Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)

1908-03-19 / 12. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY szébb emlék ír nápjá,’ a tettre buzduló ifjúi lel­kesedés diadalünnepe. Ami más nemzeteknek annyi áldozatába került, nálunk vér nélkül való­sítják meg, a szabadság eszméjét s feledjük e napon, hogy néhány hónap múlva egész Magyar- ország e szabadsághősök temetője lett. Március 15-ét 1849-ben ünnepelte először az országgyűlés és a törökszentmiklósi tábor. Az utána következő gyászidőkben csak titkon a szivében ünnepelt az elnyomott nemzet, mig végre 1867-től országszerte ünnepeljük s mig háromszinü lobogónkat büszkén lengeti a már­ciust »ellő s a honvédek sírján nyílik az ibolya. Gyűljön ki szemeteken az öröm sugáras szivünk dobogása hirdesse hálánkat a Mindenható iránt, hogy minket is magyarnak teremtett. Tapsoltak, éljeneztek, gratuláltak az igaz­gatónőnek, ki fáradtságot nem ismer !« lelkese­déssel munkálkodik nyilvános jellegű magán polgári leányiskolája nivoujának a legmagasabb, a legszebb színvonalra való emeléséért! Az ő működése, az ő beszédei nyomán meg is lesz az! A polgári leányiskola növendékei jöttek ezután szavalatokkal és énekszámokkal. Borovitz Rózsika, Holczer Róza és Vastagh Mariska sza­valatai, valamint az intézet növendékeinek ének­számai oly szép sikert arattak, hogy mig az egyes szavalatokat a tapsok és «éljen»-ek kisér­ték, addig az énekszámok emellet a közönség körében is visszhangra találtak. Az iskolai ünnepet Pulay István községi biró zárta be, ki lelkes szavakban köszönte meg Németh Olga igazgatónő hazafias működé­sét s kérte a lelkesedést, lelkesitést továbbra is ! A tűzoltók. Este 7 órakor a tűzoltóság zenekara fák­lyás menettel járta be a községet. Hazafias és népdalokkal felébresztett mindenkit, kinek szivé­ben magyár érzés lakik. A lelkesedés követte őket, miuor dalra kelt és együtt danolt vele az ifjúság! Az ünnepi társasvacsora. Szokatlan és nagyszámú volt az ünnepi társasvacsorán résztvevők száma. Az egyenlő - ségi körben 220 teríték volt, mind elfoglalva. Valóságos népünnep volt, hol együtt lelkesedett a polgár, az iparos és az uriosztály. Az ünnep diszszónoka Rátkay László országgyűlési kép­viselő volt. Arany igazságokkal teli költői szép­ségű beszédének hallatára a taps, az éljenzés semmissé lett, a lelkesedés izzó lángjához, mely a szivekben kigyult. Majd, mikor másodszori beszédében a még életben levő öreg honvédeink érdekében legközelebbi interpellációjáta miniszter- elnöknél és Kossuth Lajos fiánál — kijelentette, mikor a dunaföldvári hét öreg honvéd érdeké­ben segély megadásért a községi képviselőtes­tülethez beadandó kérvényét jelezte, az előtte álló öreg negyvennyolcasok könnyes szemekkel, a jelenlevő ünneplők taps és éljenzéssel köszön­ték meg a honvédek mindenkori leglelkesebb barátjának agitálását, munkásságát. Majd dr. Lévai Dezső lelkes szavakban válaszolt Rátkay László beszédére, köszönetét és elismerést tol­mácsolt, amely különben mindnyájunk szivében él. Bodor György községi biró szép szavakban emlékezett meg a múltakról, mig Vastagh Ferenc a «Talpra magyar* elszavalásával s később a «Dunaföldvári Dalkör* támogatása és Falböck Róbert 1848|49-iki vörössapkás dunaföldvári születésű ifjú szabadságharcos honvédhadnagy síremlékére eszközlendő gyűjtés végett lépett elő. A szónoklatok közben a dunaföldvári dal­kör hazafias darabjaival tüzet kovácsolt még az alvó szivekben is. Csekey Károly karnagy vezetése mellett oly tudással, színezéssel és oly szívhez szólón adta elő a dalkör minden egyes magyar dalát, aminő évtizedes dalárdáknál is ritkaság. . Ilyen volt nálunk az ünnep, ilyen volt március 15-ike! Vajha a hazafias lelkesedés a a szélrózsa minden irányában az egész ország­ban mindenütt ilyen lenne, vajha a hazafias lelkesedés minden szívben örök lánggal égne !! Vastagh Ferencz. Bonyhád. Március 15-ét Bonyhád közönsége