül, hogy nagyobb . terhet kellene viselniük mint eddig. Mert a régebbi költségvetésökhöz az állami is tetemes összeggel járul. A tandijkárpótlás egy másik formulája áll elő abban az esetben, ha a tandij a tanítói fizetésnek kiegészítésére szolgál. Ebben az esetben a kárpótlás alapjául a tahitó azon dijlevele szolgál, amely szerint nyugdíjigénye van megállapítva Amekkora összeg van ebbe beillesztve tandíj- jövedelem címen, akkora összeg lesz a kárpótlás. Ez úgy magyarázandó, hogyha a dijlevélbe beállított tandijösszegnél tényleg több folyna is be az iskola pénztárába: ezen többletért kárpótlás nem jár. Ha tekintetbe vesszük, hogy a dijlevél- nek ezt a tételét annak idején az iskolafentartók elővigyázatból legtöbb helyen minimális összegben állapították meg, a kárpótlásnál némi hiányt szenvednek. Itt nem alkalmazható a 16 koronás tétel, sem a háromévi átlag. Mindazon hitfelekezeti és községi iskolák, melyek a jelen törvény alapján igényelnek segélyt, csak úgy nyernek, ha beigazolják azt, hogy 5 százalék iskolai adójuk ki van merítve, vagy kimutatják, hogy az iskola fentartására fordított összeg megfelel az egyes hitközségi tagok állami egyenes adója 5 százalékának. A törvény többi rendelkezéseinek felsorolását nem tartom szükségesnek, amennyiben a lényegről előadtam a mondanivalóimat, mint szem előtt tartandókat, azomban megemlítem, hogy a törvény 1910. szeptember 1-én lép életbe és a tandij kárpótlást ezen időig kell kérvényezni, mert az e határidő után beadott kérvény nem jön figyelembe. A könyvtár céljaira szedhető 50 filléres dijon kivül semmi más díj nem szedhető 5 azon iskolafentartó, aki ezt tenné, elveszíti iskola- fentartói jogát. Legyen szabad mélyen tisztelt közgyűlés szives figyelmüket, még néhány pillanatra igénybe venni a törvényhez fűződő eszmeláncolat befejezéséül. Az 1869-iki közoktatás-budget két millió, az 1908-iki ugyanazon tárca költségvetése 82 millió koronát mutat. Óriási arány ez a 40 év alatti negyvenszeres emelkedés. Apponyi három évi minisztersége 31 milliót foglal le magának ebből az emelkedésből. Szálló ige a számadatokat ridegnek nevezni, de ezen számadatok mélyen tisztelt hölgyeim és uraim reánk nézve nem lehetnek ridegek, mert hisz ebben a millióban bennfoglaltatik az az összeg is, amely a mi otthonunkat kellemesebbé, anyagi ügyeinket rendezettebbé tette. Az ingyenes népoktatási törvény által beállított mintegy három millió korona ismét egy lépés, amely nemcsak az iskoláztató szülőknél, hanem nálunk is hálára talál és ba nem is teszi ez teljesen ingyenessé a népoktatást — hisz ez paradoxon —, ha az iskola* fenntartókról nincs is levéve egészen, csak köny- nyitve a teher, mégis az egész ország megelégedésére szolgál. De mégis, nem egészen igy van! Régi igazság, hogy semmi sem tökéletes a nap alatt, más szóval: nics oly tökéletes emberi mü, melyet gáncsolni ne lehetne és amely mindenkit kielégítene. A nemzetiségi agitátorok ezt a tör vényt is úgy tüntetik fel, mint amely a magyar sovinizmust egy lépéssel ismét előre viszi, ameny- nyiben az általa nyújtandó kárpótlás igénybe vétele ugyanazon feltételekhez van kötve, mint az 1907 : XXVII. t -c. kedvezményei. Dissonance accord ez, de nem zavarja a harmóniát. A politikai magyar nemzet zöme együtt érez velünk. Most pedig megköszönvén szives figyelmű két, befejezem értekezetemet és törvény nagynevű megalakitójának e szavaival, hogy „az ingyenes népoktatás életbe léptetésével a nemzet egy becsületbeli tartozását fizeti kia. MULATSÁGOK. — A szekszárdi Molnár-féle könyvnyomda r. 1 szombaton, e hó 20-án tartott kabaret-estélye, tekintve az előtte való héten tartott estélyek, valamint a másnap megtartott r. k. köri szini- előadáat, ami igen nagy hátránnyal volt az estélyre, jól sikerültnek mondható úgy anyagilag, mint erkölcsileg. Akik az estén megjelentek, nem fogják sajnálni, mert igen élvezetes, összhangzatos előadásnak voltak szemlélői. Ami az anyagiakat illeti, elmondhatjuk, hogy akik ma valami malat- ságot akarnak rendezni, jól hányják-vessék meg, hí