Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-12-31 / 53. szám
XXXVI. évfolyam Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 • Molnár-féle nyomda r.-t. hová a lap részére mindennemű _____hirdetések és pénzküldemények intézendők Új évi gondolatok. Három mélabus és mélyen megható estéje van az esztendőnek : nagypéntek estéje, halottak estéje és Szilveszter estéje. Az első a Kálvária isteni drámájával, a második a temető komor hangulatával, a harmadik a múlandóság elégiájával hozza különös rezgésbe az emberi kedély húrjait. De mig nagypéntek estéjének a feltámadás hite, halottak estéjének a vallásos kegyelet kölcsönöz szivreható varázserőt, addig Szilveszter estéjét pusztán az általános emberi érzés emeli ki a megszokott iöznapiság egyhangú szürkeségéből. Szilvester estéje mint az esztendő alkonya s a múlandóság óramutatója a kérlelhetetlen enyészet nagy és komoly gondolatát váltja ki az emberiség kedélyvilágából. Á világszerte felhangzó Szilveszter-esti harangszó áz idők óceánjába temetkező esztendő lélekharangja. Szilveszter éstéjén az egész emberiség a népek és nemzetek egy ravatal körül találkoznak, a letűnt esztendő koporsója köré gyülekeznek. Lehetnek,, kik örömkönnyek közt búcsúznak az emberiség halottjától,, az ó-év- től, de bizonyára vannak olyanok is, kik bánat-könnyeket hullatnak elmúltán. ,E vegyes érzelmek között csupán egy kérdés lép előtérbe egyesek és nemzetek lelki világában : vájj-n mit rejt méhébén a jövő? mit hoz az uj esztendő? E nagy és- fogós kérdés első sorban loglalkoztatja az újév hajnalán a nemzeteket. Az újév napja egy nagy kérdőjel, mely előtt .aggódó tekintettel áll meg a nemFelelős szerkesztő Főmunkatárs BOOA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ zetek nagy világ versenyében magyarnemzetünk is. Egy ősrégi történelmi szálló ige, hogy »a mult a jövendő kulcsa.« E történeti életigazság fénye gyújthat némi biztató fényt a nemzetünk felett felvirradó újév hajnalán a távoli, fátyolfedett jövendőbe. Fényes nemzeti múltúnk képezi kulcsát, nyitját reményteljes nemzeti jövendőnknek. Az a nemzet ugyanis, mely egy hosz- szu ezredév annyi és oly romboló viharát oly hősileg élte át, mely á létjogosultság tüzpróbáját oly derekasan megállta, nyugodt önbizalommal nézhet a jövőbe. »A múlt csak példa legyen« mondja a költő. A letűnt évre vonatkoztatva a költő szavait, a múlt évet bátran példaképül állíthatjuk a jövendő elé. A múlt évnek leszűrt nemzeti élettanulságaiból csak egyet váitson valóra uj esztendő; hogy nemzeti akarat biztos diadalt arat J Hogy sok és nehéz küzdelem var nem zetünkre, sőt talán a nemzeti' önállóság és igazi függetlenség élet-halálharcának döntő órája fog ütni az uj évben, az kétségtelen ! Hogy súlyos feladatok és életkérdések szerencsés megoldása fogja képezni az uj, év munkaprogrammját, az bizonyos ! Ámde a nagy nemzeti küzdelemhez, erős szivek, kristálytiszta és acéljellemek kellenek, kik kezűket az eke szarvára téve nem néznek vissza, kiket a teljes nemzeti önállóság fénylő Vezércsillaga lelkesít, kik csak egy jelszót ismernek : Előre ! Ilyen ritka honíilelkeket adjon aq idők. Ura és Istene nemzetünknek uj évi ajándéMegjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1j% évre 6 K, lL évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 IC 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillé kul, kiknek vezényszava Kossuth Lajosnak örökérvényű aranymondata; »A hazáért mindent, a hazát semmiért sem szabad feláldozni.