Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-02-20 / 8. szám
XXXVI évfolyam_____________ 8 szám Szekszárd, 1908 február 20 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Felelős szerkesztő Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők BO D A VILIM OS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Főmunkatárs • Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */» évre 6 K, '/« évre 3 K HORvát • Számonként 24 fillér e lap nyomdájában ORVATH IGNÁCZ Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig S K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fülé A vármegye. Az általános választói jogéletbeléptetése nemcsak az országgyűlés képviselőházának alakulására nézve fog rendkívül nagy befolyást gyakorolni, hanem igen közelről érinti a törvényhatóságokat is. A törvény rendelkezései szerint, ugyanis, ha időközben meg nem változtatják, a törvényhatósági bizottságok tagjait az országgyűlési képviselők választására jogosítottak választják; vagyis, például a mi vármegyénk területén eddig körülbelül 15000 választó gyakorolta ezt a jogot. Már most, ha minden 24-ik életévét betöltött férfi-lakósa a törvényhatóságnak szavazati joggal ruháztatik íel, akkor a választók száma, hozzávetőleges számítással, legalább is 45 — 50000 főre fog emelkedni. A dolog hatásának megállapításánál a legfőbb figyelmet az érdemli meg, hogy a társadalom mely osztályai nyernek ily módon befolyást a bizottság mikénti alakulására. A nagy vagyon eddig is jelentékeny szerepet vitt a vármegyei közügyek intézésénél, mert hisz a törvényhatósági bizottság fele a legtöbb adófizetők sorából kerül ki és csak a másik fele jut választás utján a bizottságba 15000 választó jóvoltából Á Tolnavármegyében -a múlt év végén lezajlott törvényhatósági bizottsági tagvá- la ztás két körülményt állapított meg. Az első az volt, hogy amily érzékeny és latolgató választóközönségünk akkor, ha politikai pártállás szempontjából kell szavazatát leadnia, mint például országgyűlési képviselő választás alkalmával, éppen olyan befolyásolható és teljesen érzéketlen akkor, ha vármegyei bizottsági tagválasztás céljából kell a szavazó urnához járulnia. Ezt természetesen a nagyközönségre értem, nem egyes választókra, kik érdekszempontok által vezettetve, az elvtagadás kétséges értékű szerepében mutatkoztak be. A második pedig az, hogy a letűnt rendszer hívei uralják még ma is a helyzetet s aki csak akart, mindenki bekerült soraikból és pedig egész könnyű szerrel, a bizottságba. Az a kérdés már most, hogy ha az uj választási törvény alapján megszaporodott választók közbejöttével ejtetik meg jövőben a bizottsági tagválasztás, váljon sikerül-e a függetlenségi pártnak híveit nagyobb számban behozni, hogyha többséget nem alkothat is, legalább mint tekintélyes kisebbség folyhasson be a vármegyei közügyek intézésébe. Bármint szeretném is a remény zöld ágát nyújtani az olvasónak ezen fontos kérdés kilátásait fejtegetve, be kell vallanom, hogy a helyzet gyors átalakulása egyáltalán nem várható és sok, nagyon sok idő fog eltelni addig, mig azon jogos kívánság teljesedésbe mehet, hogy azon elv érvényesülhessen, miszerint a politikái pártállásnak megfelelően a vármegyei bizottságnak is más elemekből kell kikerülnie. ■/ Hogy minő okok szülik azon mindenesetre feltűnő és ferde helyzetet, hogy mig a választóközönség kilenc-tizedrésze a függetlenségi eszméknek hódol, addig az ugyanezen válásztóközönség által a törvényhatósági bizottságba beválasztó tak ilynemű hajlamokkal egyáltalán nem vádolhatók, azt fejtegetni, habár választás nincs is küszöbön, nagyon időszerű, mert ha megakarjuk érlelni a helyzetet arra, hogy ez az állapot megváltozzék, akkor idejekorán kell az ügygyei foglalkoznunk. Az a nagy hatalom, mely Magyar- országon pártokat alkotott, fenntartott és gazdagon jutalmazott, semmi egyéb, mint az osztrák császári hatalom Habár utóbbi időkben érvényesülésében a föltünést kerüli, azért ma is sértetlenül fentáll s gondosan őrködik afelett, hogy befolyása az idők végtelenségéig biztosittassék. Hogy ez igy van, arra semmi más bizonyíték nem kell, mint mérlegelése annak, hogy kik részesülnek^hazánkban jutalomban és kitüntetésben, Bizonyára csak azok, kik a hatalomnak kedvében járnak és semmiesetre sem azok, kik a magyarság nemzeti ügye mellett kardoskodnak. Volt-e eset — kérdem — Magyarország 400 éves legutóbbi történetében, hogy egy nemzeti hős a felsőbb kegysugafak fényében sütkérezhetett volna. Ugyebár nem; de a nemzeti ügy ellen való állásfoglalás mindig megtenné édes gyümöicse&i S ez a nagy hatalom átszáll azután mindazokra, kik a megjelölt utón állásokhoz