Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-05 / 31. szám
XXXVn. évfolyam 31. szám Szekszárd, 1909 augusztus 5. Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkeszt&ség Bezerédj István-ntcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzköldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelelt hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */* évre 6 K, */« évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 sző 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér* Tanonciskolái mulasztások. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter 1908. augusztus hó 25-én 17,319. szám alatt a következő rendeletet intézte valamennyi kir. tanfelügyelőséghez : „Az iparos- és kereskedő-tanonciskolákra vonatkozó 1895/96. és 1896/97. tanévi főigazgatói jelentésekből megütközéssel szereztem tudomást azon nagymérvű igazolatlan mulasztásokról, melyek a nevezett iskolákban, napirenden vannak. Tudomást szereztem arról is, hogy némely igazgató a mulasztások körüli eljárásban nem alkalmazkodik az 1893. évi augusztus hó 31-én 33,564. szám alatt kelt rendelettel kiadott utasítás 61.§-ában foglaltakhoz, sem az 1889. évi november hó 29-én 43,171. sz. a. kelt rendeletben foglaltaknak megfelelőleg az elsőfokú iparhatóságok nem kielégitő eljárása esetében nem keres orvoslást, a másod-, illetve a harmadfokú hatóságnál. Tapasztaltam azt is, hogy némely elsőfokú iparhatóság az 1893. évi augusztus hó 31-én 33,564. sz. a. kelt rendelettel kiadott szervezet 76. §-át hibásan értelmezve, a mulasztások ügyében úgy jár el, hogy az igazolatlanul mulasztó tanon- cok mestereit megdorgálja, ahelyett, hogy ellenök az 1884. évi XVII. törvénycikkben foglalt ipartörvény 157. §-a által előirt büntetéseket alkalmazná. Minthogy pedig az iparos- és keres- kedő-tanoncok oktatásának sikerét leg- főképen a pontos iskolázás biztosíthatja, felhívom a kir. tanfelügyelőséget, hogy a nevezett iskolák tanulóinak mulasztási ügyeit szigorúan ellenőrizze, az iparos- és kereskedő-tanonciskolai bizottságokat és ezek utján á tanonciskolák igazgatóit arra utasítsa, hogy az igazolatlan mulasztások ügyében a fennálló rendelethez pontosan és felelősség terhe alatt alkalmazkodjanak. Különösen pedig utasítsa a kir. t$n- felügyelőség az igazgatókat, hogy tanonciskolát mulasztó tanoncok névjegyzékét az 1884. évi XVII. t.-c. 78. §-ában foglalt rendelkezésnek megfelelőleg havonként az elsőfokú iparhatósághoz küldjék be és csak az ellenőrzés érdekében közöljék annak másolatát egyidejűleg az ipartestülettel is. Szoros kötelességökké teszem az iparos- és kereskedő-tanonciskolai bizottságodnak, hogy koronként tartandó tanácskozmá- nyaik alkalmával meggyőződést szerezzenek arról, hogy az igazgatók teljesitik-e s minő eredménynyel A mulasztások ügyében kötelességeiket, különösen pedig kötelességévé teszem a kir. tanfe'ügyelőségnek is, hogy az igazgatókat eljárásaikban ellenőrizze s őket a legkomolyabban arra utasítsa,' hogy azon esetben, ha az elsőfokú iparhatóság nem szabályszerűen járna el, felebbezési -jogukkal éljenek, ha pedig az elsőfokú iparhatóság késedelmesen járna el, avagy épen nem ’intézkedik, minden esetben a másodfokú iparhatóságnál keressenek orvoslást s ériből egyidejűleg az országos iparoktatási főigazgatóhoz tegyenek jelentést.“ Fönti rendeletet a ,,Magyar Iparoktatás“ hivatalos közlöny III. évfolyama 1898/99-ben, Szterényi József miniszteri osztálytanácsos szerkesztésével hozta. Fönti rendelet 1907-ben annyiban változott, hogy a XXVII. t.-c. szerint a mulasztások kéthetenkint mutatandók ki. Kérdezhetné .valaki, hogy nem laptöltelék-e, ilyennel az olvasóközönséget untatni ? — Nem. Elvégre az újságolvasó vagy az egész lapot átolvassa, vagy kiböngészi belőle a neki tetsző dolgokat. Engem erősen megviselt tapasztalat ösztönzött arra, hogy az iskolamulasztások körüli eljárásokat kutassam. Megengedem, hogy vannak, kik ilyen ügyben teljes tárgymutatóval rendelkeznek. Az ember feje azonban nem lehet káptalan. Azt hiszem, velem együtt eddig kollegáim is úgy jártak el, hogy a mulasztási napokat az előmeneteli és mulasztási naplókból kiírták s cáak a főbírói hivatalnak