Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)

1908-08-27 / 35. szám

XXXVI évfolyam ________________35. szám____________Szekszárd, 1908 augusztus 27 Fü ggetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal - Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézeqdők Felelős szerkesztő Főmnnkatárs BŐD A VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, l/s évre 6 K, 1/4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig S K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fiilé nem buggyant nyomában sajgó sebből patakzó, piros vér ... A faddi munkásházakról van szó és arról a cikkről, amelyet e tárgyra vonatkozólag múlt számunkban közöltünk. Hogy mit mondtunk ott, fölöslegesnek tartjuk itt megismételni, csak a »Tolnavármegye«-nek bennünket korlátolt­sággal, rövidlátással, igaztalansággal és ki tudja még mi mindennel meg nem tisztelő cik­kére akarunk néhány szót megjegyezni; nem azért, mintha azt tartanók, hogy azé az igaz­ság, akié az utolsó szó ; nem is azért, mintha valami túlságos nagy örömöt lelnénk az efféle »feleselésben«: hanem azért, hogy mégis ne hagyjuk ezt az ügyet befejezetlenül, mert a két cikk elolvasása után igazán nem tudja a jámbor újságolvasó, hogy tulajdonképen: hát melyik is mond igazat ? 1 Hogy vármegyénkben a munkáslakások ügye a legeslegkezdetén áll, azt a »T.« sem tagadja, desőt elismeri, hogy még csak ezután kerül a megyegyülés elé. Hát ha az alispán oly igazán nagy hive a munkáslakások ügyé­nek, ha oly nagyon akarja ennek az üdvös intézménynek mielőbbi megvalósulását, hogyan lehetséges az, hogy pl. Fehérmegyében már hetekkel ezelőtt befejezett tény volt ez ügyre vonatkozó minden oly intézkedés, amelyről ná­lunk még szó sem esett. Úgy értesültünk, hogy Székesfehérváron már a telkeket is kihasították az épitendő lakok számára, sőt talán azóta az épitési munkálatokat is megkezdték ; — nálunk pedig alszik az ügy és várja, várja, mig el­megy érte a gólya és kiemeli a mesebeli tó­ból; várja, várja mig végre hosszas, keserves vajúdás után megszületik. Mi lehet a magyarázata ennek a késedel­meskedésnek, mikor Fehérmegye sem kapta meg élőbb' az erre vonatkozó rendeletet ? . . . Avagy talán a szomszéd megyében gyorsabban forog a közigazgatás nehézkes kereke, mint ná­lunk ? De végre is ki forgatja ezt a kerexet ?... Ott bizonyára a szegény nép sorsa iránti érzékenység forgatta! A »T.« védelmére kel az alispánnak, magasz­talja igazságosságát, (amit ugyan kár volt tennie, hiszen a kórházi gondnoki állás betöltése erre elég ékesen szóló bizonyíték . . .) és egy­úttal (kellő argumentum hijján), megtámadja Benyovszky Rezső grófot azért, mert választói­nak, kik elkeseredésükben hozzá fordultak tá­mogatásért, megmondta az igazat. Ne bántsa a »T.« a »nemes« grófot! Az ő nemességét nem­csak a királyi manupropriával szentesített ősi kutyabőr, de gondolkodása, tettei, a közügyek­ért és a függetlenségi eszmékért való határta­lan lelkesedése hirdetik, bizonyítják legjobban. Végre is; semmi sem könnyebb a gorom­báskodásnál, az állított igazság meghazudtolá- sánál; ehhez a nagykocsma sarkának támasz­kodó Pali hordár is, meg az ostorral csattog­tató Jancsi béres is ért. Mért nem mutat föl a »T.« csak egy fél téglát, csak egyetlen darab vályogot, mely azért készült, hogy abból a munkáslakások funda­mentumának legelső sorának legelső darabját letegyék : akkor meghajoltunk volna, akkor el­ismertük volna fölemelt szavunk igaztalansá- gát ... De igy csak tovább is a korlátolt Pálinkás János szemüvegén nézzük ezen ügy Az uj leányiskola. Mindég azt a véleményt hangoztattam s nincs okom hosszú éveken keresztül vallott azon nézetem megváltoztatására, hogy egy város,. mindenesetre szükséges fejlődésének biztosítására, nem okvetlen szükséges tisz­tán a pótadóra és igy az adózó polgárok amúgy is sok oldalról igénybe vett zsebére pályázni. Hogy a haladás ezen eszközeinek meg­teremtése, habár kissé hosszabb időre is kinyújtva, mindenesetre lehetséges, annak fényes tanujelét szolgáltatta a szekszárdi várost iskolaszék, mely céltudatos munkával s fáradtságot nem ismerő odaadással lehe­tővé ^ tette, hogy az uj leányiskola nagy­szabású, modern otthona immár létesüljön, anélkül, hogy a városnak magának nagyobb áldozatot hozni szükséges volna. Türhetlen állapot volt, ugyanis, hogy a polgári leányiskola, a fiúiskolával egy- fedél alatt, szűk és az egészségnek ártal­mas helyiségben volt kénytelen évt^ideken keresztül magasztos hivatásával foglalkozni. Az iskolaszék belátva, hogy uj leányiskola létesítése esetében, sem az államra, sem a városra, sok iráuyu igénybevételük