Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-09-10 / 37. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY Elgondoltam, Istenem! Hát érdemes manapság írni, pláne . . . . no, de hagyjuk! Néhány nappal ezelőtt Jób Dániel megmondta már erről véleményét. Ahelyett, hogy tisztelet- és becsülésben részesülne az, aki bátran megírja a véleményét még azokról a hatalmasokról is, akiktől mások félnek és reszketnek, fitt arra a sorsra jut, hogy bárki jogot formálhat magának, rajta egyet rúgni. De hát meg voltam hatva, mert ez a szokás. S mialatt félénken megcsodáltam nagy szellemét és ezt szavakban is kifejeztem, ő (pardon a kis »ő«-ért) nagy szerényen elhárította magáról a dicséretet. Nem akarja — úgymond — önmagát dicsértetni, csak jól megfontolt véleményét mondta el. »Látja kérem, — beszélt tovább — néhány héttel ezelőtt olvastam egy cikket. Nagyon tetszett. Volt benne erő és igazssg. Élvezettel olvastam. És amidőn a végére jutva elolvastam az iró nevét C . . . s—C . . . s, akkor kezdtem csak gondolkodni és végre rájöttem, hogy az egész egy óriási hülyeség. (Nem akartam megkérdezni, hogy az-e amit olvasott, vagy amit gondolt.) És minél tovább gondolkodtam, annál jobban meg voltam erről győződve.« Azt hittem, hogy ezt csak tréfából mondja, de miután láttam, hogy ez a hallatlan naivság is komoly és jól megfontolt kritikájához tartozik, gyorsan ajánlottam magam. Éppen eleget hallottam. Hát kérem szeretettel, ez a leghübb tükre a vidéki kritikának. Minden szamárság ízletes csemege, amit egy ismeretlen tálal elénk és minden szép és nemes gondolat idétlen hülyeség, amit egy köztük élő, ismerős egyén vet papírra. Mondj igazat, betörik a fejed. Régi, jó és igaz magyar közmondás. Ehhez legfeljebb csak a nagy napilapoknak van joguk, melyeknek fejéhez sújtani nem mindenki mer. Csak azok hozhatnak olyan cikkeket, amelyek egyeseknek ugyan kellemetlenek, de a nagy összességnek példát, tanulságot nyújtanak. Még ezek közül sem meri mindegyik bátran, szépitgetés nélkül az igazat megírni. Hát akkor hogy kivánhatnók azt egy vidéki laptól, amely rendesen alá van vetve egyesek érdekeinek és a közjót nem szolgálhatják úgy, amint azt maguk is szeretnék. Alkalmazkodni kénytelenek a vidék szűk látköréhez, mert ez jelenti rájuk nézve a létezhetést. Annál tiszteletreméltóbb tehát, ha egy vidéki lap hasábjain olykor-olykor egy pár őszinte szót lehet olvasni. Ha egy irót nem a feltűnési viszketeg késztet az i/azság megírására, akkor az becsülést és nem üres agyon- kritizálást érdemel. Mindig hive voltam néhai Kovács profesz- szor magyar narkózisának. Kíméletlenül, de biztosabban gyógyít. Ilyen missziót teljesít a vidéki szókimondó újságíró is. A bonyhádi önkéntes tűzoltóság jubileuma. Szép, családias jellegű ünnepe volt múlt hó 30-án a bonyhádi önkéntes tűzoltóságnak. Újabb fennállásának 15 éves jubileumát ünnepelte szépen összeállított ptogrammal. Reggel 5 órakor a zenekar harsogó trombitái ébresztették fel a közönséget. A tűzoltóság Csik Jó- zsef parancsnok vezetésével zeneszó mellett bejárta a községet, hogy lakosságát az ünnepélyen való részvételre felhívja. Az ünnepélyen a szekszárdi önk. tüzoltó- testület is részt vett küldöttségileg, amennyiben a testület részéről Boda Vilmos parancsnok, vármegyei szövetségi elnök és Brebovszky Elemér segédtiszt, vármegyei szövetségi titkár jelent meg. Délelőtt 9 órakor a tűzoltóság Boda