Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)

1908-12-24 / 52. szám

2 higgadt megfontolásba mélyedjünk s válasz- szűk az ajánlkozó utak közül azt, mely sok megpróbáltatáson átment hazánk fejlődésére és haladására vezet. De midőn magunktartására nézve meg­állapodásra jutni akarunk, tépelődéseink köz­ben egy fontos körülményt figyelmen kívül ne hagyjunk. Nézzük meg,esküdt ellenségünk, Ausztriá­nak magatartását és elhatározásunk csakha­mar megérlelődik. Az az őrült dühöngés, mely Bécsben, Luegerék táborában, a kato­nai engedmények hírére kitört, a legjobb útmutató nekünk övő viselkedésünkre nézve. Különben békés, megelégedéssel telt karácsonyi ünnepeket kívánok lapunk bará­täinak. Boda Vilmos. Magyarok karácsonya. Irta: Honthy István. Megjött az emberiség legszebb ünnepe : a karácsony, a béke és szeretet emléknapja! E napon született a világ megváltója, az Isten-ember, a kisded Jézus, kit a betlehemi istállóban jászolba fektetett, rongyokba takar­gatott szűz anyja, Mária. Az istálló barmai melengető párát bocsátottak a jászolban mo­solygó kisdedre és a nyomorult viskó felett ra­gyogó fényes csillag állt meg, jelezvén, hogy ott született ma meg a világ Messiása. És a csillag odavezette a betlehemi pásztorokat a kisded Jézus bölcsőjéhez, kik az angyalok karával együtt énekelték t Dicsőség a mennyekben Istennek, Békesség földön a jóakaratu embereknek. Ezért a béke és szeretet ünnepe szent karácsony. A mindennapi kenyérért való küzdelem szünetet tart karácsony ünnepén. Elül a gyárak­ban a gépek zakatolása, a műhelyekben a sarok­ban nyugszik a szerszám. A mindennapi kenyér harcának fáradalmait családjuk körében, a ka­rácsonyfa világának melegében pihenik ki az emberek és erőt gyűjtenek az ünnep után követ­kező hétköznapok újabb harcához, újabb küz­delméhez. Mert bizony a béke és szeretet, amelyet karácsonykor ünnepelünk,- az ünnepek utáni hétköznapokon nem igen érvényesülhet az ember életében. Még jó, ha a családban állandó a béke és szeretet s a kenyérkereső családfők békében és szeretetben munkálkodhatnak övéik javára. Már kint a társadalomban, az egyes társadalmi osztályok keretében gyakorta fel van dúlva a béke és szeretet s még kevésbé érvé­nyesül ez a közélet, a politika terén, sőt gyak­ran ott is veszélyeztetve van, hol legjobban gondját kellene viselni, t. i. a vallás terén. Pedig a békesség és szeretet nemcsak a nagy ünnepek hangulatának, ünnepi díszének feltétele, de rá van a békességre és szeretetre utalva az egész emberiség, ha boldogulni akar. És különösen szüksége van a békességre és szeretetre ma a magyar népnek. Ennek a nép­nek, ki ezeréves küzdelmek árán tartotta fenn ezt a hazát és még nehezebb küzdelmekkel kell fentartania most s talán a jövőben is. Hogy mily nagy szüksége van a magyar­nak a békességre és szeretetre, azonnal világos lesz,hagondolkodunkazon,milyen nekünk a mos­tani karácsony, milyen a magyarok karácsonya ? Fiaink távol a családi otthon melegétől, messze idegenben, zord téli hidegben, állig fegyverben táboroznak, hová a fenyegetett béke megvédésére váratlanul szólították őket. Sok. édesanya könnyezve gondol ma távollevő fiára, sok testvér sóhajt testvére után, hogy mért nincs ő is ott a karácsonyfa melegénél ? Hábo­rús hirek riasztó hatásától kell félnünk a béke és szeretet ünnepén és aggódva gondolnunk arra, mennyi vér- és pénzáldozatba fog kerülni Magyar- országnak ismét ez a nagyhatalmi állásfoglalás ? Pedig elég volt már vér és pénzáldozatból egyaránt. A kivándorlás feltűnően csökkentette a magyarok számát az utóbbi években. Köz­egészségügyi állapotaink országszerte kedve­zőtlenek és a szaporulat nem múlja felül a TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY halálozások számát. Iparunk, kereskedelmünk, mezőgazdaságunk nem tud előrehaladniazállandó boldogulás utján. Belső megerősödésünket nem látjuk se a népmozgalom, se a közgazdaság terén, hanem sajnálattal kell konstatálnunk, hogy — pusztulunk, veszünk. Es látjuk-e a békességet és szeretetet akár a társadalom, akár az osztályok, a közólet, sőt még a vallás terén is kjllően érvényesülni ? Ezt nem, hanem az ellenkezőjét igen. A társadalomban osztályérdekeket visznek bele; a közélet harcába belopják a felekezeti kérdéseket. És igy a társadalom nem munkál- kodhatik egységes erővel tagjai javáért | a val­lás nem marad az emberi lélek legszebb, leg­féltettebb magánkérdése és a politika nem dol- gozhatik zavartalanul a nemzeti előhaladás és önállóság biztosításán. Nagy harcok előjelei mutatkoznak a tőké és munka között. A gyárak kapzsiságát nem akarja többé tűrni a kisipar. A kisgazda egyre panaszkodik súlyos adóterhei mellett, melyek­ben a nagybirtok nem osztozik vele arányosan. Feudális és agrárius, merkantilista és klerikális jelszavak parázsigékként szálnak a levegőben s mindenünnen felhangzik a szociális reformok égető szüksége. Ez a magyarok karácsonya ! Béke és szeretet helyett háborús előkészü­letek, belső társadalmi bajok, osztályharcok, telekezeti villongások és politikai téren erős5 küzdelmek várhatók a legközelebbi jövőben. De bizzunk e nemzet ezeréves erejében, bizzunk a magyarok Istenében, aki ha nagyon bajban voltunk, honalapító Árpádot, vallásszerző szent Istvánt, szabadságvédő Rákóczyt és alkot­mányt kivivő Kossuth Lajost adott a nemzetnek s ez erős bizalommal kívánjunk a magyarnak boldog karácsonyi ünnepeket! Törvényhatóságok és községek feladatai az uj közegészségügyi törvény végrehajtása körül. II. A végrehajtási utasítás az orvosok ügyei­nek rendezese mellett a babaügy rendezésére vonatkozó rendelkezéseket is különös gonddal és felhívással ajánlja a törvényhatóságok figyel­mébe, midőn következőket mondja: »Szüksé­gesnek tartom különös figyelmébe ajánlani a törvénynek és az utasításnak a bábaügy rende­zésére vonatkozó rendelkezéseit. E tekintetben a vármegye alispánja részéről körültekintésre van szükség. Kivált azokban a vármegyékben, ahol a törvényben előirt bába állások betöltve nincsenek. A törvény ugyanis a községi bába állásokra nézve is nevezetes és jelentőségteljes reformokat ir elő. így: 1. Nemcsak minden nagyközség, de min­den olyan kisközség is, amelynek legalább 1000 lakosa van, okleveles bábát köteles alkalmazni. Az ennél kisebb községek pedig ha okle­veles bába nincs, kötelesek a bábatanfolyamo­kon kiképzett és a tiszti főorvos által képesí­tett bábákat alkalmazni. Az ilyen bába azonban, ha ugyonabb.m a községben okleveles bába állandóan letelepszik, ez időponttól számítandó egy éven túl állását csak úgy tarthatja meg, sőt szülésznői gyakorlatot csak úgy folytathat, ha valamely bábaképző intézetben rendes okle­velet szerzett. 2. 2000-nél több lakossal biró községek több, de legfeljebb annyi bábatartásra kötelez­hetők, hogy 5000 lélekre egy bába jusson, vagy arra is kötelezhetők, hogy a szegény szü­lőnő bábái segedelméről a magán bábák díja­zása utján gondoskodjanak. Erre nézve a vármegye szabályrendeletileg intézkedik. 3. Ha a község bábatartási kötelezettsé­gének nem tesz eleget, a községi bábát a köz­ség terhére az alispán rendeli ki. Az igy kiren­delt bába megbízatása addig tart, amíg a köz­ség megfelelő bábát nem alkalmaz. 