ért igen könnyen megtörténhetik, hogy a isméit Bufficit helyett — a defficit következhet -be ; ennek egyrészt úgy a terem drágasága, mint az ezzel járó egyébb méregdrága mellékkiadások az okozói, ami természetesen a jótékonycél oltárának egy hatalmas — mínuszt jelent. Ami a műsort és azok szereplőit illeti, elmondhatjuk, hogy derekasan állták meg helyüket, mit a közönség tapsvihara eléggé bizonyított. Ezt egyenként leírni lehetetlen, ezt végignézni, átélni kell. A különben minden izében sikerült mulatságnak a késő reggel vetett véget. Ez alkalommal nyilótt meg újra először a nagyterem és elmondhatjuk, nem ártott meg az alispáni intézkedés, mert tűzveszély esetén sokkal könnyebb a menekülés. Nem lehel azonban menekülni a ,,jó“ kiszolgálás, ,.jó“ bor, „forró“ és „olcsó“ ételek elől, amit Tóth Gyula vendéglős szolgáltatott fel. Nagyban vau talán része ez anomáliáknak, hogy a konyha messze esik az étteremtől. jegy megváltások és felülfizetések: ifj. Leopold Lajos 13 korona, Gróf Apponyi Géza, 1 ezerédj Pál, dr. Hangéi Ignác, Molnár-féle r. t., dr. Herczegb Gyula, Ivkovics György (Újvidék), Első magyar betűöntődé (Budapest), Goldzieher Géza (Bpest), Lorilleux Ch. és Társa (Bpest) 10—10 korona; Bajó Páljr Schneider jános, Molnár Mór, Schaffer Sándor, Müller Testvérek (Bpest), Ganzer Ádám 5—S korona, Bodnár István 4 korona, dr. Kramolin Gyula, Berger és Wirth (Bpest), özv. Dénes Zoltánná 3—3 korona, Kőrösy józsef 2*80 korona, Rács Pál 2*40 kor., özv. Sasa Istvánná, André litván, Wágner Károly, Sarkad! Andor. Strasser J., Gergeta János, Heller Mór, Lajosfalvy István, N. N., Huksa Géza, Linhardt Ignác, Rácz József, Flschhof Sándor, Takács Izsó, Dömötör Sándor 2—2 K, Laskó Károly 1 K 80 f., Bondy Lipót 1’60, Frommer Ármin 1*20, ifj. Sugh József, Uzárszky Flórián, Georgi Károly, Fusz Ferenc, Koncz Ferenc, Neumann Tivadar, Molnár Bernát 1—1 korona, Simon Sándor, Tóth Gyula, Kálmán János, Baka Lajos, Sándor István, Rátkay László, N. N., Lesnlck Rezső, Koleszár Rezső, Mutschenbachor Lajos, Mutschenbacher Ödön, Ros jnfeld Henrik, Ristits Tivadar, Vajda Imre, Hurdukás Julián, Gelencsér József, Brinke Ferenc, Bányay Ferenc, Serényi Benő, Augusztinyi Gyula, Mágócsi Ernő 80—80 f., N. N., Grószbauer József, özv. Kohn Mórné, Müller Andor, Poszpis József, Sebweiningérné 60—60 f., Joó Gyula 40 fillért, mely szives adományokért ez utón mond hálás köszönetét a vigalmi bizottság; nem mülasztván el egyben a Molnár-féle nyomda ré8zv.-társ. Igazgatóságának a meghívók és a szükiégelt nyomtatványok díjmentes szállításáért, valamint a nőegyletnek a függönyök átengedéséért a nyilvánosság előtt köszönetét nyilvánítani. 3 Pont — A „Tolnai Kath. Legényegylet“ folyó hó 21-én adta elő zsúfolásig megtöltött ház mellett Rátkay hires népszínművét a „Felhő Klári“-t. A szereplők úgyszólván valamennyien mesterien játszottak s amennyire megnevettették a komikus szereplők a néző közönséget, éppannyira megsirattak sokat a komoly szereplők a hallgatóság köréből. — Mégis különösen kiemeljük a játszók közül Schellenberger Pepust „Tolna primadonná“- ját, aki Klári szerepében ezúttal is igazi színész tehetséggel megáldott szereplőnek bizonyult. — Schellenberger Böske „Violáné“-t játszotta megragadó drámai erővel. Kitűnő alakítást nyujtott- tak még Inhof József „Fátyol Ferkó“ szerepében, aki úgy énekével, mint játékával a szó szoros értelmében elragadta a közönséget s Hideg János, aki „Aba András“ t játszotta oly természetes, meleg érzéssel s drámai erővel, hogy sokak sze méből könnyeket csalt ki. Sokat mulatott a közönség különösen Smekál Béla és Klein János játékán, kik kitűnő komikusnak bizonyultak. — A darab rendezése körül Antal István anyakönyvvezető s Lengyel Ferenc tanító fáradoztak sokat. — Amint hallatszik, közkívánatra a darab alkalmasint másodszor is elő lesz adva. Az összes bevótel 263 korona volt. Felülfizettek; Tenzlinger István 5 K, Wirth Henrik, Feld Kálmán, Horváth Lajos 2—2 K, Veszprémi Győző, Kapitány János 1—1 K, Hanusch János, Schalli Ferenc, Korn