Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-26 / 52. szám
8 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1907 december 26 Pályázat- A € Tihanyi-alap » 20 koronás jutalmára pályázhatnak a «Tolnavármegyei Általános Tanítóegyesület»-nek azon tagjai, kiknek gyermekei a közép- és felsőbb iskolába járnak, jó magaviseletüket és szorgalmukat iskolai bizonyítvánnyal igazolni tudják. Kérvények Tihanyi Domokos kir. tanácsos, tanfelügyelőhöz küldendők. Szekszárd, 1907 december 21. Tihanyi Domokos kir. tanácsos, tanfelügyelő. — Belépési felhívás a «Gyönki Önsegélyző Egylet» mint szövetkezet XIV. csoportjába. 1908. évi január hó 1-ével 4 évi időtartamra uj csoport alakittatik, mely célból az aláírások mai naptól fogva az egylet helyiségében a hivatalos órák 'alatt (mindenkor vasárnap délután 2—5 óra és hétfőn délelőtt 8—12 óra között) elfogadtatnák. Az ezen csoportba lépni szándékozók tartoznak az aláírás alkalmával, mely személyesen vagy megbízott által is teljesíthető — minden egyes törzsbetét után 40 fillér belépési dijat — a befizetési könyvecskéért pedig, mely az alapszabályok bő kivonatát tartalmazza és tetszés szerinti több törzsbetétre is állítható ki — 20 fillért fizetni. A szövetkezet tagja kiskorú is lehet, ez esetben azonban a belépőnek nevét annak törvényes képviselője és gyámja írja alá, ki ezáltal a belépőnek alapszabályszerü kötelezettségéért készfizető kezességet vállal. Szövetkezetünk tagjai a heti befizetések által megtakarított tőkéjük kellő gyümölcsöztetése mellett (eddig ar betétek átlag 6 százalékot kamatoztak) azon előny ben részesülnek,, hogy már 8 heti befizetés után üzletrészenként 80 korona hitelben részesülnek, mely kölcsön a 4 év leteltéig üzletrészenként 40 fillérnyi hetibefizetések teljesítése által önmagától kiegyenlittetik. Az első hetibefizetés december hó 29., 30. és 31-én, úgy 1908 január hó 1-ső napján fogadtatik el. Gyönk, 1907 december 1-én. Az igazgatóság. Újévi ajándékul igen alkalmas meglepetést szerez bárki is családjának, ha megveszi a legújabb amerikai rendszerű kellemesen szórakoztató srnmmophont Molnár Mór könyv- és papirkülönlegességek áruházában Szekszárdion. CSARNOK. Kalapemelés. Hajdanába a magyarok hajh, hajh, hajh! Megemelték a kalapot hajh, hajh, hajh ! Hejh ! de ma már nincs szokásba A cívis bujt „úrhatnámba“ hajh, hajh, hajh! Iskolaszék cívis tagja hajh, hajh, hajh! Tanítónak van kalapja hajh, hajh, hajh ! De köszönni néked képe, Ő tanított a-b-c-re hajh,' hajh, hajh! Községháza esküdt tagja hajh, hajh, hajh! Nincs ólomból a kalapja hajh, hajh, hajh ! Emeljen hát kend kalapot, Nem vall véle gyalázatot hajh, hajh. hajh! Ügyvéd, orvos, biró vagy más hajh, hajh, hajh ! Kalapoddal ne parulázz hajh, hajh, hajh! Mert megesik nemsokára, Hogy a cívis fütyöl rája hajh, hajh, hajh! Még egyet a legvégére hajh, hajh, hajh! A kalap megemelésre hajh, hajh, hajh 1 Ha Rákóczi fölébredne, Rajtatok de végig verne hajh, hajh, hajh !! Crassus. (Ugy-e igazam van „Passus-'?) (Ne ám hogy a kócsagos tollal álj elő! 1.) A tetszhalott. A «Tolnamegyei Közlöny» számára irta: P. Takács Gábor. (Utánnyomás tilos.) Élesztési kísérletek tetszhalál esetén. Az életmentésről