Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-01-30 / 5. szám
XXXYI évfolyam ____________ 5 szám . , Szekszárd, 1908 január 30 Fü ggetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Milyen lesz? Az általános választói jogra vonatkozó uj törvény megalkotása tárgyában nagy kavarodás kapott lábra a politikai világban. Tájékozatlanság, kapkodás, honmentő eszmék világgá bocsájtása van folyton napirenden. Érzi minden hazáját szerető magyar ember, hogy, mint mondani szokás, történelmi időket élűnk s ennek a törvénynek mikénti megalkotásától íügg, hogy vájjon a honszerető magyar faj marad-e ur ebben nz országban, vagy pedig kény'elen lesz ezredév óta gyakorolt felsöbőségét idegen, jó részben betolakodott elemeknek, átengedni. Nagyobbitja a zavart, hogy a kormány, különösen a javaslat elkészítésére hivatott belügyminiszter, Andrássy Gyula gróf állig be van gombolkozva s egyáltalán nem hajlandó terveiből bármi csekély részletet elárulni. Beláthatja mindenki, hogy ezt mindaddig, mig a tervezett házszabály- módosítás keresztül nem vitetik, nem is teheti. Mert mi lenne ennek természetszerű következménye ? A nemzetiségek, s más a magyarság felsőbbségének és uralmának megtörésére egyesült elemek, amint észre- vennék, hogy a törvény megalkotásához fűzött reményeik meg nem valósulhatnak, minden lehető eszközzel megakadályoznák már a házszabályok módosításának keresztülvitelét, hogy igy egyúttal a választási törvénynek a magyarság elsőbbségét biztositó rendelkezései életbeléptethetők ne legyenek. Mert ismétlem, amit már legutóbbi cikkelyemben is állítottam, hogy meggyőződésem szerint a házszabálymódositást csak azon okból tűzte napirendre a kormány, hogy a választási törvénynek a magyarságFelelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ nak uralmát biztosító alakban való megal- kothatását biztosítsa. Már most az én előtte^, aki Andrássy, Apponyi és Kossuth hazafiságában feltétlenül bízom, teljesen közönyös, hogy mily alakban vélik ők ezt megvalósítani. Vájjon az úgynevezett plurális szavazati jogot, vagyis hogy egy választónak több Télé óimén Több szavazati joga is lehet, léptessék életbe z ez által a magyar és hazafiui értelmiségnek szánnak döntő szerepet a képviselő választásoknál. Vagy elfogadják Baross János országgyűlési képviselőnek a »Budapesti Hírlap« hasábjain megjelent cikkelyében fejtegetett azon álláspontját, hogy az uj törvényben választói joga csak annak legyen, ki az elemi tanfolyamot sikerrel végezte. Vagy a »Pesti Hírlap«-nak radikális álláspontja fog érvényesülni, mely a függetlenségi párt programjához híven azt követeli, hogy választói jog csak annak adassék, ki a magyar államnyelvet: szóban és írásban bírja. Vagy talán a kormánynak van más, az eddig napfényre hozott fejtegetésektől teljesen elütő, hathatósabb terve, melynek alkalmazásával a kitűzött* cél biztosabban elérhető. Midőn egy ezer év óta létező s sok viszontagságon átment állam jövőjéről, létéről, faji jellegének megőrzéséről van szó, egészen természetes, hogy az erre döntő befolyással biró választási törvény mikénti megalkotása iránt ennek a nemzetnek minden tagja élénken érdeklődik. Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter, ki Andrássy gróf terMegjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */» évre 6 K, */4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában . Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garraond soronkint 30 fiilé veiről bizonyára alapos értesüléssel bir, a függetlenségi párt legutóbbi értekezletén a legkedvezőbb számítás szerint 100-ra becsülte azon nemzetiségi és szocialista képviselők számát, kik a megalkotandó választási törvény alapján a parlamentbe bejutnak. De meg az sincs kizárva, hogy ezen ijesztő nagy szám 150 re emelkedik. Ily nagy számú destruktív elem, mely a magyar állameszme ellen a leghatározottabb harcra kész s az eszközökben éppen nem válogatós, teljesen elég arra, hogy a parlamentáriz- must csúffá tegye s hazánkat faji jellegétől örök időre megfossza. Engem ezen nagy kérdés megoldásánál első