Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-12-24 / 52. szám
XXXVI évfolyam 52. szám Szekszárd, 1908 december 24 na EizLiiíT Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztóség Bezerédj István-utcza 6. 8z.‘ hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Uolnif-féle nyomda r.-t. hová a -lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő BODA VILMOS Főmunkatárs HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1/1 évre 6 K, 1li évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 3 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 sző 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fiilé Karácsony ünnepén. Irta: Barabás Béla dr., orsz. képviselő. A béke és szeretet ünnepe köszöntött be hajlékunkba. Letesszük egy-két napra a munka köntösét, elvonulunk a mindennapi zajos küzdelem teréről, — ünnepi ruhát öltünk fel, megtisztulva érezzük szivünket a reális törekvésektől, átadjuk magunkat az édes otthonnak, a családnak. A legszentebb gondolat, a legnemesebb érzelem forrása ott van a küszöbön belül, ott a család szentélyében, ahol legnagyobb az öröm, mikor az élet kezdődik s legmélyebb a fájdalom, midőn az élet befejeződik. Kezdet és vég között oh, mily változatos az ember élete. Mennyi öröm, mennyi aggodalom és keserűség ! És ha örömünk van, ha a végzet mosolygó- arca reánk derül, akkor a család az, mely velünk együtt érez, együtt örül. Ha pedig a sors csapása jutott osztályrészül, ha a sivár lét telve van csalat- kozásokkal, megtört reménnyel, fájdalommal; akkor lelkünk szomorú tárházát ismét a családi kör szentélyébe visszük be, ott talál az legbensőbb részvétre, ott van az enyhítő vigasz, ott van a szeretet, mely ébren vi- raszt felettünk. Az a kedves családi kör, az az édes otthon, ahol megkezdjük az életet, ahol eljátszuk a gyermekévek gondtalan napjait, örökre ott él lelkűnkben a meglett korban is és akkor is, midőn már az örök természet közelebb-közelebb vitt a véghez, a természethez. Miért oly fájdalmas, midőn akár kötelesség, akár hivatás kiszakaszt a családi körből, elvisz az édes otthontól messze, messze; és miért oly édes az öröm, midőn újra eljő a nap, hogy ismét visszatérhetünk az édes otthonba, újra láthatjuk az édes apát, a drága jó anyát, a kedves gyermeket ? Nézzetek egymás leikébe, egymás szemébe, ott van a tükre e fájdalomnak, ez örömnek, — ott ragyog reátok a szeretet! — az a szeretet, melyet az istenség varázsa és teremtő ereje kitörölhetetlenül alkotott szivetekbe. A karácsony szent estéje az egyedüli, midőn összeül a család apraja-nagyja, midőn a kicsinyek kipirult arcáról, égő szeméből az öröm. boldogsága ragyog le; midőn a nagyok tekintete komolyság helyett a szeretet melegségétől sugárzik, midőn örülünk egymás örömének. És aki messze van ez este, aki nem vehet részt az édes otthonnak, a családnak örömében, boldogságában, — az gondolatába, lelkében van itt közöttünk, — a szeretet varázsa, ez isteni kötelék, a család szentélyében legalább gondolatunkat, imádságunkat köti egybe. Nem lehet boldogtalan az az ember, kinek szivét a családi körnek, az édes otthonnak szeretete * melegíti. Ez a szeretet az élet talismánja, ez a szeretet védangyalunk. Ismét itt van egy karácsony, ismét megértük a szeretet ünnepét, ismét eldobtuk magunktól az emberi gyarlóságok oly sok hibáját, hogy megtisztult szívvel ünnepeljünk s felemelt lélekkel adjunk hálát az egek Urának. A hit fénylő világa támad fel szivünkben, eszünkbe jut, hogy emberek vagyunk, eszünkbe jut, hogy Isten van. Mily másként fordulna az emberiség sorsa, ha a szent karácsony ünnepén a család kedves körében megtisztult lelkünket érzelmünket kivinnénk a társadalomba is, Az emberek közé. Az egyetértésnek, a testvériségnek meleg érzete embertársunkban nem az ellenérdek harcosát látná, hanem a közös cél elősegitőjét üdvözölné. Gondolkozzunk ! — nem-e olyan nagyban az emberiség, mint kicsinyben a család ? Nem-e sokkal feljebb emel bennünket, nem-e inkább nemesit a szeretet ? A szeretet kiegyenlíti az ellenérdeket, összefűzi az embereket, — boldoggá, nyu- godttá teszi az életet. Ez a szeretet éljen szivünkben, ezt vigyük i család szentélyéből ki az életbe s ekkor dicsőség lesz égben az Istennek, földön pedig a jóakaró embereknek ! Púrtesyesíilés vagy ui pártalakulás. A darabont kormány törvénytelen uralkodását, a királylyal kötött egyezmény alapján, ezelőtt három évvel, a szövetkezett pártokból alakított nemzeti kormány vette át, azzal a feladattal, hogy a