Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-07-16 / 29. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1908 julius 16 hozzá ily előhaládott korban, a higgadtság és megfontoltság korában. Azonban azt, * hogy valamely felsőbbségi rendelet gyakorlati kivihetőségéről s várható eredményéről ne volna szabad akár élőszóval, akár pedig hirlapilag tárgyilagos eszmecserét folytatni, azt már nem Írom alá s az ilyen eszmecserét, minőt provokálni nekem volt szándékom, semmiképp sem vélem összehasonlításba hozhatónak annak a kutatásával, hogy a jó Isten miért nem ád vagy nem adott esőt ?... És épp ez, vájjon a szóban forgó rendelet gyakorlatilag s a valóságnak megfelelő módon ki- vihető-e, s tőle számbavehető, praktikus haszon reménylhető-e ? (hogy t. i. e rendelet folyományaképp a gyermekek szeszfogyasztása megszűnjék vagy csak csökkenjen is), ez az, igen tisztelt Tanító úr, a mi rr.ég most is nagy kérdőjelként áll előttem. — Egyébiránt még egyszer köszönöm szives hozzászólását. Munkatársi üdvözlettel: Esperes-tanfelügyelő. A „Pécsegyházmegyei róm. katll. tanítóegyesület“ nagygyűlése. Lapunk legutóbbi számában már röviden jeleztük, hogy a »Pécsegyházmegyei róm. kath. tanítóegyesület« közgyűlését" folyó hó 1-én megyénk székhelyén tartotta, akkor az idő rövidsége miatt, részletes tudósítást a közgyűlésről nem hozhattunk, de most, hogy az egyesület dolgai iránt érdeklődő megyei tanítóság is bővebb információt nyerjen, a nagyobbszabásu egyesület első érdemleges gyűléséről, tudósítónk a következőkkel számol be : Még az idő is kedvezni látszott a messze vidékről összesereglett »nemzet napszámosainak« — amennyiben az előtte való nap tikkasztó melegét, este felé csendes és jótékony záporeső hűsítette le és igy másnap gyünyörü, tiszta, ozondus éá pormeotes levegő, szelíd tiszta égboltozat és éppen nem perzselő napsugarak fogadták az összesereglett tanítók szép számát, kik már kora reggel gyülekeztek a belvárosi templom parkírozott terén, hogy jelen lehessenek a »Veni Sancte«-val kezdődő szentmisén. A szentmise meghallgatása után, mint e lap múlt számában is emlitve volt, az egybegyűltek Garay szobrához vonultak, hol a tanítóság nevében Korody Miklós tanitóképző-intézeti tanár, gyönyörű hazafias beszéd kíséretében, koszorút helyezett a szobor talapzatáfa, melynek elhelyezése után százak és százak ajkáról felzendült hogy: »Hazádnak rendületlenül légy hive óh magyar!« A tanítóságnak eme tette, mely szivük érzésének őszinte igaz megnyilvánulása volt, mutatja azt, hogy az egyházmegyei tanítóság mikép gondolkozik, mikép él és cselekszik. Nem Programm szerinti cselekedet volt ez, hanem messze, távol vidékről összesereglett tanítóknak eszméje, kik Szekszárd város nevezetességeit megtekintve, dicső költőnk szobrához jutottak, akkor támadt bennök az a szép gondolat, hogy a tanítók a dicső- költő szobrát koszoruzzák meg. mely cselekedetükkel hazafias érzésük kifejezése mellett, Szekszárd büszkeségének hódolva, ily módon is ki akarták fejezni a város vendégszerető, derék polgárai iránt tartozó tiszteletüket és h ilájukat. A közgyűlés a vármegye tágas és gyönyörű közgyülésterméoen folyt le. A magyarok imadalával, a »Hymnus« eléneklé- sével kezdődött a gyűlés és ennek utolsó akkordja után Wajdits Gyula egyházmegyei főtanfelügyelő, az egyesület egyházi elnöke felolvasta gróf Zichy Gyula megyéspüspök ur levelét, melyben sajnálattal jelzi, hogy egyéb elfoglaltsága miatt a gyűlésen részt nem vehet. Lélekben — úgymond — velünk van, azért is a közgyűlésre, valamint az egybegyült tagok mindegyikére