sorban s kizárólag az aggaszt, hogy most is, mint a horvát kiegyezés idejében, ideális gondolkozásu és lelkületű államférfiak kezelik az államhatalmat, kikét a szabadelvű eszmék iránti nagy előszeretet könnyen végzetes útra terelhet. Pedig ez alkalommal idealizmus, sza- badelvüség és haladás csak annyiban vehető figyelembe, amennyiben a fő cél: hazánk magyar jellegének megóvása engedi. Itt nincs alku; nincs bárminemű nemes eszmék kultiválásának megengedhetősége. Ez a vérrel szerzett és megtartott föld a mienk magyaroké, ebből nem'"adhatunk senkinek, bárminemű cél kedvéért, egy árva porszemet sem. Itt éltünk, itt szenvedtünk, itt küzdöttünk, itt áldoztunk egy egész évezreden át, meg fogjuk azt tartani magunknak mindenkivel szemben és mindenáron. Véghetetlenül sajnálnám, ha akár gyengeségből, akár álszeméremből, akár más idegen elemek iránti tekintetből, ákár a külföld rokonszenvének részünkre leendő TÁRCA. Álmok. A csöndes, titkos alkonyat ha Le-leteregeti fátylát, S az esti szellő messze viszi Lelked egy-égy titkos álmát. Amit az ajkad halkan suttog, Mit érez a szív : nem beszél, • Mit soha, soha meg nem mondtál: És mégis, mégis tudtam én. Azt mind elhozza ide hozzám A csöndes, néma alkonyat . . . S a sötétülő szürkeségbe Kiszinezem az álmokat! . . Mit én álmodom — vaj te érzed! A titkos fájó könnyüket? Amik mosolygás alá rejtve Gyilkolják, tépik a szivet . . ? Persze, hogy érzed te is, én is S jól esik nékünk e tudat, És nem érezzük megrabolva Általa a szép álmokat Tarnaőrs HUSZár Loll Jégen. — A «Tolnamegyei Közlöny» eredeti tárcája — Mint megannyi ide-oda hajladozó tündérek, siklottak a jéggé meredt tó acélsima tükrén. Legtöbbnyire párosán himbálództak a karcsú hölgyek egy-egy férfi oldalán. A bátrabbjai egyedül ringatták magukat villogó korcsolyáikon; — hisz oly alkalmas ilyen környezet az ábrándozásra. A tó széleit vén fűzfák szegélyezték; oly mereven álltak a csikorgó hidegben, mint a katonák, kik hivatva érzik magukat arra, hogy e modern hölgyekre vigyázzanak, kik mint egyetlen nagy ur, a Jég őfelsége tiszteletére lejtsék bűvös hatású táncukat. Bent a pavillonban jóizü csevegés folyt a mamák és — a férjek közt, kik ellustulva, fá- zékonyan húzódtak meg a pamlagok sarkában. Már lassan-lassan bontogatni kezdé az alkony szárnyait. Kékes szürke homály ülte meg a part fáitl A lehanyatló Nap aranyvörös, izzó palástját csak pillanatig úsztatta keresztül I fák tar gályáin, mint, egy fényes tündérálom, halkan S . . némán . . ■ Aztán tovatűnt . . . elnyelte a fényre, melegségre éhező ködhomály. A'"part közelében egy karcsú hölgy áll; meglazult korcsolyáján alig bir egyensúlyban maradni. Az alkony tovauszó biboraranyos palástját mérte; lelke, szeme odatapadt a parti fűznek megaranyozott koronáira . j--------Mint eg y költemény . . . sóhajtja el gondolatát . . . Szép ... de hideg . . . mint az én álmom . . s önfeledten keblére szorítja kezét, miközben elveszté az egyensúlyt és végigterült a jégen. — Szinte jól esett neki a hideg, kemény fekhely . . . Fáradtnak érezte magát s néhány pillanatig fekve maradt. — Könnyesfényü szemei előtt egy közeledő férfi alakja bontakozik ki a mind sűrűbbé tömörülő ködön át . . Egy . . az! . . s nem birt ijedtségében oly gyorsan talpra szökni, mint amily gyorsan termett ott az a férfi. A kijózanulás percében már ennek karjai közt találja magát. Margit! Mit művelt ? . . . Miért feküdt a a jégre ? — kérdé kemény parancsoló hangon. S ő nem bir kibontakozni az erős karok közül; hiába erőlködik. — Hiába akarta annak arczába vágni felsikoltó lelke jajszavát . . . csak ajkai remegnek némán . . . hangtalanul. A férfi meg fellobbanó hévvel vonta magához, még szorosabban a didergő lányt. — Mit akartál tenni ezen a jégkoporsón ? . . . Mit akartál? ... Te! . . te! . . s égő ajkát annak hideg homlokára tapasztá . . . S a csók, mintha visszalopta volna halni vágyó leikébe az élet melegét, susogta: — Mit akartam ? . . megpihenni . ! . Hisz ez a jég is olyan, mint az én lelkem, melyen végigszántott a . s . te kemény, rideg . . . hűtlen szived ...
