Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-03-26 / 13. szám
XXXVI évfolyam _________. 13 szám Szekszárd, 1908 március 26 Fü ggetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű _____hirdetések és pénzkűldemények intézendők Fe lelős szerkesztő BODA VILMOS Főmnnkatárs HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */■ évre 6 K, */4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 IC 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 IC 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fülé Rossz hírek. A fővárosi sajtóban gonosz hírek látnak időközönként napvilágot, melyekre vonatkozólag a közvélemény még nincs kellőleg tájékozva. Nem lehet tudni, mennyi belőlük az igaz s mennyi a költemény. De már maga az, hogy ilyen hirek keletkezhetnek s széles körökben elterjedve, hitelre találnak, eléggé jellemzi a kincs helyzetet, melybe országunk s különösen a függetlenségi- és 48-as párt, az új alakulás folytán jutott. Már akkor, midőn pártunk az országgyűlésbe többséggel került be s Wienben készeknek mutatkoztak a kormányzást, a szövetkezett pártok közreműködésével nekik átengedni, igen sokan abbeli nézetüknek adtak kifejezést, hogy ennek a célja semmi más, mint a függetlenségi- és 48-as pártot lejáratni; megmutatni országnak-világnak, hogy ez a párt az ő népszerű programmjából semmit sem tud megvalósítani; ellenben minden gyűlölt terhet, a körülmények kényszere folytán, elvállalni lesz kénytelen. Ha ez volt a terv s ha a most terjesztett hirek igazaknak bizonyulnak, akkor be kell ismernünk, hogy a jól kigondolt fondorlat teljes sikerrel járt. ÉF függetlenségi párt belement a közösügyi bizottságba, de ottani szereplése semmi sikerrel nem járt; megalkotta a közös vámterületet, igaz, az ország szabad rendelkezési jogának kivívásával, de ez sem még a programm érvényesülése, mert e szerint csak az önálló vámterület megalkotása képezhette volna feladatát; megszavazta a felemelt közösügyi hányadot, mely számos ellenségének támadásaira bő anyagot szolgáltatott. De mindez felejthető és eltűrhető lenne, ha a függetlenségi pártnak sikerülne a választási törvényt úgy megalkotni, hogy azzal a magyar fajnak felsőbbsége s korlátlan uralma a jövőben is biztosítva legyen; ha a katonai létszámemelést csak megfelelő nemzeti vívmányok ellenében szavazná meg; ha végre az ország gazdasági önállóságra való törekvését támogatná az önálló magyar banknak létesítésével. Most az a hir Wienböl, hogy mindebből pedig semmi sem lesz. Az uralkodó — állítólag — nem egyezik bele a választási tör-, vény olyan irányú megalkotásába, mely a magyarság uralmát biztosítsa, mert hisz az egész általános választói jognak az a kizárólagos célja, hogy az úgynevezett magyar nemzeti követeléseket eltörölje a föld színéről. A katonatisztek fizetését és a legénység zsoldját, valamint a létszámemelést pedig feltétlenül meg kell szavazni s ezzel szemben a katonai téren engedmény, legalább előre, nem követelhető; természetesen úgy, hogy ha meglesz szavazva, azután még kevésbbé ; magyar nemzeti bankról és önálló vámterületről pedig ne is tessék álmadozni; abba Ausztria és a mindenkori uralkodó sohasem fog beleegyezni, mert az a monarchia bomlását fogná előidézni. Hát ha ezek a hirek nem rémlátások, hanem az ilynemű tervek csakugyan léteznek,. akkor a függetlenségi párt egy oly irtózatos becsapásnak a tárgya, melyhez hasonlót alig mutathat fel nem csak a magyar, hanem az egész világtörténelem sem. Addig hitegették, biztatták, nyújtottak neki reményt, mig gyűlölt terheket elvállalt s minden olyan intézményt, melyet azelőtt kifogásolt, magáévá nem tett, akkor azután azt mondták neki: a mór megtette kötelességét — a mór mehet. Azt kell feltételeznem, hogy ezek a hirek vagy nem igazak, vagy nagy mérvben túlzottak, mert ellenkező esetben az a párt, mely a nemzet reményeinek, vágyainak a letéteményese s mely végre is legnagyobb részben hazafias gondolkodású és okos emberekből áll, egy percig sem habozna s iparkodnék menekülni abból a csávából, melybe ádáz ellenségei juttatták. Különösen áll ez azon széles látókörű, hazafias erényekben gazdag államférfiakról, kik jelenleg a kormányt alkotják s kikről bajos feltételezni, hogy annyira ragaszkodnának a vörös bársonyszékekhez, hogy azok megtartása érdekében egy ilyen hazaárulő munkára vállalkoznának; azt se lehet, még valószínűséggel sem állítani, hogy oly egy- ügyüek lennének, miszerint nem látnának át az osztrák szitán s nem iparkodnának ily kétségbeejtő helyzetből, legalább jó hírnevük megmentése céljából, jnejekülni. Legfeljebb, némi jogosultsággal aztlehet róluk mondani, hogy még mindég