Vilmos szövetségi elnökkel az élén. zászló alatt vonult a rk. templomba, hogy lerója háláját a Mindenhatónak a testület másfél évtizedes fennállásáért. Itt dr. Jorgits János esperes plébános tartotta a misét s mondott a tűzoltósághoz igen szép lelkesítő beszédet, a kitartásra s a további lelkes, igazi emberbaráti szeretetet tanúsító munkára, tűzvész által fenyegetett felebarátaik segítségére továbbra is lelkesítve s kérve őket. Ezután 11 órakor jól sikerült diszgyakor- lat volt, mely gyors támadásból állott. Ezen gyakorlaton igazán meggyőződhetett mindenki a bonyhádi tűzoltóság teljes fegyelmezettségéről s jó gyakorlati képzettségéről, melyben el- ismerésreméltó érdeme van Reinwald István al- parancsnoknak. Ezt követte azután nagyszámú közönség érdeklődése mellett a szolgálati érmek kiosztása Eibach Ödön gyógyszerész, mint testületi elnök lakásánál. Boda Vilmos a tűzoltókhoz igen szép beszéded mondva megkezdte az érmek kiosztását. A kiosztás után Csik József, a testület parancsnoka kérte a testületet a további lelkes kitartásra s odaadó tevékenységre. Boda Vilmosnak s a bonyhádi parancsnokságnak hangos éljenzése után megindult a menet az őrtanyára, ahonnan azután a vidéki vendégek s a tűzoltóság vezetői Csik József vendég- szerető lakására mentek, ahol barátságos poharazás közben az egyleti ügyeket megbeszélték. Az ebéd, melyen — sajnos — a bonyhádi közönségnek nagy közönye volt tapasztalható, egy órakor kezdődött az Oroszlán-vendéglőben. Az ebéden, mintegy 35-eo vettek részt, mely dacára a résztvevők kis létszámának, igen kedélyesen ment végbe. Nem szabad elmulasztanunk megemlíteni, hogy az ebéd Ízletes ételei, valamint a kiszolgálás úgy a rendezőség mint a vendéglősnek igazán dicséretére válik. Ebéd közben felköszöntőt mondottak: Eibach Ödön testületi elnök Boda Vilmosra, Boda Vilmos a bonyhádi örik. tűzoltó-egyletre, valamint az elnöknére és parancsnoknéra. Csik József a vendégekre, dr. Eibach Kornél a kitüntetett tűzoltókra s első sorban Reinwald István alparancsnokra, Köberling Károly a bony- ' hádi önk. tüzoltó-testületre s annak további lelkes mnnkásságára, Pozebovszky Elemér a kitartásra, stb. stb. Ebéd után az összes tűzoltóság Csik József parancsnok lakására vonult, ahol az igazi magyar vendégszerető házigazda és háziasszony vendégei voltak. Délután 4 órától a kaszinói kerthelyiségbeh térzene volt, ahol igen szép számú közönség jelent meg és szórakozott az esti órákig. Este szépen sikerült kabarét volt. A szereplők igazán élvezetes estét nyújtottak a közönségnek, melyért.a közönség teljes elismerését méltán kiérdemelték: Az előadást tánc követte, ahöl a csapongó jókedv reggelig lankadatlanul megmaradt, ami mondhatni a rendezőség kizárólagos érdeme. D. E. Jegyzőkönyv. Felvétetett Bátaszéken a »Tolnavármegyei Tűzoltó testületek Szövetsége« által 1908. évi aug. 20-án tartott XVI. évi rendes közgyűlésén. ________ ;>19Q8szeptember 10 Tá rgysorozat: 1. Jegyzőköny vhitelesitésére két egyleti tagnak kijelölése. 2. Elnöki jelentés. 3. Tűzfelügyelők jelentésének tárgyalása. 4. Számadások megvizsgálása iránti intézkedés. 5. Esetleges indítványok fölötti határozat. Elnök üdvözli a megjelenteket s felhívja a tagtestületek képviselőit, hogy az alapszabályok 7. és 14. §-ai értelmében megbízóleveleiket, nyújtsák be. Mebizóleveleiket bemutatták: A tamási-i testület képviseletében ifj. Stoc- kinger Rudolf. 