Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-29 / 30. szám
XXXVII évfolyam 30. szám Szekszárdi, 1909 julius 29. Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t. hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Felelős szerkesztő ODA VILMOS Főmunkatárs HORVÁTH IGNÁCZ 3 K Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */s évre 6 K, 1ji évre Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. ftyilttér garmond soronkint 30 fillér. Le a boritaladóval. A bortermelők áldatlan helyzeté: a példátlanul magas munkabérek, a számtalan szőlőbetegség elleni költséges védekezés s a borárak nagymérvű hanyatlása folytán, mindinkább úgy a sajtóban, mint a magánéletben, elkeseredett alakban nyer kifejezést. A magyar szőlősgazdák országos szövetkezete már a múlt évben országos összejövetelt rendezett Budapesten, hogy az tiltakozzék a világon sehol sem létező óriási megadóztatás ellen, mely Magyar- országon minden józan belátás ellenére konokul fentartatik s közgazdaságunk ezen jelentékeny ágát végpusztulással fenyegeti. Mi szekszárdi bortermelők is egy igen látogatott népgyülés által egyhangúlag elfogadott határozati javaslatban adtunk kifejezést azon való megbotránkozásunknak, hogy jogos és méltányos követelésünk hangoztatása, hogy ha megmarad is a borra kivetett fogyasztási adó, legalább a terhes adó másikát: a boritaladót töröljék el, intéző körökben süket fülekre talál. Franciaországban, egy a mienkhez hasonló igazságtalan eljárás miatt, az ottani bortermelők elmentek egészen a nyilt forradalomig, — nem lehetetlen, ha a mi kormányunk is ezen példátlan sérelem orvoslása elől makacsul elzárkózik, hogy nálunk is a végső elkeseredés hasonló mozgalomban fog megnyilatkozni. Mert hol van az az egész világon, hogy egy nyers termény kétféle, semmiféle más államban hasonló magasságban nem létező, terhes adóval rovatik meg. Már maga a fogyasztási adó is nagyobb nálunk, mint Ausztriában vagy más külföldi államokban, hozzájön ehhez még 'a boritaladó s azt eredményezi, hogy e. tekintetben Magyarország vezet az egész világon. Álljon itt Dr. Drucker Jenőnek, a magyar szőlősgazdák országos egyesülete igazgatójának művéből a következő idézet: »Valóban érthetetlen és szőlőtermelői szemmel nézve felháborító dolog az, hogy míg a szeszadó megállapításánál a magyar törvényhozás a nála szokatlan kíméletet tanúsította, úgy, hogy az kisebb a többi művelt államok adójánál, addig a bornál oly magasan állapította meg az adót, mint egy bortermelő állam sem. Vegyük először Ausztriát, tanulmányunk első részében említettük, hogy a fogyasztási adókat a német világ honosította meg nálunk s igy azok — mint annyi sok más intézkedés vagy szervezet — egyszerű utánzatai az osztrák mintának. Csakhogy itt már hazánk finánciális nemtője nem tartotta meg azt a józan mérsékletet, mely az osztrákok adóját jellemzi. A minta, hogy a nagyobb [zárt] városok és egyéb községek közt adózás tekintetében különbség teendő, azonban ott is megvan. Bécsre nézve* igy állapíttatott meg a bor fogyasztási adója: Bécs Budapest bor hl-kint 8 K 48 12 K 92 must és cefre S K 66 9 K 70 Tehát a magyar fővárosban körülbelül 40 százalékkal több adót szednek a bor után és circa 45 százalékkal több adót a must után, mint az osztrákoknál. Még kiáltóbb a viszony, ha az aránylag Bécshez képest már olcsón megadóztatott osztrák zárt városokat a mi kiváltságos adózásban részesülő Pozsonyunkkal hasonlítjuk össze. Ilyen zárt városok [Prága, Brünn, Lemberg, Krakau, Lincz, Grácz, Laibach és Trieszt]. Ezek Pozsonyhoz viszonyítva a következő adót fizetik: Osztrák n zárt városok Pozsony bor hl.