Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-26 / 52. szám

István háziszolga fizetésemelés iránti kérelmük elutasittatott. Szajkó Péter majoros havi bére 1908. évi januártól, kezdődőleg 40 koronára emeltetett. Schönstem Miksa telepítési engedélyt kért. Megadatott.

n

__________________________________________________

Ka

rácsony ünnepén.

Ünnep van, nagy ünnep,

Kisded születése, i Békesség, szeretet Száll ma le a földre:

Zugnak a harangok.

Mind azt zsongja-bongja,

Ég § föld lakóinak:

Sit pax et gloria!'

Sió.

Felhívás

a «Tolnamegyei Közlöny» független érzelmű olvasóközönségéhez.

A „Tolnamegyei Közlönyt jelen évben immár 35-ik évét tölti be a hírlapirodalom nehéz rés tág mezején; Tolnamegye ezen egyetlen függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilapja egyedüli képviselője e megyében azon pártnak, melyhez egyébként lapunk megindítása óta tartozott.

TJgy érezzük, hogy ha valamikor szükség volt az országban vidéki politikai hetilapra, mely a független érzelmű honpolgárokat kitartásra buzdítsa, úgy legnagyobb szükség van most egy ilyen politikai hetilapra, mely közvetlen értesítéseket vigyen azon mozgalmakról, melyek megyénkben előfordulnak.

A „Tolnamegyei Közlöny“, mint vármegyénk egyedüli függetlenségi politikai lapja, iparkodni fog hü és pontos értesítései által a megye olvasóköreit, egyleteit és független érzelmű polgárait egyetértésre, kitartásra buzdítani, — nehogy pártoskodás által fegyvert adjunk ellenségeink kezébe.

Ezen hazafias célunk elérésére kérjük Tolnamegye független érzelmű poh gárait, hogy lapunkat előfizetéseikkel támogatni szíveskedjenek.

Vásár.

Irta: Bródy Sándor.

Itthon, falun, kevéssé van kifejlődve a hotel-élet. Vásár volt és a két korcsmában az egyetlen vendégszobát már elfoglalta valami előkelő idegen; a házigazdám, egy festő, nem adhatott éjjelre szállást, hacsak a fiókos dívány fiókjában nem akartam hálni. A díványon magán két külföldi növendéke aludt: egy bajor titkos tanácsos leánya és egy orosz hercegkisasszony, szintén művésznő, öreg és puklis.

A nagy magyar községben, amely nyáron művésztelep volt, kevés ur lakott. Különben én miattam lakhatott volna sok is, én egyet sem ismertem és mert éjjelre mégis ott maradtam, barátom, a festő átüzent a szomszédba egy parasztasszonyhoz, hogy hozzák rendbe a tiszta szobát, háló vendég lesz:

— Amerikai asszony. Érzéke van a pénz iránt. Már másszor is küldtem neki vendéget, egy korona jár az ágyért. Tiszta, szép a szobája, az asszony is kellemetes! — mondotta a barátom.

— No ezért kár volt visszajönnie, hogy egy koronáért kiszálljon az ágyából! —jegyeztem meg én, nem is törődve az asszonynyal, az ágygyal, az éjszakai nyugalommal, amely ugyan várhatott; hajnalkor, magyar szilvórium mellett még a francia akadémikusokat is szidtuk, pedig azok igazán nem vétettek kettőnknek,

Január 1-jével uj előfizetést nyitunk a Tolnamegyei Közlönyre, mely a megyének legrégibb lapja s a függetlenségi és 48-as Kossuth-pártnak egyedüli képviselője vármegyénkben.

Felkérjük tisztelettel azon előfizetőinket, a kiknek előfizetése lejár, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek.

Lapunkat a t. megyei tanítók és tanítónőknek fél árért küldjük meg, mivel a Tolnamegyei Közlöny| a | Tolnamegyei Általános Tanitó-egyesület11 -nek hivatalos közlönye.

Előfizetési díjak:

Egész évre 12 kor. Fél évre 6 kor.

Negyed évre 3 korona.

Kérjük régi előfizetőinket, hogy előfizetéseiket megújítsák s ismerőseik körében mentői több hívet toborozzaiíak lapunknak. Hátralékos előfizetőinket pedig nyomatékosan felkérjük, hogy hátralékos dijaikat az ujjal együtt küldjék be, mivel ellenkező esetben a lap küldését beszüntetjük, mert a lap kiadása nagy anyagi áldozattal jár.

Hazafias tisztelettel:

A „Tolnamegyei Közlöny“

szerkesztősége és kiadóhivatala.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

Vidéki előfizetőinknek mai lapunkhoz mellékeljük, helybeli előfizetőink pedig holnap kapják meg karácsonyi ajándékunkat: az 1908. évre szóló Garay-naptárt, amely gazdag címtárával, érdekes szép- irodalmi tartalmával és csinos kiállításával egyedül áll a vidéki naptárirodalomban.

KÜLÖNFÉLÉK.

— Lapunk tisztelt előfizetőinek, olvasóinak és munkatársainak boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk.

— A főispán értekezlete. Gróf Ap- ponyi Géza főispán az alispáni választás ügyében folyó hó 27-ének d. e. 10 órájára

éjfélkor elhatároztuk, hogy újra kezdjük az egész művészetet, de most már igazán. Hófödte fejünk — a festő is ősz, én is az vagyok — égett a tervtől, a reménységtől, az újra való kezdéstől és nagyon lenéztük a körülöttünk hadarászó ifjúságot, amely az italtól volt mámoros. Mi magunktól, az álmainktól voltunk részegek. Már derengett, mikor szállásomrá mentem. A piktor elkísért, hogy a szomszéd kutyának bemutasson.

