Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-07 / 45. szám

XXXV évfolyam 45 szám 1907 Szekszárd, november t f1"ügge±lenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Uobár Már könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkfildemények intézendők A kétkulcsosok. A kulacs különleges magyar sajátos­ság. Már Csokonai Vitéz Mihály a múlt században megénekelte annak kedvderitő, kitűnő tulajdonságait. Akkor még csikó- bőrbe varva hordták magukkal az ital­kedvelők, ma mar más bőr fedi s vannak politikusaink között, kik kettőt is szeretnek magukkal hordani. Innét ered a magyar köz­mondás : kétkulacsos ; jelezve vele : az inga­dozó, kétszínű-magaviseletét. Az Ausztriával megkötött gazdasági kiegyezés, mely nemsokára a magyar ország­gyűlés tárgyalása alá kerül, teremtette meg képviselőink között a magyar jelem­mel össze nem egyeztethető kétkulacsos politikusok válfaját, majdnem kizárólag a függetlenségi és 48-as párt táborában. Akad­tak olyanok, kik nyíltan kijelentették, hogy ók részint vallott elveik, részint választóik előtt tett ígéreteik folytán nem hajlandók a felemelt közösügyi kiadási hányadot meg­szavazni s a pártkörből kiléptek. Nézetem szerint nem helyes, de egyenes, nyílt, férfias eljárást tanúsítottak. Ismét voltak s ezek voltak nagy többségben a pártban, kik nem akarták a nagy felelősséget magukra vál­lal r: mely abból származnék, ha a kormány á’tm ‘gkötött egyezmény megbuktatásá­ban közreműködnének. Előttük az ország sorsa a fő szempont, melyet figyelmen kívül hagyni nem hajlandók, ha mindjárt a nép­szerűség csökkenése s a választók bizal­mának megingása lenne is eljárásuknak követ­kezménye. Ez, nézetem szerint, nemcsak őszinte és férfias magatartás, de még a mellett hazafias is. Felelős szerkesztő Főmunkatars BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS De aztán akadtak pártunkban, szeren­csére nem valami számosán, kik a képviselő- választások alkalmával dobálóztak a nagy­hangú ígéretekkel s most, midőn Ígéreteik beváltásának ideje elkövetkezett, szeretnék azt teljesíteni, nehogy a bizalom irántuk meginogjon s a mandátum a jövő válasz­táskor veszélynek legyen kitéve, de úgy óhajtanák ezt véghezvinni, hogy az által el ne rontsák egyúttal a jó viszonyt, mely őket a hatalomhoz fűzi s melyre alkalomadtán nagy szükségük lehet. Kitalálták tehát a mentő eszközt, mely abban áll, hogy a ki­egyezés megszavazása ne tétessék pártkérdéssé. Ily módon a szavazástól tartózkodva, meg­tarthatja valaki a hatalmasok pártfogását, anélkül, hogy a választóknak tett Ígéretét megszegné s e mellett a pártkörből sem szükséges kilépnie. Hát ha ez nem két­kulacsos magatartás, akkor ilyen egyáltalán nincsen. A becsületes, tisztességes politika elleni súlyos merénylet lenne, ha a kormány tagjai s az országgyűlési többség belemenne e kétszínű . eljárás felburjánzásának -elősegí­tésébe, azon hamis érvnek hódolva, melyet a megszorultak hangoztatnak, hogy ily el­járással ők, mint hű párttagok, bentmarad­hatnának a pártkörben, anélkül, hogy válasz­tóiknak tett ígéretüket megszegni kény te- lenittetnének. Hát tessék a képviselőjelölt uraknak a választások alkalmával annyit ígérni, amennyit becsülettel beválthatnak, aki pedig megválasztatása érdekében, ha mindjárt a választók nyilvános becsapása célzatával valamit megígért, tessék azt teljesíteni is, bármi lesz annak a következménye. Ezt kí­vánja a közerkölcs és a becsületesség leg­Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */* évre 6 K, V* évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig S K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soionkint 30 fülé elemibb mértéke. De mikor a választási harc folyik, mindent megígérni, később meg annak teljesítése alól álokok hánytorgatásá- val kibújni akarni, nem olyan eljárás, melyet a tisztességes társadalom helyesléssel kí­sérhetne. Aki megígérte választóinak, hogy a felemelt közös kiadási hányadot nem sza­vazza meg, szavazzon ellene, de ne ipar­kodjék a szavazástól való tartózkodás utján ígéretének beváltásától menekülni, leginkább oly párthatározat kikényszerítésével, mely