Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-09-10 / 37. szám
XXXVI. évfolyam _______37. szám Szekszárd, 1908 szeptember 1CF Fü ggetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda, r.-t. hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemény'ek intézendők Felelős szerkesztő . Főmunkatars BOPA VILMOS HORVÁTH IGIMÁCZ Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */* évre 6 K, »/* évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200 300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fiilé Boritaladó. Ha az ősz hátralevő része valami kellemetlen meglepetésben nem részesít bennünket s a minőség is az igényeknek megfelelő lesz, akkor a most folyó évben kitűnő bortermésnek nézünk eléje. A szőllőtőkék rakva vannak fürtökkel s ezek előrehaladott érési stádiumban vannak. Úgy mennyiség, mint minőség tekintetében tehát a szüreti kilátások elég kedvezők. Jól teszik azonban azok, kik a bortermés értékesitésével foglalkoznak, ha azokat a mesés híreket, melyeket némely érdekelt körök célzatosan terjesztenek, bizonyos fokú óvatossággal fogadják. így akadt olyan bátor lérfiu, ki állítólag szerződést kötött, hogy a következő év február hónapjában 1000 hektoliter szekszárdi bőit, hektoliterjét 16 koronával számítva és pedig már megfejtetten, szállít. Hogy ez a vállalkozó szellemű ur ebből az üzletből nagyobb fokú veszteség nélkül kiláboljon, úgy most őszszel kell a bevásárlást eszközölnie s hektójáért legfeljebb 12 koronát fizetni. Talán ennyire még sem vagyunk. Úgy látszik* a termést kissé túl-, az árakat pedig lebecsülte. ~ Égy másik terjesztett hir szerint Szek- szárdnak csak félannyi hordó áll rendelkezésére, mint amennyit idei termése kitesz. A többi, ezen urak állítása szerint, elhe- lyezhetés hiányában, kint marad a tőkéken. Ugyan ugy-e? Szekszárdnak már a múltban is volt nagy termése, de még arra nem volt eset, hogy edény hiányában a termés beszedhető ne lett volna. Segitne magán a termelő még ebben az esetben is. A hány hektoliter hordó van Szekszárdon, van ugyanannyi kád is. Abban pedig, befedve, nagyon sok bor elhelyezhető és nagyobb veszély nélkül eltartható addig, mig vevőre talál. Szóval csak legyen meg a termés, majd csak megküzdünk a bajokkal is, úgy, ahogy lehet. Azért a szekszárdi bort nem fogják 12 koronáért áruba bocsájtani. De a bő termés elhelyezésének kérdésénél sokkal fontosabb és életbevágóbb az értékesítés kérdése; mert annyi már körülbelül bizonyos, hogy hazánkban bor dolgában túltermelés fog beállani s igy az eladás nagyobb nehézségekbe fog ütközni. Az a módnélküli telepítés, mely Magyarországon lábrakapott, megtermi káros gyümölcseit. Ma már nálunk nem csak a homok, de a legjobb búzatermő földek is szőllővel vannak beültetve. Ezek a humussal telitett földek pedig döntik a silány bort, mindaddig, mig — többnyire alacsony fekvésüek lévén, — a tavaszi fagyok annak rendje-módja szerint el nem bánnak velők. Ez pedig okvetlen be fog következni; csakhogy addig a hazai bortermelésnek mérhetlen károkat okoznak. Első sorban azért, mert a kiváló magyar hegyi borok jo hírnevét teszik tönkre; másrészt pedig azon oknál fogva, mert a nagy költséggel fenntartott hegyi szőllők, a lenyomott, alacsony árak folytán létükben vannak veszélyeztetve. !, A bortermelésnek a Franciaországéhoz hasonló nagy katasztrófájával fogunk tehát nem sok idő múlva szemben allani, ha a kormány idejekorán nem foglalkozik az eszközökkel, melyek azt elhárítani, vagy legalább romboló hatásában mérsékelni hivat- vák. Sok szó esik mostanában ezekről az j eszközökről. Némelyek a borexport fejlesztésével s uj külföldi piacok teremtésével vélik a bajnak útját állani ; mások a belföldi piacok kihasználását javasolják s városi borpinezék felállításával és értékesítő szövetkezetek létrehozásával vélnek segíteni. Csakhogy az ily intézmények megteremtése nagy befektetési tőkét követel meg s hosszabb időt vesz igénybe. Mi pedig a legnagyobb mérvben tőkeszegények vagyunk s a baj nyakunkon van, nem igen várhatunk. De a kormánynak és országgyűlésnek módjában áll addig is, mig a tervbe vett alkotások megtermik üdvös gyümölcseiket, a szorongatott bortermelők segítségére sietni. Semmiféle termék hazánkban nincs oly mérvben megadóztatva, mint a bor. Mikor a termelő sok költséggel és fáradtsággal megszerzett terményét áruba bocsájtja, az már nálunk Szekszárdion 11 korona 30 fillér adóteherrel sújtva hozható csak forgalomba. Négy korona ugyanis a borital és 6 korona 30 fillér a fogyasztási adó. Természetesen az a kereskedő nem veheti magára