Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)

1908-07-30 / 31. szám

1908 julius 30

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

3

szemben. Mi még nagyon is, sőt mondhatni egeszen bent vagyunk a fatengelyes korszakban. Igenis, a többi apróbb bajok mellett ez a két baj ami legfőbb nyavalyánk, ezen a kettőn kell nekünk okvetlenül segíteni. S ha van bennünk csak egy pai ánya is az összetartás szükségének érzetéből, ha meg van bennünk az önvédelemnek, a férfias ellenállásnak csak egy porszeme Is s végre ha még van bennünk az üzleti eleimességnek csak egy csöppje is, akkor segítem fogunk.

Tudjuk azt nagyon jól, hogy az egyes ember erőlködése, küzködése, védelme a tömeggel szemben semmi; mig ellenben az egyesült emberek, az egyesült erő ellenállásán, törekvésén megtörik még a legnagyobb emberi hatalom is. Nekünk is egyesülnünk kell bármi módon, mert különben elveszünk. Nekünk is meg kell találnunk annak a módját, hogy szövetkezett, együttes erővel biztosítsuk magunknak megélhetésünket, a jövőnket.

^ Nekünk is szövetkeznünk kell, hogy szétforgácsolt erőnket egy helyre összpontosítsuk, amely helyről könnyen védekezhetünk és amely helyről bátran küzdhetünk is a mindennapi kenyerünkért.

És ez a hely nem lehet más, mint az a központi présház és borpince, amelyet mi mint szövetkezet felállítanánk. lói tudom, hogy igen sokan vannak, akik ha már szövetkezetről hallanak, már Ítéltek is, de kérem én ezeket az urakat, hogy a jelen esetben ne ítéljenek elhamarkodva, hanem hallgassanak meg előbb engem és aztán mondjanak véleményt. Nemkülönben azt is tudom, hogy az ország egy-két helyen nem tudnak dűlőre jutni az ilyen szövetkezéssel, de azt is tudom, hogy ez csak azért történt meg, mert minden reális alap, minden szakértelem nélkül csinálták meg a dolgot.

De különben is bárhogyan történt is, az az én tervemre nézve már teljesen mellékes, mert ilyen alapon létesült és ilyen Üzemű szövetkezet mint amilyent én az Önök segítségével akarok itt megteremteni, ilyen tudtommal sem Magyarországon, sem sehol nincs.

És ezt a tervemet, először röviden, egyszerűen csak néhány vonással megrajzolva szándékozom Önök elé terjeszteni, hogy aztán, amikor előnyeit ismerik, pontról-pontra tiszta képét lássák a dolognak1.

Arról van ugyanis szó, hogy létesítsünk egy oly szövetkezetét, amelynek tagjai csakis azon elsőrendű szőlők tulajdonosai lehetnek, akiknek a legjobb fekvésű szőleik vannak.

Ez a szövetkezet rendezzen be magának olyan a mai kor előrehaladottságának megfelelő présházat és pincét, amely présház képes legyen a képzelhető legrövidebb idő alatt a szövetkezet termését feldolgozni és amely pince képes ezt a termést befogadni. Ennek a szövetkezetnek mőködése pedig nagyjából a következő lenne. Amikor a szövetkezet igazgatósága kimondja a szüret kezdetét, attól fogva minden egyes tag, az igazgatóság ellenőrzése mellett megszedi a szőlejét és a termését, de csakis mint száraz szőlőt, beszállítja a szövetkezeti présházba, ahol az métermá'zsa szám át lesz véve, akár csak a selyemgubó kiválogatva és feldolgozva. Az illető pedig kap egy. nyugtat- ványt, amely szól ennyi és ennyi beszállított jnétermázsa szőlőről. Amikor letelt az üzletév,' akkor ki lesz mutatva, hogy ennyi az esetleges borkészlet, ennyi a bevétel, ennyi a kiadás, marad tiszta haszon ennyi, egy métermázsa szőlőre esik ennyi, tessék beváltani az utalványokat és az uj termést újra beszállítani.

Nem tagadom én azt, hogy az első pillanatra kissé merésznek tartottam magam is -ezt a dolgot, de előnyeit vizsgálva, nagyon megbarátkoztam vele.

