Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-25 / 47. szám
XXXVIL évfolyam _________________47. szám Szekszárd, 1909 november 25. Fü ggetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-ntcza 6. sz.. hová a lau szellemi részét illető minden közlemények intézendő!: Felelős szerkesztő ' Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon-II BODA VILMOS Molnár-féle nyomda r.-t, hová a lap részére mindennemn ______hirdetések és pénzküldemények intézendők Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Főmunkatárs Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */* évre 6 K, */« évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában HORVÁTH IGIWÁCZ Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig S K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 stő 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Andrássy Gyula gröf. Most már — ha igazuk lesz azoknak, kik a helyzetet rózsás és nem fekete szemüvegen át szokták szemlélni s ennek alapján formálják meg véleményüket — meglehetős bizonyossággal állíthatni, hogy ha a hosszan húzódó válságból alkotmányos utón történik a kibontakozás, az újonnan kinevezendő kormánynak Andrássy Gyula gróf lesz az elnöke. Bennünket a nemes gróftól a politikai pártállás különbözősége választ el, de ennek dacára mindenkor a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel adóztunk politikai szereplésének. Egyenes, minden alakoskodástól ment egyénisége, meggyőződéséhez való törhetetlen ragaszkodása s azon határozott állás- foglalás, melyet minden időben, ha alkotmányunkat veszedelem fenyegette, tanúsított, az erős, hajthatatlan s hazafias íérfijellem minden ismérvét tárta szemeink elé. Természetes, hogy mi, kiket a politikai pártállás különbözősége egyéni érzelmeinkben a legkevésbé sem befolyásol, a jellem ily kiválósága előtt tisztelettel hajolunk meg. De még tovább megyek s azt is van bátorságom állítani, hogy Magyarország állami különállása és függetlensége a leendő miniszter- elnöknek éppen úgy szivén fekszik, akár lékünk s habár nem rohamosan, de azért hajthatlanul tör a cél felé, mely a mi változ- hatatlan hitvallásunkat képezi. Andrássy Gyula gróf, tudvalevőleg, a kormányvállalást bizonyos nemzeti követelmények teljesítéséhez kötötte, melyek között nagy szerepet játszik a katonai téren, a magyar államiság és államnyelv elleni visszaélések megszüntetése. Ám Wekerle Sándor mostani miniszterelnöknek is meg volt a maga kibontakozási terve, mely leginkább a pénzügyi téren mozgott s a készfizetés életbeléptetésével nyerte el csúcspontját. Végre Kossuth Ferenc a gazdasági önállóság és különvállás biztosítására helyezte a fősulyt. A háromféle kibontakozási javaslatból azután, az uralkodó egyenes kívánságára, készült az az összesített terv, mely a héten a koronatanács elbírálása alá került s melyre nézve a magyar kormány teljes szoíidáritásban helyt áll s melylyel él és bukik. Az uralkodó személye iránti teljes tiszteletünk mellett is utalnunk kell azon felfogás téves voltára, mely állítólag egy elhangzott nyilatkozatában nyert kifejezést s mely igy hangzott: daccal nem fognak semmit elérni sem itt (Ausztria), sem amott (Magyarország). Hiszen nálunk sem a kormány, sem a nemzet, nem dacból követeli azt, ami a kibontakozási tervben foglaltatik, hanem midőn követelésekkel áll elő, egyszerűen királyi esküvel szentesített, élő törvényei részbeni végrehajtását szorgalmazza, amihez teljes joga van s amelynek elmulasztása egyenesen a haza elleni megbocsáthatatlan bűn minden alkotórészét foglalná magában. De, dacára a kedvezőtlen kilátásoknak, | már azt is eredményként üdvözölhetjük, hogy a király beleegyezését adta, hogy kormányunk, az általa benyújtott terv alapján az osztrák kormánynyal tárgyalásokba bocsátkozzék. Ha csak ez is nem olyan taktika, aminőt a magyar kormány által tervezett kartelbank létesítésére vonatkozólag tapasztálni szerencsénk volt. Megengedték Bécsben az osztrák kormánynyal való tárgyalást, mert biztosra vették, sót egyenesen tudták, hogy az azt feltétlenül visszautasítja. Na de váljunk még egy hetet. Az alatt tisztában leszünk azzal, hogy mi a szándék Bécsben a magyar válság megoldására vonatkozólag. Ha Andrássy Gyula gróf mint miniszterelnök jön vissza onnét, akkor biztosra vehetjük, hogy a magyar, jogos kívánságok, tulnyomórészben teljesítve lesznek s megszűnik a küzdelem kifelé. Bátran folytathatjuk azután az ellenségeskedést itthon, magunk között, mert hogy békesség nálunk sohasem lesz, az már egészen bizonyos. Ha nyomnak bennünket az idegenek, példás összetartást tudunk tanúsítani, de