alapjában ezúttal nem foglalkozhatom, mert az magában is egy ilyen, sőt nagyobb terjedelmű könyvet tenne ki. Azért csak a tetszhalál esetében váló életmentésről fogok utasítást adni. Élesztési kísérletek alatt olyan izgató eljárásokat értünk, amelyekkel a vérkeringést iparkodunk élénkíteni, hogy ezzel az eszméletét vesztett embert mély lélekzetvételre serkentsük. Ezen izgató eljárások a test bőrének és a nyálkahártyáknak mesterséges utón való izgatásából áll. 1. A test bőrének izgatása friss viz lefecs- kendezésével olyképen, hogy a kezünket friss (hideg) vízbe mártjuk és a kezünkre tapadt vizcseppeket erélyesen az elájult ember arcába és lemeztelenített mellkasára fecskendjük. De csak 2—3-szor kell megismételni, mivel a töb- szöri* lefecskendezéssel már nem váltjuk ki a kívánt izgató hatást, amennyiben ekkorra a test és a viz közötti hőfokkülönbség kiegyenlítődik. Dörzsöléssel. Hidegvízbe mártott és kifacsart ruhával erélyesen dörzsöljük az illető mellkasát, hogy a bőr kivörösödjék, de a bőr felületét le ne horzsoljuk. Ütögetéssel, azaz friss vízbe mártott és kifacsart ruhával, vagy puszta tenyereinkkel szaporán és erélyesen veregetjük a meztelen mellkast a szivtájon, . úgyszintén a hátát és végtagjait nehány percig. Ha még ez sem használna, akkor következik: 2. A nyálkahártyák izgatása. (Ilyen, az orr, száj belseje és az ajkak széleit beborító finom bőr, vagyis szájszél.) Először is szagol- tassunk az elájulttal átható, erősszagu szereket, pl. frissen reszelt erős tormát vagy erős ecetet, frissen metélt hagymát, étert, ammoniákot, esetleg parfümöt vagy Cölnivizeí. Ami éppen kéznél van. De megpróbálhatjuk először az orrlyukak csiklandozását. Azaz kendő csücskével szárnyas állat tollával izgatjuk az illető nyálkahártyáit addig, amig az eszméletlent orr- fintorgatás- vagy tüsszentésre ingereljük, Ezután, ha az elájultat a fenti eljárások bármelyikével sikerül magához tériteni, különösen ha az élesztés nehezen sikerült, itassunk vele kiskánalanként ió bort, Cognacot, feketekávét. De legelőször pár korty friss vizet. Tetszhalál. Az ájulásnak ama súlyos alakját nevezik igy, mikor az elájult nemcsak eszméletlen, de a lélekzete is kimarad és ezen állapot huzamosabb ideig tart. Ez esetben hívjunk azonnal orvost! Magunk pedig addig is, mig az orvos megérkezik, fogjunk nyomban a mesterséges lélekzés és élesztési kísérletekhez. Az élesztési kísérleteket ugyanazon módon végezzük, mint az elájultaknál és pedig első sorban is ha ez eredményre nem vezetne, alkalmazzuk a mesterséges lélekzést, amely nem egyéb, mint utánzása a természetes lélekzés- nek: vagyis mikor a már magától nem lélekző tüdőkbe a levegőt mesterséges módon iparkodunk ki- és befuttatni. £zt kétféleképen végezhetjük: 1. a karok segítségével,- 2. a mellkas két oldalara laposára fektetett tenyerekkel. Karok segítségével való mesterséges lélegzés úgy töiténik, hogy a már előkészített és- hanyatt fekvő tetszhalottnak a feje mögé kerülünk, még pedig állva, ha asztalra vágj magasra,, térdelve, ha földre fektettük. A fej mögé kerülvén, b -.hajlítjuk a tetszhalott kézszárait és azokat felső fogással, t. L a markoláskor a hüvelykujjunk felülre, arcunk felé, többi