Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-03 / 40. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1907 október 3 átalakítására megkészitett tervet és költségvetést azzal a javaslattal, hogy azt a képviselőtestület kivitelre fogadja el 1 az építkezésnek keresztül­vitelét rendelje el. A tanács versenytárgyalást tartott s beadatott két ajánlat és pedig Haja Béla 3, Dicenty László 5 háromnegyed száza­lék árengedménynyel. A tanács Dicenty László építész ajánlatát fogadta el és az építési szer­ződés megkötésével a polgármestert bízták meg- A szükséges összeget á város 6 százalékká felerészben a szekszárdi takarékpénztártól, fele­részben pedig a Tolnamegyei Takarék- és Hitel­banktól veszi, fel. Felolvastatott Pallós Ignác kérvénye, mely­ben a bátaszék—mohács—baranyavár—pélmo- nostori vasúthoz 50000 korona hozzájárulást kért a várostol törzsrészvények ellenében. A tanács a kérvény elutasítását javasolta, tekintve arra hogy a város semmi készpénzzel nem ren­delkezik, továbbá szűk anyagi viszonyai a kért összeg megszavazását nem engedhetik meg és mert egyéb fontosabb és sürgősebb kiadásai is vannak. A javaslat felett névszerinti szavazás volt. Harminchármán szavaztak, kik közül a kért hozzájárulást 24-en szavazták meg, mig •9-en ellene voltak. E szerint Pallós Ignácnak a kért 50000 korona hozzájárulást megadták. (Mint halljuk, ezt a határozatot megfellebbezik.) A m. kir posta- és távirdaigazgatóság megkeresése a postaépület tárgyában, valamint a főispánnak felhívása is felolvastatott. A tanács javaslatára a közgyűlés kimondotta, hogy sem a szükséges telket a kincstárnak ingyen ren­delkezésére nem bocsátja, sem pedig az építés­hez anyagi segélyt nem nyújthat. A villanytelep ellenőrzésére és a társulat által adott számadás megvizsgálására egy bizott-B ságot küldöttek ki, melynek tagjai lettek: Fejős Károly, Kamarás Béla, Tóth Károly, Kiinger Ferenc, Schneider János, dr. Albersz Rezső, dr.l Török Ottó t. ügyész és Szabó János helyettes mérnök. A választás alá nem eső. képviselők név­jegyzékének kiigazítására kiküldettek : Török Béla, df. Mayer Gyula és László Lajos;. A városi szabályrendelet tárgyalását, mivel azt a tanács és a bizottsági tagok az idő rö\ id- sége miatt nem tanulmányozhatták, I napi­rendről levették és azt a legközelebb tartandó gyűlésben veszik tárgyalás alá. A báró Augusz árvaházban levő üres helyekre felvették : Horváth Istvánt, Báter Gézát, Schmidt Gizellát, Verling Máriát és Balog Gyu­lát, mind az öt árva gyermek. sodor el az emberi társaságtól. Mint a szélvihar a hegyi szikkkat, űz, hajt, kerget mindaddig, amig körülöttem nincsen egyébb egy égbenyuló fánál és fölöttem nincsen más, mint a csillagos menyboltozat. • Sietve tértem le az esplanade kanyargós ösvényén, egyenesen az erdő felé. Mire oda­értem, besötétedett. Köröskörül mélységes csend volt, csak a tücskök cirpeltek bántó egyhangú­sággal, Fénybogarak úsztak a levegőben. Jobbfelől pompás nyaraló szegélyezte az országutat. Nem volt valami hatalmas épület. Ellenkezőleg. Inkább egy kedves kis kalitkához, puha, meleg fészekhez hasonlított, afféle búvó­hely szerelmes párok részére, akik a boldogsá­got nem keresik másutt, csak egymás szemében, és nem akarnak hallani egyebet, mint egymás­nak gyöngéd suttogását. Világosbarna, földszintes épület volt nagy tágas erkélylyel, amely csaknem az országúiig szögellett ki. Az asztalon kerti