Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-03 / 40. szám
XXXV évfolyam 40 szám 1907 Szekszárd, október 3 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű ____ hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmnikatárs BODA VILMOS HORVATH IGMACZ Laptulajdonos GRŰNWALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */• évre 6 K, */4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig S K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 sző 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fiilé Ilyenformán függőben van a kiegyezés harca, melyik győz : bizonytalan ; de több mint bizonyos, hogy a szegény el vakított magyar, kinek «természete, hogy jussait, ha csak lehet, nem hagyja, de ha vele bánni tudnak, az ingét is ráadja» — épp e bolond jó természeténél fogva, most is szemet huny az osztrák perfidián s szomorú kényszerűséggel rágja a kiegyezés savanyu gyümölcsét Node, ha az osztrákkal és Őfelségével a gazdasági kiegyezés mindeddig dűlőre nem jutott is, de megvan nekünk most egy másik, sokkal nagyobb úrral, a világok felséges királyával egy olyan kiegyezési ügyünk, melyben mindnyájan nagy örömmel megnyugodhatunk : értem a jó és bő szüretet, mit minden hosszadalmas alkudozás nélkül, egy égbe röpített buzgó imánk árában nyertünk meg a minket szerető, velünk meg- békült és kiegyezett felséges hatalomtól, az örök Istentől! . . . Vajha tisztességes, jó borunknak hasonló ára is lenne, hogy tudnánk segíteni a magunk szükségein, no meg, hogy a telhetetlen osztrák Moloch-nak is juttathassunk majd valamit, ha szőrit, mint tenni szokta! Borzsák Endre, Városi közgyűlés. Szekszárd r. t. város képviselőtestülete szeptember hó 28-án délután 2 órakor rendkívüli közgyűlést tartott Janosits Károly főjegyző, helyettes polgármester elnöklete alatt. A közgyűlésen a szüret miatt csak csekély számban jelentek meg a bizottsági tagok. A tanács bemutatta a városház lerombolt előépitményének helyreállítására és a homlokzat Olvasóinkhoz! Felkérjük tisztelettel azon előfizetőinket, a kiknek előfizetése lejár, hogy azt mielőbb megujitani szíveskedjenek. Lapunkat a t. megyei tanitók és tanítónőknek Jél árért küldjük meg, mivel a „ Tolnamegyei Közlöny “ a „ Tolna- megyei Általános Tanitó-egyesületu-nék hivatalos közlönye. Előfizetési díjak: Egész évre 12 kor. Fél évre 6 kor. Negyed évre 3 korona. Kérjük régi előfizetőinket, hogy előfizetéseiket megújítsák s ismerőseik körébe mentői több hívet toborozzanak lapunknak. Hátralékos előfizetőinket pedig nyomatékosan felkérjük, hogy hátralékos dijaikat az ujjal együtt küldjék be, mivel ellenkező esetben a lap küldését beszüntetjük, mert a lap kiadása nagy anyagi áldozattal jár. Hazafias tisztelettel: A „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Kiegyezés. A nagy politikai napilapok hónapok óta — más események hiányában — e tárgyról elmélkedtek, bölcselkedtek, jósoltak, természetesen meddő sikerrel, — csak azért, hogy a «saison mortot» = az uborka-évadot, izetlen és élvezhetetlen vizenyős cikkekkel megtöltsék, — hogy valamit írjanak, mintha valamit mondtak is volna! — — Hát a holt saison-nak ilyetén kihúzása sikerült is, mert a horvát lázadás, a marokkói forrongás, a dánosi gyilkosság és egyéb apró, állandó hírek, felfűiva a képzelődés tág tüdejével, oly bő olvasmányt nyújtottak, hogy — különb hiányában — fanyar élet- bölcseséggel mindenről, a mi valóban élvezetes, lemondva, megelégedtünk a «szükségcikkek» kétes gyönyörével. De amiről per longum et latum már hónapok óta folyik a politikai tinta-harc, — a kiegyezés dolgában — úgy látszik, még vagy nem jutottunk dűlőre, — vagy pedig (mint majd most már hamar kitudódik!) talán jó békeség, kellemes kiegyezés egyáltalán nem is leszen. Hát a kiegyezés diója bizony nagyon kemény-héjú, vasra árok is alig bírja megtörni csakúgy könyedén, egy csapásra 1. Áz osztrák — négyszázados ellenségünk — persze, hogy önzőleg most is magát akarja előtérbe tolni, mint a Széll-Körber és Bánffy- Bádeni egyezménynél. A kuruc magyar pedig, ki időközileg elérte azt az óhajtott dicsőséget, hogy hatalmasan megnőttek a függetlenségi párt szárnyai, vágyai, persze, hogy —7ha csak lehet — nem enged, mely magyarul annyit tesz: <ha csak nem muszáj!» TÁRCA. Október hatodikán. Kavarog a felhő, Sötéten kavarog; Sírjatok, ha eljő, Sírjatok magyarok!' Az a komor felleg Gyásznak lobogója,- Könny-, halál-, és vérnek Sötét takarója. Minden évb en ősszel Elindúl Aradról S regéket sző össze Tört szivek-, s hadakról. S szól az ének búsan: Hörgő honvédekről, Mikor olyan dúsan Folyt vér a szivekből, S Aradon, a várban Mikor járt a halál, S haltak tizenhármán Gyászos martír-halált. Visszaemlékezve Fútó paripákra Hulló vérkönnyekre, Zokogó anyákra, A föld megrázkódik, S szól az ég csatája: «Hát még mindig alszik Magyarok hazája?!» S zúg, búg a fergeteg, Villámlik, mennydörög Vérző honvédsereg Robaja dübörög Gyászos végű kornak Ékes daliái: Dicső Rákóczynak Kuruc katonái, Török-, tatárverő Véres buzogányok Sasszemű, honszerző Hadi óriások Sziláján rohannak, Mint az ég villáma, Utánuk robognak Boszúló tusára. Egy célért hevűlnek: Hogy azt megtorolják, Aradi bitóról, Hogy a vért lemossák! Lehel búgó kürtje Minket is egyre hí, Kuruc tárogató Panaszosan sír-rí: őszi harmat után Meghalt tán a magyar? S minden igaz szivet - Örökös tél takar ? . Kavarog a felhő Sötéten kavarog, Az idő még eljő: Fegyverre magyarok I Schuitheisz Rezső Béla Hazugságok. Irta: Fehér Jenő. A hunyó nap utolsó sugarait vetette a felkai völgybe. Tulnan, a Tátra orma fölött már lassan kúszott fel a hold halovány tányérja. A fürdőhely esplanadeján vidáman csevegő társaságok verődtek össze. A fiatalság kacagva rótta fel s alá a kavicsos utat, mig a sétányt koszoruzó padokat a korosabb fürdővendégek okkupálták: köhécselő asszonyok, kik az alkonyati fuvalom elől fázósan vonták össze értékes saljukat s többé-kevésbé nyavalyás öreg urak, akiken meglátszott, hogy nem a fárasztó munka betegei. Itt-ott egy nyalka katonatiszt ődöngött könnyű blúzban, kard nélkül, összes fegyverzete egy vékony lovaglóostor, amelyet mindannyiszor megsuhogtat a levegőben, valahányszor valami szellemességet akar kivágni. Színtelen bókjait udvarias mosolylyal hálálja meg a leánysereg. Ez a kép untatott engem. Egész súlyával ream szakadt a magán után váló vágyakozás, amely — ha meglep — ellenállhatatlan erővel X
