Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)

1908-12-31 / 53. szám

C>T .namrPtYEI KÖZLÖNY

nek s a 800 év óta fentálló kapcsot szét Bem tépik.

Megszűnik a munkásság oktalan támadása s a tömeges munkabeszüntetéssel való helytelen lenyegetődzés, mert az idő megérleli bennük a meggyőződést, hogy a világrendet még senkinek sem sikerült felforgatni s minden ami él, létezik, ember, állat és társadalom egy felsőbb hatalom törvénye alapján alakult ki s bizonyos kényszer határok között mozog, mely ha egy időre ki is zökken a kerékvágásból, oda kérlelhetetlenül visszatérni kényszerül; mert hiába, nem mi emberek intézzük ezeknek a nagy dolgoknak sorsát, hanem egy más valami vagy valaki, melynek vagy kinek még nevet adni vagy lényét felfogni sem vagyunk képesek. Ez a nagy erő vagy hatalom, úgy állapította meg a rendet, hogy a földön kell lenni szegény embernek és gazdagnak, kell lenni munkásnak és munkaadónak s kell lenni vagyonkü- lönbségnek. Mert ha ma elosztanák egyenlően a földi vagyont, pár nap múlva már nem lenne egyenlőség. Volna, aki a részét elköltené s lenne olyan, aki azt gyarapítaná. A vagyonban létező egyenlőséget tehát csak akkor lehetne megvalósítani, ha az emberek valamennyien egyenlő gondolkozásunk, egyenlő hajlamúak s még tehetségekben is tökéletesen egyenlőek volnának. Ez pedig, tudvalévőén nem igy van, s hogy nem mi emberek csináltuk igy, bizonyos. Ha pedig az emberiség az t--'+óságát állítaná előtérbe, vagyon az államé s a >erek egyformán része- felfordulást idézne elő, mert az emDen... ele nem dolgoznék, tudva azt, hogy az ő része amugyis kijut neki, akár fáradozik, akár egész nap előrészén fekszik.

Szóval nem mi csináltuk a földi egyenlőtlenséget s nem is változtathatunk rajta.

így állván a munkásmozgalom dolga, azt hiszem, hogy a munkásaink csakhamar be fogják látni, hogy a munkabeszüntetés kétélű fegyver, mely azt is megsebezheti, aki azt alkalmazza. Nem lehetetlen, hogy tán még jobban, mint azt, ki ellen alkalmazásba vétetik.

Azután meg az a választási törvény, mely a munkabeszüntetés okául felhozatik, nem is olyan kedvezőtlen a munkásokra nézve, mint vezéreik velők elhittetné akarnák. Akárhány munkás lesz, ki a többes

"Szavai?

gyűlölt

a katonp

dolgába*

sikerül

téren

hius’

já^:

élvezi, mint a

mkedö bécsieknek .nyék és önálló bank hadjáratuk is., Mert ha <carata ellenére a katonai gedmények adásának meg- ózös banknak mostani alak- áltozatlan fentartása, akkor hadsereg számára újonc, nemf it létszámban, hanem még az

értékben sem. Nem tudom, mit cs akkor a bécsi urak, ha nem lesz

hart es hadseregünk, hanem lesz egy olyan, melyet akár a szerbek, akár a mon- tenegróiak szépen tönkrevernek.

Bizzunk az uralkodó bölcseségében és I belátásában, hogy észretériti azokat az ele- i meket, melyek elvakult ellenséges érzületük kielégítése fejében nem átalják a monarchia sorsát egy kártyára feltenni. Annyi az ellensége mindenfelé a »svábának«, amint az osztrákot külföldön általában nevezik, hogy a magyarságnak visszatorláskép nem kell egyebet tenni, csak passive viselkedni minden, a monarchiát érdeklő ügyben s akkor vége Ausztriának, melyet már a kebelében dúló nemzetiségi'harc úgy is a sir szélére juttatott. Még csak a magyar nemzetet idegenítsék el maguktól, akkor tisztában lesznek az egész világgal.

