Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-29 / 30. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1909 julius 29 Alispáni jelentés. Simontsils Elemér vármegyei (alispánunknak a törvényhatósági bizottsághoz benyújtott s nagy gonddal összeállított jelentéséből közöljük a következő, bennünket érdeklő fontos részt I Nyomasztó viszonyokkal és nehézségekkel küzdenek azonban a szőlősgazdák a borértékesítés terén, mert dacára annak, hogy a bor ára á lehetetlenséggel határos mértekre szállott alá, borkereslet még sincsen. — A pincék nagy része tele van meg tavalyi borokkal, a bordók ára és a munkabér jelentékenyen felemelkedett. — Ily körülmények között, különösen egyes kiválóan bortermő helyeken a szőlősgazdák helyzete valósággal válságosnak mondható. A válságnak ez az érzete s a mind súlyosabbá váló helyzet nyomasztó hatása készteti a szőlőműveléssel foglalkozók tömegeit azon utakvés módok keresésére, melyeknek segélyével aggályos helyzetükön javíthatnának. Nem érdektelen e tekintetben az a mozgalom, mely a szekszárdi szőlősgazdák körében evekkel ezelőtt keletkezett s a. legutóbb egy concrét javaslatot eredményezve jutott legalább egyelőre befejezéshez. Itt ugyanis a saját kárukon okult termelőket mindjobban áthatotta az a meggyőződés, hogy sorvasztó bajukon csak valamely megfelelő érdekképviselet utján segíthetnek. — Az érdekképviselet szükségességének felismerése által irányítva, beható tanulmány tárgyává tetettek az érdekkepvisele- tek különböző alakjai, köztük a borraktárok, a szövetkezetek, a részvénytársaság, mig végül az e tárgyban megtartott népgyülés a hatósági érdekképviselet eszméjét tette magaéva, leven ez I többi többé-kevésbé parciális érdekképviselet mellett a legáltalánosabb az összes szőlősgazdákat magában foglaló s egyébként is gyakorlati szempontokból a legeredményesebbnek, a legmegbízhatóbbnak mutatkozó. Ez a kezdeményezés azonban, ha a legnagyobb siker koronázza is azt, természetesen csak Szekszárd baján fog segíteni. __ Egész ható erejükben fennmaradnak e mellett az ok a tényezők, amelyek a borértékesítés nehézségeit fokozzák, mert a borertekesites nehézségei csak tüneti jelenségei annak a tulajdon- képeni bajnak, mely a magyar bortermést általában fenyegeti, s melynek felkutatásával foglalkozni, tekintettel azon nagy jelentőségre, melyet a bortermelés nemzetgazdaságunk keretében képvisel, nézetem szerint a magyar közélet tényezőinek elutasithatatlan kötelessége. Legyen szabad azért e kérdéssel, ha csak röviden is, tiszteletteljes jelentésem keretében egy kissé foglalkoznom. A múlt év őszén érkezett hozzám a föld- mivelésügyi m. kir. miniszter urnák egy leirata, amelyben reá mutatva arra, hogy az ország területén beültetett szőlőterületek összkiterjedése immár elérte azt a nagyságot, amellyel a szőlő- területek a iiloxera pusztításait megelőzőleg bírtak, a bortermelő közönség figyelmét a helyes borkezelés követelményeire hívja fel. A bortermő területek kiterjedése tekintetében, tehát a múlt évben ott tartottunk,. ahol a filoxera pusztításait' megelőző időkben. Önként merül fel a kérdés, hogy ha az összes bortermő terület ma is csak akkora, mint amekkora a filoxera előtti időben volt, miért nincsenek ma is akkora árak, mint akkor voltak? Kétségtelenül azért, mert ugyanakkora területen ma sokkal több bor termeltetik az országban mint akkor; más szóval mert a szőlők intenzivebb művelése túltermelést idézett elő. A filoxera felléptének azok mellett a károk mellett, amelyeket okozott, nemzetgazdasági szempontból meg van az a nagy haszna, hogy azok a nagy kiterjedésű homokterületek, amelyek azelőtt gazdaságilag egyáltalán nem műveltettek, tehát úgyszólván semmiféle hasznot sem hajtottak I forgalmi értékkel is alig birtak, ma mint igen tekintélyes jövedelmek forrásai vesznek részt a nemzeti termelés nagy munkájában. Ezeknél a sovány hegyoldalaknál úgyszólván az egyedüli termelési ág a szőlőművelés, melynek segélyével azok hasznosíthatók. S tekintve azt a nagy kiterjedést, mellyel a kizárólag szőlőművelés utján hasznosítható hegyoldalak és homokterületek az országban bírnak, alig hiszem, hogy valaki kétségbevonhatná, hogy ezen most említett területek haszonhajtó gazdasági kihasználásának biztosítása a jövőre