ujjaink alulra kerüljenek, megmarkoljuk közel a könyökhöz. A kézszárakat igy megmarkolván, a két. könyököt, illetve kézszárat hirtelen és erélyesen — de nem tulerősen, nehogy a bordákat betörjük — a mellkashoz szorítjuk, azaz a mellkast összeszoritjuk. Ez a kilélekzés. A mellkast, egy-két pillanatig igy összeszoritva tartjuk, hogy a levegő a tüdőből kinyomulhasson, ezután abba hagyjuk a szoriáást és a karokat ugyancsak hirtelen és erélyesen — de nem tulerősen, mert kificamodhatnék — a mellkasról oldalvást félkörben hátrahuzzuk a tetszhalott feje mögé- Ez a lélekzés. A karokat egy-két pillanatig most is, kinyújtva tartjuk, hogy a tüdőknek kellő idejük légyért a levegő beszivására. A karoknak ilyetén hátrahuzásakor erősen tágulnak a mellkas és- tüdők s ezzel levegőt szívnak magukba. Ha ezt is megtettük, újra ismételjük a. mellkas összeszoritását és a karok hátrahuzását- A fent leirt műveleteket. válogatva itmételnünk kell mindaddig, mig csak a tetszhalott magától nem lélékzik, vagy mig a gyorsan hivott orvos megérkezik. A mesterséges lélegzést' mindenkor tiszta,, friss levegőjű helyen kell végezni és kilélekzéssel kezdeni, és pedig azért, hogy a tüdőkben ben- rekedt rossz levegőt előbb kiszorítjuk. De mindez csak úgy járhat kellő sikerrel, ha azt a természetes lélekzésnek megfelelő ütemben, illetve tempóban végezzük. Vagyis percenként 16 be-, és 16 kilélekzésnek kell történnie. Az ütemet, illetve tempót úgy tartjuk be legbiztosabban, ha hangosan vagy magunkban számlálunk: egy-kettő, egy-kettő és igy tovább, miként a katonák menetelésénél szokás. Egy-re összeszoritják a mellkast, kettő-re hátrahuzzuk a karokat. Ezen tempónál jóval gyorsabban vagy lassabban végzett mesterséges lélekzés semmit sem ér. Tenyerek segítségével végzett mesterséges lelekzésnél az előbbi módon állunk a tetszhalott mellé és a felélesztendőnek a mellkasa alsó részére, a bordaiv tájaira helyezett tenyereinkkel a mellkast két oldalról hirtelen és erélyesen össze és felfelé szorítjuk. Ez a kilélekzés. A mellkast egy-két pillanatig igy tartjuk összeszoritva, hogy a levegő kiszorulhasson. Ezután tenyereinket hirtelen felemeljük a mellkasról, miáltal a mellkas, illetve a tüdők kitágulnak és levegőt szívnak magukba. Ez a belélekzés. Szóval, a ki- és belélekzést, vagyis a mesterséges lélekzést itt is váltogatva éppen olyan tempóban és addig kell végezni, mint a karok segítségével. A különbség itt csak abban van, hogy itt a mellkasösszeszoritást nem a tetszhalott karjaival, hanem saját tenyereinkkel, a mellkas tágítását pedig nem a karok hátrahuzásával, hanem tenyereink hirtelen felemelésével végezzük. Az élesztősnek ezen módjához különben csak leginkább akkor fordulunk, ha az illetőnek valamely körülménynél fogva egyik avagjr mindkét karja is hiányoznék. Amennyiben pedig a mesterséges lélekzés művelete mindenképen eléggé fárasztó és azt abban hagyni nem szabad, azért annak végzésére legalább is két egyén szükséges, esetleg több is, hogy ha egyik kifárad, nyomban a másik folytathassa. És ha a mesterséges lélekzést idejében nyomban és helyesen alkalmazzuk, sok esetben a már halottnak hitt egyént vissza adhatjuk az. életnek. Vége, PÉNZINTÉZETEK.
