Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-05 / 31. szám

2

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

1909 augusztus ,5

A magyar kis- és középbirtokosság szervezkedése.

Nem ma, nem is két éve, hogy a magyar kis- és középbirtokosság körében megérett az a meggyőződés, hogy csakis az erők tömörítésével lesznek képesek hivatásukat a nemzeti jólét s a nemzet megerősödése érdekében kifejteni.

Törekvésük azonban évek hosszú során át meddő maradt, mert hiszen csak kísérletezéseknek nevezhetők egyrészt azok a szociális irányzatú szervezkedések, amelyek jnindenütt, de kü- ■ lönösen az Alföldön leltek melegágyra, úgyszintén nem életképes tömörítések azok, amiket a nagybirtok képviselői létesítettek a kisbirtokosság ’ körében. Mindezek légvárak, amelyeknek már «lapja is rosszul van megrakva.

Mert téves felfogás szocialista alanyt látni a magyar kisbirtokosságban, viszont azonban té- ■ vés hit, hogy a mi kisbirtokosságunk megelégszik a gyámkodással s az ügyes vezetéssel, amely azonban oda vezeti őt, a hol a nagybirtok érdeke mindenek előtt.

A magyar kisbirtokosság érzi önmagában az erőt s jól tudja, hogy a nép fájának gyökere. Tudja azt, hogy ő van hivatva a többi osztályoknál a létért való küzdelemben támadt hiányokat pótolni, viszont azonban megvan győződve arról, hogy hivatását csakis függetlenségével, jogai előbbretolásával és gazdasági megerősödésével fejtheti ki sikeresen.

És ezek azok a momentumok, amiket a szervezkedés eddigi iránya nem vett figyelembe.

Idők hosszú során azonban az irány is kifejlődött az öntudatra ébredt kisbirtokosság körében s ma már azt mondhatjuk, hogy a magyar kisbirtokosság szervezkedése biztos révekbe ért s feltartózhatatlanul halad előre

S ehez nem volt egyébre szükség, mint egy-két józan gondolkodású, a nép bajait ismerő önzetlen egyénre.

Egy Szabó Istvánra, aki mint a kisbirtokosok vére, a nagyatádi választókerület megértéséből képviseli odafent az országházában a kisbirtokosság érdekeit s aki a maga józan gon- -dolkodásával eddig is tekintélyt és súlyt adott a kisbirtokosság törekvéseinek.

Vagy mondjuk egy Herczegh Sándorra volt szükség, aki mint tehetős kisbirtokos kész mindenét feláldozni a kisbirtokos érdekek előbbre- vitelére, mert legszentebb meggyőződése, hogy csupán a független, jogait megvédelmező s gazdasági megerősödését szivén viselő kisbirtokos osz- tálylyal lehet megmenteni magyarság szupre- mációját.

Mégis azt látjuk, hogy ezen törekvések, a nemes célok elé bizonyos oldalról gáncsot vetnek. Tanúi lehettünk a közelmúltban is, hogy áldatlan támadások érték a magyar kisbirtokosságot és azok vezetőit; gyanúsításokkal, intrikákkal akarták elidegeníteni a kisbirtokosságot vezetőitől és a szervezkedés eszméjétől.

Ez a zsarnok, mely nem hagyja nyugodni, mely mindig a fülébe zúgja:

— Gyorsan; siess, mert lekésik a lap!

A fiatal emberek nagy buzgalommal dolgoztak tovább, Gönczy pedig megindult a szerkesztő szobája felé.

Szőke baj szu, kedves ember volt a szerkesztő. Gönczyt barátságosan fogadta.

— Hozta Isten, kedves Gönczy ur; . foglaljon helyet és ne nehezteljen, hogy ilyenkor, pihenésére szánt időben kérettem magamhoz.

— Ah, kérem — mentegetődzőtt Gönczy ■és rágyújtott egy egyptomíra, amit a barátságos szerkesztő csak illusztris vendégek számára tartogatott.

—- Tetszik tudni — szólt a szerkesztő — azért kérettem ide, hogy valami bizalmas dolgot közöljek önnel. . .

— Bizalmas ? — ismételte az iró és felkelt, ■hogy betegye a szoba ajtaját.

— Csak tessék hagyni, munkatársaim tudják a dolgot . . . Újságírók előtt nincs titok.

— Igaz, szólt restelkedve Gönczy és helyét ■elfoglalva, hallgatta a szerkesztő szavait:

— A dolog úgy áll kérem, hogy a nap folyamán felkeresett a fiatal Garatnai báró és elmondta, hogy őtet az irodalmi kör elnökévé akarják megválasztani, de természetesen ehhez .valami székfoglaló-féle kellene, valami nagyobb szépirodalmi munka. De, mint ő mondja, érzi ugyan hivatását az irodalmi pályára, de még nem kiforrott tehetség és igy . . .