nézve is elsőrendű országos nemzetgazdasági érdeket képez. Csak egy tekintetet kell vetni azokra az adatokra, melyek azt igazolják, hogy összkivitelünkben a bor évente mily óriási értékkel szerepel, hogy teljes világosságban álljon előttünk, milyen általános jelentőségű vagyoni romlást jelentene az,, ha ezek a területek szőlőmivelésre bármely oknál fogva nem használtathatván, parlagon hagyatnának. Azok között az okok között, amelyek ez irányban hathatnának, talán legerősebb a viszonyoknak olya- ténképen való alakulása, melynek közepette a szőlőknek ezeken a területeken való művelése, egyrészt a túltermelést okozta rossz borárak, másrészt a művelési költségek emelkedése s végül a szóban forgó területek talajának soványabb minősége folytán a bizonyos határon túl egyáltalában nem fokozható aránya mellett, hasznot hajtó gazdálkodás lenni megszűnik. Az imént említett három tényező közül a szóban forgó területek talajának természete olyan, amelyen lényegesen változtatni módunkban nem áll, a munkabérek s általában a kezelési költségek pedig olyanok, amelyekre nézve a helyzetnek cáak rosszabbodását várhatjuk, egyedül a túltermelés tehát ez a tényező, melyet a hegyi és homoki szőlőterületek megmentése érdekében korlátozni lehetséges, s ha e területek megmentését országos érdekűnek elismeijük — korlátozni szükséges is. -— A túltermelés előidézésében, ha nem is a beültetett területek nagyságával, de a termelt bor hihetetlen mennyiségével az úgynevezett lapi szőlőterületeknek jut a legnagyobb rész. Ezeken az elsőrendű búzatermő földeken ugyanis minőségileg ugyan silányabb, de mennyiségileg annál nagyobb eredményeket produkál ä talaj minősége. Nem megy kivétel számba, ha ezeken a lapi földeken 70, 80, 100, sőt ennél is több hektóliter terem 1000 | |-ölön. Ezek a borok minőségüknél fogva komolyabb árakra számot nem tarthatván, azelőtt soha nem hallott árakon nagy kínálattal lepik el a piacot. S mig a rendkívül nagy mennyiség mellett igy kivételes jövedelmet biztosítanak, a tulajdonképeni szőlőművelésre való területeken termelt borok árát lerontják. De ugyanakkor, amikor ebben az irányban az árakat lerontva hatnak károsan, a gabonafélék s igy közvetve a kenyér megdrágulása tekintetében is fejtenek ki hatást. Mert ilyen módon éveken át megannyi búzatermő föld vonatik el természetes rendéltetésétől. Hogy ez mekkora küTÁRCA. Tőlem, minden ... r Tőlem minden sóhaj csak hozzád repül Álmaimban téged látlak egyedül; Szeretlek mint hold az éjjet, Mint madár a szabad léget Oh csak viszont te is tudnál szeretni. Megérezném, ha közelembe lennél Mint a virág, ha elmúlt a hideg tél; Fáradt lelkem felfrissülne Minden gyötrő kint feledne, S csókolnálak mint szellő a virágot De te nem jössz, én csak hiába várlak, Nem érzed, hogy sajog szivem utánnad; Kereslek a sötét éjben, Csillagokban, fellegekben, Mig majd egyszer valaha rád tatálolc / TANTOS ISTVÁN. J 4> Az éhség ... Irta: Pakots József. A szép asszony felfut a körúti ház lépcsőjén. Az arca kicsattant a láz pírjától, a kezében remegett a gyöngyház-fogantyuju csipkés ernyője, a tornyosra fésült és esüst abroncscsal össze szorított aranyszőke haja kiszabadult a fehér tollas tavaszi kalapja alól, a lábai belegabalyodtak a suhogó fodros selyemszoknyába, szóval a szép asszony izgatott volt. Mire fölért a harmadik emeletre, úgy elfáradt és eltikkadt a sietéstől, hogy a legfelső lépcsőfokon egy pillanatra meg kellett pihennie, hogy tovább mehessen, keztyűs keze idegesen kereste meg a lépcsőházra nyiló szárnyas ajtó csengetyü gombját és megnyomta. Az ajtó hir télén kinyílt s a szép asszony valósággal nyakába esett a homályos előszobában álló magas, feketehaju halvány férfinak: — Te édes, te drága! A halovány férfi, akinek arca, mintha fehér márványba lett volna vésve, az asszony kezéből kivette azt a kis csomagot, amit az magával hozott azután gyöngéden az asszony karja alá dugta a karját és bATro*A+<r* AOfy zöldszövetü nehéz függönyökkel els bába. Mikor beléptek fellélekzelve dobta le fejéről kalapj t abroncsot az asztalra dobta, mitől te arany csikókban hullott le a vállá yüit idegesen lönbséget eredményez, annak kiszámításához közelebbi adatok nem állanak rendelkezéseimé, de nem tartom érdektelennek felemlíteni, hogy