2. A dombóvári testület képviseletében Nagy István. 3. A bátaszéki testület képviseletében Máté József. 4. A szekszárdi testület képviseletében Wilhelm Éde. 5. A bonyhádi testület képviseletében Csik József. 6. A bátai testület képviseletében Purt Adolf. 7. A decsi testület képviseletében Dénes Sándor. 8. A paksi testület képviseletében Kardos János. 9. A dunaföldvári testület képviseletében Bodor István. 10. Az őcsényi testület képviseletében ifj. Ábró. János. 11. A faddi testületi képviseletében Pfléger Hugó. 12. A simontornyai képviseletében biró Berek István. 13. A zombai testület képviseletében Schlechter Frigyes. 14. A tolnai testület képviseletében Máté Károly. 1. Jelen jegyzőkönyv hitelesítésével. Brebovszky Elemér és Wilhelm Ede bizatik meg. Elnök sajnálattal jelenti, hogy az önkéntes tűzoltói nemes és humánus intézmény iránti lelkesedésben bizony nem csekély mértékben visszaesés mutatkozik. Pedig alig van, sőt mondhatjuk talán, hogy nincs is oly intézmény, melynél az emberbaráti szeretetnek a vagyon és életmentésnek az önfeláldozásig menő oly számtalan példáját látnánk, mint az önkéntes tűzoltóság szereplésében. Felhívja a közgyűlés tagjait, hogy a sok felé tapasztalt közönyt igyekezzenek a lehetőleg eloszlatni és az önkéntes tűzoltói intézménynek minél számosabb lelkes barátot szerezni. Hogy mennyivel kevesebbe kerül, mennyivel gazdaságosabb agy önkéntes tűzoltó testület fentartása, elnök Mohács város példájával világítja meg, ahol ugyanis az önkéntesek helyébe a hívatásos tűzoltói intézményt léptették s most ez a városnak évenként nem kevesebb mint 8000 (nyolc ezer) koronájába kerül, mig pld. Szek- szárd városának az önk. tűzoltóság évenkint csak 700 (hétszáz) koronájába van. Igyekeznünk kell tehát.községeink vagy városaink érdekében is csak az önkéntes tűzoltói intézmény mellett mellett maradni. Elnök jelenti, hogy a vm. szövetségnek volt az elmúlt évben 24 önk. testület tagja, hivatásos azonban a szövetség területén nincs. A szövetségből kilépését bejelentette két és pedig : az ózsáki és a gerjeni testület, mivel mindkettő feloszlott. Ezzel az apadással szemben alakulóban van a szedresi, igy tehát a testületek száma eggyel fogyott. A szövetség, mint az előző években, úgy ez évben is, hogy a tagtestületeknek minél szá-r mosabb képzett tisztjei legyenek, kiirt&--piJ5rá- zatát a 100 koronás ösztöndíjra oly célból, hogy az azt elnyerő részt vegyen az »Országos Tűzoltó Szövetség« által rendezendő tűzoltói szaktanfolyamon. Ezen ösztöndíjat elnyerte s a tanfolyamon részt vett Schwerth Nándor Paksról s a 100 korona részére ki is utaltatott. Az anyagi állapotról megemlékezve elnök" jelenti, hogy tekintve a községek csekély hozzájárulását, kedvező. A kiadások csaknem kizárólag a tűzfelügyelők tiszteletdijaira szorítkozik, ami nem több, mint azoknak kész kiadásuk. A részletekről különben a pénztári jelentés számol be. (Folyt, köv.) MIT IGYUNK? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb: óvószer. Mindén küflöldit fölülmúl ja >• r Milleniumi nagy éremmel hazánk természetes cl IKIOnEI ^ ‘ QF^clS. kitüntetve, szénsavas vizek királya ^ BSSSäSi ' Kitűnő asztali bor- és gyógyvíz, a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan etvagygerjesztő, használata valódi áldás gyomorbajosoknak Kedvelt borviz! Ocsóbb a szódavíznél! Mindenütt kapható! ÍHF* Főraktár: SALAMON TESTYÉREK cégnél, SZEKSZÁRDON.