bíznak józanabb belátás elkövetkezésében, hogy mindig reményük, miszerint kedvezőbb helyzet alakul ki s mig teljesen be nem bizonyul az állapotok reménytelensége, nem akarják az országot egy nagy küzdelem romboló következményeinek idő előtt kitenni. De azért a függetlenségi párt tagjai legyenek résen s amint meggyőződnek arról, hogy Ausztriában egy ily hallatlan becsapás terve csakugyan létezik, rögtön szakítsanak eddigi eljárásukkal s tagadjanak meg minden hozzájárulást a fizetések javításától és a katonai létszám emelésétől. Gondolják meg, hogyha az osztrák le- járatási terv sikerrel jár, nemcsak ők buknak el csúfosan, hanem velük bukik az a magasztos, nagy eszme, amely nekik létjogosultságot adott s mely a nemzet közkincsét képezi s ez a nemzeti állam kiépítése s az állami függetlenség jogos követelése. Ezt a kincset ők nem jogosultak kockára tenni, mert attól Magyarország léte és jövője függ s semmi árért sem lehet elkótyavetyélni. Ám bukjék meg a kormány, de csak abból az indokból, mert hazafias irányú működése elé Wienben elhárithatlan akadályokat gördítenek; kergessék szét fegyveres erővel ismét az országgyűlést s fosszák meg a képviselőket mandátumaiktól, jöjjön Kristóffy az ő bérenchadával s íiiggesztessék fel az ország alkotmánya — ez mind elenyésző csekélység ahhoz képest, ami bekövetkeznék akkor, ha a magyar földön a függetlenségi eszmét sikerülne elbuktatni és pedig azon oknál fogva, mert a benne helyezett bizalmat emberi gyengeségből megingatták és a hozzáfűzött édes reményeket nem tudták, vagy nem akarták megvalósítani. Az lenne azután igazán szerencsétlenség, ha a nagy eszme bukása azért következnék el, mert azok, akikre a nemzet annak ápolását bízta, akár rövidlátásból, akár bárgyú hiszékenységből, akár a következményektől való félelemből azt megmenteni nem tudták. Mert bukhatik ebben az országban minden, csak a szent örökséget szükséges az utónemzedéknek sértetlenül átadni. Ám azok talán szerencsésebbek, talán ügyesebbek, avagy talán annak megvalósítására hivatottabbak lesznek. Boda Vilmos. Március 15. Paks. Szépen és a nagy események 60-ik évfordulójához méltóan ünnepelték meg a paksiak a március 15-ikét. A menet a »Paksi Iparos- körből« indult ki. Elől egy nagy nemzeti zászló után sorakoztak az újonnan alakult dalárda tagjai, élükön Rein János karmesterrel. Utánuk a helybeli cigányzenekar, majd a kör majdnem összes tagjai. A Rákóczi-induló hangjai mellett vonultak egyenesen a polgári iskola udvarára, ahol a polg. iskola növendékei tanáraikkal hozzájuk csatlakoztak és megkerülvén a Szent 'István-teret, az Erzsébet-szilló nagytermébe- 'mentők fél, ahol 'á polg. isk. által' ren* dezett ünnepi est folyt le. A nagyterem zsúfolásig megtelt közönséggel, úgy hogy akik a menet után jöttek, már csak a folyosóról hallgathatták az ünnep műsorát. Az első pontot a Himnusz képezte, melyet a polg. isk. énekkar énekelt harmonium kisérettel. Majd egy IV. osztályos fíu lépett a színpadra, Rauh Antal, ki kömlődi, németajkú létére, magyaros kiejtéssel, érzéssel szavalta el Radó A. Schwechátnál cimü költeményét. Meg is tapsolták a derék ifjút. Utána a polg. isk. igazgatója: Parajé György tartotta az ünnepi beszédét. Sziporkázó, tüzes hazafisággal ecsetelvén 400-ados szenvedésünket, áttért a szabadságharc kimagasló alakjára, a hősök hősére: Damjanichra. Lelki szemeink elé állítva a csaták oroszlánját, a hősök-hősét, ki hazáját mindennél a világon legjobban szerette. Az igazgató majd gyújtó hatású, majd könnyeket fakasztó szép beszéde után az Iparoskor újonnan szervezett dalköre adta elő működésének zsengéjét, a »Nemzeti zászló« cimü éneket. Szép szabatos éneke általános tetszést aratott s kellemesen lepte meg a paksi közönséget. (A jól megkezdett utón lelkesedést és kitartást kívánunk az uj dalkör tagjainak, »Macte nova virtute!« A vezetés avatott kezekbe van letéve, szorgalommal, kitartással szép sikereket érhetnek el.) A dalkör hazafias, szép énekét szavalat követte, Kiss Ernő asztalos segéd, kát. legényegyleti tag szavalta el Lipcsey Ádám Március 15-ike cimü költeményét szép hangsúlyozással, érzéssel. Végre Kerényi Igná-c itt időző színtársulata adta elő Pásztor J. Március 15. című alkalmi szinjátékát, mellyel talán még nagyobb hatást értek volna el, ha a súgóra nem kellett volna nagyon hallgatniok. De azért dicséret hazafias szereplésükért. Az ünnepi fistét a polg. isk. énekkar zárta be a Szózat éneklésével, mely után a közönség lassan eloszlott a fehér asztalok mellé. A Kaszinóban 48 teritékü társas vacsora volt, mely alatt a kaszinó jegyzője Qyörffy József mondott alkalmi beszédet, párhuzamot