Azt indítványozom tehát, hogy mondja k* az értekezlet azt, hogy belátja annak szükségét, miszerint ezirányban valaminek történnie kell. Válaszszon az értekezlet 'saját kebeléből egy olyan 25 tagú bizottságot, amely elsp sorban is megállapítja, hogy melyek azok á szőlősgazdák, illetve szőlőbirtokok, amelyek a szövetkezetbe felvehetők lennének. — Ha ez meg van, akkor megállapítjuk, hogy mennyi lehet ezeken a maximális termés; ennélfogva mennyi helyre és milyen berendezésre lenne szükségünk. Énnek megfelelően készíttetném el' a terveket és költségvetéseket, amelyekből valamelyet a bizottság ha elfogad, azt egy közgyűlés elé terjesztenek. Ezen a közgyűlésen azután mindenki nyilatkozna, hogy hajlandó-e a szövetkezetbe belépni. Ennek megtörténtével azok, akik belépnek a szövetkezetbe meg is tarthatják alakuló köz- gyülésöket, megállapíthatnák alapszabályaikat stb., egyszóval megtehetnék az első lépéseket a kibontakozás felé, de különösen megállapítanák már akkor azt is, hogy a pénzügyi és hitelügyletek milyen utón módon.bonyolittassanak le.

Végül pedig meg kell még jegyeznem, ha nem sikerül ezt a dolgot keresztülvinnünk, ha

sok költséget igényelne vagy ke\ esen lennének a tagul jelentkezők, vagy bármi más okból nem tudnánk megalakulni, legalább meg lessz az a bár gyönge vigaszunk, hogy mégis megkíséreltük egyszer azt megtudni, hogy ugyan van-e bennünk annyi életrevalóság, hogy önmagunkon segítsünk, ami hát ha nem sikerült, úgy teszünk mint eddig tettünk, megvárjuk, mig más segít rajtunk.

Kérem már most hozzászólni a dologhoz, nyilatkozni és ha indítványomat elfogadják, az említett bizottságot megválasztani, hogy a további intézkedéseket megbeszélhessük és a szükséges tárgyalásokba bocsátkozhassunk.

1. Megkapnánk egy teljesen egyforma szinü és izü bort, ennélfogva nem lenne a borunk annyiféle, ahány pince van; sőt majdnem azt lehet mondani, ahány hordó van.

2. Egy helyen annyi borunk lenne összehalmozva, hogy oda bármely nagykereskedő érdemesnek fogja találni eljönni.

3. Boraink feltétlenül tisztán és becsületesen lennének kezelve; a borpancsolásnak is véget vetnénk, mert nem hiszem, hogy akadna olyan józan gondolkodású kereskedő, aki, ha egy ilyen nagy szövetkezetnél vehetne, mint ez a mi yen lenne, elmenne egy ilyen kis bőrművészhez becsapatni magát.

4. Szüret után vagyis a szőlő beszolgáltatása után senkinek sem lenne gondja sem préselésre, szűrésre, fejtésre, egyáltalában semmi gondja sem lenne a borára, csak éppen hogy megőrizze kapott nyugtáját.

5. ' Mindenikünk tudja azt, hogy minél nagyobb tömegekben érhet össze a bor, annál jobb lesz az, itt pedig ugyancsak szép summát lehetne összeérleszteni.

6. Ha megteremtjük a szövetkezetét, nem kell majd azt a kereskedőt senkihez sem vezetni, majd oda talál az maga is mihozzánk és ami a legfőbb, majd mielőtt az ide jönne, mi megyünk ő hozzá és ide hívjuk, és annak ide kell jönnie.

Majd végig utaznánk mi egész Európa minden egyes olyan borkereskedőjét aki magyar bort használhat és megtudakolnánk tőlök, még jóval szüret előtt, hogy milyen borra lessz leginkább szükségök és ahhoz fogunk alkalmazkodni, ha vörös 'bor kell, csinálunk vöröset, ha siller vagy fehér kell, akkor csinálunk olyat. És akkor szeretném én azt a kereskedőt látni, ha annak szüksége van ezer vagy kétezer hektó bármilyen borra, hogy az nem jönne-e ide, ha tudja, hogy itt egy helyen jól kezelt, tiszta, megbízható bort kaphat; eljön az, még ha tudja, hogy 2 — 3 fillérrel többet is kell neki fizetnie, mert annyit mindenkor megér neki az a tudat, hogy nem lett es nem is lessz sohasem becsapva.

