Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1909-07-30 / Rendkívüli kiadás

2

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

van!) Bármily nagyok legyenek is az ellentétek, melyek a 3 év előtt éppen ennek a kérdésnek megoldására egyesült pártokat egy más, ugyancsak nagy fontosságú kérdésből folyólag egymástól elválasztják, nem adom fel, nem adhatom fel a reményt, hogy a pártok minden szövetség nélkül is megfogják találni annak módját, miszerint ezt a nagy kérdést a nemzet javára mielőbb megoldják. Ha ez megtörtént, ám törjön ki ismét a pártok egymás közötti harca, de a mig ez az ország, a magyar nemzet érdekében meg nem történik, addik dugják hüvelyeikbe kardjaikat.

A millenium évét megelőzőleg szintén nagy politikai harc dúlt nálunk összehasonlithatatla- nul több tárgyi okból, mint ma. A millenium

ünnepére azonban elült. Fegyverszünetet kötöttek a pártok, hogy ne zavarja a fegyvercsörtetés az ünnepi hangulatot. Most nem ünnepről van szó, hanem a nemzet létének biztosításáról. Ily körülmények között, midőn évtizedekre kiható, nemzetünk létét érintő alkotást kell biztosítani, alkotmányunk legerősebb védőbástyáját kell megépíteni, ilyenkor ne lehetne rövid fegyver- szünetet teremteni ? ennek a kérdésnek megoldásánál el kell tűnni minden más szempontnak, itt nem érvényesülhetnek pártszempontok, minden párt kötelessége ezeket alárendelni annak az egy nagy érdeknek a magyar nemzet egysége biztosításának ! (Élénk helyeslés!)

Ezután áttért a kormány és törvényhozás és az iskola terén való működésének ismerteté- sére.

Áttérve ezután a gazdasági térre, mely a szociális irányú működéssel együtt élesen domborodik ki a kormány és törvényhozás három évi tevékenységében a legnagyobb alkotással kezdi, mely kimagasló lenne bármely nagy kulturállamban is, melyet illetőleg csak egy vélemény lehet, a csodálaté megalkotója iránt: az adótörvényekkel. Egy élet gazdag tapasztalatai és több mint egy évtized nagy munkájának eredményei vannak lefektetve abban a 8 törvényben, melyet az adóreform alkot. (Helyeslés :)

A közgazdasági tevékenység második csoportjába tartozik az a nagy anyag, mely az Ausztriával való gazdasági viszony rendezésére vonatkozik. Egy teljes évi kormányzati tevékenységet foglalt le. Az államtitkár ezzel az anyaggal behatóan foglalkozott.

A magyar autonom vámtarifáról szólott először, melynek nagy jelentőségét ma nem méltatja eléggé az ország. Nagy gazdasági horderejét csak akkor fogja felismerni, amikor 1915-ben uj kereskedelmi szerződési tárgyalások előtt fog állani Ausztriával. Akkor és csak akkor fog az ország annak tudatára jönni, hogy a magyar autonom vámtarifával, jóllehet ez tételeiben nem szolgálja teljesen a magyar gazdaság érdekeit, hisz nem is ilyennek készült eredetiben, tulajdonképen ugyanazt szerezte magának, amit egy előrelátó bölcs fejedelem a hadi kincsesei. Amint az békében nem kamatozik, de háború eshetőségére döntő fontosságú lehet és sokszor a béke biztosítására is alkalmas eszköz: úgy a mi külön vámtarifánknak sincs semmi más hatása ma, de nagyon becses eszköze lesz az országnak az uj tárgyalások idején. (Helyeslés.)

Ma tényleges kifejezője vámterületi jogi önállóságunknak, mert önálló vámtarifája csak önálló vámterületnek lehet. Akkor eszköz lesz gazdasági érdekekeink sikeresebb megvédésére. Eszköz a gazdasági önnállóság biztosítására.