maga a szőlőműveléssel foglalkozó munkaselem ezzel a kérdéssel olyan irányban foglalkozik, hogy a lapi szőlőkben teljesítendő munkabérét, mivel kenyerének megdrágulását nagyreszt a búzatermő terület ezúton való csökkenésének tudja be, felakarja emelni. De ha a lapi szőlőknek ebben az irányban kifejtett hatását alárendelt jelentőségűnek tekintjük is, a bor értékesítésére gyakorolt káros befolyásukat kicsinyelni nem lehet. Értesülésem szerint Németországban ugyanazon baj ellen akként történik a védekezés, hogy egy Morgen kiterjedésű búzatermő földre, ha szőlővel van beültetve 100 Márka adó vettetik ki. Ez az intézkedés első tekintetre a tulajdonjogba való beavatkozás súlyos esetének látszik, de közelebbről megtekintve a nemzeti termelés nagy érdekeivel bőven igazolva van. A tulajdon jogá nak e közérdekből való korlátozása a magyar törvényhozás terén sem ismeretlen fogalom. így pl. az 1879. évi XXXI. t.-c.-ben foglalt erdőtörvény 4. §-a kimonja, hogy „az irtás tiltatik oly erdőkben — melyeknek talaja másnemű gazdasági mivelésre állandóan nem alkalmas. Az ily talajon álló erdők feltétlenül fenntartandók.“ Az ezen törvényszakaszban foglalt jogmegszoritás kétségtelenül annak a nemzetgazdasági érdeknek a szolgálatában áll, hogy ezek a területek a nemzeti termelésből ki ne maradjanak, ami természetüknél fogva okvetlenül bekövetkeznék, ha velük tulajdonosuk azt tehetne, amit akar s igy róluk esetleg az erdőt kiirthatná. Ha lehetséges volt a tulajdonjog ilyen megszorításával védelmezni az erdőgazdasággal kapcsolatos érdekeket, miért ne volna lehetséges ugyanilyen módon megvédelmezni a szŐlőgazgaságot is? Hisz kétségtelen, hogy amint van feltétlen erdőtalaj, vagyis olyan, amely kizárólag csakis erdőgazdaság utján hasznosítható, éppen úgy van feltétlen szőlőtalaj is, értve ezalatt a hegyoldalakat és homok területeket, amely másként mint szőlőmivelés által jövedelem forrássá nem tehető. Mindezek alapján azon előterjesztéssel vagyok bátor a tek. Törvényhatósági Bizottság elé járulni, hogy a földmivelésügyi m. kir miniszter úrhoz a búzatermő földeken székében lábrakapott szőlőművelés meggátlása érdekében szükséges intézkedések, illetőleg kezdeményező lépések megtétele iránt feliratot intézni méltóztassék. Városi közgyűlés. Szekszárd r. t. város képviselőtestülete f. hó 24-én délután 3 órakor rendkívüli közgyűlést tartott Janosits Károly főjegyző, helyettes polgár- mester elnöklésével, melyen a városatyák — tekintve a nagy dologidőt — csekély számban jelentek meg Az elnöklő főjegyző megnyitva a közgyűlést, jegyzőkönyvi hitelesítőknek felkérte Szeghy Sándor és Simontakács Ferenc képviselőtestületi tagokat. Dr. Szentkirályi Mihály polgármester és dr. Hilbert István jogügyi tanácsos szabadságol- tatását a közgyűlés a tanács jelentése alapján jóváhagyólag tudomásul vette. Á főgimnázium telkének az állam nevére leendő átirattatását a képviselőtestület elfogadta és megengedte névszerinti egyhangú szavazattal. húzta le és lázas kezével elsimította a férfi homlokáról a ráomló fényes fekete förtöket: — Milyen régóta nem láttalak! — sóhajtotta az asszony elérzékenyülten. — Oh milyen régen . .. A férfi nevetett: — Tegnap dél óta . . . — Úgy van, úgy van I — mondotta sietve az asszony. — De nekem az egy örökkévalóság. Hát neked ? — tette hozzá hirtelen kacéran. A férfi felelet helyett karjaiba fogta az asszonyt és megcsókolta. Bebújtak a nagy bőrdiván szögletébe és diskurálgattak. Az asszony beszélt többet. Gyors . lélekzetvétellel szinte mámorosán ejtette ki a szavakat, mintha boldogság volna minden egyes szó, amit ennek az imádott féfinak mondhat. — Hát referálok, édes. Semmisem történt tegnap óta. Délután kocsiztunk a Stefánia uton. Csak az uram nélkül, neki dolga volt. A gyerekek és a kisasszony voltak velem. Este az Operában Anthes énekelt, odamentünk. Aztán semmi.' Éjjel rólad álmodtam. Ma délelőtt a gyerekekkel foglalkoztam és elmentem hazulról azzal, hogy bevásárlók és cukorsüteményt viszek nekik. Igaz, édesem! Hova tetted azt a kis csomagot, amit magammal hoztam ? Abban vannak a cukorsütemények. Hát látod drágám, olyan az egyik napom, mint a másik. Óh, be unalmas! Örökkévalóság, örökkévalóság . . . Csak most, most va- . gyök boldog! Jaj beh boldog!