jutnak vagy jutalmakat nyernek s igy képződik az az áttörhetlen falanksz, mely mindig kész eszköze a hatalomnak s bizonyos szemérmes formák között érvényesülését elősegíteni kész.. De jellemzésül egyúttal felemlítem, hogy nem állnak meg félúton, hanem üldöznek mindenkit, ki nem tapos velük egy ösvényt, sőt megkísérlik a velők egy hajóban nem evezőket, elnyomni s ha lehet, megsemmisíteni. Ez lévén a helyzet Mágyarországon, kérdések kérdése, hogy az általános szavazati jog behozatalának meg lesz-e azon következménye, miszerint a törvényhatósági bizottságba kevésbé függő elemek is bekerülnek ? Ha az a 41000 választó a helyzet magaslatára emelkedik s belátja, hogy fontos érdekei fűződnek ahhoz, miszerint a vármegyén is tért foglaljon, akkor talán meg lesz. Mig ellenben, ha megmarad mostani közönyös, befolyásolható s a politikai pártállást tekintetbe nem vevő kedélyállapotában és hangulatában, akkor megmarad az uralom azok kezében, kik a nemzeti ügy iránt nem szoktak elég melegséget tanúsítani. De maradjunk bár magunkra, csatlakozzék bár mindenki a nemzeti haladás nem kielégítő formájához, mi megmat adunk azon az állásponton, melyre helyezkedtünk s leszünk továbbra is a függetlenségi eszmék szerény, de elszánt s meg nem ingatható '-harcosai. Boda Vilmos. Glosszák. Akármilyen szemmel nézzük, el kell ismernünk, hogy.a pereskedő és az iparos ;osztály nálunk, Magyarországon . fontosságának megfelelő .méretben elismerve és becsülve nincsen. Az utolsó képviselőválasztáson letört és egész Dunántúl csak még Tolnavármegyében létező úgynevezett liberális-párt legkitartóbb Tisza- imádója sem tagadhatja, hogy az a regime a civilházassági reform idejében, a kereskedő osztálylyal erősen kacérkodva, annak nagy részét azután is tüskön-bokron követőivé tette bár, — mégis semmit sem tett, hogy emelje őket társadalmilag ; az iparos osztály pedig, amely mindig hű maradt a negyvennyolcas idők szelleméhez, — édes gyermeke neki sohasem volt. * A majd negyven éves gyászos korszaknak Horváth Boldizsáron, egy szombathelyi iparos család sarján kívül, igazán demokratikus gon- dolkozásu és szellemű minisztere jóformán csak egy volt: Hieronymi. Rövid belügyminisztersége alatt egy olyan közigazgatási törvényjavaslattal lepte meg a magyar politikai világot, amelynek egyes részei ha törvénynyé váltak volna, — ma egészen más, nem annyira egyoldalú osztályuralmi képe lenne a vármegyéknek. Nem szólok arról, hogy a jegyzőségeket megszüntetni és helyükbe önálló hatalmi körrel községi- és körpolgármestereket akart szervezni, — csak azt emelem ki, hogy a városi polgárelemnek a-megyei autonómiába való bevitele és abban az urbanitás szellemének érvéoyesülhgtése céljából azt tervezte volt, hogy "á'megyei'székhelyieken, a rendezett tanácsú városok képviselőtestületei ex oífo tagjai legyenek a törvényhatósági bizottságnak. Tisza Kálmánnak határozottan nem volt érzéke az iparos osztály iránt. Az ő világa a falu, a puszta, a major, a magtár volt. Az ő liberális uralma alatt szaporodott meg az addig volt öt hitbizomány ötvenegyre. Az 1875. évi választási törvénye szintén nagyon liberális volt: az adóhátralékosokat joguktól megfosztotta, képviselői választói jogosultságot pedig csak azon iparosnak adott, aki állandóan legalább egy segéddel dolgozott. Pedig az a segéddel nem dolgozó iparos mennyire fölötte állott már akkor is politikai értelmiség tekintetében az akárhány béressel, ostorossal dolgozó egynyolcad telkesnek ... Az 1886. évi ipartörvény anyagilag kétségtelenül akart segíteni a kisiparoson, — de egyébként emelni ennek- sem volt komoly célja. Az ipartestületeket teljesen alárendelte a szolga- biróságoknak, akiknek pedig — legjobb meghajlásomat az elenyészően kevés kivételnek — sem érzékük, sem érdekük nem volt azok iránt. Az iparügyek jóformán a szolgabirósági Írnokokra hárított teher lettek az ő kezük alatt. A bricsesz nadrág, meg a munkászubbony messzire voltak és vannak egymástól. — Tolnavármegye alispánját modern gondolkodású embernek ismeri a köztudat és amikor azt az installácidnális ebédet rendezte volt, még neki, az általános szavazati jog exponált hívének sem jutott eszébe, hogy a vármegyében vannak ipartestületek is és azoknak vezetőik, képviselőik. Mondhatok egyebet is.' — Egyik szolgabirósági székhelyen az ottani Kaszinóban egy iparos magát; fölvétetni kérte.- Annak a társaskörnek a tagjai negyven százaléka kereskedő, köztük több iparos és az a társaskör mint éxtrá úri kaszinó malát a mái színvonalán fön- tartani álmában sem tudna. Hanem azért ellene • szavazott a - szolgabiró, meg utána a járásorvos és ellene debachált a járási állatorvos.