Az Ausztriához való gazdasági viszonyunk rendezése tekintetében folytatja Szterényi két szemrehányással találkozunk minduntalai*. Az egyik az, hogy nem hoztuk meg az őimálló vámterületet, a másik, hogy a megegyezésben anyagi vereséget szenvedtünk. Kimerítően IsT- ‘ mertette mindekelőtt, hogy mi volt a helyzet a szerződéses tárgyalásoknál, majd azt fejtegette, hogy mit nyújt a JL^ejött megegyezés ? Minde- nekfelett Magyar orsóig 'állami önállóságát juttatja érvényre oiy módon, mint eddig soha. Ausztriával olyan módon szerződtünk, mint bármely más ' külföldi állammal, mint két teljesen önálló állam egymással csak szerződhetik; •.nnek kapcsán felszabadítottuk egész sorozatát ez íddig közös egyetértéssel intézett ügyeknek, (posta,, házalás, tengerészet, védjegy-mustraügy stb.) Önálló cselekvési jogkörünkbe szerezve vissza aze \ megegyezés biztosítja nekünk 1917-re az uállp gazdasági berendezkedésre való tényleges áttérhetést. Szerettük volna a tényleges vámterületi önállóságot már most szerződésileg lekötni 1918. elejére.

Nem a koftnányon múlt, hogy a siker reményével megindult ezirányu tárgyalások nem vezettek eredményre. A szerződés elhárította az útból az önálló vámterületre való áttérhetés összes akadályait. Nem írott jog többé az, hanem intézményes garanciákkal van biztosítva. Ebben többé semmiféle nemzetközi szerződés kötése^ nem teremthet kényszerhelyzetet.

És nem utolsó vívmánya e megegyezésnek, hogy ezentúl minden nemzetközi szerződés Magyarország részéről külön is aláírandó, vagyis mostantól kezdve Magyarország kifejezetten is nemzetközi jogalannyá vált. Ezekkel szemben jelentősebb anyagi megterheltetést a quotaterhet kivéve nem jelent reánk nézve a megegyezés. Igaz, hogy anyagi előnyöket sem.

Miután ennek a kérdésnek egész a mélyéig hatolt, rátért arra kérdésre, hogy miért döntött a kormány a megegyezés mellett és miért nem választotta a status quot ?

Nem választotta a status quo-t, mert a status quo — hangsúlyozta az államtitkár — nemcsak nem jelentette volna a vámterületi önállóságot, hanem csak ugyanazzal a lekötöttséggel járt volna 1917-ig, csakhogy azzal a különbséggel, hogy mig a szerződés az önálló vámterületre való áttérhetés minden képzelhető akadályát egyszersmindenkorra elhárította, addig a status quo mellett azok mind fenmaradtak volna; és miy a megegyezés nyugodt gazdasági fejlődést biztosit s csak tőlünk függ, hogy a rendelkezésre álló időt kellően ki is használjuk magunk javára — addig a status quo már gazdasági harcot, olyan guerilla-harcfélét jelentett volna, mely ismét lekötötte volna legjobb erőinket. \

Sajnos ugyan — tette hozzá — hogy a nyugalom, melyet reméltünk, nem következett be és Ausztriában állandó a Magyarország elleni izgatás most is! De erre számítani csak nem lehetett I

Ezután azt fejtette ki, hogy céltudatos gazdasági politikát kell a balkán államokkal szemben követnünk és kiemelte, hogy törekednünk kell a múltban elkövetett hibákat, amennyire még lehet jóvátenni és a szomszédos keleti államokat gazdaságilag lehetőleg szorosan magunkhoz fűzni. (Élénk helyeslés.)

Ebből a szempontból indulva ki, megkötötte a kormány Romániával az uj kereskedelmi szerződést, mely alkotmányos elintézésre vár. Megkötötte áldozatok árán is, csakhogy a szomszédos állammal kedvezőtlenebb gazdaságú re- látiókba jussunk és ennek révén a két állam szorosabb politikai viszonyba is kerülhessen egymással. Sajnos, hogy a Szerbiával korábban megkötőit kereskedelmi szerződés nem kerülhetett alkotmányos tárgyalásra: nem rajtunk múlt, hogy ezt vissza kellett vonni. Magasabb politikai érdekek, valamint az ipar és kereskedelem fontos érdekei követelik azonban, hogy ha hazánk gazdasági viszonyaival számoló szerződések köthetők Szerbiával, Bulgáriával és Montenegróval, azok mielőbb megköttessenek, hogy végre va- lahára rendezett külkereskedelmi viszonyaink legyenek és a balkán-politika tekintetében íizt az erőt kifejthessük, mely monarchiánkat r£g- illeti és annak érdekében van. (Élénk helyeslés).

