Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-14 / 41. szám

XXXVII. évfolyam

41. szám

Szekszárd, 1909 október 14.

Függetlenségi és 48-as Kossuth-pánti politikai hetilap

Szepkesztöség

Bezerédj István-ntcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők

Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t. hova a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők

Felelős szerkesztő BODA VILMOS

Főmunkatárs HORVÁTH IGNÁCZ

Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön

Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */* évre 6 K, */4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f; 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér.

Borzsák Endre halála.

1844-1909.

Borzsák Endre, szekszárdi ref. lelkész, október 10-én, múlt vasárnap lehelte ki családjáért, minden jóért, nagyért, szépért és magasztosért forrón égő lelkét.

Halálának hire, bár már napokkal előbb reménytelen volt állapota, mégis városszerte mindenütt mély részvétet keltett. A közéletet ért veszteség jeléül csakhamar kitűzték a városházára, a kaszinóra, a ref. iskolára, olvasókörre, a Máyer-féle iskolára, a főgimnáziumra és a polgári iskolára a fekete zászlót.

Halála sajgó fájdalmat okozott nemcsak bánatos özvegyének és leányainak, kiket az imádásig szeretett, hanem nekünk is, akik elvesztését mélyen fájlaljuk; mert benne egyik legrégibb, legszellemesebb és legkedveltebb munkatársunkat vesztettük el.

A megyei irodalomnak, vidéki hirlapirás- nak úttörő gárdája közé tartozott. Egyházi, lelkészi nemes hivatása mellett nagy tudással és hivatással működött az irodalom terén, melyet több önálló munkával gyarapitott. — Művei részint egyháziak, részint világiak. Lapunkon kívül a többi helyi lapokban, a református egyházi, lapokban, szépirodalmi folyóiratokban, az Egyetértésben és más újságokban jelentek meg cikkei.

A humort nagyon kedvelte s hosszú időn keresztül rendkívül megbecsült munkatársa volt az Üstökösnek.

Különösen utolérhetetlen volt szellemes humora, sokszor csipős, de mindig találó »Tövis« cikkeiben, melyeket minden héten éveken keresztül irt a »Tolnamegyei Közlöny« részére. Ezeknek írását csak akkor hagyta abba, midőn betegsége késztette az irói toll letevésére.

Velünk egy sorban, de nem is egy sorban, hanem legelői, honfiúi rajongó lelkesedéssel és törhetetlen hűséggel küzdött a 48-as eszmékért. Edzett, eszes és igaz harcosa volt a függetlenségi és 48-as pártnak, melynek elveiért mindenkor kész volt küzdelemre és a képviselő- választások alkalmával nem egy gyújtó szónoklat hangzott el ajkairól. Gyönyörű politikai szónoklatai közül élénk emlékezetünkben van a^. a nagyhatású beszéde, melyet a nép ezreinek élén akkor intézett, mikor

az évekkel előbb Szekszárdra is leutazott, hogy hirdesse azokat a törekvéseket, melyek Magyar- ország teljes függetlenségére vezetnek. Ekkor annyira megismerte és megszerette őt Kossuth Lajos fia, hogy többször felszólította levélben, hogy vállaljon képviselőséget.

Borzsák Endre, mint református lelkész a leghivatottabb egyházi szónokok közé tartozott, főleg nemzeti ünnepek alkalmából tartott templomi beszédjeivel tűnt ki. Szive arany, elméje gyémánt volt. Hívei ezért szerették és ragaszkodtak hozzá.

Már fiatal korában ritka zseniálitásával, jeles szónoklataival, rokonszenves egyéniségével, kitűnő hangjával, szellemes, humoros modorával Szekszárd minden társadalmi osztályában oly kedveltté, tiszteltté tette magát, amilyent csak kevesen tudnak maguknak kivívni.