főpásztori áldását adja. A nagygyűlés hálás köszönettel vette tudomásul a főpásztor levelét és mély tiszteletének, hálájának és törhetetlen ragaszkodásának jeléül táviratilag üdvözölte. A főpásztori levél felolvasása után általános figyelem között Horváth Ignác, az egyesület világi elnöke tartotta a megnyitó beszédet. Igazi programmbeszéd volt ez 1 Megnyitó beszédében azon óhajának adott kifejezést, miszerint demosthenesi ékesszólással szeretne bírni, hogy az egyesület minden tagjának lelkében felkelthesse azokat a szellemi erőket és képességeket, a melyekkel a hivatásos tanító a jövő nemzedéket oly irányban nevelhesse és oktathassa, hogy az élet nagyarányú küzdelmeiben iránytűje legyen az Isten imádása és a hősök vérétől megszentelt haza szeretete. Nagyhatású beszédében bővebben fejtegeti, hogy a nemzeti katholikus népoktatásunk fejlődése és megerősödése attól függ, hogy mily mértékben féljesitjük a reánk háramló nagy feladatokat. Hiába alkotják, úgymond, a legjobb törvényeket és a legjobb rendeleteket, ha azok csak kényszerből lesznek teljesítve; büszke önérzettel állíthatja, hogy a kath. iskolákban működő tanítókat mulasztás nem terheli, mert nemzeti, egyházi, társadalmi és kulturális feladatait mindig hazafias szellemben teljesítette. Utal ezek után, hogy mi a teendője a tanítónak az iskolán kívül, I minő feladatokat vár tőle a haza, az egyház és a társadalom. Szépen fejtegeti, hogy nemcsak hiVen teljesítik a kath. tanítók az egyházhatósági rendeleteket és a népoktatási törvényeket, de minden elfogulatlan kath. tanító örömmel üdvözli az olyan nagyhorderejű és áldásos törvényt is, mint amilyen az ingyenes népoktatási törvény, amely nem bánt sem fele- kezetet, sem nemzetiséget és itt idézi gróf Apponyi Albert kultuszminiszter magas szár- nyalásu beszédéből, eme igazán, a nemzetiségek által megfontolandó kijelentést, hogy: »Mindenkinek oda van nyiytva a magyar állam baráti jobbja. Ha ezt a baráti jobbot nem akarja megszorítani hasonló szeretettel, teljes érzelemmel; akkor ám vessen magára, ha eza jobb őt összefogja törni.« Felhívja a tagtársakat, hogy a népre olyannyira veszedelmes tévtanokat és eszméket minden megengedett módon öljük és pusztítsuk ki a nép gondolatvilágaiból. Ezekkel vázolta, az egyesület közbecsülésben részesülő elnöke a tanítók szociális teendőit, s ezért mondtuk, hogy a megnyitó beszéd, valóságos programmbeszéd volt. Amily ékesszólással és a meggyőződés félremagyarázhat]an jeleivel mutatott a tanítók általános • szociális teendőire, épp oly alapossággal mutatott arra, hogy az ifjú tanítóegyesületnek, amelynek igazi gondos, szerető atyja, a fenkölt gondolkozásu megyéspüspök, mik lesznek az első és legszükségesebb teendő. Elsősorban is gondoskodni kell, hogy a »tanítók háza« ügyét miélőbb úgy intézzük, hogy annak már közel jövőben élvezhessék áldásos hasznát azon tanitótársak, kiknek középiskolába járó gyermekeik vannak. Fontosnak tartja, hogy figyelemmel kisérjék az egyesületi tagok a XXVII. t.-c. rendelkezéseit a tanítók anyagi helyzetét illetőleg. Itt hálás köszönettel emlékezik meg megyéspüspök ama atyai bölcs intézkedéséről, miszerint elrendelte, hogy az iskolafentartó hitközségek gondoskodjanak, hogy tanítóik mielőbb megkaphassák a törvény által biztosított törzsfizetést. Nem mulaszthatja el, hogy különösen Tihanyi Domokos kir. tanácsos, Tolnavármegye tanfelügyelőjének hálás köszönetét ne mondjon, (lelkes éljenzésig aki igazán gyorsan és a tanítóság nagy megelégedésére végezte el azt a terhes munkát, amelyet ezek az ügyek neki okoztak. Kívánja továbbá az előadó, hogy egyesületünk hasson oda, hogy a tanítóság minden érdemes idősebb tagja részesüljön a 200 koronás személyi pótlékban, hogy legalább igy legyenek kárpótolva azért, hogy koruknál fogva elesnek a teljes korpótlékek élvezésétől.