Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-03-19 / 12. szám
XXXVI évfolyam 12 szám Szekszárd, 1908 március 19 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon II Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű _________hirdetések és pénzküldemények intézendők Fe lelős szerkesztő BODA VILMOS Főmunkatárs HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1/J évre 6 K, 1ji évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 1-00 szó 2 koronával töbh. Nyilttér garmond soronkint 30 fillé Kilenc oldalról. Az 1848-ik évi magyar történetírás meg- örökiiette annak emlékét, hogy Ausztria, midőn látta, hogy a magyar nemzet, őseitől örökölt harcedzettségének és vitézségének mérlegbevetésével, fegyverrel kezében, készül az évszázados osztrák járomtól szabadulni, kilenc oldalról intézett támadást hazánk lakossága ellen. Délről jö.t Jellasich az ő gramcsárjaival, kiket/szánalmas kinézésük miatt, Jézus—Mária-huszároknak nevezett el a magyar közvélemény, értve alatta, hogy csak isteni erő tartja őket lovon, nem a saját lábikrájuk. Az oláhok Hóra és Kloska vezetése alatt Erdélyt pusztították és égették fel; a rácok Szenttamásnál sorakoztak ; a tótok a Kárpátok vidékéről intézték támadásukat ellenü.ik; nyugotról jött a német és északról az orosz. Az isteni gondviselés különös kegyelmének tudhatjuk be, hogy sikerült ily sok oldalú veszedelemmel győzelmesen megküzdenünk s ha a számbeli túlerő elleni harc vegi;e kimerüléssel s egy kis árulással nem végződött volna,- talán ma már megvalósulva lenne soha fel nem adott eszményünk : a független magyar állam.. Azt is feljegyezte -azonb-an a történelem,, hogy amint Ausztriában észrevették, hogy a magyarság kezd erőre vergődni s igy az a veszedelem fenyegeti őket, hogy a magyar fejős tehén kisiklik körmeik közül, rögtön mozgósították azon készentartott ellenséges elemeket, melyek az erőfejlődés megakasztá- sára a múltban alkalmasoknak bizonyultak. Ennek a történelmi processusnak vagyunk ma is szemlélői, midőn Wienben arra a meggyőződésre jutottak, hogy a magyar fák kezdenek az égbe nőni és igy a múltban bevált eszközöknek alkalmazása szükségesnek mutatkozik. Most is a horvátok vezetnek ; de az osztrák hatalomnak most bent - a magyarság fészkében is sikerült egy uj elemet létrehozni, melyet nemzetközi szo- ciálista néven ismer a közvélemény s mely, kellően kioktatva, immár az ország fővárosában, a magántulajdont és személybiztonságot veszélyezteti, azon népszerű jelszó örve alatt, hogy a választói jog kiterjesztését követeli. ' A horvátok a zágrábi szoborban már nyíltan proklamálták a Magyarországtól való teljes elszakadást s a külön horvát királyság létrehozása iránti erős szándékot. Azt hinné az ember, hogy ez a nyílt hazaárulás, mely a királyi esküvel biztosított magyarországi területi egység és épség ellen van intézve, rögtönösen maga után vonja az erélyes megtorlást s a katonai erő felhaszuálásával azonnal a kijózanitás munkájához látnak. Szó sincs róla, ez nem fog megtörténni. Nem pedig azért, mert az egész horvát mozgalmat Wienből irányítják. Kísérelné meg csak a magyar országgyűlés az, Ausztriától való különvállást határozatilag kimondani,^ 24 óra alatt Budapesten volna az osztrák ármádia, magával hozva a rögtönitélő 1 Íróság életbe léptetése iránti rendeletet j s erdő számba menő — akasztófát. Mindég mosolyogni vagyok kénytelen, midőn a fővárosi lapokban olvasom, hogy minő erélyes rendszabályokat /" /N « -- I“ ' 1 O g U 11 K lazoiigo horvátok kai szemben alkalmazni. Az egyik teljhatalmú királyi biz tos kiküldését hozza javaslatba, a másik i horvát alkotmány felfüggesztését s Zágrál katonai megszállását követeli, a harmadil statárium alkalmazását tartja szükségesnek Mindebből azonban semmisem lesz. A hor vátoknak minden szabad. Bármit csinálnak, még a hajuk szák sem fog meggörbülni. Nem pedig azért, mer a horvátok, ha erre szükség volt, mindig j( ütőkártyának bizonyultak. 