Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-04-16 / 16. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 6 Kovács J. vásártér-utcai műtermében hiányzó fogak pótlása, csaposfogak, arany koronák és szájpadlás nélküli fogak (hídmunka) készíttetnek. Fogtömés, foghúzás és fogtisztitás a legjobb módszer szerint eszközöltetik. — Szegényeknek rendel délelőtt 8—9-ig és délután 1—2-ig. EGYLETEK TÁRSULATOK. A szekszárd—bátai ármentesitő társulat. Most küldötték meg a társulati tagoknak Tóth Károly igazgató-főmérnök terjedelmes és nagy gonddal megszerkesztett évi jelentését a szekszárd—bátai ármentesitő és belvizszabályozó társulat 1907. évi működéséről. — A társulatot súlyos veszteség érte öt évig volt buzgó elnökének, dr. Hirling Ádámnak halálával, kinek ravatalára koszorút helyeztek. Szilágyi László távozásával megüresedett mérnök-ellenőri állást Zipornovszky Károly műegyetemi tanár jeles képzettségű asszistensével, Szabó János mérnökkel töltötték be, aki azonban, amint a városhoz véglegesen megválasztják, a társulatnál viselt állásáról lemond. A társulat egyik fontos ügye volt a vízvédelmi szabályzatainak átalakítása. Ezen szabályzatot fölterjesztették a földmivelésügyi minisztériumhoz, jóváhagyást azonban még nem nyert. A társulat kisajátításainak telekkönyvi rendezése Szekszárd r. t. város területén befejeztetett, Ocsényben pedig most van folyamatban. Teljesen rendezetlenül áll Decs községe, ahol a betétszerkesztés még meg sincs kezdve. A Duna több ízben kilépett medréből, május havában kint is maradt az egész hónapon át. A vízvédelmi kiadás 4349 K 30 fillért tett ki. 1897 óta nem volt annyi fakadó viz, mintáz elmúlt évben, melynek következtében mintegy 2000 hold föld került viz alá. A fakadó vizek levezetésére az igazgatófőmérnök megnyittatta a belvízcsatornákat, mely eljárásával a magán perek egész tömegét hárította el a társulattól. A szivattyúkat 136 napig folytonos munkában kellett tartani. Elfogyasztottak 86 waggon kőszenet. Ez a védekezés 28,881 K 82 fillért emésztett föl, de célt sikerült elérni s a viz nem terült el a szántóföldeken. Az előző években a nagy zápor árásokkal megdagasztott vadvizárkok, most meg a fakadó viz vitte el a társulat pénztári feleslegét. Az igazgatófőmérnök szerint a fakadó vizeknek műszakilag helyes megoldási módja, a szorító gátakkal való visszatartás. A szorító gátakat meg is fogják építtetni. Az első lesz a szuloki szorító gát Pörbökől Aranyadig 6 km. hosszban. A székszárdi Sédpatak hegyi szakaszának szabályozásához a társulat bírói Ítélet alapján 10 éven át évi 400 koronával járul hozzá. Az építkezést múlt őszön megkezdették és december végéig 7 fenékgátat emeltek. — A társulat másik fontos építkezése a bátai töltés magasítása. Ez a múlt évben a munkabérek megdrágulása folytán keveset haladt. Kiadtak erre az elmúlt évben 9335 K 87 fillért, az előző évekkel együtt összesen 47,581 K 67 fillért. A társulat összes bevétele volt 149,486 K 38 fillér, összes kiadása 147,291 K 30 fillér. Pénztári maradvány 2195 K 8 fillér. Ezen kimutatásból az átmeneti tételeket kihagyva lesz: Tényleges bevétel 82,125 K 93f. Tényleges kiadás 109,884 K 25 fillér. Kiadás többlete 26,740 K 36 fillér. Ha a tényleges kiadásokból leszámítjuk az építkezés költségeit, akkor megkapjuk a rendes Kiadások összegét: 100,078 K 58 fillért, amiből látjuk, hogy a rendes kiadások is 18 azer koronával haladták meg a bevételeket. ^ A társulat készpénz vagyona 128,664 koronára apadt, tehát egy év alatt 27,000 koronával fogyott. Megjegyzendő azonban, hogy ezen készpénz vagyon legnagyobb része le van kötve. Így lekötött összegek : a) a vízvédelmi tartalék- alap 41,500 K, b) a 40,322 K 45 f. földhitelintézeti tartalékalap, mely a 400,000 koronás adósság biztosítására lett visszatartva, c) a 8086 K 88 fillérre szaporodott nyugdij-alap, ezekhez nem nyúlhatnak és csak 38,695 koronát tesz ki azon