* 7. Óriási előnyt biztosítana számunkra az is, hogy egyik-másik pénzben megszorult em- Ibernek nem kellene a borát elkótyavetyélni, hanem kaphatna arányban • a beszállított szőlőmennyiséghez kis kamatra annyi pénzt, amennyi szükséges, hogy szőlejét egy esztendeig megmunkáltathatja. így majd nem fordulhat elő az, hogy mint az ősszel is megtörtént, egy pár megszorult-ember minden áron odaadta a borát, mert kellett nejeik a pénz, s most a kereskedők azt mondják, hogy ezektől ennyiért vettük, igy hát a többi sem fogja azt kívánhatni, hogy többet adjanak. Sokan akt fogják mondani, hogy hát ő nekik nem elég annyi pénz, hogy csak a munkára meg az adóra fussa; nekik élni is kell belőle, hogy nem várhatják meg esetleg mindig amig a szövetkezet elszámolhat. Hát ezeknek teljesen szabadjokra van, nyugtájukat, amely szól ennyi és ennyi métermázsa beszállított szőlőről, bármikor és bárkinek eladni, vagy elzálogosítani. — Ha ennyi szőlősgazda, ennyi szőlőbirtokkal egymásközt szövetkezetét köt, ennek a szövetkezetnek a nyugtája mindenkor fog annyit érni a pénzintézetek előtt, mint bármilyen kisebb fajta értékpapír.

8. Nem jutunk soha sem olyan kényszerhelyzetbe, mint most is vagyunk, hogy hordókat kelljen vennünk. Jól van, elismerem, hogy az egyszer mindenikünk tud venni hordót, de mi lessz, ha jövőre sem tudjuk eladni a borainkat, meg ha aztán sem. Veszünk hordókat évről- évre ? hogy legyen mit pátyolgatnunk esztendőig hogy meg ne penészesedj^nek ? Untig elég, na annyi hordót építtetünk magunknak, hogy két évi termésünk elférjen, legfeljebb, ha három évre készülünk; mondjuk, hogy annyian szövetkezünk, hogy kilátásunk van évi 5000 hektoliter termésre, akkor teljesen nyugodtak lehetünk, ha 15,000 hektoliter űrtartalom áll rendelkezésünkre, és jól tudjuk, hogy minél többet építünk, annál olcsóbba kerül hektoliterje.

9. Boraink modernül lesznek megfelelő modern berendezéssel, tanult szakemberek által kezelve.

10. És éppen mert modern szakemberek, modern berendezéssel fognak bánni a borokkal, nagyon természetes az, ho/gy boraink sokkal

jobbak is lesznek, feltétlenül tartósak s ennek következtében a hírnevünk is természetszerűleg meg fog javulni. Ha ez bekövetkezett, akkor pedig megteremthetünk magunknak olyan piacokat is, ahol borainkat még nem ismerik, ami azonban a mi mostani borainkkal képtelenség.

11. Nagy előnyünk lenne továbbá azon kedvező körülmény, hogy az üvegbetétes, cementhordókban nincs apadás vagy nagyon is csekély, majdnem semmi, csak éppen annyi, amennyi az ajtó és az akona fáján keresztül szivárogva apad, ez pedig éppen semmi. Tessék kiszámítani azt, hogy a megvirágosodásról, a meghártyásodásról ne is beszéljek, mennyi bor fogy el Szekszárdon tőteléknek, mennyi fáradtsággal, mennyi munkaidő veszteséggel jár ez.

Az én nézetem szerint és a mások tapasztalatai után azt állítom, hogy ez a megtakarítás, am t csak igy elérünk, az egész berendezésünké’^ legfeljebb 8—10 év alatt kifizeti.