Nemcsak mint pap, iró és szónok munkálkodott, hanem a közélet terén, a társadalmi életben is hasznos tevékenységével maradandó érdemeket szerzett magának, amiért több tiszteletbeli és bizalmi állásra megválasztották.

Szellemességével, dalaival és humorával mindenkit meghódított. Párját ritkító isteni adományát képezte a kitűnő hang. De nem is volt nálánál kiválóbb tőről metszett zamatos műdal- mivelő, mint ő, aki kellemes, csengő, csodás varázsu hangjával a dalversenyeken mindenütt feltűnt. A szekszárdi hírneves dalárda érdemeinek elismeréséül diszelnökévé is választotta. Még theológus korában páratlan szép hangjának hire annyira elterjedt, hogy az Operaházhoz kapott szép fizetés mellett meghívást, ezt azonban nem fogadta el; mert ő pap akart maradni. Az is volt testestől, lelkestől.

*

Borzsák Endre Monoron született 1844. április 22-én. Atyja Borzsák András okleveles református lelkész, akadémiai rektor volt. Középiskoláit Kecskeméten, a theológiát Budapesten végezte kitűnő sikerrel. 1872-ben lett lelkész Gyöngyösön. Papp Antal szekszárdi ref. lelkész halála után 1873-ban a szekszárdi ref. hitközség egyhangúlag meghívta; tehát 36 évig lel- készkedett Szekszárdon. Kiváló, eszes és képzett diák, már theologus korában kitűnő szónok és hivatásos költő volt.

Borzsák Endre temetésénél a gyász, az igazi részvét oly imponáló alakban nyilvánult meg, amilyent még keveset láttunk Szekszárdon. A gyász jelenségei azt mutatták, hogy az elhunyt ékesszavu papnak, az írónak és kedvelt társadalmi férfiúnak mennyi őszinte tisztelője volt nemcsak Szekszárdon, hanem azon túl is. Temetésén óriási közönség jelent meg, melynek soraiban ott láttuk Apponyi Géza gróf főispánunkat, az elhunyt paptársait: Dömök Péter őcsényi esperest, Szabó Károly orsz. képviselőt alsónyéki, Arany Antal medinai lelkészeket, Gödé Lajos budapesti, Soós László szekszárdi és Csötönyi János segédlelkészeket, dr. Fent Ferenc szentszéki ülnök, plébánost, dr. Rubinstein Mátyás szekszárdi főrabbit, a kir. törvényszék a vármegye, a kir. járásbíróság képviselőit, a városi tisztviselőket, Tihanyi Domokos kir. tanácsos, tanfelügyelőt, a főgimnázium, a polg. [_fiu- és leányiskola tanári karát, a vidéki és helybeli tanítói kar több tagját, a szekszárdi ipartestületet André István elnök vezetése alatt, fátyolos gyászzászlóval, a szekszárdi ref. pres- byteriumot, a főgimnáziumi és polg. iskolai tanulókat.

A gyászravatalt a templomban, a szószék előtt állították: fel, mellette foglalt helyet a gyászoló család és a koszorúkkal elborított koporsót fekete karszalagos presbyteri tagok vették körül. A templom földszintjét, úgy a karzatot is a résztvevő közönség teljesen megtöltötte, sőt igen sokan be sem juthattak. A gyászszertartás pont fél 3 órakor kezdődött Rácz Gyula kántor- tanitó orgonajátéka mellett zsoltárt énekeltek, majd Soós László segédlelkész mondott a szószékről gyászbeszédet, közben a református énekkar adott elő gyászdalt. Ezután Szabó Károly ment fel a szószékre és mély, könnyekig megindító szónoklatban méltatta az elhunyt érdemeit és végül elbucsuztatta a gyászoló hitvestől, leányaitól, megjelent testvérétől, a híveitől, paptársaitól, az egyháztól, orgonától és harangoktól. A szekszárdi dalárda ekkor Linhardt Ignác karnagy vezetése alatt elénekelte »Miért oly borús« kezdetű gyászdalt. Még Gödé Lajos budai segédlelkész tartott szép imaszerü beszédet s utána megzendült az orgona mélabusan s a menet kifelé indult. A presbyteri tagok vitték ki a templomból a koporsót és a gyászkocsira emelték. Már háromnegyed 4 óra is elmúlt, midőn a gyászmenet megindult. A temetőben búcsúbeszédeket mondottak: Csötönyi János ref. s. lelkész, dr. Rubinstein Mátyás szekszárdi főrabbi, Szendrey László presbyteri tag és Rácz Gyula szekszárdi ref. kántortanitó, a dalárda pedig gyászdalt adott elő. A koporsót azután a gyászoló család szivszaggató hangos zokogása között bocsájtották a sírboltba.