Gusztáv, Gallé Rezső, Csiffáry Kálmán, Veinel Dániel, Klein Márton, Preller József, N. N., Budai József, Schanczenbacher József, 50—50 f., özy. Tokóby Ferencnó, Dosztál Sándor 40—40 f., Ketterer Ádám 30 fi, Szeráfi a Simon, Tunczin- ger Márton, Belásics Károly, Belásics János, Rottler István és Buchmüller István 10—10 fi. Fogadják mindnyájan az egyleti elnökség leg- liálásabb köszönetét. A színpadon használt 2 darab köcsög megváltási árából is befolyt 80 fillér. — Műkedvelői előadás Faddon. Nem csekély élvezetben volt részük azoknak, akik a faddi tüzoltóte8tület által, f. hó 20-án és 21-én rendezett műkedvelői előadáson részt vettek. Szigetinek elsőrangú népszínműve „A cigány“ került ez alkalommal szinre, még pedig olyan pompásan összevágó és könnyedén gördülő előadásban, bogy a vérbeli színjátszók is megirigyelhették volna. A színjáték a múlt század középső évtizedeibe visszanyúló meglehetős avult nyelvezetével és nehézkes jeleneteivel igen súlyos feladatot rótt az előadáson résztvevőkre s talán mondanunk sem kell, hogy e nehéz feladattal a szereplők fényesen megbirkóztak s az általuk produkált előadás minden tekintetben élvezhető és kifogástalan volt. Jól esett a lelkűnknek vissza- szállni abba a rég letűnt korba, a népszínmű fejlődésének arany korszakába, amely nemcsak ilyen kiváló népszínműveket teremtett, hanem a nemzetet is visszaadta önmagának akkor, amikor ez a gazdagon fellendülő népszínmű irodalom a nemzeti gondolat megizmosodását és érzéseink megnemesedését idézte elő. Ennek a lassanként a múlt ködébe vesző magyaros felfogásnak, érzésnek és szellemnek lobogását éreztük a szereplők nemes ambíciójában, ügyes játékában, világosan és érthetően tagolt beszédében, az érzelem- nyilvánítás minden árnyalatában. Gyakori tetszés- nyilvánítás kisérte az egyes jeleneteket s a közönség sokszor adott tapsban kifejezést — a nyilt színen is — elragadtatásának. Külön ki kell emelnünk a műkedvelők közül Marosy Sándornét, aki mélyen átérzett játékával őszinte elismerésünket vívta ki magának. Méltó partnere volt Gyuri szerepében Marosy Sándor. Valamint Borsódy Jolánkát is, aki bájos naivitással játszotta Évi szerepét. Tóth Irénke a zsémberkedő Rebeka asszony szerepét adta elő humoros közvetlenséggel. A cigány szerepében pedig kitünően állta meg helyét Erdős Márk, aki zajos derültséget keltett egyes mókáival és komikus jeleneteivel. Ügyesen illeszkedtek bele az együttes játékba Lengyel Rezső (Peti cigány), Németh János (Várszegi), Gutay Antal (Kurta uram), Pfleger Hugó (a hajdú) szerepében. Bájos falusi leánykák voltak Kalmár Klárika, Mácsik Margitka, Sümegi Rózsika és Erdős Katica. A terem zsúfolásig megtelt a hallgatósággal, mely élénk érdeklődéssel és megérdemelt tapssal honorálta a szereplők buzgó igyekezetét. Várandós anyák erősítő és az erősítéssel egyidejűleg üdítő szert találnak a SCÖTT-félecsukamájolajEmulsió-ban. Gyors és erőteljes hatása meglep és gyönyörködtet mindenkit. Bevétele kellemes, emésztése könnyű. Egy kísérlet meg fogja Ont győzni, hogy az Ön esetében is mily jótékony hatású. Szoptatás esetében a SCOTT-féle EMULSIÓ elejét veszi a bágyadtságuak, bőségesen biztosítja a tejet és rózsás és virágzó arcúvá teszi a gyermeket. A SCOTT-féle EMULSIÓ a legkiválóbb. Egy eredeti üveg ára 2 K 50 fillér. Kapható minden gyógytárban. IRODALOM. — Dörmögö Dömötör automobilozó szereplése nagyon érdekes fordulatokat ér a „Jó Pajtás“ legújabb számában. Most éppen beautomobilozik egy nyári vendéglőbe, de az ötvenezer koronás nemzetközi versenydijat is megnyeri. Hogy ez milyen mulatsággal jár, azt tudja a „Jó Pajtás“ minden olvasója. Ugyanez a szám emlékezik meg kegyeletesen Gyulai Pálról, aki mint gyermekversek költője is nagy volt, közli is néhány bájos versét. Lampért Géza versel; Manno Miltiadesz cikke az evezésről, Benedek Elek regénye, tréfás képes cikk Csutora Jancsi lováról, szerkesztői üzenetek, rejtvények, pompás képek adják a szám Az Emulsió vásárlásinál a SCOTT- féle módszer védjegyét — a halászt — kéijük figyelembe venni. /