összeg, mellyel szabadon rendelkezhetnek. A társulat terhén a földhitelintézettől felvett 400,000 koronás kölcsönből még fennáll 375,241 korona 95 fillér. Tóth Károly jelentésében hangsúlyozza a takarékosságot és kimutatja, hogy miképen lehet a mai jövedelem mellett a vízvédelmi biztonságot fenntartani és a mellőzhetetlen szükségleteket kielégíteni. Amatőrök figyelmébe!! A jobb idő beálltával raktáramat megnagyobbítottam, hovy az igen tisztelt amatőröknek mindennemű szükségleteiket fényképészeti anyagokban és vegyszerekben kielégíthessem. Kaphatók hazai és külföldi IßlflßZßK, papírok, vegyszerek, úgyszintén felszerelések Molnár Mór Mszdrd Tolnamegye legnagyobb lerakata fényképészeti cikkekben. MULATSÁGOK. — Húsvéti táncestély. A Szekszárdi Polg. Olvasókör vigalmi bizottsága folyó évi április hó 20-án, a Polgári Olvasókör helyiségeiben Garay Lajos hírneves zenekarának közreműködésével tartja meg szokásos zártkörű húsvéti táncestélyét. Belépődíj: személyjegy 1 korona 20 fillér, családjegy 2 korona 50 fillér. Kezdete este 8 órakor. — Boston. Fényesen sikerült estéllyel zárta be e hó 11-én a Szekszárd-Szálló.nagytermében Mazzantini Lajos balett-mester boston-kurzusát. A tanítványok mindnyájan kifogástalan precizitással járták a remekszép táncot, melyre őket a jeles mester igazán nagy szakértelemmel és kiváló ügyességei rövid néhány lecke-óra alatt beoktatta. Amint értesülünk, a jeles mester néhányszor a nyár folyamán is le fog rándulni hozzánk Budapestről, hogy a boston-kedvelők- nek a mostanihoz hasonló táncestélyt rendezzen. — Záróvizsga ünnepély. Merkl József, az egész országban előnyösen ismert fővárosi oki. tánctanitó növendékeivel f. hó 25-én a Keresi kedelmi Kaszinó összes termeiben záróvizsgaünnepélyt rendez, amely iránt általános az érdeklődés. Fentnevezett tánctanitó a táncórákon figyelmet és pontosságot követel növendékeitől és bár elég udvariasan, de szigorúan szinte kényszeríti őket a táncok gyors és jó elsajátítására. A záróvizsga vendégei meglepetésszerü látványosságbán fognak gyönyörködhetni. — Kabaré előadás. A bonyhádi Rom. Kath. Olvasókör 1908. április hó 20-án az «Oroszlán- Vendéglő* nagytermében pécsi műkedvelők közreműködésével házalapja javára Kabaréelőadást tart. — Műkedvelői előadás Nagyszokolyban a Kossuth szoborra A nagyszokolyi műkedvelőtársulat Nagyszokolyban 1908. évi április hó 20-án Kálmán Móric főjegyző, ifj. Lágler. Sándor jegyző és Kiss Lajos református lelkész védnöksége mellett ifj. Parragh István újonnan berendezett vendéglőjében (a Tóth Pál féle házban), az e célra emelt tágas és fedett sátorban műkedvelő előadást tart. Színre kerül a Gyimesi vadvirág népszínmű. Az előadás kezdete este 8 órakor. Helyárak: számozott szék 1 korona 20 fillér, II. hely 80 fillér, III. hely 60 fillér. Az előadást úgy a sátorban, mint a vendéglő legtágasabb padlózott szobáljában táncmulatság követi, melyhez 2 jól szervezett zenekar van szerződtetve. A tánchelyiségeken kívül még egy sátor és két padlózott szoba áll a közönség rendelkezésére, a jó italok és Ízletes ételek kényelmes elfogyasztására. A tiszta jövedelem a Nagyszokolyban emelendő Kossuth-szobor alapjának gyarapítására fog fordittaini. KÖZGAZDASÁG. Utőhangok a borértékesitési ankéthez. Irta: Hermann Frigyes. A »Tolnavármegye« egyik utóbbi számában Gonda Béla ur,-helybeli borkereskedő, egy hosszú, jól megirt és különösen igen is megszívlelendő cikket közölt. Ő, tudtommal egyúttal kereskedő és termelő is s igy teljes tudatában mindkét foglalkozás nehézségeinek, szinte hivatottnak kellett, hegy érezze magit ennek a dolognak a megírására. Tagadhatatlan, hogy sok tekintetben igaza van, de, szerény véleményem szerint ő inkább kereskedői, — mint termelői — szemüvegen át' látja a tényállást. — Távol legyen tőlem, hogy ezzel vele szemben akarnék helyezkedni ; nem, ellenkezőleg a magam gyenge erejét és igyekezetét is fel óhajtanám