Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-12 / 32. szám
XXXVII. évfolyam__________________32. szám Szekszárd, 1909 augusztus. 12. Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t. hová a lap részére mindennemű _____ hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő > : .Főmunkatárs BODA VILMOS . HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */, évre 6 K, 1/4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések : 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K: 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. A trónörökös. Rohamosan közeledik az ősz, mely az egyidőre elodázott magyar válság megoldásának előre megállapított időpontja. Magyar politikai körökben minden csendes. A vezető államférfiak vagy fürdőznek, vagy birtokaikon időzve, pihenik ki fáradalmaikat, egyúttal erőt gyűjtve a nemsokára bekövetkezendő döntő > ütközetre. Annál beszédesebbek az osztrák és német sajtó közegei, melyeknek háta mögött bizonyára azon elemek bujdokolnak, kik nem a békés kiegyenlítés, hanem inkább a Magyarország elleni kérlelhetetlen harc barátai. Magyar részről már ki van merítve minden kibontakozási terv, mely a monarchia békés fejlődésének irányát biztosíthatta volna. Ott van Andrássy Gyula gróf katonai téren teendő engedményekre alapított kibontakozási terve, mely Magyarországnak 'szentesített törvényekben biztosított jogait sgm ,fedto yplna*. t-ó^n á békekpdvelő- kél rábírta volna, hógy^egyéb jogos követeléseiket ez idő szerint kikapcsolva, az ezen alapon alakuló kormány támogatására vállalkozzanak. Azt mondták rá Bécs- ben, hogy nem kell. Majd Wekerle Sándor miniszterelnök, a fogyasztási adók elkülönítése s^ a készpénz fizetések felvétele alapján iparkodott a tátongó űrt áthidalni, mely egyrészről a magyar állam,'másrészt az osztrák császári hatalom között azok szereplése folytán támadt, kik Magyarország letörését vallják politikai hitvallásukul. Erre is azt felelték Bécsben, hogy nem kell. Azután előállott,. Kossuth Ferenc, aki már nem követelt egyebet, minthogy alakíttassák függetlenségi,* kormány, a nemzeti küzdelemben részt vett 67-es államférfiak bevételével, melynek egyedüli feladata lenne a választási törvénynek oly alakban való gyors keresztülvitele, mely a magyar elem túlsúlyának biztosítását eszközölte volna. Ezt ^kibontakozási tervet is kereken visszautasították. A józanon gondol ködő embernek megáll az esze azon elvakultságon, mely a bécsi- döntő .köröknek ezen, politikai eljárást sugalja. Hisz az; ősszel a törvény szerint össze kell ülni a közösügyeket tárgyaló országos bizottságnak, melynek ,nem lesz kisebb feladata, mint megszavazni azon sok százmillió katonai költségeket, melyek Bosznia és Hercegovina bekeble- zése folytán felmerültek, meg kellene szavazni az uj hadihajók tetemes építési költségeit és sok más egyebet, melyek majd csak ezután intnak ‘idomárunkra. Azt j.-f m r. :c- • ” -wy •• hiszik Bécsben, hogy az az országos bizottság, melyben a függetlenségi párt van többségben, mint a kezes bárány úgy viselkedik s elég lesz a történelmi nevezetességű szó használata, mely igy hangzik: ,,akarom“ s rögtön minden nyakas kuruc térdre borul, hogy a földi istenség akarata előtt behódoljon. Ha pedig ez nem várható, a minthogy nem is fos: megtörténni, akkor mi lesz? Feloszlatják az országgyűlést, akkor a jövő évben nem lesz se pénz, se katona. Hogy pedig egyszerűen felrúgják a magyar alkotmányt s megkísértsék törvényhozási felhatalmazás nélkül adót szedni és ujoncözni, az oly merész vállalkozás leüne, mely a mellett, hogy eredményt felmutatni nem tudna, még a hagyományos magyar dinasztikus érzést is erős próbára tenné. A mi jelenlegi uralkodónk sok kinos tapasztalat után, a magyar nemzet törekvéseivel szemben néha-néha" bizonyos jóindulatot tanúsított, kétségtelenül akkor, ha hatalmas ellenségeink valamelyike hátrányunkra. nem befolyásolta; azt a merev visszautaSitó álláspontot, melyet a legutóbbi időkben a magyar nemzet törvényen alapuló jogos kívánságaival szemben elfoglal, általában szinte hasonló előkelő befolyásnak ^szokták betudni s igen sokan vannak, kika befolyásol óban Ferenc Fer- dinánd trónörököst sejtik. Hogy trónörökösünk a függő magyar kérdésekkel szemben minő álláspontot foglal el, azt egy drezdai