méltó­képpen ünnepelte meg. A róm. kath. tanuló ifjúság háromned 8 órakor egy a rk. plébánia 1908 március 19 templomban taftött istentiszteleten vett részt, melynek végeztével a »Hymus« lett elénekelve. A nyilv. magán polgári leányiskola d. e. 10 órakor a főgimnázium tornacsarnokában ren­dezett ünnepélyt. A főgimnázium tanulói d. u. 4 órakor ugyancsak az intézet tornatermében változatos műsorral, szép számú közönség je- lehlétében ünnepelte meg a nagy napot. — A 48-as és függetlenségi pártkör d'. u. 6 órakor a Studter-féle vendéglőben gazdag műsorral tarkitolt ünnepélyt rendezett, amely után mint­egy 110 teritékü társasvacsora volt. A polgári olvasó- és társaskör a Schlichtherle-féle ven­déglőben, a polgári kaszinó pedig téli helyisé­geiben rendezett a nap emlékére társasvacsorát. Gyönk. Március 15-ének hatvanadik évfordulóján a ref. templomban ünnepi istentisztelet volt, amelyen a járási és helyi hatóságok, egyesüle­tek, társulatok, a járásbíróság Biróy Béla kir. Ítélőtáblái biró, a szolgabiróság báró Jeszenszky György főszolgabíró, az adóhivatal Haksch Ferenc adótárnok vezetése alatt testületileg jelen­tek meg. A középületek mind fellobogózva vol­tak, a ref. gimnázium is, amelynek tanárai Szen­tes János igazgatóval az élükön és tanítványai az istentiszteleten szintén résztvettek. Este a gyönki Kaszinó tartott ünnepséget, amelyen Mányoky Vilma főgimnáziumi tanuló szavalt (Vándor madár, Ábrányi Emiltől), Domby Béla ref. lelkész ünnepi beszédet mondott, dr. Keck László ügyvéd helyett pedig, aki betegsége miatt nem jelenhetett meg, Lukács László szavalta Tóth Kálmán «Előre* című költeményét. A pol­gárság a Péterman vendéglőben társasvacsorát rendezett, amelyen dr. Mányoky Gyula mondott ünnepi beszédet s amelyen Berky Frigyes, a jó népszónok lelkesítette a közönséget, az iparo­sok részéről pedig Marx Alajos beszélt március 15-ének jelentőségéről. Szakos­Szakoson nagy lelkesedéssel ünnepelték meg a magyar szabadság hajnalhasadását. Az ünnep már a nagy nap előestéjén kezdődött, ugyanis a szakcsi elemi iskola II. osztályának tanulói március 14-én délután szűk körben hazafias ünnepélyt tartottak, hazafias dalokat énekeltek, hazafias verseket szavaltak. Az ünne­pély kezdetén Mányokné Cseh Jolán osztály- tanítónő, ki különben a kedves és sikerült ünne­pélyt rendezte, végén pedig Hortobágyi Józseí hitoktató buzdította akis apróságokat a magyar haza szeretetére. Másnap, március 15-én délután két helyen is volt ünnepély. Délután 3 órakor a Kath. Kör tartott kiválóan sikerült hazafias ünnepélyt, melynek proíu'ammja keretében haza­fias dalok, szavalatok és ünnepi beszéd válta­koztak. A hazafias dalokat Kétyi László kántor- tanitó növendékei énekelték. Walz János osztály­tanító Petőfi «Nemzeti dal»-át szavalta el nagy lelkesedéssel. Hortobágyi József káplán «Hatvan év* címen ez alkalomra irt költeményét adta elő. Vitkovits Ferenc plébános ünnepi beszédet tartott, melyet a hallgatóság kitörő lelkesedés­sel fogadott. Mányokné Cseh Jolán Szabolcska Mihály «A hazaszeretetről* című költeményét adta elő kitűnő sikerrel. Kopacsek Ervin segéd­jegyző pedig «A fogoly lengyel* című költe­ményt szavalta el Csengey Gusztávtól. A költe­mény összes szépségét mesébe illő hatással jut­tatta érvényre. A Kath. Kör ünnepélyén testü­letileg megjelentek a «Szakcsi Iparosok és Kereskedők Köre* tagjai is,, meghiván ünne­pélyükre, mely este 6 órakor folyt le, a Kath. Kör tagjait. Itt is voltak hazafias dalok és sza­valatok. Az ünnepi felolvasást Vágó János kereskedő tartotta. Tamási. A tamásí-i Katholikus Kör március 15-én saját helyiségében társas vacsorát rendezett, melyen mintegy 80-an vettek részt. Az ünnepi szónok dr. Frühwirth Jenő világi elnök volt, ki magas szárnyalásu beszédében a 48-as esemé­nyeket méltatta és március idusát, mint egy boldogabb jövő pirkadó hajnalát üdvözölte. Március 15-ének megünneplése — úgymond — a