Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-10-22 / 43. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1908 október 22 a maga fontos szerepe. Ha részvénytársu- lás alapján létesül az intézmény, anyagi hozzájárulással, ha szövetkezeti alakban állapodnak meg a bizottsági tagok, tömeges részvétel lej. Simontsits Elemér, vármegyénk alispánja, azon feltétel alatt vállalkozott a bizottság működésében való részvételre, ha •egy hónap letelte alatt életbevágó megállapodások létesülnek s azok erélyes végrehajtása érdekében komoly lépések történnek. Nagyon helyesen, meri eddig igen sok alkalommal, ha valami ügyet le akartak venni a napirendről, egy bizottságnak adták ki, hol azután az elposványosodás biztosan bekövetkezett. Most azonban oly nagy a baj, oly égető a szükség, hogy ennek nem szabad bekövetkeznie. Nem is fog. A választott bizottság mindjárt első ülése alkalmából oly széleskörű működés alapvonalait rakta le, hogy nincs egyébb hátra, mint azt erélyesen folytatva, dűlőre vinni s akkor kevésbé borús kilátásokkal nézhetünk a jövőbe. A szorongatott gazdaközönség bizalommal tekint azokra, kik bajainak orvoslására vállalkoztak. Nem lenne épületes dolog, ennek a bizalomnak teljes mértékben meg nem felelni. Boda Vilmos. Mehrwerth Ferenc. Tizenhat év ! ... Nagy idő az ember rövid életében ! Nagy idő még akkor is, ha az csupa öröm és boldogság volt: de százszorta nagyobb, ha mások érdekeinek, a köznek, az emberszeretetnek önzetlen szolgálatában töltöttük el. Tizenhat éve már, hogy a »Szegzárdi kerületi betegsegélyző pénztár« elnöki székébe Mehrwerth Ferenc szekszárdi nagykereskedőt emelte a közbizalom. Közvetlen megválasztatása után talán nem is sejtette az uj elnök, hogy mily fontos, mily felelősségteljes^ állás -nrayrroK-rretorcesere "Vállalkozott. De ha mégis tudta, mégis tisztában volt ama gondok sokaságával, mely ezen — mindenesetre tiszteletreméltó állásával reá hárul, annál nagyobb az érdeme, hogy mégis elfogadta. És valóban, sen- kisem tölthette volna be ezt az állást több kötelességtudással, több ambícióval, több ügybuzgalommal, mint épen Mehrwerth Ferenc. A mai kapzsi, tülekedő világban, mikor az emberek úgyszólván egymás kezéből vájják ki a kenyeret, igazán ritkaság-számba megy, hogy valaki tisztán nemes lelkének hangjára hallgatva, anyagi érdek nélkül, önzetlenül dolgozzék. Mehrwerth Ferenc egy azon nagyon kevesek közül, akik még gyakorolják azt a társadalmi törvényt, -hogy az ember nemcsak magáért van, hanem a köz érdekében is vannak kötelességei. A »Szegzárdi kerületi betegsegélyző pénztár« az 1907 : XIX. törvénycikkel egészen uj alapokon, kiterjesztett hatáskörű és országosan egységes intézménnyé, azaz »Szekszárdi kerületi munkásbiztositó pénztár«-rá alakult; hogy ez az átalakulás mennyi gonddal, mennyi fáradságos munkával járt, azt csak azok tudják megérteni, akiknek fogalmuk van arról, hogy mit tesz egy 16 éve működő hivatalt teljes egészében uj intézménnyé változtatni. És ezt a nagy, gondterhes munkát Mehrwerth Ferenc épp oly kitartással, oly fáradhatlan körültekint téssel végezte, mintha ettől függött volna anyagi boldogulása, mintha e munka sikerében rejlett volna az ő társadalmi létezhetése. A »Szegzárdi kerületi betegsegélyző pénztár« már a nagy 'átalakulás előtt is teljesítette