lámpa pislogott, halvány, világosságot terjesztve maga körül. _ A verandán nem volt senki. A képviselőtestület Tóth Pál iktatónak 150 korona segélyt .szavazott meg. jgi A Kron-féle bolthelyiséget Béki Józsefnek adták lei hat évre évi 800 korona bérösszegért. A tömegsztrájk. Azt mondják, hogy tömegsztrájk lesz, az általános és községenkint való választójogért. Mi pedig azt mondjuk, hogy ha már az általános, titkos és községenkint való válasz­tási jog olyan régen funkcionálna is, mint az országút, —• akkor is készülnének most a szo- ciálisták a tömegsztrájkra. Ennek a két dolognak csak annyi köze van egymáshoz, hogy a szociálista agitáció tényleg az általános választási jogot akarja ki­erőszakolni a törvényhozástól, !— de maga a munkásnép jóformán nem is érti még meg, hogy az ő jóléte és életküzdelme miféle össze­függésben van az általános választási joggal. Igaz, hogy az agitátorok megmagyaráz­zák. Elmondják, hogy: emberek, ha meg lesz a választási jog, akkor ti választjátok a kép­viselőket s a képviselők olyan törvényeket fog­nak alkotni az országgyűlésen, amilyeneket ti akartok. Ez a magyarázat azonban, mondjuk ki világosan, a legkisebb erővel bir ama fegy­verek között, amelyek a munkás népben az osztálygyülöletet felkorbácsolják. A proletárság a maga szegénységét nem a törvényhozás által akarják megszüntetni. Azt látja, hogy a sztrájk minden törvényhozás nél­kül is erős fegyér az ő kezében és akik őt sztrájkra izgatják, azokban bízik, mert tapasz­talta, hogy a sztrájknak mindenkor béremelés volt a következménye. A munkabér emelkedett s a munkaidő le- szállittatott és még sincs béke a munkások és munkaadók között. Miért ? Azért, mert a sztrájkgyőzelem után bizo­nyos hatalmi éhség' .következett, melyet még eddig lecsillapítani nem,, lehetett. . Az angol munkástársadalom is végigpró­bálta azt a társadalmi gyermekbetegséget, mely most nálunk lépett fel járványszerüen. Az ered­mény az lett, hogy ; ma már Angolországban sem a munkaadók, sem a munkások nem ve­szik igénybe a úgynevezett békéltető-bizottsá­gok működését, sőt ilyen bizottságok mái An­golországban is csak elvétve léteznek még, mert az angol munkás megértette és megálla­podott jogszokás - is 'szentesítette azt az igaz­ságot, — hogy : aki a munka értékének meg­felelő munkabért fizet,'.az a munka felett kor­látlanul rendelkezhetik is. Ha a munkásnak nem tetszik az a gya­korlat, melyet egyik-másik munkaadó a saját műhelyében vagy gyárában meghonosított, módjában áll egy rövid felmondás után a mű­helyt elhagyni, éppen úgy, mint ahogy a mun­kaadónak is jogában van a neki nem tetsző munkást felmondás után elbocsájtani. Sehol a világon nem lehet az, hogy egyes munkásszervezetek a munkaadókat bizonyos munkás egyének foglalkoztatására kényszerit- hessenek. Ilyen szándékra, ilyen törekvésre igen is volt precedens egyes iparágakban, ez azonban odavezetett, hogy ugyanezen munka­adók is az egész országben szövetkeztek, az egész múnkaágat egyetlen nagy tőke hatal­mába fektették le, s a munkások azt nyerték igy, hogy országnak bármely részében állottak is munkába, mindenütt egyforma hatalmi elbá­násban volt részük. Amilyen felháborító az, hogy a munkások a szervezet segítségével oktrojáljanak egyes egyéneket a, munkaadó műhelyére, éppen olyan felháborító az is, hogy munkaadók szövetsége egyetlen hálóban fogja meg az összes szak­munkásokat, de egyik a másiknak