folytán, nem számíthat oly arányokban, hogy azok az iskolát saját költségükön létesítsék, nemes elhatározással hozzálátott a költségek gyűj­téséhez. Elsősorban folyamodott a m. kir. val­lás- és közoktatásügyi minisztériumhoz, az amúgy is példátlanul alacsony tandijak mér­sékelt felemelése érdekében s midőn kér­vénye kedvező elintézést nyert, az ily mó­don .nyert felesleget takarékpénztárba he­lyezte el. Másodsorban a fentartási költsé­geknél a legnagyobb takarékosságot alkal­mazta, hogy igy gyűjtött tőkéje minél nagyobb arányokban gyarapodjék. A kettős munkának meg lett a ked­vező eredménye, mert már két évvel ezelőtt megvette 30,000 koronáért az Albanich-féle telket s annak árát egészben a város ren­delkezésére bocsáj tóttá. Hátra volt azonban a munka nagyobbik része: a 104,000 koronára rugó épitési költségek előteremtése, mely államsegély nélkül alig lett volna lehetséges. Küldöttség által kérte fel tehát a vármegye főispánját: gróf Apponyi Gézát, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszternél ily irányban benyújtandó kérvényét befolyásával támo­gatni szíveskedjék. A főispán ur elismerésre méltó készséggel maga nyújtotta be a kér­vényt s annak eredménye lett, hogy a kö­vetkező évre már évi 3000 korona állam­segély lesz utalványozva. Tekintettel arra, hogy az iskolaszék, mig az alap vagy ont kezelte, — most el­veszik tőle az alapvagyon kezelését s^ igy a jövőre semmiféle felelősséget nem vállal­hat — az iskolák fentartási költségeiből évenként '4—5000 koronát meg tudott taka­rítani; még ha azt is figyelemre méltatjuk, hogy a fiú- és leányiskola kettéválasztása költségtöbbletet fog eredményezni, biztosan állítható, hogy a város évi 6000 koronával fog rendelkezni az építés keresztülvitelére szükséges százezer korona évjáradékos köl­csön kamatainak fedezetére. A mi más szó­val annyit jelent, hogy a város egy 140000 korona értékű uj épület tulajdonosává válik, anélkül, hogy ily irányban tevékenységet kifejtenie, vagy anyagi áldozatot hoznia szükséges volna. De a leányiskola felépítésének keresz­tülvitele még azzal a haszonnal is fog járni, hogy ha akár a gazdasági, kereske­delmi, vagy más hasonló iskola felállításá­nak ideje elkövetkezik, nem szükséges uj épület emeléséről gondoskodni, hanem az egyszerűen elhelyezhető abban a helyiség­ben, melyet a leányiskola elhagyott. Távol legyen tőlem, hogy az iskola­szék ez ügyben való kétségtelen érdemeit az által is nagyobbitani törekedném, hogy valaifii érdemleges oldalát a vállalkozásnak elhallgatom. Fel kell tehát említenem, hogy az éveken át folytatott takarékoskodás folytán a fiúiskola felszerelése szomorú állapotba jutott. Különösen a növendékek befogadására hivatott padok olyan szánandó kinézésüek, hogy újak beszerzése elodáz- hatlan szükség. De ez sém fog a városra semmiféle újabb terhet róni, mert hisz az iskolai pénztár rendelkezni“ fog a folyó év végén körülbelül 8000 koronával, mely összeggel a hiányok bőven pótolhatók lesznek. így gazdálkodott az iskolaszék a le­folyt három évtizedben. Azt hiszem, a leg­nagyobb fokú elismeréssel fog adózni neki minden elfogulatlan ember. Most már körül­belül a mór szerepe fog neki jutni: a mór megtette kötelességét — a mór mehet. Hatáskörét folyton szükebb területre szorít­ják. Előbb korlátokat állítottak fel az iskola tanügyi dolgaira gyakorolt befolyásának; most az iskolai alapvagyon kezelését veszik el tőle. Ami még megmarad az oly jelen­téktelen szerepkör, hogy annak betöltésére önérzetes ember aligha fog vállalkozni, iskolaszolgát választani s az épület tataro­zására felügyelni nem oly feladat, melyre a Szekszárd társadalmi osztályainak legelőbb­kelőiből kiválogatott iskolaszék drága idejét áldozni hajlandó volna. De pályafutásának végén megelégedés­sel gondolhat vissza hosszú múltjának min­den részletére. Lelkiismeretesen, sőt mond­hatni odaadással szolgálta az ügyet, mely polgártársai bizalmából gondjaira bízatott. Sokszor nehéz körülmények közt, másnak hibája miatt, az anyagi felelősség kellemet­lenségétől is fenyegetve állt meg szilárdan a helyén s követte a kitűzött célt, melyet maga elé tűzött. Szebb végrendeletet nem hagyhatott volna maga után, mint a mit most befeje­zett tényként átad a városnak. Egy értékes telket s a lehetőséget, hogy anyagi áldozat nélkül, emelhet a közmivelődésnek uj tem­Plomot- Boda Vilmos. Refrén. »Szólj igazat: betörik a fejed.« Régi igaz­ság, élettapasztalatokból levont, bölcs axióma, melyet a »Tolnavármegye« legutóbbi száma rajtunk is be akart teljesíteni, de amely—ezer szerencse! — nem talált oda, ahova célzott és

Next

/
Thumbnails
Contents