Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-08-27 / 35. szám
XXXVI évfolyam ________________35. szám____________Szekszárd, 1908 augusztus 27 Fü ggetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal - Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézeqdők Felelős szerkesztő Főmnnkatárs BŐD A VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, l/s évre 6 K, 1/4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig S K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fiilé nem buggyant nyomában sajgó sebből patakzó, piros vér ... A faddi munkásházakról van szó és arról a cikkről, amelyet e tárgyra vonatkozólag múlt számunkban közöltünk. Hogy mit mondtunk ott, fölöslegesnek tartjuk itt megismételni, csak a »Tolnavármegye«-nek bennünket korlátoltsággal, rövidlátással, igaztalansággal és ki tudja még mi mindennel meg nem tisztelő cikkére akarunk néhány szót megjegyezni; nem azért, mintha azt tartanók, hogy azé az igazság, akié az utolsó szó ; nem is azért, mintha valami túlságos nagy örömöt lelnénk az efféle »feleselésben«: hanem azért, hogy mégis ne hagyjuk ezt az ügyet befejezetlenül, mert a két cikk elolvasása után igazán nem tudja a jámbor újságolvasó, hogy tulajdonképen: hát melyik is mond igazat ? 1 Hogy vármegyénkben a munkáslakások ügye a legeslegkezdetén áll, azt a »T.« sem tagadja, desőt elismeri, hogy még csak ezután kerül a megyegyülés elé. Hát ha az alispán oly igazán nagy hive a munkáslakások ügyének, ha oly nagyon akarja ennek az üdvös intézménynek mielőbbi megvalósulását, hogyan lehetséges az, hogy pl. Fehérmegyében már hetekkel ezelőtt befejezett tény volt ez ügyre vonatkozó minden oly intézkedés, amelyről nálunk még szó sem esett. Úgy értesültünk, hogy Székesfehérváron már a telkeket is kihasították az épitendő lakok számára, sőt talán azóta az épitési munkálatokat is megkezdték ; — nálunk pedig alszik az ügy és várja, várja, mig elmegy érte a gólya és kiemeli a mesebeli tóból; várja, várja mig végre hosszas, keserves vajúdás után megszületik. Mi lehet a magyarázata ennek a késedelmeskedésnek, mikor Fehérmegye sem kapta meg élőbb' az erre vonatkozó rendeletet ? . . . Avagy talán a szomszéd megyében gyorsabban forog a közigazgatás nehézkes kereke, mint nálunk ? De végre is ki forgatja ezt a kerexet ?... Ott bizonyára a szegény nép sorsa iránti érzékenység forgatta! A »T.« védelmére kel az alispánnak, magasztalja igazságosságát, (amit ugyan kár volt tennie, hiszen a kórházi gondnoki állás betöltése erre elég ékesen szóló bizonyíték . . .) és egyúttal (kellő argumentum hijján), megtámadja Benyovszky Rezső grófot azért, mert választóinak, kik elkeseredésükben hozzá fordultak támogatásért, megmondta az igazat. Ne bántsa a »T.« a »nemes« grófot! Az ő nemességét nemcsak a királyi manupropriával szentesített ősi kutyabőr, de gondolkodása, tettei, a közügyekért és a függetlenségi eszmékért való határtalan lelkesedése hirdetik, bizonyítják legjobban. Végre is; semmi sem könnyebb a gorombáskodásnál, az állított igazság meghazudtolá- sánál; ehhez a nagykocsma sarkának támaszkodó Pali hordár is, meg az ostorral csattogtató Jancsi béres is ért. Mért nem mutat föl a »T.« csak egy fél téglát, csak egyetlen darab vályogot, mely azért készült, hogy abból a munkáslakások fundamentumának legelső sorának legelső darabját letegyék : akkor meghajoltunk volna, akkor elismertük volna fölemelt szavunk igaztalansá- gát ... De igy csak tovább is a korlátolt Pálinkás János szemüvegén nézzük ezen ügy Az uj leányiskola. Mindég azt a véleményt hangoztattam s nincs okom hosszú éveken keresztül vallott azon nézetem megváltoztatására, hogy egy város,. mindenesetre szükséges fejlődésének biztosítására, nem okvetlen szükséges tisztán a pótadóra és igy az adózó polgárok amúgy is sok oldalról igénybe vett zsebére pályázni. Hogy a haladás ezen eszközeinek megteremtése, habár kissé hosszabb időre is kinyújtva, mindenesetre lehetséges, annak fényes tanujelét szolgáltatta a szekszárdi várost iskolaszék, mely céltudatos munkával s fáradtságot nem ismerő odaadással lehetővé ^ tette, hogy az uj leányiskola nagyszabású, modern otthona immár létesüljön, anélkül, hogy a városnak magának nagyobb áldozatot hozni szükséges volna. Türhetlen állapot volt, ugyanis, hogy a polgári leányiskola, a fiúiskolával egy- fedél alatt, szűk és az egészségnek ártalmas helyiségben volt kénytelen évt^ideken keresztül magasztos hivatásával foglalkozni. Az iskolaszék belátva, hogy uj leányiskola létesítése esetében, sem az államra, sem a városra, sok iráuyu