katonai kérdések kikapcsolása mellett, megszavaztatja az országgyűléssel az úgynevezett állami szükségleteket, — költségvetést, . újoncok létszámának megállapítását — és az általános szavazati jog alapján megalkotja az uj választási törvényt. A darabontok s a választások alkalmával majdnem teljesen megsemmisült szabadelvű párt tagjain kívül, az ország túlnyomó nagy többsége örömmámorban úszott s a legnagyobb bizalommal tekintett a jövőbe. De a közmondás: derűre ború, az uj alakulással szemben is érvényesítette magát. A többséget képviselő országgyűlési függetlenségi és 48-as pártnak megkellett szavazni a felemelt hányadot s a jogosultságnak elismerése mellett hozzá kellett járulni a közös vámterületnek 1917-ig való fentartásához. Keserű labdacsok voltak, de hát az uralkodóval való együttérzés indokából le kellett azokat nyelni, aminek az lett a következménye, hogy a függetlenségi pártnak egy része, elkeseredésében helyén valónak találta a pártból kilépni s balpárt elnevezés alatt uj pártot alakitani. A szövetkezett pártok tagjai pedig egymásra irigykedve és egymás iránt féltékenységet érezve, oda fejlesztették a dolgot, hogy a koalíciós kormány egyik oszlopos tagja: Andrássy Gyula gróf, a bukott szabadelvű párt nem kis örömére, utálatosnak mondotta a politikai helyzetet. Meggyőződésem, hogy Andrássy Gyula gróf csak pillanatnyi felhevülésében használta ezt az ominózus szót; mert ha tudta volna, hogy nyilatkozatából azok kovácsolnak maguknak tőkét, kik ellen; még. néhány évvel ezelőtt a legádázabb harcot folytatta, bizonyára, ha érezte is a helyzet utálatos voltát, de nem mondta volna ki nyilvánosan. De azt hiszem azok, kik a helyzet elmérgesítéséhez azt a reményt fűzik, hogy már most az ő idejük elérkezett, s az odaveszett uralom miatti keserű könnyek csakhamar íelszáradnak, alaposan csalódni fognak. Minden jel arra mutat, hogy az uralkodóval, a külügyi helyzet zavaros voltából kifolyólag, uj egyezmény van keletkezőben, mely szerint pártegyesülés vagy uj pártalakulás fog rövid idő alatt végbemenni. Mindkettőnek, tekintettel a többségben levő függetlenségi párt vallott elveire, csupán két akadálya van : a katonai téren való nemzeti követeléseknek s a bankügynek rendezése. Ugylátszik, mindkét ügyben körülbelül, már meg van a megállapodás. Az osztrák—magyar bank Bécsben ép úgy, mint Budapesten, külön kormányzóság alatti bankot állít fel s ezek egymással kartelt — egyezményt — kötve, végzik fontos feladataikat. Ilymódon el lesz kerülve az, amitől annyira félnek : a diságió, vagyis a két állam értéktárgyainak értékkülönbözősége. A katonai téren pedig bekövetkezik a magyar honvédség intenzív fejlesztése s tüzérséggel való teljes felszerelése; továbbá a szolgálati nyelvben történnek a magyar nyelvre nézve kedvező intézkedések. A bűnvádi eljárás magyar honosokra nézve a magyar tárgyalási nyelvet állapítja meg. Természetesen ezek az engedmények nem födik a föggetlenségi párt programm- ját, de hát nagyon megfontolandó lesz, hogy váljon? nem helyesebb-e ? a mostani kor, mány politikája, mely abban öss^pontosul- miszerint mindennemű visszafejlődés teljes kizárásával, lépésről-lépésre előbbre vinni a közös eszmény megvalósítása felé az országot, mint egy lapra feltenni mindent, am nekünk becses és esetleg elveszteni min dent; mert azt hiszem, egyetlen magyar ember sem hiszi, hogy hazánk vágyai máról- holnapra teljesedésbe mehetnek. Nagyon fontos elhatározás előtt áll tehát alkotmányos szabadságáért és állami függetlenségéért rajongó magyar nép. Egy részről a lassú bár, de folytonos előrehaladás a kitűzött Cél felé, vagy a jelszó megvalósítása : mindent vagy semmit. En, aki fajomat és nemzetemet imádá- sig szeretem, nem merném tanácsolni, hogy azokhoz csatlakozzék, kiknek az utóbbi eljárás kedvük szerint való. Inkább azt hiszem, hogy akkor végez hazafiui kötelességet, ha bizalommal fordul azok felé, kik a nemze- alkotmányáért vívott nagy küzdelmében vet záréiként szerepeltek. Az a hitem és ez lesz mindaddig, mig az ellenkezőről meg nem győződöm, hogy egy Kossuth Ferenc, egy Apponyi Albert gróf és Andrássy Gyula gróf semmiféle körülmények között sem kaphatók arra, hogy nemzetünk ügyének árulói legyenek. Sőt még azt sem hiszem -rólok, hogy valaha, bármiféle tekintetből, oly irányban működnének, mely országunk törvényekben biztosított jogainak csorbítását eredményezné. A közelgő ünnepek nyugalma alkalmas arra, hogy a történendő események fölött Lapunk mai «zárna 12 oldalra terjed.