német lap a következőkben adj5, -tudtunkra: A trónörökös romániai utazása és néhány, e közben történt eset arra indította a magyar sajtó egy részét, hogy a trónörökösnek Magyar- országhoz való viszonyát újra kedvezőtlen értelemben tárgyalja. Ezt a viszonyt bizonytalannak, határozatlannak szokták festeni. Frivol és abszurd dolog azonban a trónörökösre, mint most legutóbb is történt, ráfogni, hogy ellenérzést, sőt gyűlöletet érez Magyarország iránt. Hogyan is lehetne máskép jellemezni azt az állítást, hogy Magyarország jövendőbeli királya bensejében erős ellenérzés lakozik a birodalomnak ama fele iránt, a melyen majdan hivatása szerint uralkodnia -kell. Hol találunk ma a civilizált államok TÁRCA. _____ Mé dikéhez ! Médikém, mondd csak! Szólj te kis leány! Ki vagy ? Óh mondd! Én nem érthetem. Földre hullt csillag ? Égi talány ? Üdvösségem vagy! — úgy érezem. Médikém, édes! Médikém drága ! Tied a mennynek minden varázsa: Szőke fejecskéd dús hajzata Kibontva nyugszik hó-válladon, Mint a kelő napfény sugara,' Ha pihen fehér tenger-habon. Médikém, édes Médikém, drága! Tied a mennyek minden varázsa! Ha felém villan csillagszemed Bűvölő kékje, óh mily égi! Panaszló szivem mindent feled, Tengersok bánat bárha tépi. Médikém, édes 1 Médikém, drága: Tied a mennynek minden varázsa! Vérpiros rózsa az ajkad, Bűvös szirén-hang lebben róla, Szeretem bár a szép dalokat, Többet ér mégis, mégis: — csókja! Médikém, édes! Médikém, drága! Tied a mennynek minden varázsa! Csillag-világos nyári éjen, Ha nem is mondod, elhiszem, el, Kacsód kezemben ha megpihen, Hogy enyém vagy és enyém leszel! Médikém, édes! Médikém, drága! Tied a mennynek minden varázsa l SCHULTHEISZ REZSŐ BÉLA. Boldogtalan házasságok. Irta: Setényi Miklós. — A „Tolnamegyei Közlöny* eredeti tárcája. — Sajnos, boldog házasságról nem igen lehet manapság beszélni, a modern XX. században. A boldog házasságok korszaka, úgy látszik, letűnt a sokat emlegetett „régi jó időkkel“, mert manapság á házasság a legtöbb esetben Üzletszerű szerződés, melyet a férfi azért köt, hogy pénzt szerezzen vele, a nő pedig, — hogy ne maradjon vén lány. Egyik „modern“ írónk közismert regényében azt állítja, hogy csak ott lehet zavartalan és boldog családi élet, hol nem kell folyton az anyagiakért küzdeni, mert — mondja — a szerelem is kenyeret kér. Vannak azonban — és azt hiszem elég sokan — kik nem adnak igazat ennek a theó- riának, mert nagyon sok esetben tapasztalhatjuk, hogy a szegény emberek közül — már t. i. a házastársakat értem — sokkal több, igazán ideális családi életet élőt találunk, mint a közép, vagy felsőbb néposztáh ban. Á szerető férjnek küzdelme, mellyel családja megélhetését biztosítja, nem rabszolgamunka, hanem erkölcsi kötelesség, hisz az tudja, megérti, ha máskülönben bármily korlátolt észjárású is, hogy azokért küzd, kiket szeret. És ez teszi édessé a munkát, ez teszi eltürhetővé a szenvedést, mert ezért kárpótlást nyújt néki az a tudat, hogy nem hiába fárad . . « A közép és felsőbb néposztálynál már mind- ritkábban találhatjuk ezt meg. A férfi a nő hozományára alapítja jövendő élete boldogságát, a nő pedig nevet akar csak szerezni magának, meg helyet, hol kormányozhasson. És az ilyen esetben találó az a mondás, hogy — ezeknek — szerelme kenyeret kér. Amig a hozomány tart, megvan a látszólagos boldogság, de amint az fogyni kezd, úgy apad a házastársakat összefűző „szerelem“ és napról- napra gyűlöltebbé lesznek egymás szemében. A nő teher a férfi nyakán, hisz most már ő tartja el a feleségét és ezért ő rendelkezik a család beléletében, a férfiben ped;.g zsarnokot lát a nő és vajmi gyakran hangzik el a zokszó: — Amig pénzem volt, megtudott becsülni... És e perctől kezdve támadnak a perpatvarok, az elégedetlenség panaszszavai, a gyűlölködés és — gyakran — a válás . . . Ha a válás könnyebben megtörténhetik, még csak valahogy elviselhetővé teszi a további életet, de mikor bármily okból ez kivihetetlen, az ilyen házastársak élete valóságos pokollá válik. Az örökös duzzogás, nemtetszés a végletekig megkeserítik életüket. A férj nem leli boldogságát otthon, nem talál megelégedett, szerelmes puha fészket, ahol szeretettjei körében elfeledhetné az élet hullámcsapásait, hol kipihenhetné magát és küzködéseért szeretétet, kárpótlást nyerne.