a maga nemes, humánus kötelességét és mindenkor pártatlan igazságossággal szolgálta azt a célt, amelyért tulajdonképen alkottatott. És a pénztárnak ez a zavartalan és minden irányban kifogástalan működése első sorban is és legfőképen Mehrwerth Ferenc kir. kereskedelmi tanácsos, elnök érdemé, lei nem kiméivé időt, fáradtságot, gondot: mindenkor arra törekedett, hogy e nemes intézményt minél tökéletesebbé tegye; akit nem rettentettek vissza göröngyös útjáról a kellemetlenségek, akit nem keserített el a hálátlanság, hanem mindvégig kitartott a nagy ügy mellett. Hisszük, hogy a »Szekszárdi kerületi munkásbiztositó pénztár« még fokozottabb mértékben fogja betölteni humánus hivatását: garancia erre Mehrwerth Ferenc 16 éves önzetlen munkássága . . . — -------yoíítg^UZ/V/il- tű k el, hogy a következő vasárnapon, vagyis e hó 27-én ünnepli Mehrwerth Ferenc 16 éves elnöki jubileumát; ekkor fogják leleplezni az elnöknek a pénztár igazgatósága által megfés- tetett és a pénztár hivatalos helyiségének tanácstermében elhelyezendő, életnagyságu mellképét is. A jubileumi ünnepség — az elnök kifejezett kívánságára — egyszerű, szűk keretek között fog lefolyni, de azért ez az egy- szerü ünnepség mégis ki fogja fejezni azt a Erre aztán már hangosan sir egy nótát a szegény asszony. — Pedig mögmondhatná. Láthatja a tanító ur írását, nincs ellene senki gonosz szándékkal. Mi rajtunk mög segíthetne. Úgy is kó- disok vagyunk . . . Az ispán álmélkodik, bámul, nem érti a dolgot. Gyanakszik is, mondván : — Pedig becsületes emberek ... Kisvártatva hozzá teszi: — Valami baj van. No, be kell nézni holnap a birka-akolba. Gondol egyet az ispán, aztán azt mondja, menjünk be hozzájuk. — Jó , • Kopog az ablakon. Az asszony föltekint: nem ijed meg, nem fél itt senki az éjszakától. A legény feltápászkodik és az ablak felé jön. A ködmene ujjával letöröli a jégvirágokat az ablakról, aztán kitekint. — Az ispán ur . . . — No, nyisd ki az ajtót ... — sürgeti az anyja. Kinyitja az ajtót és bemegyünk az alacsony szobába. Az ispán kalapján a tollbok- réta éppen a mestergerendát éri. Az asszony fölkel a kályha mellől (nincs abban egy csöpp tűz sem, csak szokásból ülhet ott) és bólingat a fejével, mikor köszön. — Mi a baj ? — kérdezi az ispán. — Pestről kaptak hirt ? — Onnét, tekintetes ur, onnét ... Az este gyütt mög a levél, a tanitó urnák küldték. — De pár hete jó hirt adtak az öregről . .V Mög is van a nyomorúságában, — szól a számadó fia. — Hát akkor nincs baj. Majd kigyó- gyitják, ha ma nem, holnap. Kap az öreg olyan lábat, hogy még táncol is majd a Gyurka lakodalmán. — Van bizony azér’ baj, tekintetes ur; — panaszkodik Gyurka. Még hozzá nagy, ki se hevergyük. Itt a levél róla. A mécs mellett alig lehet kibetüzni. Az ispán megkérdezi, mi van a levélben. Helyet mutat az asszony és a fia elmondja a bajt. — Az édesapám talán meg se gyün többet, azt írták az ispitábul. Hát mi bele is törődnénk a veszedelembe, de van még nagyobb bajunk is. A tekintetes ur jó szívvel van hozzánk, nem is takargatjuk a dolgot. A Körösztös Pétert, a’zt tartom ismeri a tekintetes ur. Asz- tagrakó volt itt a nyáron. A lányát, a Vicát el akarom vonni feleségül. Jómódú, takarékos népek, az édes anyám is azt mondja, hogy egymáshoz illünk. De most az édes anyám is az én kenyeremen