Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-10-22 / 43. szám
XXXVI. évfolyam 43. szám Szekszárd, 1908 október 22 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6 _sz hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 rírdÍZtty- a laP részére mindennemű hirdetések és penzkuldemények intézendők Felelős szerkesztő BODA VILMOS Főmankatárs HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1/1 évre 6 K, 1jl évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig S K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyijttér garmond soronkint 30 fiilé Borértékesitési akció. Az országos póli fika hullámai napjainkban Andrássy Gyula gróf választási törvény- javaslata körül csapkodnak s igy természetesen a közérdeklődést ez az ország egész jövőjére annyira fontos javaslat köti le. Annak egész tartalmát ma még vajmi kevesen ismerik, de nemsokára mindnyájunk rendelkezésére fog állani a maga valóságában. — Ráérünk tehát a bennünket -zinte nagyon érdeklő anyagi dolgainkkal foglalkozni s ezek közül különösen egygyel>wmely a természet és a viszonyok különös játéka folytán széles népréteget valóságos katasztrófával lényégét. Értem alatta a vármegye egész lakosságának fő jövö- delmi forrását képező bortermelés kérdését. A múlt évben, dacára, hogy sok helyen a termés minőségileg és mennyiségileg elég jó volt, a lapi és homokszőlők hozama mondhatni, magas áron volt értékesíthető, mig ellenben a hegyek nektárja a legtöbb helyen a pincében maradt. A külkereskedelmi viszonyok és a közöncég Ízlése az utóbbi időkben nagy átalakuláson mentek keresztül. A határok, különösen Németország felé, teljesen el vannak zárva s a lapi könnyű bor kedveltebb a hegyi tüzes bornál. Minthogy a homokok és lapok a folyó évben tulbő termést adtak, szükségképpen beállott a bor elértéktelenedése, Kecskemétről és más nagyobb bortermő vidékekről a homoki szőlők hozamáról mesés hírek jöttek a hírlapok utján forgalomba. Előbbi helyen állítólag már a teknökbe szüretelnek és egy hektó hordóért cserébe ugyanannyi bort ajánlanak. Igaz, hogy egy tavaszi fagy a helyzetet tökéletesen átalakithatja már a következő évben, — pedig ez várható, mert már vagy tiz éve, hogy. nem volt — de azért ne legyünk aziránt semmi kétségben, hogy a hegyi bortermést intenzív veszély fenyegeti még abban az esetben is, ha egy ilyen nem óhajtott csapás a tömegtermelést meg is semmisítené. És pedig két oknál fogva. Először azért, mert a hegyi bor termelése ma már a munkadijak emelkedése folytán, oly horribilis összeget emészt fel, hogy a befektetett tőkének kamatozása teljesen kétségessé vált. Másodszor pedig azért, mert a vidékünkbeli hegyi bornak, a mértéktelen pancsolás folytán — műnyelven házasitásnak nevezik — a jóhirneve annyira tönkre van téve, hogy a viszonyok javulása csak hosszas és fáradtságos munka után várható. Belátták ezt a szekszárdi bortermelők s szeptember hava folytán népes összejövetelt tartottak már két Ízben is, hogy a mentő akciók életbeléptetésének módjáról tanácskozzanak, igen helyesen, abban állapodtak meg, hogy egy szükebb körű bizottságot a'akitanak s azt az eljárásra nézve teljhatalommal ruházták tel. A bizottság már meg is kezdte működését s legköze- ieöD megtartott ülésén ory iontos megáira* podásra jutott, melyek, ha végrehajtatnak, — pedig végre kell hajtani, — előreláthatólag, sőt mondhatnám bizonyosan, az állapotok javulására vezetnek. Annyi szakismeret, megérett tapasztalat s cselekvési kedv nyilvánult meg a bizottságnak mindjárt első ülésén, hogy az a jövő kedvező alakulására nézve biztos reményeket nyújt. így a bizottzág egyhangúlag elhatározta, hogy minden szükséges lépéseket megtesz oly irányban, hogy a bortermelők hivatali érdekképviselete megalakittassék. Ha lehet Szekszárd városa, ha ez nem lehetséges, az állam utján. Minthogy a. földmivelésügyi miniszter, a dolgok állapotáról teljesen tájékozva, már megtette a kezdő lépéseket, felhiva a borászati felügyelőket, hogy a fenyegető helyzet orvoslására szolgáló módokról és eszközökről tüzetes és véleményes jelentést küldjenek fel, — a bizottság felirat utján kérelmezni fogja a kormánytól, hogy Szek- szárdon egy borközraktárt állítson fel és pedig államköltségen, mert maga a bortermelő közönség, a szükséges tőke hiányában, ily nagy befektetést igénylő intézmény létrehozására képtelen. De maga a bortermelő közönség is részt kiván magának a segítő akcióból és egy szövetkezeti vagy részvénytársasági alapon létrehozandó társulás utján kívánja a célt szolgálni, mely abban összpontosul, hogy a nehezebb hegyi bor termelőinek érdekeit, de közvetve a termelők legszélesebb rétegeit,is az értékesítés ügyébea szolgálja és hogy a szekszárdi bornak megingott, jó hírnevét, hamisítatlan áru közrebocsájtásá- val, helyreállítani megkísérelje. A Ißgnägyoöu - iKjoeviwvw.