magyarságnak becsületbeli kötelessége, ínért a magyar szabadság, a nemzeti büszkeség és a honszerelem talán egy történelmi eseménynyel sincs oly szoros kapcsolatban, mint az említett hónap idusaival. Beszédét a szabadság éltetésé­vel fejezte be. A viharos éljenzések csilapuMvab a közönség elénekelte a Hymnust. Alig hallat­szott el édes imadalunk utolsó akkordja, szó­lásra emelkedett fel Mozólányi István plébános, a kör egyik elnöke, ki nemzeti ünnepünk 60 éves évfordulatára emlékezteti a hallgatóságot és gyönyörű beszédében, melyen mindvégig bi­zonyos finom elegáncia vonult át, — meggyőző alapossággal kimutatta, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség magasztos eszméinek szülője nem a francia forradalom volt, hanem ezek egyedüli kutforrása a kereszténység volt. Ezen eszmék ápolása minden hazáját szerető polgárnak Kötelessége. Nem a lelkiismeretlen sajtó mindent lekicsinylő kritikája és léhasága, vagy a nagy hangú demagógok fogják a haza önnállóságát és függetlenségét megvédeni, hanem igenis ez öntudatos keresztény szellem, a ke­resztény összetartás és a haza iránti olthatatlan honszerelem. A jelenlevőket összetartásra és egyesülésre hívja fel, hogy úgy álljanak a vész­ben és viharban, mintegy áttörhetetlen phalaux, akkor nincs mitől tartani, akkor nem kell félni a bűn undorító hatalmától. Az összetartásról beszélve, szóvá tette a Katholikus Népszövet­séget és erről oly meggyőző alapossággal és tudással értekezett, hogy a jelenlevők nagy lel­kesedéssel mind kijelentették, hogy belépnek az «Országos Kath. Népszövetség* egyesületébe. A szép szónoklatok után, jó éjfélig még együtt maradt az egész társaság, azután ki-ki hazatért, vivén magával sok vigasztalót és tanulságot az elhangzott szép beszédekből. x—y. Bölcske. A Dölcskei 48-as polgári olvasókör már­cius 15. hatvanadik évfordulóját, vasárnap dél­után 4 órakor ünnepélyesen megtartotta, felol­vasás és szavalatokkal. Este 8 órakor társas vacsora volt. Zene mellett |reggeli 4 óráig jó hangulatban maradt együtt a vidám hazafias társaság. Felsőireg. A felsőiregi Gazdakör párját ritkító ünne- pélylyel ülte meg a március 15-ik napját. Dacára annak, hogy a kör tagjai két felekezetüek, katholikusok és reformátusok, mégis szép egyet­értéssel a következő ünnepélyt rendezte: 1. Reg­gel 9 órakor gyülekeztek a tagok a körhelyi­ségben a zászló felavatására. 2. A zászlólelep­lezés után a 150 megjelent tag a harangok zúgása és a Kossuth-nóta éneklése közben a katholikus templomba vonult istentiszteletre. 3. Az istentisztelet után a Polgári Kör, az Ipar­testület és Társaskörrel egyesülve, a jelenlevők ismét a harangok zúgása és a Kossuth-nóta éneklése közt a református templomba vonult. Fábián Mihály lelkész szép beszédben méltatta a nap jelentőségét, Laki Dezső rektor pedig alkalmi énekekkel bővitette az istentiszteletet. 4. Az istentiszteletek elmúltával a tagok ismét a kör helyiségébe vonultak, ahol néhány hazafias dal eléneklése után szép rendhez eloszlottak. Az esti ünnepély pedig a következő volt: Az ünnepélyt Simon Mihály elnök megnyitván, fel­kérte a jelenlevőket, hogy legyenek szívesek az ünnepélyre ígérkező szónokokat és szavalókat meghallgatni, amely készséggel elfogadtatott. Ezután Kemény Andor plébános szép szavakkal emlékezett meg a 48-as időkről. Perkies Vendel 48-as honvédet, aki jelen volt, megtisztelte és az ég áldását kérte reá és minden hazafira. Beszédje végén hangsúlyozta, hogy őtet a szép ünnepély mennyire elragadja és kéri és kívánja, hogy ez a szép egyetértés es összetartás val­láskülönbség nélkül megmaradjon és ha a haza áldozatot, vert kivan tőlünk, azt is készséggel és összetartással. teljesítsük. Ifj. Arany Károly főjegyző örömének adott aifejezést, hogy ily nagyszámú közönség jelent meg az ünnepélyre, hogy a két nagy terembe nem fér meg és meg _____________________________________________%

Next

/
Thumbnails
Contents