12. És ezenkívül vessünk számot magunk' kai, hány ezer és ezer forint ára bor kerül veszendőbe éven át a pincemunkások ügyetlenkedése által, a hozzá nem értés által, a félre- öntés, csapelfolyás, az abroncs pattanás, a rossz kádármunka által, mennyit isznak meg egy év alatt a munkások és végül mennyit lopnak el egyik-másik helyről. Mennyit hordanak el onnan ahol bejárnak a tanyába? Hány hordó bor lesz ecetes, dohos, romlott? Hány hektoliter veszik el a rossz gázolás, a rossz préselés áltál, hány hektoliter bor veszik el, mert nem tudjuk a seprőt teljesen kivenni, mennyi megy az úgynevezett szalicinba és mennyi lesz kiöntve, mert hát csak egy sajtárral van, nem érdemes vele vesződni; de hány ilyen sajtár lesz kiöntve Szekszárdon. — Milyen kárt okozhatott már a rossz, minden céltudatosság nélkül való erjesztés ? Vagy azt hiszik talán, hogy mindegy az annak a bornak, hogy a pincében, a tanyában, az udvaron vagy az istállóban erjed-e el, hogy mindegy neki, akár süti a nap, akár félig megfagy ? Vagy a vörösbornál talán teljesen mindegy az, hogy milyen hőmérsékletnél és hány napig kell annak a törkölyön maradni vagy pedig hogy meddig és milyen hőmérsékletnél kell a boroknak egyáltalában a seprűn maradni.

É^ végül mennyi pénzt fizetünk mi el itt Szekszárdon éven át présöíés, szűrés, fejtés egyszóval pince és tanyamunkáért és mi magunk is mennyi időt vesztünk és mennyit kell dolgoznunk egy év alatt a tanyában a pincében.

Utoljára hagytam egy igen fontos körülményt, amelyet szintén nem szabad szem elől tévesztenünk és pedig, hogy munkásviszonyaink sokkal rendezettebbek lesznek. — Igaz ugyan, hogy rengeteg sok munka s igy természetesen munkadij is meg lesz takarítva, de viszont többet is fizethetünk és ami a fő, az a sok munkaerő, amit igy megtakarítunk, másfelé rendelkezésünkre marad, úgy, hogy nem lesz majd az a sok panasz, hogy kevés, alacsony a napszám és hogy nem lehet embert kapni; akkor majd kevesebb lesz a munka, több lesz a napszám, de mindig elegendő munkás lesz. és nekünk gazdáknak sokkal, de sokkal kevesebb gondunk, és sokkal, de sokkal nagyobb jövedelmünk lesz.

Az lehetne egyik másiknak a kifogása, hogy szőleje jobb helyen feküdvén, nem fogja másnak gyönge borát megjavítani s igy még utóbb veszíteni.

Ezért említettem meg, hogy^ tagjai a szövetkezetnek csakis a legjobb, elsőrendű, meleg fekvésű szőlők lehetnek.

Az előadót a bortermelők lelkesen megéljenezték s ezzel kifejezték azt, hogy vele mindenben egyetértenek.

Boda Vilmos rövid felszólalása után egyhangúlag kimondotta az értekezlet, hogy óhajtja és akarja a »Szőlőbirtokosok Borértékesitő Szövetkezete« megalakítását, mely célból egy bizottságot választott meg. A bizottság tagjai: Boda Vilmos, Hermann Frigyes Szászy, Antal Pál, dr. Albersz Rezső, T. Nyitray Lajos, Horváth Ignác, Schneider János, Ferdinand János, Mehrwerih Lajos, Sipos Márton, Hauk Antal, Tóth Pál,. Qfószbau&r Ferenc, Lipovtzky Gyula, Mészáros Károly, Székelyt József Vatzek, Nagy -György Hangonyi, Uj János, Nagy Janos Prantner, Frei János Takler, Föglein Ferenc, Foqlein János, Vesztergombi Antal, Vesztergombi István, Nyéki Mihály. Ezután az elnök megköszönve a megjelentek szives érdeklődését-,' az értekezletet befejezettnek nyilvánította.

Madocsáért.

És nem volt Szavunk a pusztában kiáltó szava: a segélykiáMs nem talált süket fülekre . . . Csendül 'a pénz, gyűlnek a fillér rek . . . De a. csendülés nem az érzéketlen érc rideg hangja, hanem az emberszeretetnek legszebb muzsikája . . Nem a kalmár fülével hallgatjuk mi az összehulló fillérek érc-csen-