Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-07-16 / 29. szám
29. szám XXXVI. évfolyam Szekszárd, 1908 julius 16 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6 sz„ hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 mir%íSSW a laP részére mindennemű —es penzkuldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatárs BOOA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, évre 6 K, ’/4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 sző 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fiilé Szekszárd jövője. Toínavármegye székhelye: Szekszárd sokat haladt a legutóbbi harminc év alatt a városias fejlődés utján. Akik régebbi időkben látták, alig ismernek rá uj alakulásában. Ezalatt a három évtized alatt jött létre a polgári fiú és leányiskola, a vasúti összeköttetés, az állami főgimnázium, a muzeum, a fürdő, aszfaltjárda, csatornázás, befásitás és sok egyéb emberszerető, jótékony és társadalmi egyesület kényelmes, városias kinézésű helyiségeivel. Örök érdeme marad az akkori intéző köröknek, hogy mindent körültekintő gondossággal aként létesítettek, hogy a város lakosságának nem volt szüksége erejét túlhaladó áldozatokat hozni s pótadója sem emelkedett az 52 százaléknál magasabbra. -Mióta -azonban -az -intézés -az újabb nemzedék kezeibe került, a többségben levő pártot a lázas haladás oly mértéktelenvágya uralja, mely mindazokban, kik á haladás hívei, de e mellett a város anyagi erejének mértékével is számolni szeretnek, méltó aggodalmakat kelt. Rövid fél év óta tartja a hatalmat kezében a mostani többség s már is ahelyett, hogy uj jövedelmi források nyitását tekintette volna legsürgősebb feladatának, felemelte a fogyasztási adót s abból fedezte a városi tisztviselők lakbérét. Legutóbbi közgyűlésén pedig körülbelül 80,000 koronába kerülő újabb építkezések keresztülvitelét határozta el, részben fedezettel, részben anélkül, de mind megtakarított és kölcsönpénzzel. A megszavazott vasúti gyalogjáróra fedezet nincs, de azért azt állítják, nem lesz pótadóemelés. Felhasználják azt a 29,000 koronát kitevő összeget, melyet az előbbi kormányzat hosszú idő alatt a fogyasztási adóból megtakarítva, azért gyűjtögetett, hogyha az állam ezen adó ösz- szégét emelné, ami mértani pontossággal be szokott következni, fedezzék s ne legyenek kénytelenek a lakosságra újabb terheket róni. A többit a szegény alapból veszik kölcsön kamatozás mellett. Mindez magábanvéve nem oly óriási összeg, mely a város anyagi romlását előidézhetné, ha Szekszárd nem lenne a földi javakban nagyon is szűkölködő. A székhelynek ez idő szerint nincs más jövedelmi forrása, mint az az 500 hold föld, mely tulajdonát képezi, a Szekszárd-Szálló és a pótadó. Tartozása már is tiszteletreméltó összeget képvisel. Nehogy ismét sötétlátással vádoltassam, a múlt évi számadások alapján vagyis négyszáznegyvenkétezer 592 korona 54 fillér. Lehet, hogy az az ötvenezer korona, mely a bátaszék—mohácsi vasútra lett megszavazva, nem lesz mostanában esedékes, de ezt számításba nenuvéve, még mindig marad közel 400000 korona adósság, melynek kamatai a szálló és földek jövedelmét nemcsak hogy felemésztik, hanem még pót- landók is. Szekszárdnak pótadója a folyó évben 70 százalék, tehát már meglehetősen magas, de a következő években? a jelekből ítélve,' rohamosan emelkedni fog s hogy hol fog megállni, az még nem egészen biztos, alkalmasint azonban a nagyközséggé való visszafejlődésnél. A mostani többség tagjai abban reménykednek, hogy a Wekerle miniszterelnök által kilátásba helyezett -állami -segítség nem sokáig fog késni. Láthatjuk a vármegye alispánjának panaszos közgyűlési jelentéséből, hogy az nem szokott valami bőségesen csurogni. No meg, hogy a fogyasztási adó jövedelmét át fogják engedni a városoknak az állami természetű teljesítmények kárpótlása fejében. Nagyon kétséges, hogy az állam ezen egyik legjelentékenyebb jövedelmi forrását nélkülözhesse, akkor, midőn az állami kiadások óriási* mérvben emelkednék. A legnagyobb valószínűség szerint tehát városi kiadásaink fedezése tekintetében majd csak magunkra leszünk utalva s az állami segítségbe vetett rózsás remények ködképekként fosztanak szét. Azután meg azok, kik egy városi kormányzás szép, de felelősségteljes intézésére