— Tisza! Tisza 1 gyere ki. Jó ember, pesti, pénze van, fizet! — mondotta a kutyának, aki értette a szót, bekísért egészen a pitvarig. Éppen csak hogy az első szobának, azaz a konyhának az ajtaját nem nyitotta ki. (Ezek a magyar komondorok nagyon elpolgárosultak, mások már, egészen mások!)

Két óra lehetett, hajnal, nyáron és az amerikai asszony aludt. Fontos tudni, hogy ő maga sohasem volt az uj-világban, hanemha ott volt, ott volt két ura is. Az egyik ott halt meg valami ólombányában, miután kétszer már pénzt is küldött haza. A második ura is kiment, mint favágó működött ott és annyi pénzt küldött haza minden hónapban, mint amennyit nálunk egy katonatiszt keres. (A faluban sokat álmodoztak arról, hogy milyen borzasztó fain es kemény fa lehet az, amit ott olyan drágán vágnak.)

Az első szobában olajlámpa égett, alkalmasint azért, hogy el ne bukjam, ha hazajövök

a vármegyeház nagytermében tartandó értekezletre több megyebizottsági tagot meg- hivott. Az egyesült ellenzéki párt — mint azt lapunk más helyén is megirtuk — a folyó hó 22-én Szekszárdon tartott pártértekezleten már állást foglalt báró Jeszenszky György es Szévald Móric főszolgabirák mellett, akiknek érdekében harcba hívja mindazokat, akik hívei a koalíciós pártnak. Az értekezleten, melyen az egész vármegye küldöttei részt vettek, kimondották, hogy a főispáni értekezleten az egyesült ellenzékhez tartozó megyebizottsági tagok nem jelennek meg, mivel ők már elvégezték az alispán-jelölést.--- Tisztelgés Döry Pál főispánnál. Tolnavármegye központi tisztikara múlt vesárnap d. e. 10 órakor Simontsits Elemér főjegyző vezetése mellett tisztelgett Döry Pál békésvármegyei főispánnal, kihez Simontsits főjegyző intézett beszédet. Döry Pál főispán meleg szavakkal köszönte meg a tisztikar üdvözlését. — Mint halljuk, Döry főispán folyó hó 27-én utazik el Szekszárdról, de nem véglegesen, mert újév után ismét visszatér s ekkor tartandó rendkívüli közgyűlésen búcsúzik el Tolnavármegye törvényhatósági bizottságától.

— Hivatalos presszió. Az alispánválasztási mozgalom egész megyeszerte nagy izgalomban tartja a választókat. A korteskedés hihetetlen mérveket öltött. Az hírlik, hogy egyik főszolgabíró kötelező aláírásokat gyűjt, a másik pedig mindenfelé leveleket irogat. Felhívjuk a főispán ur figyelmét erre a körülményre.

— Jegyzőválasztás. Sióagárd községben a megüresedett községi jegyzői, valamint segédjegyzői állásokra a főszolgabíró kiirta a pályázatot s a választást január hó 11-éré tűzte ki.

A vidéki rendőrkapitányok országos kongresszusa a napokban tartotta Budapesten ülését, mely alkalomból Molnár Lajos szekszárdi rendőr- kapitányt választmányi taggá választották meg.

— Aranyéremmel kitüntetve. Á Budapesten 1907. évi május hó 28-tól, julius hó 15-ig tartott nemzetközi sütő-, cukrász- és rokonipari kiállítás bíráló bizottsága Stoll Alajos szekszárdi sütőmestert, jeles minőségű készítményeiért aranyéremmel tüntette ki s a napokban küldte meg az igazán művészi kivitelű aranyérmet, díszes okmány kíséretében.

— Uj nöegyleti tag. Az »Egyesült szekszárd- tolnamegyei nőegylet« tagjai közé folytatólag fölvétetett Kiss Jánosné Szekszárdról.

1907 december 26

és betaláljak a másik szobába, az ágyamhoz. Fölvettem a kis lámpát, hogy megnézzem a háznépet, mifélések ? Az asszony erőteljes, kedves, nagyon édesdeden aludt, mintha az álom mellét gyönyörködve szívná. Az ember, ha sokat élt és az emberismeret kenyérkeresete,, mint nekem, egy látásra csaknem mindent tud az ilyen egyszerű teremtésről. Jó puha asszony, nem fél a gyönyörűségtől, de nem is keresi. A rendes természet, amilyen a legtöbb. A három gyerek — akiket szintén megnéztem, — valamicskét hasonlítottak hozzá. A legidősebb, a leány, aki vele feküdt egy ágyban, alapjában idegen, komor arc, ez az aknamunkás leánya alkalmasint. A második egy kedves kis fiú, — a padkára volt vackolva az ágya, — az uj

urától való érzelem, egy komoly parasztember arcát láttam a most még finom vonásain. Leánynak, fiúnak lenszinü ritka haja volt. Annál sűrűbb és szénfekete a szopós, aki az anyja mellett, a dagasztó teknőben feküdt, mint egy ur hanyatt, a két karocskájával megtámasztja a fejét! Fölébredt, amint néztem, rám mosolygott, aztán hátat fordítva aludt tovább.

Ez más vére! — gondoltam magamban, de nem fűztem tovább, a pehely-barlangban elaludtam nyomban. Óriási lármára, többre, valóságos földindulásra ébredtem föl. Az ablakon át úgy láttam, hajnal van ismét, bizonyosan egy másik, vagy egy egészen másik ? Nem tudtam, hóvá kerültem, hol vagyok. A kis ablakok zö-