ha ez megszűnik, akkor kezdetét veszi a belső harc s egymást marjuk, mert hát valakit marni nekünk, olyan velünk született tulaj- dóságunk, melytől szabadulni sohasem fogunk. A bekövetkezendő belső harc tüzes villámai már cikáznak a levegőben. A talaj teljesen el van reá készítve. A vészterhes felhők tornyosulnak s a föld lábunk alatt villamos árammal van telítve. Csak az a kérdés, mikor tör ki a vihar. Ismerve a magyar természetet, ezt is előre megmondhatjuk. Akkor, midőn minisztereink valamiféle kiegyezéssel visszatérnek. De hát még másként is alakulhatnak a viszonyok, nincs az se kizárva, hogy az osztrák kormánynyal való tárgyalások, amint ez a a múltban is számtalanszor megtörtént, sikert nem eredményeznek s ha uralkodónk vonakodik hatalmi szóval rendet csinálni, TÁRCA „I love you!“ — A .Tolnamegyei Közlöny* eredeti tárcája. — Irta: Setényi Miklós. (Fáraó.) Lassan ballagtak hazafelé a kipirult arcú fiatalok az óriási park árnyas utain. Elől a kis Harmos Klári tréfálkozott Maschekkal, a fiatal hajóstiszttel. Mögöttük fiatal asszonyok jöttek a tennisz-pályáról. — Maschek — szólt Klári lovagjához és figyelmeztetésképen pajzán huncutsággal csapott rakettjével karjára — tudja mit szeretnék ? — Nem! Fogalmam sincs róla. Amilyen szeszélyes lányka maga, valóban nehéz lenne kitalálnom. — Hát tudja, angolul szeretnék tanulni. A franciát már szörnyen unom. Igaz is, olyan kiállhatatlan ez a kisasszony. . . — Mit ? Angolul akar tanulni ? Mi szállt magára ? — Semmi, csak tanulni szeretnék . . . — Inkább tanuljon meg főzni . . . — Maschek ! Már megint kiálihatatlankodik ? — Nos jó. Hallgatok. — Hát megkérném valamire. Úgy hallottam, hogy Keresztényékhez jár egy angol tanító és nagyon szeretném, ha beszélne vele a dologban. Megteszi? — Ól A legnagyobb készséggel. Most különben is van dolgom Keresztényéknél, hát hamarosan elintézhetem. Maschek nagyon udvarias ember volt és két nap múlva már megkezdé a kis Klári a tanulást. Különben elég kedélyesen folytak a leckeórák. A tanitó mindenben a „kisasszonynak“ adott igazat, nehogy helyét elveszítse. Különben nagyon komoly, mély gondolkodású ember volt. Egyik órán aztán meg is kérdezte tőle a „kisasszony“: — Mondja csak mister — szólt a tanítóhoz — maga mindig ilyen komoly szokott lenni ? Igazán csodálom fiatal ember létére ... — Hogy én komoly vagyok ? — mentege- tődzött a mister — lehet; de hát én már csak ilyen vagyok . . . — Na ez érdekes! — Miért f — Hát csak . . . — A kisasszonynak szokatlan ez ugy-e? Nézze, én nem találom magamhoz illőnek azt az örökös léha fecsegést, amit ezek a maga szalonfigurái — akarom mondani udvarlói véghez visznek. Engem az élet tett komolylyá. Ilyen a természetem. Aztán csönd lett. A mister szembe ült tanítványával és úgy bámulta annak szép, ábrándos kék szemeit. Csak nézte, nézte az örökké mosolygó- képű leányt és érezte, hogy szokatlan tűz lángja lobbant fel szivében. A leány is csak nézett rá és valami furcsa gondolat fogamzott meg agyában : — Érdekes ember! Nagyon közönyösnek látszik. De majd . . . A leány hirtelen felugrott a székről és a zongorához szaladt. Egy kis piros kötésű angol könyvet vett le róla. — Nézze mister! — szólt tanítójához — Itt van a mamának egy angol regénye. Nagyon jó dolog lehet. Walter Scott irta. De én még a címét sem tudom. Nézze! A tanitó kezébe vette a kis könyvet. — A cime „I love you“. Es nem tudja mint jelent? — Nem! — Nem-e V Hát majd megtudja. Most csak csinálja meg a forditást. Hanem már hat óra múlott. Megyek. „Time is money!“ — Good bye! Az előszobában lekefélte kopott kabátját és lassan kiballagott a Deák-szálló előtti sétányra. Leült az egyik korhadt padra, honnét épp kis tanítványa ablakára látott. Nem volt szokása az ábrándozás, de most olyan különös lelki állapotban volt, hogy minden gondolata önkénytelenül visszaszállt abba a plüsch-garni túrás kis szobába. Úgy vélte, most is a lányka mellett ül és érezte annak perzselő, lányos vágyaktól égő tekintetét. Tudta, hogy szereti azt a szeszélyes, gyerekes kis leányt. 0 szereti, az ő fásuknak hitt szivével, melyből minden ideálizmust kihaltnak vélt. — Eh mit ... Mi célja is lenne szerelmemnek ? Badarság! Hogy ő szeretne engem, ki táncban és üres fecsegésben leli minden élvezetét ?! És engem szeressen, kit megfizet azért, mert tanitom 1 ? Igyekezett kiverni fejéből még ennek gondolatát is. De nem tudott szabadulni tőle. A leány alakja mindig ott lebegett szemei előtt és elmélázva ült órák hosszat egy helyben. Az estharang csengő szava zavarta meg álmodozásában. Ijedten ugrott fel. Két leckeórát elmulasztott. # * . * i