ezt a nagy tehert, hanem áthárítja a termelőre, vagyis 11 korona 30 filllérrel kevesebbet ád a bor hektoliterjéért, mint a bor ér, vagy ezen teher nélkül adna. Mondjon nekem valaki még adótárgyat, mely Magyarországon hasonló terhet viselne. Ilyen nics. Ám mig a viszonyok kedvezőbbek voltak, el lehetett tűrni ezt a horribilis megadóztatást, habár fogcsikorgatva is. De midőn immár a hazánkbeli bortermelés a megsemmisülés határáig jutott, akkor elérkezett annak ideje, hogy nem csak az érdekelt körök, hanem maga az államhatalom foglalkozzék egy fontos gazdasági ág megmentésével. Ám jó, elismerem, hogy az állam, sok oldalról lévén igénybevéve, a jövedelmi forrásai megszüntetésével nem szívesen foglalkozik ; de ennek dacára, ha igazságosak akarnak fent lenn', be kell látniok, hogy a bortermelés több millió adófizető polgár létének alapja s igy nem lehet azt, még a köz érdekében sem kétszeres adóval sújtani. Maradjon meg a fogyasztási adó, de töröljék el a legnagyobb mérvben terhes, meg nem okolható és igazságtalan bontaladót. Ez nem oly nagy összeg, mely az állami háztartás egyensúlyát veszélyeztetné, különösen, ha más adóforrások, melyek sokkal igazságosabbak, vétetnek az állam által igénybe. Vessenek kétszeres adót azokra a nagy urakra, kiknek birtokaik Magyarországon vannak, de azok jövedelmét külföldön fecsérlik el. Azok megterhelése inkább indokolt, mint a bortermelőé, ki amúgy is a veszedelmes ellenségek egész táborával küzd. Ezt a dolgot azonban újságcikkekéi nem lehet nyélbe ütni; hogy eredményt tudjunk elérni, országos mozgalmat szükséges indítani, mert mint a közmondás hangzik: kell mozdulni s érthető módon kifejezésre juttatni, hogy a boritaladó eltörlésének az ideje elérkezett. A kormány és országgyűlés, de különösen hazánk gazdasági ügyeinek kitűnő intézője: Dr. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter bizonyára nem fognak ridegen elzárkózni indokolt és méltányos kérelmünk elől. De mozogjunk minél előbb. Boda Vilmos. Vidéki kritika. Irta: Péter Károly. Sokan megkérdezték már tőlem, hogy miért teszem mindig cikkeim elé a nevemet, holott ez már divatját múlta és miért nem inkább a végére, amint azt C . . . s—C . .. s szenvedő társam is teszi. Hát én erre csupán azt felelem, hogy nem akarom, miszerint az ártatlan újságolvasó először végigszenvedje egy rossz cikk minden kínzó tortúráját s csak a végén, nevemet megpillantva, zúdítsa szegény fejemre a szitkok özönét. Vannak a t. olvasók között olyan h,evesvérüek is, akiknek a túlságos felizgulás ártana; akiknek cikkeim előtt álló nevem intőjel, figyelmeztetés. Olyan, mint a veszedelmes mérgek üvegeire rajzolt halálfej. Es ezzel azt hiszem szolgálatot teszek nekik is, magamnak is. Őket megmentem a hirtelen, orvul támadó gutaütéstől, magamnak pedig legalább tiz évvel meghosszabbítom az életemet. Igaz, hogy igy kevesebben olvassák el soraimat, de azon kevesek mégis elolvassák és nem törik be érte a fejemet, habár igazságot is irok. Ismernek. Tudják, hogy szókimondó vagyok. Talán széles Magyarországon nincs város, ahol annyi volna a született lángész, művész, kritikus stb. mint Szekszárdon. Valóságos zsenik a mások elbírálásában, merész szóvivők, amikor mások fogyatékosságait boncolgatják. Bölcsen hallgatók, ha önmagukról van szó Ezt ugyan szerénységnek is lehetne nevezni, de nékem ilyenkor mindig eszembe jut a gerenda és a szálka meséje. A minap szerencsém volt egy ilyen mü- kritikussal összejönni. Nem szokásom a sok beszéd — leginkább hallgatok és figyelek — s igy őt hagytam beszélni. Egy, a korához és az itteni vicinális viszonyokhoz képest tényleg kiváló, bátor szivü és jó tollú irótársamat vette éles bonckése alá. Az illetőnek egyedüli bűne, hogy az igazság érzetében, fiatalos hévvel sokszor oda talál, ahova céloz. Nem öreg ember s mégis átlát az emberek veséjén, áthatol a leikükön. Nem szépitget, nem hizeleg.. A ténta, amelybe tollát mártja: az igazság. Sokan, akiknek ez a ténta kényelmetlen, azt mondják rá: Nini! éz a fiatal tacskó, ez a betolakodott — idegen. Nos igen ! Mert csak a benszülötteknek van joguk ahhoz, hogy egymás tetteit bírálat tát'gyáva tegyék. Miután mélységes hallgatásommal alkalmat és időt engedtem fenti úriembernek, hogy minden ékesszólását kifejtve, 'elmondhassa előttem véleményét, módomban állt bepillantani az ilyen mucsai. kritikusnak gondolkozásába, megfigyelhettem ész árását, amely sok-sok ürességet néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát. Az eg^sz ország bortermelőinek meg árult el és kevés — .jcrMfcs logikát.