A kormány és törvényhozás gazdasági irányú tevékenységének további csoportját az iparpolitika képezte. E részben első helyen emlékezik meg a hazai ipar fejlesztéséről szóló törvényről, mely uj nyomokat igyekezett vájni az iparfejlesztési politika számára; mely végre valahára biztosította a hazai ipari termelésnek a közhatóságok összes ipari szükségleteit; és itt kell említést tenni az országos ipartafiácsról szóló törvényről is, mely ez^a véleményező testületet uj, sokkal szélesebi/alapokra fektette. Ide tartozik az uj ipartörvény tervezetének elkészítése is, melylyel a korniany a hazai iparos közönség több mint hus^e éves kérését teljesítette.

A kisipar terén ann^i történt e három év alatt, mint azelőtt soha Egyedül gépsegélyekre majdnem kereken <£,300.000 koronát fordított a kereskedelemügyi minister s mig azelőtt egy évre átl^g 250.000 K ily támogatás esett, ezen időszakbán ez meghaladja már az évi egy millió koronát. Ugyanez a jelenség érvényesül a kisipari szövetkezeteknél is, melyekre ez idő alatt kereken 1.500,000 K fordittatott. Sokkal nagyobb arányokban jelentkeznek természetesen a gyáriparban, melyben a nagy arányokban kifejlesztett állami üzemek nélkül ezen három évi idő alatt kereken 95 millió korona befektetéssel létesültek, illetve kibővültek gyárak, melyek kereken 22.000 uj munkást foglalkoztatnak és évenként mintegy 70—80 millió K értékű iparcikket termelnek. Oly eredmény ez t. Uraim, minővel állami iparfejlesztésünk rövid története — sajnos — eddig nem dicsekedhetett.

Az iparpolitikával szerves kapcsolatban áll a fűtőanyagkérdés és a kereskedelem. Előbbi tekintetében nagy horderejű, egész gazdasági életünkre kiható kezdeményezés fűződik ehhez a kormányhoz, me‘ nyezés egyúttal

nagy szociális jelen bir: az állami

szénbányászat, mely atára alkottatott

az állami szénbánya lséről szóló törvény is.

Majd a keresk« ‘t át az államtitkár beszédében. > 'obbszabásu alkotásokra ezen a tél idta — sajnos

nem utalhat. Sőt am rányban, annak

1909 julius 30

egy részét is maga ellen irányítottnak véli a kereskedő osztály. Joggal-e, vagy nem, itt nem kutatja, de a mennyire a leghatározottabban állítja, hogy a kormánnyal szemben teljesen jogtalan a kereskedelem ellenesség vádja ugyanoly őszinteséggel megvallva, hogy a törvény- hozás tekintélyes része nem mondható valami nagy kereskedelembarát érzelműnek.

A mértékekről, ezek használatáról és ellenőrzéséről, vagy a külkereskedelmi statisztikától, vagy a csekkről szóló törvények bizonyára nem mondható kereskedelemelleneseknek. Ellenben a kereskedelmi üzletek átruházásáról és a végrehajtási eljárásról szóló törvény módosításáról alkotott törvények azok, melyeket a kereskedőosztály egy része maga ellen irányítottnak tekint. Őszinte sajnálattal kell látnia közgazdaságunk minden igaz barátjának azt az a verziót — hangsúlyozza, — mely gazdasági köreink egyrészében a kereskedelem ellen kétségkívül megvan. Sajnálatos ez annál is inkább, mert gazdasági életünk legerősebb tényezőjének, akár agrár, akár ipari tekintetben, épen a hazafias kereskedelmet tartja. Ennek támogatása és közreműködése nélkül meddő marad minden mezőgazdasági-, vagy iparfejlesztési törekvésünk. Visszaélésekről, melyek a gazdasági élet minden agában — igy a kereskedelemben is előfordulnak, nem lehet és nem szabad egész foglalkozási ágakra következtetni. A magyar kereskedelem maga üldözi legerősebben a körében előforduló visszaéléseket és jellemző e tekintetben, hogy a tisztességtelen versenyről szóló törvény alkotását — a melyre vonatkozó törvényjavaslat alkotmányos tárgyalásra szintén készen áll — maguk a kereskedelem érdekképviseletei sürgették legjobban. A magyar kereskedelem becsülettel teljesiti a maga feladatait a hazai gazdaság szolgálatában és egyúttal igen jelentős társadalmi tényezővé tudott emelkedni: megérdemli tehát az őszinte tiszteletet.