igénybevételük folytán, nem számíthat oly arányokban, hogy azok az iskolát saját költségükön létesítsék, nemes elhatározással hozzálátott a költségek gyűjtéséhez. Elsősorban folyamodott a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz, az amúgy is példátlanul alacsony tandijak mérsékelt felemelése érdekében s midőn kérvénye kedvező elintézést nyert, az ily módon .nyert felesleget takarékpénztárba helyezte el. Másodsorban a fentartási költségeknél a legnagyobb takarékosságot alkalmazta, hogy igy gyűjtött tőkéje minél nagyobb arányokban gyarapodjék. A kettős munkának meg lett a kedvező eredménye, mert már két évvel ezelőtt megvette 30,000 koronáért az Albanich-féle telket s annak árát egészben a város rendelkezésére bocsáj tóttá. Hátra volt azonban a munka nagyobbik része: a 104,000 koronára rugó épitési költségek előteremtése, mely államsegély nélkül alig lett volna lehetséges. Küldöttség által kérte fel tehát a vármegye főispánját: gróf Apponyi Gézát, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszternél ily irányban benyújtandó kérvényét befolyásával támogatni szíveskedjék. A főispán ur elismerésre méltó készséggel maga nyújtotta be a kérvényt s annak eredménye lett, hogy a következő évre már évi 3000 korona államsegély lesz utalványozva. Tekintettel arra, hogy az iskolaszék, mig az alap vagy ont kezelte, — most elveszik tőle az alapvagyon kezelését s^ igy a jövőre semmiféle felelősséget nem vállalhat — az iskolák fentartási költségeiből évenként '4—5000 koronát meg tudott takarítani; még ha azt is figyelemre méltatjuk, hogy a fiú- és leányiskola kettéválasztása költségtöbbletet fog eredményezni, biztosan állítható, hogy a város évi 6000 koronával fog rendelkezni az építés keresztülvitelére szükséges százezer korona évjáradékos kölcsön kamatainak fedezetére. A mi más szóval annyit jelent, hogy a város egy 140000 korona értékű uj épület tulajdonosává válik, anélkül, hogy ily irányban tevékenységet kifejtenie, vagy anyagi áldozatot hoznia szükséges volna. De a leányiskola felépítésének keresztülvitele még azzal a haszonnal is fog járni, hogy ha akár a gazdasági, kereskedelmi, vagy más hasonló iskola felállításának ideje elkövetkezik, nem szükséges uj épület emeléséről gondoskodni, hanem az egyszerűen elhelyezhető abban a helyiségben, melyet a leányiskola elhagyott. Távol legyen tőlem, hogy az iskolaszék ez ügyben való kétségtelen érdemeit az által is nagyobbitani törekedném, hogy valaifii érdemleges oldalát a vállalkozásnak elhallgatom. Fel kell tehát említenem, hogy az éveken át folytatott takarékoskodás folytán a fiúiskola felszerelése szomorú állapotba jutott. Különösen a növendékek befogadására hivatott padok olyan szánandó kinézésüek, hogy újak beszerzése elodáz- hatlan szükség. De ez sém fog a városra semmiféle újabb terhet róni, mert hisz az iskolai pénztár rendelkezni“ fog a folyó év végén körülbelül 8000 koronával, mely összeggel a hiányok bőven pótolhatók lesznek. így gazdálkodott az iskolaszék a lefolyt három évtizedben. Azt hiszem, a legnagyobb fokú elismeréssel fog adózni neki minden elfogulatlan ember. Most már körülbelül a mór szerepe fog neki jutni: a mór megtette kötelességét — a mór mehet. Hatáskörét folyton szükebb területre szorítják. Előbb korlátokat állítottak fel az iskola tanügyi dolgaira gyakorolt befolyásának; most az iskolai alapvagyon kezelését veszik el tőle. Ami még megmarad az oly jelentéktelen szerepkör, hogy annak betöltésére önérzetes ember aligha fog vállalkozni, iskolaszolgát választani s az épület tatarozására felügyelni nem oly feladat, melyre a Szekszárd társadalmi osztályainak legelőbbkelőiből kiválogatott iskolaszék drága idejét áldozni hajlandó volna. De pályafutásának végén megelégedéssel gondolhat vissza hosszú múltjának minden részletére. Lelkiismeretesen, sőt mondhatni odaadással szolgálta az ügyet, mely polgártársai bizalmából gondjaira bízatott. Sokszor nehéz körülmények közt, másnak hibája miatt, az anyagi felelősség kellemetlenségétől is fenyegetve állt meg szilárdan a helyén s követte a kitűzött célt, melyet maga elé tűzött. Szebb végrendeletet nem hagyhatott volna maga után, mint a mit most befejezett tényként átad a városnak. Egy értékes telket s a lehetőséget, hogy anyagi áldozat nélkül, emelhet a közmivelődésnek uj temPlomot- Boda Vilmos. Refrén. »Szólj igazat: betörik a fejed.« Régi igazság, élettapasztalatokból levont, bölcs axióma, melyet a »Tolnavármegye« legutóbbi száma rajtunk is be akart teljesíteni, de amely—ezer szerencse! — nem talált oda, ahova célzott és