-je után 6 K 36 12 K bormust és cefre után 4 K 24 9 K Tehát a pozsonyiak a bornál több mint 90 százalék, a mustnál és cefrénél 110 százalékkal vannak hátrányban az osztrák zárt városok lakosságához képest. Még kirívóbb ez az ellentét, ha emlékezetünkbe idézzük, hogy felsorolt osztrák városok között a legtöbbnél a szőlőmivelésnek semmi jelentősége nincs, nem a bor, hanem a sör a nemzeti folyadék, és ez a mi sörünkhöz képest még sokkal mérsékeltebb adónak részese Pozsonyban ellenben óriási jelentőséggel bir a szőlő- mivelés, ott mi nden harmadik embernek van szőleje [összesen 1800 m. hold] és jó esztendőkben 25—30 ezer hl. bor is megterem. Nézzük már most a többi osztrák községekre kirótt boradót. Itt már nem találjuk meg azt a zseniális osztályozást a lakosság száma saerint, mely a magyar adótörvény kiváltsága, hanem általánosságban úgy borra, mint mustra 5 K 94 fillér fogyasztási adó rovatik ki. [Nálunk ez a bornál 8 K 70 és 12 K70 váltakozik.] De ennél az irigylésre méltó alacsony adónál is még kivételt tesz az osztrák törvény bortermelő országok szerint, így Stiria, Earinthia, Krajna és a Tengermellek boradója hl.-kint — — — 4 K 46 Isztriáé » » 3 K 72 Zenta-Wiené » » 1 K 48 Tirolé > » 3 K 82 Vorarlbergé » > 2 K 12 A bormust és cefre ezen tételeknek csak 3j4-td részét fizeti. Tessék ezt az adótarifát a mi boradónkkal összehasonlítani és azt találjuk, hogy nálunk a szőlősgazdák kedvezményes házi fogyasztása után is ennél nagyobb adó szolgáltatandó be. — Hol maradt nálunk a helyes közgazdasági érzék, mikor ez egyszer csak az osztrák sablont kellett volna betű szerint alkalmazni és minden jó lett volna. — Persze a mi országgyűlésünket, mely ezt az adót megszavazza, inkább csak közjogi és egyházpolitikai kérdések izgatták, a nemzetgazdaságnak pedig hamupipőke szerep jutott. Hogyan áll a borfogyasztási adó kérdése más nemzeteknél ? Itt van a német birodalom. Ennek csak igen csekély területén [Mosel, Rajna, Neckar és Nahe partjain] bir aszőlő- kultura jelentőséggel, a birodalom 8/10 részében szőlőt nem ültetnek, a domináló nemzeti ital pedig köztudomásúlag a — sör. — Említettük már, hogy a birodalmi a,dó a bor értékére való tekintet nélkül hl.-ként 6 márkánál több.nem lehet. Ezenkívül a községeknek joguk van még külön a birodalmi adónak legfeljebb 20 százalékát kitevő illetéket szedni. A tartományok azonban ezen adón .-met igen mértékletesen alkalmazzák. Badenben az összes boradóbevétel 1,540 8í)0 és 2,250 000 márka között ingadozik, ami 547 000 és 839.0Ö9 hl. termésre átszámitva alig tesz ki 3 márkát hl.-ként. [3-60 KJ s.í « Hessenben, hol körülbelül feleannyi bor terem, mint az előző tartományban, a borfogyasztási adóbevétel 300.000 és 500.000 márka között ingadozik. Itt ugyanis csakis a kimért bor után fizetendő az úgynevezett csapolási illeték, mely hl.-ként 5 és 7 márka [6 és 8 4 K] közt ingadozik. Württembergben is a korcsmákon hajtják be a boradót és pedig a bor eladási ára szerint. A jelenleg érvényben levő törvény szerint ez az adó az érték 11 százalékát teszi ki. Elszász-Lotharingiában maga a boradó igen alacsony, [hl.-ként P/2 márka — 1-80 K] és ez is csak szállítás alkalmával lesz. kivetve ^franczia minta szerint], amihez azonban még kimérési illeték jön, amit természetesen csak a korcs- máros köteles megfizetni. Az adóbevétel 400.000 és 1Vi millió hl közt ingadozó termés mellett 1—2 millió márka között váltakozik. — A francia bor adója jóformán már csak a múlté. Mikor az 1900. évben az óriásinak Ígérkező bortermés következtében a borok ára mindegyre esett, úgy, hogy a legnevezetesebb borvidékek óriási katasztrófának néztek eléje, akkor megmozdult a törvényhozás lelkiismerete és a városoktól a beviteli v.im szedésének engedélyét megvonta, az állami adót pedig hl.-ként P/2 frankra [l-50 K.-ra] szállította le. A kísérlet fényesen bevált: a borfogyasztás óriási mérveket öltött, magában Páris városában az amúgy is jelentékeny fogyasztás egy év alatt másfél millióval emelkedett és mire az 1901. év szüretje elérkezett, az országban kisebb volt a borkészlet, mint bármikor az utolsó években. A bor ára pedig csakhamar emelkedett, úgy hogy két év múlva elérte azt a magasságot, melyen az előző évtizedben állott, a tavalyi gyenge termés után pedig még feljebb ment. Ez könnyen érthető is. A f.