Megszűnik végre az a bizonytalanság, mely hazánk pártéletében még mindég nincs kellően elhárítva. Pedig igen egyszerű az orvosszer. Meg kell csinálni a pártegyesülést, de nem úgy, hogy mindegyik párt elveinek egy részét cserbenhagyva, valami se hús, se hal féle programúiban állapodjanak meg, hanem úgy, hogy a 67-esek lépjenek be a függetlenségi pártba s fogadják el annak elveit. Úgy is eleget mondták n ár 67-es politikusaink, hogy ők ép oly hívei Magyarország állami függetlenségének, mint a negyvennyolcasok, csak céljuk elérésére más eszközöket kívánnak alkalmazni. Hát ha ez komoly dolog, akkor a célban egyek vagyunk s ezen az alapon egyesülhetünk. Ami az eszközöket illeti, azt hiszem, az lehet a két egyesülni óhajtó párt között alku tárgya. Hiszen megtettük már azt, mi függetlenségiek, hogy 67-es alapon való kormányzásra vállalkoztunk s nem kötöttük időhöz, hogy mikor kívánjuk elveink megvalósítását. Tudjuk mi azt jól, hogy ez máról-holnapra úgysem történhetik meg.

De abból már nem engedhetünk, hogy

tánc után tudtam meg, mert közben mindenki hallgatott, hogy a sokak által megbámult, de némely részről bizon irigyelt szép hölgy Simon- tsits Béla, a bonyhádi volt főszolgabíró, majd később alispán, szatmári főispán és miniszteri tanácsos neje, Kurz Emma.

Később azután, midőn nagytehetségü, remek szónoki képességgel megáldott férje vármegyei életünk központjává lett, itt Szekszár- don gyakran volt alkalmunk szépségében gyönyörködni s elmés, szikrázó társalgását élvezni.

De ez is elmúlt s ő követte tehetségei folytán gyorsan emelkedő férjét s ki tudja, hogy ha egy emésztő betegség közbe nem jön, nem volr.a-e ? ma Kegyelmes asszony s nem volnánk-e ? büszkék arra., hogy a kormánynak egyik tagja a mi körünkből került ki.

A végzet azon kegyetlen törvénye, hogy a földön minden múlandó, a kiváló embert sem hagyta érintetlenül s tehetségei kifejtésének idő előtt szárnyát szegte. Visszajött hozzánk, de már akkor az ékesszóló ajk néma volt, mint a sir, mely őt magába fogadta.

De visszajött hozzánk Simontsits Béláné urhölgy is és elfoglalva a vármegyeházában régi lakását, jóságos szive sugallatát követve, elvállalta az ovóda elnökségét s most annak anyagi gyarapításán fáradozik.

Kinek jutna eszébe, hogy őt, ebbeli nemes törekvésében ne támogassa.

Bizonyára siet mindenki, hogy a kisdedek gondozásával foglalkozó egyesületnek olyan helyzetet teremtsen, mely a célnak, melyet szolgál, teljesen és tökéletesen megfelel.

Nemrég olvastam a lapokban, hogy a főváros hölgyei gróf Teleki Józsefnének, a jótékonyság terén kifejtett működését méltányolva, 70-ik születésnapja alkalmából, 70 darab fehér rózsát ajándékoztak,

Szekszárd hölgyeinek, ha elnöknőjüknek hasonló kedves meglepetést kívánnak szerezni, sokkal kevesebb rózsát kell előteremteni.

Ha kora után indulnak — nem merek határozott számot mondani, mert ebben a tekintetben nem vagyok tájékozva s nem szeretnék egy évvel sem többet mondani, de kevesebbet sem, nehogy hizelkedőnek mondjanak.

Azt hiszem, az ötvenből még másnak is jut pár darab.