küldték meg e kimutatást. Azt hiszem, hogy más kollegám is abban a véleményben volt, miszerint e kimutatás három tényezőt illétett: az igazgatót, a mulasztásért kiirt félt és legfőbben az elsőfokú iparhatóságot. Leginkább az a vélemény volt, hogy mulasztási ki- hágási ügy a tanonciskolái bizottság elé nem tartozik. Pedig hát igen. Még pedig oly célzattal, hogy az igazgató az esetleges följelentéséért senki által ne dehonesz- táltassék, hanem e nemű kötelessége teljesítésében kérlelhetetlenül ellenőriztessék, rákényszerittessék; de általa a teljesített kötelességéért föntebb is megvédessék. Vannak bizottságok, melyeknek tagjai szívesen forgatják az 1893-ban kiadott „Szervezethet, hogy az ipariskolát, mint szemük fényét örömmel istápolják. E rendelet ismerésével jobb érzésük csak erősödni fog. Ha e rendeletet annak idején én és mások is kéznél tartják vala, sok kellemetlenségtől lehetett volna szabadulni. A jó ügy érdekében hiszem, hogy a tekintetes Szerkesztőség hasonló tárgyú közleményeimnek becses lapjában még helyet fog adatni. Pápay Géza, ipariskolai igazgató-tanító. TÁRCA. Hajladozik... Hajladozik a nagy hársfa lombja, Édes virág az illatát ontja, Esti szellő lombja között játszik, Minden ágon ezer virág látszik. Kis madárka ül bokor tövében, Édes nóta Jakad a szivében, Zengő nóta szerte-széjjel árad, Elborítja, ringatja a tájat. A kis fűszál is figyel a dalra, Karcsú testét ide-oda hajtja, Harmat rajta mint egy[ csillag fénylik, Száll a nóta, száll a magas égig. Lassabban foly a kis patak árja, Ő is a dal folytatását várja. Minden örvend, minden vidul, éled, Csak én nékem rideg ez az élet. Nincs én nékem virág, madárnóta, Nincs én nékem örömöm azóta ., . Örökké fáj, örökké sajg szivem, Mégis várom boldogságom híven! BÁTER CORNÉLIA. Az író. — A „Tolnamegyei Közlöny'“ eredeti tárcája. — Irta: Setényi Miklós. Alig, hogy Gönczy betette a lábát kopottas, rendetlen szobájába, háziasszonya nyitott be hozzá: — Gönczy ur, itt volt a szerkesztőségi szolga, azt mondta, hogy még ma este menjen be a szerkesztőségbe; nagyon fontos dolgot akar önnel közölni a szerkesztő. — Jól van — felelte Gönczy, miközben letette ósdi felöltőjét. — Majd bemegyek. Legyen szives hozza be hamarosan a vacsorámat, hogy mielőbb mehessek. Az asszony engedett a parancsnak, mert megszokta, hogy évek óta engedelmeskedjék lakóinak. Az ajtóban azonban visszafordult: — Gönczy ur, már 12-ike van és én még nem kaptam egy filiert sem! Ezt nagyon hangosan, szinte kiabálva mondta az asszony. De később, mintha kiolvasta volna az iró szeméből: — H isz adtam volna jó asszony, de ha nincs miből. — Na jól van Gönczy nr, hát nem is azért mondtam . . . De tetszik tudni, mióta szegény férjem meghalt . . . — Isten nyugtassa — ismételte az asszony — hát azóta abból élek, amit az urak . . . Hát kérem, ha lehetne . . . Egy kis előleget kérni a szerkesztőségtől. — Meg lesz; holnap megkapja a pénzét . . . felelte Gönczy — csak hozzon kérem valami harapni valót. Az asszony engedelmesen takarodott a konyhába. Gönczy fel-alá sétált a szobában, majd az ablakhoz ment és gondolataiba mélyedve bámult a szürke félhomályba. — Istenem, — mormogta magában __ miko r lesz vége ennek az örökös küzködésnek Napról-napra ez a tengődés. . . Most legyen kedve az embernek irni aranyos, napsugaras életről, madárdalról, bájos tavaszról . . . Tudom, azért hivat a szerkesztő, mert már egy hete nem irtam novellát. . . Tudom, fenyegetni fog, hogy el- bocsájt a lap kötelékéből . . . De hát ily körülmények között irni . . . Monoiogizálásában az asszony szava zavarta meg: — Tessék kérem a vacsora! Gönczy farkasétvágygyal látott a szegényes vacsorához . . . Egykettőben végzett vele és sebes léptekkel indult a szerkesztőség felé. Végre odaért. Az ablakok fényárban úsztak és aranyos sugaraikat mélyen belészórták az immár sötét estbe. Az alsó tágas szobában három fiatal ember irt nagy buzgalommal. A negyedik épen jegyzeteit böngészte, mikor Gönczy bekopogtatott. — Tessék ! — kiáltott a böngésző. A többiek fejüket sem mozdították meg. Sürgős volt a munkájuk, mert igaz az, hogy az újságírónak legádázabb ellensége a másodperc.