- - —*— ___ bor termelők bizottságát nagyszabású terveinek megállapítása alkalmából. Semmi kétségem benne, hogy a bizottság már szerencsés összetételénél fogva, a lekiválóbb társadalmi állású s kitűnő szakértelmű egyének elitjéből lévén összeválogatva, a működéséhez fűzött reményeket meg fogja valósítani s az akadályokat elhárítva, minden emberileg lehetőt megtesz, hogy az óhajtott sikert biztosítsa. Természetesen a segítő akcióban a nagy közönségnek is megvan TÁRCA. Alamizsna.* Bár légy jó, nagylelkű, nemes, Légy önzetlen, résztvevő emberbarát; ■ Avagy légy hiú, öntelt, gőgös, büszke, Légy hazug, ámító, hízelgő, csalárd; Légy kegyhajhászó, érdek embere, Légy számitó, piaci kufár; Várj zengő dicséretet, zengő magasztal ást, Várj sok elismerést, sok hálálkodást; Lakjék szivedben bármi indulat, De midőn két kezed alamizsnát ad: Lem kérdi tőled a nyomor, a szenvedés, Nem kérdi tőled: mit adtál, mért adtad ? Hogy miért' keveset, hogy miért nem sokat ? Nem kérdez — csak áld, S hulló könnyein át A hála mosolya ragyog reád. Ketskés Győző. Hullám. Valaki szenved, akit szeretek — S szörnyűnek érzem már az életet. Minthogyha hullám tetejérül Völgynek rohanna csolnakom : Esik le kedvem rémülten, vakon, Szivem vonaglik, elmém majd megőrül. * Megjelent a madocsai tüzkárosultak javára kiadott «Segítség- Album-»ban. De enyhül im s mosolyt a szenvedő — S már homlokomrul tűnik a redő. Szemembe’ fény gyűl, tréfa, dal a számra, Ujong szivem s rajongva hisz, Szikrázik elmém — s fel magasba visz Az életkedvnek gyönyörű hulláma. Kozma Andor. Pusztai emberek. Irta: Hajdú Miklós. I. ÖrökségEstefelé leesett az első hó. Lágyan, csöndesen szálltak a pelyhek. és mire a hold ne- .vető ábrázata megjelent, szelid nyugalommal bóbiskolt a sok apró cselédház a fehér bunaa alatt. Csöndes az idő és megejti a szemet, lelket a gyönyörű világosság. Minden lehér,, a föld, a tető, a fa és ezüstös-kék a fényesség; vidámabbak a csillagok és. jobb kedvében van a hold is. Néma az egész puszta. A kutyák se vonitanak, valamelyik kuckóban meghúzzák magukat; a melyik szalmára akad, szinte a menyországban van, egyiknek sincs kedve friss nyomot vágni a csigorgó hóban. Ä hó mellett sárgás a falak fehérsége. És apró fekete pontok vannak a falakon, ezek az ablakok ; egyik^másik előtt gyékény, hogy a hidegség valahogy be ne férkőzzék a szobába. Egyik ablakon át mécses világ látszik. Pedig éjfél felé jár az idő. És beteg nincs a pusztán. Hát baj van valahol, hiába senki se égeti olaját. Az alispán azt mondja, menjünk arrafelé, hátha éppen a tanítónál van a baj. — Özvegy ember, az ősszel halt meg a felesége. Talán a kis lánya beteg ? így találgatja a dolgot az alispán. De hogy közelebb érünk, látjuk már, hogy a ta- nitó ablaka sötét. Egyik cselédházban van a világosság. Megállunk az ablak alatt. Egy öregasszony ül a kályha előtt, valami régi szűr van a lábán és egy kék keszkenővel törölgeti a szemét. Sir. Az asztal sarkánál meg egy legény könyököl. — Az öreg számadó felesége, az Orbán Mátéé ; — mondja az ispán. — Talán meghalt az öreg ? Pestre vitték a kórházba. Szén’ Mihály után egy rozsdás szögbe lépett és a doktor azt javasolta, hogy vigyék mennél előbb Pestre, mert le kell vágni a lábát Az uraság fölvitette az öreget, fizeti is érte a kórházat. Úgy fordul, levágták a lábát és szegény öreg a mankó helyett a koporsót választotta. A legény az édesanyja felé fordul. Aztán fölvesz az asztalról egy kis darab papírt. __ A tanító ur az este kapta a levelet. Nincs eoben se több, se kevesebb csak annyi, hogy nem mondja bizony el még a királynak se. — Hát mi lösz akkor mibelőlünk ? — Mi lösz ? Csak mögélünk azér' valahogy.