— Szóval azt akarja — vágott közbe az iró, — hogy az ő nevében én írjam meg a müvet.

— Igen, megfelelő honorárium ellenében.'..: •és a bárót ezzel örök időre lekötelezettjévé tenné.

Hát ezek a támadások legékesebb bizonyítékai annak, hogy a kisbirtokosok törekvéseivel számolni lehet és kell s ez bizonyítja azt is, hogy szervezkedésük immár helyes mederbe terelődött.

Megijedni azonban nem lehet ettől, sőt mint természetes, nemes törekvést a társadalom részéről csak üdvözölni kell. — A parasztság, a fald népe, a népesség fájának gyökere. S elhalhat a fa koronája, virágjai, levelei, sőt maga a törzs' is elhalhat, de ha a gyökérzet egészséges, ismét megifjodhat s gyümölcsöt termelhet.

.-A fa is, a nép is.

Tudja, érzi ezt a kisbirtokos magyarság s ezért küzd függetlenségéért, jobbulásaért és gazdasági megerősödéséért.

S ezen törekvését nem fogja tudni megakadályozni semmiféle intrika; a helyes ut meg-i jelölése után halad vezéreivel és útja diadalmas lesz:

Évente, havonta, naponta.

— Műkedvelői nyelvészkedés, —

A cikkelyem homlokára tűzött három szócs- kát gyakran helytelenül használják nem csupán kevésbbé iskolázott, magyarajku polgártársaink; hanem magasképzettségü s jeles stilisztáknak el: ismert egyének is; használják t. i. ebben az értelemben: évenkint, havonkint, naponkint. Holott „évente“ és „havonta“ hibásan konstruált rossz szók; „naponta“ pedig azt jelenti, hogy: nappal, napszakán.

Utóbbi állításomat egy múltomból vett kis történetkével kívánom bebizonyítani. Ugyanis:

Az egyszeri zombai plébános (M. M. somogy- berzencei magyar ember) egy keresztelési eset elkönyvelése alkalmával arra a kérdésére, hogy mikor született a gyermek ? a szülésznőtől azt nyerte válaszul, hogy: tegnap, naponta. A plébános magában megmosolyogta ezt a neki tudá- kosnak tetsző választ később nekem, mint káplánjának, nevetve mondá: Képzelje csak, amice, az a csecsemő, kit ön ma megkeresztelt, a bábaasszony szerint „tegnap, naponta“ született, tehát nem is csak egyszer, hanem mindennap ! Plébános ur, kérem — felelém — elhiszi-e nekem, hogy az a bába helyesen használta a „naponta“ szót ? Hiszen az magyarajku asszony, s úgy fejezi ki magát, amint azt romlatlan magyar nyelvérzéke diktálja neki, s amint ő azt anyjától s öreganyjától tanulta! Tessék elhinni: esze ágában sem volt a mi jó madame-unknak azt mondani akarni, hogy az a kisded egyszerűéi többször született, hanem igenis azt, hogy tegnap, csak egyszer, de — nappal jött a világra és nem estve vagy éjjel. Hogy meggyőződjék Plébános ur állításom igazságáról — mondám továbbá — nézzük meg az ön birtokában levő, Czuczor—Fogarasi-féle Magyar Nagy Szótárt. Felütvén a „naponta“ szót: erről benne körülbelül a köyetkező magyarázatot találtuk: Naponta — helytelenül használják ebben az értelemben : mindennap, naponkint. Helyes értménye: nappal. Szinonimák: Erzsók asszony leányonta nagyon dallos volt —jjj Bandi szomszéd legényente

Azonkívül, ő mint a kör elnöke, sokat tehet az ön érdekében ... — És addig is, mig a mű elkészül, hajlandó kétszáz koronát előlegezni, melyét — ha az ajánlatot elfogadja — azonnal átadhatok önnek.

Gönczy csak nézte, nézte a két szürkés százkoronást. . . Lelkében a szükség és önérzet heves harcot vívott. . . azután eszébe jutottak háziasszonya szavai:

— „Esetleg ha lehetne egy kis előleget kérni a szerkesztőségtől . . . már tizenkettedike van . . .“

Es Gönczy elfogadta az ajánlatot.

Hat hét múlva egy szép, diszes kötésű remek könyv jelent meg a könyvpiacon ... A címlapon nagy betűkkel:

A magyar nemzet a világirodalomban

Irta: Garatnai Olivér báró.

A kitűnő művet az Akadémia kétszáz arannyal jutalmazta, a szerző Garatnai Olivér bárót pedig az irodalmi kör elnökévé választották ... A Garatnai név oda került a tudós irók névsorába és az egész ország viszhangzott nevétől . . . A mű négy hónap múltán megérte második kiadását.