lehet politikus, de sem nem következetes, sem nem tisztességes. Legalább a jelölt urak, ha most a köz­erkölcs teljes érvényesülést nyer, megtanul­ják, hogy nem lehet derüre-borura mindent megígérni, anélkül, hogy annak teljesítése iránt nyilvános számadásra ne kényszerit- tetnének. Áttérve most már ezen általános szem­pontokról a mi különleges viszonyainkra, megállapítható, hogy Tolnavármegye hat országgyűlési képviselője közül kettő: gróf Benyovszky Rezső és Weber János nem luda­sok ily Ígéretekben s ebből kifolyólag már ki is nyilvánították, hogy a kormány által megkötött egyezmény t megszavazzák. A többi képviselőre nézve nincsenek ozitiv adataim, csak Rátkay Lás*.!,rtam oly nemű közleményeket, hogy a felemelt kvóta meg­szavazásától , tett ígéretéből kifolyólag, idegenkednék. Helyes, ha Ígéretet tett, tartsa is meg, csak legalább a mi kép­viselőink között ne legyen egy se, ki párt- határozat mögé menekül, hogy Ígéretének beváltásától szabaduljon. A függetlenségi párt pedig-óvakodjék egy ilyen, az Ígéret becsületes megtartását TÁRCA. Ma r iska-da lók. í. Mikor is volt ? Harminc éve annak, Édes anyád hogy egy kis angyalnak Gügyögését először hallgató; S édes apád mosolyogva nézte, Kis lányának hogy két szép szemébe’ Az égről fényes csillag jött alá! És a kis lány ma viruló asszony . . . Én vagyok, ki angyalomnak mondom És hallgatom ajka csicsergését; Két szemének ragyogó csillaga Egyedül csak én nékem ragyog ma — 5 ezért áldom én a születését ! 2. Mikor először láttalak, Ifjú leányka voltál — S aztán hiába vártalak, Mikéntha bujdokolnál Előlem, mindhiába Kerestelek sokáig, Nem tudtad, hogy hő vágya Lelkemnek téged áhit. Mint viruló szép asszony Kerültél elém újra, Hogy mosolyod éltet fakasszon Lelkemben s minden húrja Szivemnek átrezegjen A szerelem üdvétül, — 5 rettegjen, hogyha elveszitne: A kárhozatba szédül! Honthy István. A koffer. — Egy iró titkos írásaiból. — Lapunk eredeti, jogosított közleménye. Egy uj kofferem van; angol bőrzsák, a lehető legszolidabb munka, Bécsben vettem. Mióta az eszemet tudom, mint radikális magyar iró, mindig szidtam Bécset és mindig vágyakoztam arra, hogy vajha egy igazi angol koffert vehet­nék, olyant, amilyent csak a bécsi kirakatokban láttam. Végre itt van, megvan és úgy érzem, összes ambícióim közül "ez az egyetlenegy, a melyet elértem. Férfikorban vagyok, sőt vala­micskével a koron túl s be kell vallanom, hogy a szerencse nem viselkedett hozzám valami ellen­séges módon, ügyetlen sem voltam éppen ; voltak, akik azt terjesztették rólam, hogy tehetségem, eszem és éppen nem rossz külső megjelenésem van; mégis az összes ingatlan és ingó tárgyak között^ amelyre vágytam, csak ez az egy lett meg, ez a koffer. Nem utazom vele; nézem. Az életre való berendezkedésem összes és egyetlen tárgya azt az illúziót kelti bennem, hogy sokkalta elő­kelőbb ember vagyok, mint amilyen voltam. A komoly, jómód és a berendezkedett polgár hatá­sát teszem magam magamra. Ha a vasúton ül­nék, ha megérkeznék oda, ahol születtem, ha a kis város ablakaiból néznék, — szokás szerint — amint bevonulok és látnák az angol táskát, igy szólnának egymáshoz az ismerőseim; — Ni, az iró. Olyan táskája van, mint egy nagyváradi kereskedőnek, vagy ügyvédnek. Mégis vitte valamire ... Amióta megvan a kofferem, tényleg azt hiszem, vittem valamire. Egy kétforintos ládával jöttem föl Budapestre és egy százkoronás bő­rönddel megyek ki belőle. Mert — hiába minden és a nyugodt, polgári berendezkedés — mégis csak kimegyek. Engem, mint értéktelen hulla­dékot, annak idejében szépen beraktároznak' a. föld alá, a szép koffer pedig itt marad. Sokkal' tovább fogja élvezni a napot és a levegőt, mint én. Irigykedtem a nyomorult és biztosan öreg: yorkshiréi sertés bőréből készült tárgyra, amely se el nem ázhat, se el nem éghet, alakját meg nem változtathatják, szolidabbés biztosabb, mint a vas. Utánam megmarad, mint a monumentu­mom. Talán az egyetlenegy, ami belőlem és tőlem megmarad. Utálatos egy alkotás, ráülök, mindhiába, a papirosok, amelyek az én monog­rammommal vannak ellátva, nem állhatják kk

Next

/
Thumbnails
Contents