“ Több, a tanítókat érdeklő ügyek felsorolása után mély hálával emlékszik meg Tolnavármegye tekintetes törvényhatósági bizottságának azon örökemlékü határozatáról, melyet a. millenáris év emlékérf hozott, midőn egyhangúlag félmillió koror szavazott meg kulturális célra, s melyből ezer koronát a magyarositó. alapra fordított. Ennek évi kamatait a magyar beszéd, a magyar érzés terjesztőinek, a néptanítóknak és óvóknak osztják ki. Ezen ritka hazafias áldozatkészségért Tolnavármegye törvényhatósági bizottságának hálás köszönetét mond és indítványozza, hogy ez a közgyűlés jegyzőkönyvébe foglalva a törvényhatósági bizottságnak megküldessék. Lendületes beszédét azzal zárja be, hogy a tanítónak ideálistának kell lenni, mert ezen a pályán vagyont, hirt és-dicsőséget szerezni nem lehet. Hassa át a tanitóságot a tanítók legideálisabb mestere az Ur Jézus isteni szelleme és ennek erejével vigyük mindig előbbre és előbbre a »Pécsegyházmegye rom. kath. tanitóegyesü- let«-nek szent ügyét és legyen ezen egyesület mindig a hazafias és vallásos népoktatásnak egyik' erős vára, amelyen sohasem fognak erőt venni a pokolnak kapui. Üdvözli Ember Károly lovagot, az orsz. kath. közoktatásügyi tanács elnökét, ki szives készséggel jött ide az ifjú egyesületbe, hogy mély tudásával és gazdag tapasztalataival irányítsa az egyesület^ működését. Az elnöki megnyitó után következett a ülés jegyzőkönyvének felolvasása, mely felolvasás után, minden észrevétel nélkül hitelesíttetett. A titkári jelentésből kiemeljük az igazgatóság és választmány ama kedves előterjesztését, hogy Wajdits Gyulát, az egyesület mostani egyházi elnökét, végkép az egyesülethez kívánja fűzni, tehát örökös disztagul Ember Károly lovagot, pedig az ő nagy hírnevéhez illően, az egyesület tiszteletbeli tagjáui kívánja megválasztani. A közgyűlés nagy tetszéssel és helyeslések között az indítványokat elfogad'a Referált az előadó a Pécsett létesítendő »Tanítók házá«-róL_ és kiemelte, hogy megyéspüspökünk szivén hordja, a tanítók ézen ügyét és legnagyobb örömmel fog ennek létesítést ' ,'~1 is hozzájárulni, csak- V megvan-e a komoly é* A közgyűlés elfuguv.^ terjesztését, hogy az egyházmegyében a »Tanítok háza« javára számított és hatóságilag engedélyezett gyüitőivek bocsájtassanak ki. Jelenti továbbá, hogy a[ bírálóbizottság Kiss Vilmos villányi, Boda Károly mohácsi és Szigethi József kányái tanítók dolgozatait érdemesítette a kitűzött 50—50 koronás pályadijakra, a nevezettek tehát az egyesület pénztárából, nyugta ellenében felvehetik a méltán megérdemlett jutalomdijakat. A hosszú és kimerítő jelentésért az egyesület Báter János titkárnak köszönetét szavaz. Székely Márton ideiglenes pénztáros jelentése szerint az egyesületnek van 720 tagja, felsorolja részletesen, hogy melyik-melyik esperesi kerületből hányán jelentkeztek tagnak. A tagsági dijak nagyon lanyhán folynak be, mit főkép anna*4 MIT IGYIM? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb dvószer. Minden küflöldit fölülm hazánk természetes a mohai A fipJP'CÍ szénsavas vizek királya —■ ■Forrás. Milleniumi nagy éremmel kitüntetve. Kitűnő asztali bor- és gyógyvíz, a gyomorégést rögtón megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, valódi áldás gyomorbajosoknak Kedvelt borviz! Ocsóbb a szódavíznél! Mindenütt kapható!