A gyászoló család haláláról az alábbi jelentést adta ki:

»Nékem mind életemben, mind halálomban

Nyereségem a Krisztus!* (Fii, lev. I. 21.)

Alulírottak, valamint a szekszárdi ref. Egyház Egyháztanácsa és az egész Egyház- község a legmélyebb fájdalom hangján tudatják, hogy a feledhetetlen és szerető férj, a páratlan jószivü édesapa és nagyapa, a hű testvér a legjobb rokon és az önfeláldozó igaz barát: nagytiszteletü Borzsák Endre, a szekszárdi ref. anyaszentegyház 40 éven át volt hűséges lelki- pásztora, folyó évi október hó 10-én déli 12 órakor, életének 65-ik, boldog házasságának 37-ik évében, hosszas szenvedés után az ő Urához elköltözött. Az elhunytnak drága porrészei folyó hó 12-én délután V,3 órakor fognak a ref. templomban tartandó gyászszertartás után a régi ref. temetőben, a boldog feltámadás reményében, örök nyugalomra helyeztetni. Szekszárd, 1909. október hó 10-én. özv. Borzsák Endréné sz. Boda Sarolta, felesége. Etelka, Tériké és férje Miklóssy János, Boriska és férje Hörömpő Ferenc, gyermekei. Miklóssy Janika, Ilma és Bandika, Hörömpő Boriska, unokái. Özv. Kerek Jánosné sz. Borzsák Terézia, Sárközy Károlyné sz. Borzsák Zsuzsánna, Szabó Pálné sz. Borzsák Krisztina, Özv. Gál Józsefné sz. Borzsák Mária, özv. Körtvélyessy Lászlóné sz. Borzsák Eszter, Borzsák Sándor, Borzsák Benő, testvérei és gyermekeik, végül a nagyszámú rokonok és barátok.

»Bizonyságom nékem az Isten, mily nagyon szerettelek titeket mindnyájan a Krisztus Jézusnak szerelmében. És ezt is kérem, hogy a ti szerelmetek még jobban, jobban bővélkedjék az ismeretben és minden értelemben.«

(Fü. lev. I. 8—9)

Közgazdasági háború előtt.

Ha a politikai helyzetben beállott szomorú fordulat okait keressük, az újabb válság főokát Ausztriával való gazdasági közösségünknek találjuk fel. Deák Ferenc egykor oly bölcsnek tartott kiegyezése minden fogyatkozásai elénk tárulnak. 42 év múlt el csak a gazdasági közösség megteremtése óta már is konstatálnunk kell, hogy a helyzet tarthatatlanná vált. Ausztria csak addig volt kész a 67-iki kiegyezést perfektuálni, mig hasznot húzhatott belőle, de mihelyt Magyarországnak abból származó jogai érvényesítése érdekében komoly lépéseket teszünk, azonnal kész a kiegyezés magnachartáját széttépni. Amig mint a távol jövő ködös homályában lebegő ideális célról beszéltünk Magyarország gazdasági függetlenségéről, addig Ausztriának ezen elméleti fejtegetések ellen nem volt kifo-