Sorra kerül ezután a közlekedés és a szociálpolitika. A vizi beruházások ismertetését a vasutak ügye követte. Nemcsak az állam- vasutakról szólott, hanem a többiről is. Kiemelte, hogy egész vasútépítésünk történetében ez a három év volt á legtermékenyebb. Ezen aránylag rövid idő alatt 31 helyiérdekű vasúti törvény alkottatott, mig maga a vasúti hálózat 18.461 kilométerről 21.473 kilométerre emelkedett, vagyis ezen 3 év alatt 3012 kilométer vasútvonal épült, a befektetési tőke pedig az ezen idő alatt engedélyezett 44 helyiérdekű vasútnál kereken 181 millió koronát tesz.

Külön tesz említést a kassa-oderbergi vasúton eszközlendő beruházásokra vonatkozó törvény megalkotásáról, melylyel 46 5 millió korona beruházást biztosított a törvényhozás ennek a ránk nézve gazdasági szempontból kiválóan fontos vasútvonalnak kellő forgalom- képessé tételére. Sajnos — mondta az" államtitkár, hogy a kívánatos cél még ezzel a? áldozattal nem biztosítható teljesen, amennyiben igy még mindig csak a vasút magyar vonala lesz teljesitőképes, nem úgy az osztrák vortala is. E részben hosszas tárgyalásokat folytatott a kormány az osztrák kormánynyal, de nerifryőh? képes egész eredményt elérni. Az állapotok tetemes mértékben fognak javulni, de teljesen nem. Ausztria inkább megakadályozza a saját területén levő vasútvonal megfelelő kialakulását, tehát saját forgalmi érdekeinek kielégítését, csakhogy ez a vasút ne állhasson egyúttal a magyar gazdasági érdekek szolgálatában is. — A szükkeblüség és ellenséges indulat oly mértéke, mint a minőt ennek az ügynek tárgyalásánál volt alkalmunk Ausztria részéről velünk szemben tapasztalni, még egymással szemben is teljesen idegen államoknál is példátlanul áll. Mennyivel inkább évszázados államjogi szövetségben levő két állam között. A legvilágosabb célzat: Magyarország gazdasági károsítása, elzárása a természetes forgalmi iránytól és megtagadása a forgalom törvénybiztositotta lebonyolításának. Aki őszintén akarja és keresi a monarchia két államának egymással és egymás mellett való békés megélését — mint én is, hangoztatta Szterényi — csak mélyen fájlalhatja azt a csaknem minden téren észlelhető jelenséget, mely egyúttal előre veti árnyékát az 1915-ben kötelességszerüen megindítandó újabb tárgyalásoknak. Ez a szükkeblüség és ellenséges indulat súlyos gazdasági károkat okoz ugyan nekünk, pl. csak a szénszállításnál két év alatt mintegy 5 millió koronával károsította meg a kassa-oderbergi vasutat és az államvasutakat, de sokkal nagyobb i, bajokat fog okozni a monarchiának, mert általa és következtében a két állam a monarchia minden igaz hívének őszinte sajnálatára — mind jobban és jobban távolodik egymástól, vagyis egészen ellenkező lesz az eredmény, mint a mit tulajdonképen céloznak.

Beszélt ezután a vasúti szolgálati rendtartásról, majd hozzátette, hogy mily liberálisan rendezte a kormány az alkalmazottak jogviszo