De leghelyesebb lenne nem a kort, hanem a kinézést tekintetbe venni s akkor elég lesz harminc is.

Ajánlom indítványomat Szekszárd lelkes hölgyeinek figyelmébe.

Névtelen

a megváltozhatlan cél mindég az állami önállóságra és függetlenségre való törekvés legyen.

Minden elmúlik, mi is elmúlhatunk, csak a fentebbi cél marad örök életű törekvése nemzetünknek.

Ha a mi kezünkből kihull a zászló, bizonyára lesznek, akik azt felemelik s időtlen-időkig lobogtatják.

6 Boda Vilmos

1908 december 31

Vármegyénk olvasóközönségéhez!

A «Tolnamegyei Közlöny» függetlenségi és 48-as politikai hetilap 1909. évben a 37-ik évfolyamába lép. A «Tolnamegyei Közlöny» a legrégibb vidéki magyar lapok közé tartozik. Akkor indult meg s akkor kezdette meg pályafutását, midőn a hirlap- irói tollat csak azok vették kezükbe, akik tiszta meggyőződésből önzetlnnül kívánták szolgálni a közügyet. Nehéz viszonyok között született meg Tolnavármegye művelt közönségének első hírlapja, mely a hirlap- irás terén úttörő áldásos munkát végzett és végezte ezt a közérdek és a közjó iránti önzetlen munkássággal. Születése első percétől kezdve hűen és igazságosan szolgálta a vármegye nagyérdemű közönségének közérdekét s egy pillanatra sem tért el attól az iránytól, mely a vidéki sajtónak legszebb hivatása és kötelessége.

Teljes önérzettel hivatkozhatunk közel negyven éves hosszú küzdelmes múltúnkra, hogy mindenkor a közérdeket esnem egyesek érdekeit szolgáltuk. Mindenkivel szemben megőriztük szabadságunkat és függetlenségünket. Legjobb tudásunk és meggyőződésünk szerint törekedtünk kulturális, közgazdasági és más közhasznú intézmények fejlesztésére.

Mindenkor tárgyilagosan, pártatlanul irtunk a felmerült közérdekű eszmékről és kérdésekről. Tiszteletben tartottuk mások meggyőződését és tartózkodtunk a személyeskedéstől, mely a mai hírlapirodalomnak valóságos rákfenéje.

Most is minden kérkedés nélkül állítjuk, hogy vármegyénk sok hasznos intézményének első csiráját lapunk hasábjain hirdették vármeg>énk tollforgató, agilis, tiszteletre méltó féríiai. Nagy erkölcsi jutalmat látunk abban, hogy lapunkban megpendített eszmék legtöbbje diadalra jutott.

Ezerféle bajok orvoslására törekedtünk a múltban és nem szűnünk meg a jövőben is közrehatni, hogy minden társadalmi osztály érvényesülhessen és saját erejével, munkásságával teremthesse meg szellemi és anyagi gy arapodását. Jövőben is azon a kipróbált utón fogunk haladni, amelyen eddig minden anyagi haszon nélkül haladtunk; mert megvagyunk győződve, hogy ennek köszönhetjük a nagyérdemű közönség pártolását és ennek tudhatjuk be, hogy mig számos vidéki lap, mint hullócsillag, eltűnt a semmiségbe, addig a «Tolnamegyei Közlöny-» most is él és élni akar a jövőben is; dacára annak, hogy megalapítása óta két vármegyei lap is keletkezett

A « Tolnamegyei Közlöny»-nek tehát programmja marad a régi, melytől eltérni nincs okunk.

Lapunk továbbra is hűen és kitartó lelkesedéssel hirdeti a függetlenségi és 48-as párt elveit, mely párt hazánkban többségre jutott. Továbbra is hirdetni fogjuk, hogy csakis a függetlenségi és 48-as párt programmja alapján építhető fel Magyarország önállósága és függetlensége. Azon zászló alatt kívánunk küzdeni,

I