él, hát én akartam számadó lenni az édes apám után. — Úgy is dukál, — biztatja az ispán — hálát és őszinte nagyrabecsülést, mellyel az önzetlen, munkás és fáradhatlan elnök iránt nemcsak a pénztár igazgatósága, de mindenki,, aki érdemeit méltatni tudja, viseltetik. Tolnavármegye a tüdőbetegekért. A temetők ünnepén, halottak napján, a szegénysorsu tüdőbetegek szomorú ügye lép előtérbe. Mindenütt visszhangra talál a József kir. Hercég Szanatórium Egyesület kérő jelszava. Asszonyok! Leányok! Jó lelkek! Kössetek a hallottaitoknak szánt koszorúba egy szál virággal kevesebbet s azt ajánljátok föl a halál pitvarában levő tüdőbetegek meggyógyi- tására. Az országban mindenütt rendeznek a szegénysorsu tüdőbetegeknek temetői gyűjtéseket. Nem sokból áll az;egész. Négy öt úri nő megbeszéli a dolgot. A temető bejárója elé tesznek egy ládikát, szekrénykét vagy kosarat. Aztán fölváltva őrzik s fölhívják adakozásra a közönséget. És a közönség a maga irgalomadományát oly szívesen adja erre a felebaráti célra. Bizony, ha a könyöríiletnek ez a munkája divatba jönne, nem 80 000 ember halna meg az országban, sokkal kevesebb. Ezrekkel kevesebb. Vármegyénk embermentő alispánja, a főszclga- birák, községi elöljárók hatalmas segítséggel vannak vármegyénkben. Mintegy 200 gyűjtő tarsoly van a községekben s a mai naptól szintén gyűjtik az irgalomfilléreket. Csak aztán ezt a szent vámot senki meg ne tagadja. Lapunkban közzé fogjuk tenni a vármegyénkben s az egyes járásokban gyűjtött adományokról szóló jelentéseket. S örömünkre szolgálna, ha az áldozatkészségnek az altruis- musnak tündöklő példáját a mi vármegyénk, városunk nyújtaná. Igen kérjük olvasóinkat, közöljék velünk, hogy hol alakult temetői gyűjtő bizottság ? És általában kérjük, hogy segítsük meg a derék . egyesületet, mely a gyűjtött összegből elsősorbanI az _életükért^ nála (és vármegyénkből is) esedező tüdővészes betegeket gyógyítja ki, másodsorban uj tüdőbetegeket gondozó házakat épit. Az ügy sikere hölgyeink kezeibe van letéve. Győzelmüket hirdessék a fölszántott köny- nyek és a haláltól megváltott emberek hálaimája. — A városok országos gyűlése Dr. Szent pali István Miskolc város polgármestere folyó hó 26-ikára alakuló közgyűlésre hívta össze a az édes apát az öregapád után lett számadó- juhász. — De az öregapám adott örökséget a'z édes anyámnak, ami fölér ezer jószággal is. Az édes apám meg nem bizza rám, pedig mög- illet engöm. — Erről szól a levél ? — Erriil. írattunk a tanitó úrral az ispi- tába a legelső doktornak, hogy kérdözze mög az édes apámtul, mibül csinálta nyíráskor, usz- tatáskor a birkáknak való orvosságot, amitiil mögszünt minden betegség. Az édös apám a levelünkre mög azt mondta, hogy nem bizza ő idegen emberre a titkot. Nem tudja azt az orvosságot még a megyei felcser se. A füvet a rekestyében szödte hozzá,, de három paükában is vött hozzá port, a botosnál mög’ kámfort, mert a patikárus elül is takargatta a mestör- ségit. így vagyunk most. Pestre én nem möhe- tek, másra mög nem bizza az édös apám a titkot. Nem is löszök én számadó itten . . . Az ispán fölkel helyéről és valami vigasztaló szót akar mondani. — Majd elmondja az öreg az orvosságokat. Megyünk már kifelé, az öregasszony szomorúan motyog, — Nem ujjan embör az. Nem lőhet azt vallatni ...