« És ha majdan nemzetünk önzetlen fiainak önfeláldozó munkássága folytán édes hazánknak nemzeti vágyai végre valóra válnak s honfi reményei beteljesülnek, akkor és csakis akkor lesz igazán boldog újéve egyszer a magyarnak ! Akkor nyer Istennél végre meghallgat- tatást milliók évszázados eme buzgó imája: „Balsors akit régen tép, Hozz reá vig esztendőt, Megbünhődte már e nép A múltat s jövendőt 1“ Szabó Géza főgimn hittanár. Minden elmúlik. Elmúlik az. élet, elmúlik a kedv, elmúlik az év, sőt;, hogy többet ne említsek fel, elmúlik a mindenható szerelem is, pedig erről mondják az érdekeltek legtöbbször, hogy örökké tart, sőt a síron túl is terjed. Ebből a megváltozhatatlan természeti törvényből következtetve, bátran elmondhatjuk, hogy el fog múlni mind az a sok baj, mely országunkat az elmúlt évben meglátogatta. El fog múlni az ádáz horvátok dacoló kedve s be fogják látni, hogy az áz önálló horvát királyság egy utolérhetlen és megvalósithatlan ábránd s ők mint tartomány is csak úgy boldogulhatnak, ha a közös édes anya, a megvetett, lenézett Magyarország ápoló karjai közé menekülTÁRCA ___ Hu llám. Irta: Kozma Andor. Valaki szenved, akit szeretek — S szörnyűnek érzem már az életet. Minthogyha hullám tetejériil ■Völgynek rohanna csolnakom: Esik le kedvem rémülten, vakon, Szivem vonaglik, elmém majd megőrül. De enyhül ira s rh'osolyg a szenvedő — í S homlokomrul tűnik a redő. Szemembe’ fény gyűl, tréfa, dal a számra, Ujong szivem s rajongva hisz, Szikrázik elmém — s fel magasba visz Az életkedvnek gyönyörű hulláma. Simontsits Béláné. — A »Tölnim&gyei Közlöny« eredeti tárcája. — j . • ■; _ -- I Általánosan elismert tapasztalat, hogy mij nél idősebb lesz az ember, annál' jjsziv'esebbení foglalkozik fiatalkori emlékeivel. Most, midőn1 értesülésem szerint' Simontsits Bélfalé 'urhölgyj mint a romai , kátholikus ovoda; elnöke, egy| nagyszabású hangverseny tendezésével foglalkozik és pedig kizárólag a jótékonyság gyakorlása céljából, felmerült emlékemben az az időszak, midőn őt először látni szerencsém volt. Az évről nem szólok, mint tisztán felesleges dologról, de azt felemlíthetem, hogy annak bizon már jó egy pár éve, midőn még a korán, vagy legalább is idő előtt elhunyt Fördös Vilmos barátom oly erőben volt, hogy széles jókedvében Várdombon, a falu korcsmájának udvarában megfogott fülénél fogva egy nagy sza-pullót s feldobta az épület tetejére. Ő pendítette -meg az eszmét, hogy közös, jó ismerősünket, idősb Be^nrider Józsefei névnapja alkalmából meg kellene Hidvégen látogatni. Természetesen készséggel vállalkoztam reá, hogy kifuvarozom őt és magamat hozzá, mert hisz én Berdrider Józseffel, még elemi iskolás I oromban Györkönyben, nagybátyám, MóravcsikAndrás \ akkori főszolgabíró házánál találkoztam, hová anyjával és testvérével, Lászlóval látogatóba jött és én a fejlettebb, világlátottabb és elmés fiút egész életemre megszerettem s ez az érzés nem változott sem részemről, sem az ő részéről még a legádázabb politikai küzdelmek közepette sem, pedig a sors úgy hozta magával, hogy ő volt a küzdő pártok egyikének', én meg á másikának az' elnöke. .Volt nekem abban az időben két sárga lovam, melyek közül az egyiknek az volt az' infámis szokása, hogy. ha pihent volt, — pedig mindég az volt, mert ha már két mértföldet szaladt, úgy sajnáltam, hogy inkább magam szaladtam volna helyette — elkezdte futás közben mind a két lábával az első sárhányót rúgni s addig nem nyugodott, mig azt szilánkokká nem aprította. így törtánt akkor is, midőn elindultam, hogy Vilmos barátomat lakásáról elhozzam. Tanakodtunk rajta, hogy mittevők legyünk, utoljára is abban állapodtunk meg, hogy elmegyünk sárhányó nélkül is s a rakoncátlán- kodó lóval majd | hídvégi homokban elbánunk. Ott nem kell tőle félnünk, hogy elragad bennünket. Szégyenkezve érkeztünk meg Hídvégié, Bernrieder József kies fekvésű, kényelmes lakásába, de szerencsénkre a cselédségen Jdviil más bámulónk nem akadt, mert a vendégsereg, a hideg tavaszi időben benttartózkodott a meleg szobákban s a táncteremben, az akkoriban hires szekszárdi Náci cigány zenéje mellett ugvan- csak járta a ropogós-csárdást. Soha el nem felejtem a pillanatot, midőn a terembe lépve, az előkelő társaságon szemlét tartottunk. Csak kevesen táncoltak. A közönség legnagyobb része körben felállott s gyönyörködött egy fiatal pár remek magyar táncában. Hogy ki volt a táncoló pár férfitagja, azt bizon már meg nem mondhatom. Talán azért, mert nekem , is, mint a többi jelenlevő férfiembernek a szeme, azon. a bájos, remek alkatú, fi# tál hölgyön legelészett, ki utolérhetlen kellemmel aprózta piciny lábaival a zene ütemeit. Csak Lapunk mai száma 10 oldalra terjed