ajánlani, mert csakis termelő, mindannyiunk jobblétének érdekében s épp ezert nem ellen« hanem tekin1908 április 16 tettel közös ügyünkre szándékozom sorompóba szállani. — Legyen tehát szabad cikkével részletesen foglalkoznom és annak egyes pontjaira a magam és bizton állítom, termelőink legnagyobb részének véleményét, lehetőleg röviden leszögezni. Igaza van, hogy nem várhatunk az államtól, vagy a kormánytól segítséget, noha igen sokat tehetne nemcsak a mi, hanem az egész ország bortermelőinek érdekében. Abban is igaza van, sőt nagyon is igaza van, hogy borkereskedelmünk inferior, tehetetlen, de erről mi, termelők, megint nem tehetünk. De, amikor azt állítja, hogy boraink kezelési módja annyira rossz, hogy nem vagyunk képesek az idegen, sőt még az osztrák borokat sem kiszorítani az előkelő vendéglők és szállodák étlapjairól, ebben már nem adhatok igazat. '%4 Tapasztalatból tudom ugyanis, hogy az azokban fogyó borok legnagyobb részének csak a címkéje francia vagy olasz, esetleg spanyol, de — hogy úgy mondjam — bölcsőiket Magyar- országon ringatták. — S különben is nekünk termelőknek olyan nagyon mindegy lehet, hogy az előkelő vendéglők, klubbok, még ha mágnás kaszinónak hívják is, milyen márkát fogyasztanak, bennünket inkább az érdekel, hogy nagy metropolisok külvárosai, a gyárak környéke milyen és mennyi bort fogyaszt. — Semmi készünk ahhoz, hogy a mágnás vagy tőkepénzes azt hiszi, hogy ernyedt idegeit csak a »Lacrima Cristi«, a »Malaga«, a »Scherry« vagy a »Chianti« cseppjei tudják felélénkíteni, hanem igenis van közünk ahhoz, hogy a középosztály, a polgárság, a munkásosztály, merre és mennyit fogyaszt a becsületes, a jó, a nemes magyar kadarkából. Azt azonban, hogy boraink kezelése rossz volna, azt legalább mi reánk szekszárdiakra — noha vannak kivételek — azt hiszem, általánosságban még sem szabadna reánk fogni. Éppen csak a kivételek teszik lehetetlenné azt, hogy mint Gonda ur is nagyon helyesen megjegyzi és bár mi mindannyian óhajtanánk, de »soha el nem juthattunk bizonyos egyöntetű borfajok előállításához.« — Minthogy erre még amúgy is vissza kell térnem, haladjunk tovább a cikk nyomán. Azt olvasom, hogy »gondoskodnunk kell esetleges újabb ültetéseknél a kadarkát más fajokkal pótolni.* Mi ez ? 1 A mi kadarkánkat, a becsületes, mindenkor jól termő, finom gömbölyű szemű magyar kadarkánkat, pusztitanók ki, hogy hé* lyébe mást, idegent, ismeretlent, megbízhatatlant plántáljunk ?! Ha ezt megtennők, éppen úgy cselekednénk mint az a gazda, aki évek hosszú során át kipróbált tisztességes, jó cselédjét egyszerre oknélkül elbocsátaná, hogy helyébe egy ismeretlent fogadjon. — Itt nagyot, igen nagyot tévesztett, sőt vétkezett Gonda ur s hogy tévesztett, mi sem bizonyiája jobban, mint az, hogy utóbb ezeket írja: >A kadarkát, mely nálunk régi bevált fajta is gyönyörűen diszlik azért nem kell teljesen száműzni, de szakítanunk kell az eddig dívott egyoldalú gazdálkodással és az egyeduralmat meg kell szüntetnünk.« Tehát elismeri, hogy a kadarka régi, bevált fajta és gyönyörűen diszlik! Hát akkor miért dobjuk ki, miért lökjük el magunktól azt ami bennünket már annyi hosszú időkön át táplált ? Kérdezzük meg, tapasztalt, idősebb ősz fejű szőlőtermelőinket erre vonatkozólag, , bizton merem állifani, hogy kivétel nélkül mind azt fogja mondani: nincs párja a kadarkának. Hogy egyeduralma volna, ez sem áll teljesen, csak az igaz belőle, hogy legnagyobb részben csak ezt terméljük, mert hála az állami szőlőtelepnek van itt Szekszárdon, már a jó Isten a megmondhatója mi minden fajta, amelyekről azonban szintén csak azt mondhatom: nincs párja a kadarkának! A homoki fajfehér és rokás szinü borokra vonatkozó megjegyzései azonban sajnos nagyon is megfelelnek a valóságnak. — Nagyon jól ismeri a viszonyokat, midőn azt írja, hogy »a homoki borok magas szesztartalmuk mellett zamatban is dúsak, lágy izüek és tetszetős