4. A községi bába évi járandóságát amely, 500 lakoson alul 60, 1000 lakoson alul 120, 1500 lakoson felül 240 koronánál kevesebb nem lehet, a vármegyei törvényhatósági bizott­ság jóváhagyásával a községi képviselőtestület állapi ja meg. Ha a községi képviselőtestület a bába . fizetését megállapítani vonakodnék, ezt a község terhére a vármegyei törvényhatóság állapítja meg. 5. Ott, ahol a helyi viszonyok szükségessé teszik a közigazgatási bizottság előterjesztésé­nek alapján a belügyminiszter az illető bába részére is helyi pótlékot engedélyezhet. A helyi pótlék 100 koronánál több nem lehet és mindaddig meg nem vonható, amig az a helyzet, amely a helyi pótlék megszabását szükségessé tette, a bába előnyére meg nem változik. 6. A községi bábának kötelessége a. ho^zá forduló szegény szülünőknek ingyen, a nem szegényeknek pedig a képviselőtestület által, a vármegyei közgyűlés jóváhagyásával megszabott dij mellett bábái segélyt nyújtani. 7. Bábatartás céljából egyesitett, valamint pusztával biró községekben a bába által felszá­mítható. fuvardíj a községi képviselőtestület által a vármegyei közgyűlés jóváhagyásával állapítandó meg. Díjtalan segélynyújtás eseteiben a fuvar a községet, egyéb esetekben a díjköteles feleket terheli, a végrehajtási utasítás szerint pedig a vármegye alispánja a községektől beszerzendő adatok alapulvételével megállapítja, hogy mely községekben nem felel meg a helyzet a törvény követelményeinek. Ez eredményhez képest' az alispán utasítja véghatározattal az illető közsé­geket, hogy legkésőbb egy hónap alatt a tör­vény ismert idézett rendelkezéseinek szem előtt tartásával megfelelő községi bába állást ('álláso­kat) szervezzenek, és erre vonatkozó határoza­tokat jóváhagyás végett terjesszék a törvény- hatósági bizottság elé. A törvényhatósági bizottság ezeket a községi határozatokat felülbírálja és jóváhagyá­suk iránt határoz. A szervezés jogerőre emelkedése után a vármegye alispánja az illető községeket felhívja, hogy a községi bába állást törvényszerűen képzett bábával haladéktalanul töltsék be. Ha ez nem lehetséges, az alispán intézke­dik az iránt, hogy az illető községek jelöljenek ki olyan alkalmas nőt, aki kötelezi magát arra, hogy a törvényben megállapított képesítés meg­szerzése után legalább 5 évig működni fog. Egyúttal, ha haladéktalanul jelentést tesz a belügyminiszternek az iránt is, hogy az ilyen nők a bábaképző intézetbe az állam költségén felvétessenek. Ha valamely község bábatartási kötelezett­ségének annak dacára sem tett eleget, hogy törvényszerűen képesített bába rendelkezésére állott, az alispán a községi bábának a község terhére való kirendelése iránt elsőfokú végha­tározattal intézkedik, ideiglenes hatálylyal a bába járandóságát is megállapítja. Azokat a községeket, ahol a községi bába fizetése, a törvényben előirt mértéknél alacso­nyabbnak mutatkozik, a vármegye alispánja felhívja, hogy a községi bába fizetését legalább a törvényben meghatározott legkisebb mértékig egészítsék ki s erre vonatkozó határozatokat jóváhagyás végett terjesszék a törvényhatósági bizottság elé. Amennyiben pedig egyes községek akár a más hivatalban levő báoa, akár az ujonan szervezett bába állással kapcsolatos fizetést ál­talában vagy a törvényben előirt mérték szerint megállapítani vonakodnának, a bába fizetését a helyi viszonyok figyelembe vételével törvény- hatósági bizottság állapítja meg. Ezek azon rendelkezések, amelyek az uj törvényben a bábák ügyeit szabályozzák s melyeknek elintézését az uj törvény községek kezéből kivéve, szintén a törvényhatósági bi­zottságokra ruházta át. Hisszük és reméljük, hogy ezen törvény lel­kiismeretes életbeléptetése által a községeknek bábákkal való ellátása is nemcsak hogy min­denütt megvalósul, hanem a közszükségletet is minden tekintetben kielégíteni fogja. Dr. Hevesi Gyula 1908 december 24

Next

/
Thumbnails
Contents