Gönczyvel csak úgy foghegyről beszélnek a kiadók ... És kénytelen továbbra is hallgatni háziasszonya figyelmeztető szavait:

— „Gönczy ur, már tizenkettedike .. .“

*

Csak két ember szemében lett nagy ember.: az egyik a szerkesztő, a másik a „Szerző.“ És egy ember szemében lett buta, szamár: ez saját maga. ________

du

haj fiú volt -— az idei szén a termés; füvönte jónak mutatkozott. Azaz: leánykorában, Jegépy- korában, fükorában. — Ezek után az én jó. plébános uram beadta, a derekát és hajlandó volt elhinni, hogy a bába mondása még sem volt abszurdum.

A mindmáig jelentékeny értéket és tekintélyt képviselő Magyar Nagy Szótárból az imént idézett példák elég világosan igazolják, hogy az „onta, ente, önte“ képzőragok nem arra a kérdésre felelnek meg, hogy időközönkint hányszor ? hanem igenis arra, hogy: mily időben, mily korban vagy állapotban ? És beigazolják azt, hogy „évente és havonta“ — mint fentebb konstatáltam — rossz szók; ellenben „naponta“ jó, de ez is csupán ebben az értelemben: nappal, napszakán.

, Végezetül kijelentem, hogy ezt a kis dille- táns nyelvészkedést a legjobb szándékkal „követtem el“, első sorban, azoknak a tisztelt, honfitársaimnak számára, kik súlyt helyeznek reá, hogy gondolataikat zengzetes hazai nyelvünkön mindenkor teljes szabatossággal fejezzék ki és illetve vessék papírra. P. 2s.

KÜLÖNFÉLÉK.

— Októberben nyílik meg a baja—bátaszéki Vasút- A baja—bátaszéki vasút építését, mint Bajáról jelentik, teljesen befejezték. Weisz Nándor polgármester-helyettes a törvényhatóság nevében átvette Barta Lajos máv. felügyelőtől és Sztan- kovics Miklós műszaki tanácsostól a vonal mentén lévő összes utakat, feljárókat és hidakat, amelyeket az állam létesített a kocsik szolgálatára. A vasutat és a dunai hidat csak októberben helyezik forgalomba. Ha ugyan forgalomba helyezik. Az azonban szinte bizonyos, hogy a leleplezések dacára sem készítik el a Szabadka—bajai vasút elsőrangusitásával. Ez a késlekedés nem minden szándékosság nélkül való. Egyik előkelő mérnöki szaktekintély odanyilatkozott tudósítók előtt, hogy az 58 kilóméteres vasút elsőrangusitásával háborús veszedelmek idején, megfeszített munka mellett katonai mérnökök tizenkét nap alatt elkészülnek. Normális viszonyok között két hónapot igényel az elsőrangusitás. A Szabadka—bajai vasúton mégis kilenc hónapja dolgoznak már s a munkának még fele sem kész.

— Közigazgatási bizottsági ülés. Tolna vár megye közigazgatási bizottsága szokásos havi gyűlését folyó hó 11 én délelőtt 9 órakor tartja meg gróf Apponyi Géza főispán elnöklésével.

— Hymen. Tenzlinger Lajos tolnai föld- birtokos és nagybérlő eljegyezte Breslmayer József tolnai ügyvéd és földbirtokos leányát, Boriskát.

— Névünnep. Tihanyi Domokos kir. tanácsos, Tolnavár megy ének népszerű tanfelügyelője, múlt szerdán ülte meg névünnepét, mely alkalommal a tanári és tanítói kar tagjai, úgy nagyszámú barátai és tisztelői részint személyesen, részint táviratilag és levélben üdvözölték őt.

— Kinevezés. A király dr. Kramolin Ernő székesfővárosi kir. albirót, dr. Kramolin Gyula szekszárdi törvényszéki orvos öcscsét, járásbiróvá nevezte ki.

—v Helyettes jegyző. Bajó Pál központi főszolgabíró a Taffner Zuárd nyugdíjaztatásával megüresedett bátaszéki III. aljegyzői állás helyettesítésével Várkonyi István gindlicsaládi aljegyzőt bízta meg.

— Adomány. Gróf Zichy Gyula, apostoli és adakozó lelkületéről ismert pécsi püspök, a szekszárdi róm. kath. legényegyletnek ház felszentelése alkalmából az egylet felvirágoztatása céljából 500 koronát adományozott.

— Nyugdíjazások. Tolnavármegye törvény- hatósági bizottsága özv. Módly Lászlónénak 1232, Mihályffy Lajos árvaszéki iktatónak 2296, dr. Piringer Józsefnénak 507, Hauszknecht Ferenc őrmesternek 1190 és Krachenfelsz József ut- kaparónak évi 278 korona 48 fillér nyugdijat szavazott meg.

— Katonai ellenőrzési szemle. Szekszárdon f. évi november hó 4-én és 5-én tartják meg a katonai ellenőrzési szemlét.

a