özönség, ha egyszer megszokott | Könnyebb áttekintéssel kitüntettem itt újra a párhuzamos magyar adótételeket is. / valami élvezeti cikket, azt akkor is kivánja, ha az ára némileg megdrágul s igy a borkereskedők és vendéglősök is megtalálják számadásukat, a franczia szőlőmivelés pedig meg van mentve. Ezt mind a boritaladó leszállítása tette, Pedig az az adó addig sem volt épen terhes. A szállítási adó hl.-ként 1—2 frank közt ingadozott, a kimérési adó az értéknek 11—18°/0-a közt ingadozott, a beviteli adó [városokba ‘/a—3 frank közt váltakozott. [Magától értetődik, hogy a termelők és azok családja bor után adót egyáltalán nem fizetett s az igy adómentesen élvezett bor évenként 7—20 millió hl. között ingadozott.] És mégis Francziaországban a boradó igen jelentékeny bevételi tételt képezett. így még 1900-ban [az uj törvény csak decemberben lépett életbe] az államnak szőlő- és almaborből adóbevétele együttesen 173 644,680 frank volt. Ez leszállott 1901-ben 67.828,521 frankra és kitett 1902-ben 6i.927,520 frankot. Természetesen a franczia államnak nem volt módjában ezt a hirtelen beállott 105 milliónyi deficitet pótolni* s igy annak az állami költségvetésben nyoma maradt. De fontosabbnak tartotta a törvényhozás az állami mérleg egyensúly nál azt, hogy a mezőgazdaság legintenzive b, a legtöbb munkáskezet foglalkoztató ága a válságtól megmeneküljön. _ Végül megemlítem, hogy Svájczban a boradót a kantonok saját hatáskörükben vetik ki és azért igen különböző nagyságú, de sehol sem akkora, mint nálunk. A szélső határok 3l/s Irank és 10l/a frank között ingadoznak. De Horvátországban is boradó tekintetében sokkal kedvezőbb a helyzet, mint a tulajdonképpeni Magyarországon. Ott ugyanis az 1892: XV. t.-c. nem egyesítette a borfogyasztási adót az italmérési adóval, hanem csakis a másodikat hagyta - meg, mai napig, úgy, hogy ott a bor után ma is csak egyféle, a mienknél sokkal kisebb adótét-1 áll feni és pedig a hl.-kint I megállapított 6 K [bormust és szőlőcefre után fizetendő hl.-kint 4-50 K, a borseprő adómentes] Vagyis elégületlen és minden iránt a mi migyar, vak gyűlölettel viseltető horvát testvéreink a mi törvényhozásunk különös jóvoltából ma oly kedvezményes boradót fizetnek, ami után mi magyarok, mint nehezen teljesíthető cél után, évek óta kitartó küzdelmet folytatunk Még kedvezőbb helyzetben vannak a fiumeiek, akik s magyar törvényhozás altrui-tikus politikája folytán az államnak sem borital, sem húsfogyasztás címen nem adóznak Ami a mi boritaladónkat még elviselhetetlenebbé teszi, az, hogy az 1899: VI. t. c. értelmében a városoknak, illetőleg 1 egyes községeknek jogukban van a borra még külön 20%-ig terjedhető adópótlékot kivetni Ezzel a joggal a városok legtöbbje élt is. Már 'pedig a statisztika bizonysága szerint a bor nagyobb része a városokban fogy el s igy a legtöbb fogyasztó asztalára a bor még felemelt illetékkel sújtva jut.» Majd később • alkalmilag visszatérek annak bizonyítására, bogy ha az államnak a boritaladó bevételére okvetlen szüksége van, ezt a szeszadó emelésével helyreütheti, mely még megbir olyan emelést, mint mennyit a boritaladó jövedelmez s e mellett fontos közegészségügyi szempontokat is szolgál. De az iránt ne legyünk semmi kétségben, hogy ha mi bortermeló'k magunk nem .mozgatjuk igazságos ügyünk kedvező elintézését, marad iüinden a régiben. Meg kell azért indítanunk újra a múlt évben létrejött országos mozgalmat s az országgyűlési képviselőket rá kell kényszeríteni, hogy' ne csak a népgyülé- seken szónokoljanak, hanem lássanak végre komoly munkához s kényszerítsék a kormányt arra, hogy hozzálásson a kérdés komoly megoldásához. Olyan képviselőre pedig ne adják jövőben a bortermelők szavazatukat, ki szószátyárkodik, de a bortermelők érdekeivel komolyan sohasem foglalkozik. Boria Vilmos. * A boradó leszállításával egyidejűleg, csakhogy a borfogyasztásra a közönséget még jobban rákényszeritsék, a szesz adóját 30 százalékkal emelték, úgy, hogy ennek folytán annál is csökkent a bevétel.