1849-ben ngyai már megadták az osztrák barátságnak a: árát, mert hisz a magyarok ellen tett j( szolgálataik.jutalma a közös szolgaság lett de azon nem okulva, újra felhagyják magú kát használtatni ellenünk. Valószínűleg szol gálatuk ára most i> az lenne, ha ugyan í magyarságot, fegyverek használata nélkül legyőzni lehetne. De erről manapság szó sem lehet Magyarország ma tízszer nagyobb erőve rendelkezik, mint ezelőtt 60 évvel. Számbar erősen, gyarapodva, gazdaságilag fejlődve értelmiséggel emelkedve, sokkal nagyobt eredménnyel és kilátással szálhat szembe Ausztria gálád eszközeivel és támadásaival mint a szabadságharc idejében. Nem is lehel az osztrák politikánál/*józan belátást félté telezve, az a célja, hogy a horvátok elszakadási törekvéseit gyámolitsa ; legalább any- nyira nem, hogy az tényleg meg is valósuljon, mert hisz a horvátok különválásának az lenne a következménye, hogy megalakulna a délszláv állam, mely azután maga után vonná a nagyszámú ausztriai szlávságnak is kiválását és az uj alakuláshoz való csatlakozását. Ez azután halomra döntené a kettős államszövetséget, mely alapon a monarchia 1867-ben felépült. El lehetünk tehát készülve, hogy a lázadó horvátokkal keztyüs kézzel bánnak és őket bármily módon letörni meg nem engedik, mindaddig, mig Horvátország csupán arra a szerepre szorítkozik, hogy mint ádáz magyar ellenség, törekvéseink útjába álljon s gyengítésünket elősegítse. De mihelyt észreveszik Wienben, hogy á horvátok étvágya annyira megnőtt, hogy már a monarchia létét fenyegeti, akkor ki fogják élesíteni a horvátok és szerbek között már is létező ellentétet és a szerbekből éppen olyan kerékkötőt teremtenek Horvátország számára, mint teremtették Horvátországból Magyarország számára. Divide et impera: oszlass és uralkodói, volt mindenha az osztrák politika jelszava és eszköze. Egyik nemzet vagy nemzetiség törekvéseit a másik ellen kijátszani és ezzel ellensúlyozni volt mindig bevált eszköze. Ezt alkalmazza most velünk szemben is és pedig nem először és nem is utoljára. Mikor lesz ennek a rut játéknak végi s miként fognak nyomán a viszonyok alakulni ki volna képes azt előre megmondani. A hagyományos | szerencse azonba i mely Ausztriának több alkalommal mái megmenfésére sietett, egyszer csak cserber hagyhatja s akkor megérdemelt sorsa utó fogja érni. Mi magyarok csak arra vigyázzunk. Ili hessünk. Nem lenne indokolt és botor politika volna ismét erőnket Ausztria megmentésére felajánlani. Annyi csalódás, üldözés és ellenségeskedés után, mint amennyiben részünk volt, csak az az eljárás helyes, ha bármiféle bekövetkezendő katasztrófának puszta szemlélői leszünk és Ausztriát sorsára bízzuk. Boda yi|m08., Márczius 15. Szekszárd Szinte fáj az ember szive annak láttára, hogy a szabadság, egyenlőség testvériség szent eszméinek nagy napját mily csekély hazafias fölbuzdulással ünnepli meg városunk polgársága. Szomorúan mondhatjuk el azt a valóságot, hogy tulajdonképen csak az iskolák ifjúsága ünnepelte meg méltón a szabadság hajnalhasadásának 60 éves évfordulóját. A nap megünnepléséről alábbi tudósításainkban számolunk be részletesebben. Délelőtt valamennyi templomban ünnepi istentisztelet volt. A sok vészt, vihart látott öreg negyvennyolcas hadastyánok zászló alatt vonultak föl a belvárosi kath. templomba, az örök Isten színe elé, hiszen csak O tudja még a hősök nagy tetteit, csak Ő emlékszik még az ő vitézségükre . . . Az emberek már úgyis elfelejtették . . , Az ünnepi Istentiszteleteken részt vettek még a helybeli egyesületek, részint testületileg zászló alatt, részint csak egyenként. A hálaadás után a közönség az iskolákba vonult, hogy végigélvezhesse a válogatott ünnepi program- mokat. A szekszárdi áll- főgimnázium ifjúsága d. e. 11 órakor műsorral ünnepelte meg az intézet tornatermében a nagy napot. A polgári leányiskola március 15-ét reggel fél 8 órakor a következő műsorral ünnepelte meg: 1. Szózat. 2. Igazgatói ünnepi beszéd. 3. Jó Petőfi. Szavalta: Kramolin Milike. 4. A haza. Irta: Pósa Lajos. Szavalta Szondy Katinka. 5. Március 15. Szavalta : Lebensfeld N. 6. Himnusz. A polgári fiúiskola díszelőadása. Lélekemelő és magasztos hazafias díszelőadást rendezett március 14-én a polgári fiúiskola lelkes ifjúsága. Fényes anyagi és erkölcsi sikerrel adták elő az «1848 vagy az ur és a jobbágy» cimü látványos történeti színmüvet. Az összes szereplők derekasan megállták helyüket. Különösen kitűntek mélyen átérzett játékukkal I Varga Annuska a derék jobbágyleány, Debreczeni Margitka a kereskedő és jószivü nemes leány, Székelyi Margitka a nemeslelkü nemzetes asszony, Hoff Ilonka és Székelyi Gizuska főkötős jobbágy- * menyecskék. Jelesen alakítottak az ifjak közül: Stark Károly, mint jobbágyait szerető nemes ifjú, Járó Károly és Tamaska János, mint hazafias érzésektől hevülő pesti jogászok. Vendl Károly «Talpra magyar»-jával nagyban fokozta az összhatást. Sikerült goromba és keményszívű hajdúnak bizonyult Klein Zsigmond. Krámer Ernő, Kovács Kálmán és Lengyel László öreg jobbágyok sok derűs percet szereztek a közönségnek Liszbauer Ferenc és Schandl Dénes büszke hétszilvafás nemesek ugyancsak jól mulattatták a jelénvoltakat. Tanner Miksa, Kleisz János ■ és Debulay-Imre a szegény jobbágyfiuk