hivatvák, kötelesek nemcsak a jó jövedelmi évek hozamát még oly üdvös terveik megvalósítása alkalmával is, figyelembe venni, hanem helyesen cselekszenek, ha a városi háztartást oly biztos alapra fektetik, hogy azon a mindenesetre bekövetkező rossz évek jövedelmi hiányai csorbát ne üthessenek. Ne dobálódzunk tehát uraim a «haladó» és «maradó» jelszavakkal. Nincs nálunk senki, én legalább nem ismerek, magamat meg éppen nem tartom annak, — ki városunk fejlődését megakasztani akarná. A köztünk, való különbség csupán az, hogy társaim és én mindennemű kockázat nélkül, minden eshetőséget figyelembe véve kívánjuk Szekszárdöt haladása utján követni; önök meg, mindenesetre nemesnek mondható, hevüktől elragadtatva, kevesebb aggállyal nézik a dolgok fejlődését. Az azonban már nézetem szerint hibás tétel, hogy egy vagyonilag gyenge, senki által nem támogatott, kisebb várost, mint mi vagyunk, nagyvárosi intézményekkel felszerelni megkíséreljünk. Elhiszem, hogy az igényeink megvolnának hozzá, de sajnos, a tehetségünk hiányzik. A modern várossá való átalakulást meg kell előznie maga a város fejlődésének. Aki ez ellen a megdönthetetlen axióma ellen vét, az csinálhat Potemkin várost, de a város lakossága anyagi létét teszi tönkre. Mit ér akkor a tornyos városháza, az aszfaltjárda, ha a lakosság jóléte inog meg s anyagi küzdelmek kálváriáján keresztül jut el azokhoz. Tudom én azt, hogy a Szekszárdon létrejött uj áramlatnak, mint mindennek a világon, meg lesz a maga fejlődési proces- susa. Megy előre, eléri fejlődése tetőpontját s aláhanyatlik. Adja Isten, hogy élete a Tiszavirág életét sok idővel meg ne haladja, mert akkor nemsokára egy hajóban fogunk evezni. Visszük városunkat előre a haladás utján, de erőnkkel számolva s a város lakosságának anyagi jólétét szem elől soha nem tévesztve. Boda yi|mos. Tanító urak, olvasták-e már? — Válaszul Scherer Jáuos tanító urnák. — Mindenekelőtt fogadja, kérem, igen tisztelt Tanító -Ur, köszöne temet -fenti címmel két héttel ezelőtt közzétett soraimra a Tolnamegyei Közlöny julius 9-iki számában megjelent reflekszió- jáért. S mivel ezt azzal tetszik befejezni, hogy nem tudja, vájjon sikerült e Önnek engem meggyőznie ? erre készségesen megfelelek a következőkben «Hogy bortermelő vidéken a szülő szeretett gyermekének is nyújt abból a jóból, stb.» — azt akár a miniszter ur, akár a statisztikai hivatal- belrek amúgy általánosságban «könyv nélkül» is tudják. Ámde ők ama bizonyos minta szerint átalánosságokkal sehogy sem érik be, hanem nagyon is részletesen és egyedenkint kutatnak az iskolás gyermekek alkoholfogyasztása után. Azt kívánják a többek közt tudni, hogy fejenkint mily szeszes italt -(bor, sör, pálinka) kapnak a gyermekek ? Scherer tanító urnák e pontra vonatkozó megjegyzéseire viszont az az észrevételem, hogy a sört ugyan a kisebbek kesernyés voltánál fogva ritkán szeretik, de olyik 12—14 éves fiú, sőt leány is — közvetetten megfigyelés alapján állitom — bizony jókat húz már a sörös kancsón. S hogy vidékünkön pálinkát egyáltalában sehol sem adnak a gyermeknek, ezért sem mernék — a magam tapasztalatai után ítélve — egész határozottsággal jótállani. — Továbbá arra is kiváncsi a statisztikai hivatal, hogy akik csak kivételesen kapjak szeszt: mikor és mennyit kapnak ? Végül arra is meg kellene tanitványon- kint felelni tudni, hogy ki nyújtotta neki először és mikor az alkoholt ? Mind oly kérdések, melyeket — nem lévén mód a tényleges állapot egyénenkint való konstatálására — szerintem, mondani szokás, csak hasból lehet megválaszolni, amiben pedig megbízhatóság tekintetében sok köszönet nincsen. % A kérdésnek alaposabb tisztázása szempontjából még imezeket látom jónak hangsúlyozni : Bárminő felsőbb hatósági intézkedés célja után fürkészni .* se nem bűnös, se nem tiltott dolog ugyan, de múltkori felszólalásommal valóban nem ama miniszteri rendelet célját kutatni volt az én intencióm, mert hiszen annak humánus voltát én nem csak sejtem, de teljesen bizonyosnak tartom. — Hogy a felsőbbségnek engedelmeskedni kell: ezt magam is vallom, sőt erkölcs- tani tételül már vagy 40 év óta templomban és iskolában egyaránt nyilvánosan hirdetem; és nagyfokú, vétkes önfeledtség volna tőlem, ha pap létemre áz ellenkezőre biztatnám a tanítókat,