t természetes következménye és nálunk Magyarországon még azt is hozzá tehetjük, hogy a munkások szer­vezetei kezdik a harcot erre a végzetes terü­letre sodorni. m A tömegsztrájk, melyre a szocialista agi­tátorok ma nagy lármával készülnek, az itt el-' mondott következményeket fogja maga után vonni. Ebből a szempontból szemlélve a készü­lődéseket, még azt mondhatnánk, hogy a mun­kaadók nagyon örülhetnének annak, ha a tö­megsztrájk olyannyira sikerülne, hogy tartama alatt minden, de minden munka szünetelne. Néhány napig tartana ez csupán, de né­hány nap eltelte után az egész proletársereg a tőke feltétlen hatalmába dőlni volna kénytelen. Még a kiküzdött munkabérek és munkaidők is nyomban visszaterelődnének a régi mederbe, mert az általános sztrájk minden üzémet egy­formán sújtana, senkit károsodás e miatt nem érhethe, Csák éppen a munkásokat. . Mi a magunk részéről rettenetes társadalmi csapásnak látjuk azt a reakciót, mely a tömeg­sztrájkot követné, mert ma már elmondhatjuk, hogy Magyarországon minden szakmában igaz becse és értéke szerint, vagy talán a mi viszo­nyainkhoz mérten még ezenfelül is honorálják sünk a jövőről. Arról, ami elkerülhetetlen. — A minek be kell következni. — Az elválásunkról ? — vágott közbe egy kellemesen csengő női hang, a melyben könnyed gúny rezgett, — Arról.-Arzt hiszem, ön is befogja látni... — Belátom. Mindent belátok. .. — He, —■ fakadt ki fanyar nevetéssel a férfi — ön azt hiszi, , hogy majd akad még egy olyan bolond a föld kerekségén, mint én voltam, aki kiemeltem a semmiből, fénnyel és pompával vettem körül, teljesítettem minden óhajtását . . . És a hála? .... Hogy megcsalt mint égy, mint egy - • • — Kérem .. . kérem . . . ön az imént azt mondta: szemrehányások elkerülésével, .......... Ug y-e bár, úgy mondta ? — Oh, nem önnek teszek szemrehányást, csak magamnak. — Lelki emóció nélkül, ugy-e bár, úgy mondta ? . g • '-\V' f — Igen, igen . . ,.| ön nagyon jól meg­jegyezte a szavaimat, de nagyon rosszul emlé jMMáM mm­Sirofín fmelf at «vágy»t és a testsúlyt, jnégsrt* Ml a köhögést, váladékot, éjjeli izzadttal Tüdőbetegségek, hurutok, szamáp» köhögés, skrofulozis. Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. írtéktelen utánzatokat Is kínálnak, kérj® ptnffinBjffi ffRoohe*4 eredeti csomagolású fi7. Hoffmann-La Roche A Co. Basel Jíapható orvos! rendeletre i gyógy szertárai^ ban, — Ari dvegenKlirt 4.— korona. Közvetlenül a villa eíőtt, de már kint az országúton, magános pad volt, amelyre rávető­dött a nyaraló árnyéka. Leültem erre ,a padra s a mig mohón szívtam magamba a hegyek felől áramló friss levegőt* gyönyörködtem a bű­bájos este panorámájában. .Néztem a homályba vesző hegyek körvonalait, amelyeket derékon vágtak el a ködfoszlányok. A hegyek alján itt- ott kigyulladt valami apró fény, egy darabig imbolygóit, reszketett, aztán kialudt. Álmodozásomból ajtócsapkodás riasztott fel. A zaj a veranda felől jött. Nem láttam sen­kit, mert háttal ültem á nyáraló felé, de tisztán hallottam, mikor egy öblös férfihang szólt: — Küldje be a feleségemet 1 Röviddel azután ismét ajtócsikorgás, ruha­suhogás, majd nehány percnyi csönd. Végül az előbb említett öblös hang szólalt meg ismét; — Azt hiszem, ma már *elég nyugodtak vagyunk mind a ketten ahhoz, hogy minden lelki emóció nélkül, kölcsönös szemrehányások elkerülésével és teljes higgadtsággal beszélhesr

Next

/
Thumbnails
Contents