Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-26 / 39. szám
XXXV évfolyam 39 szám ____________1907 Szekszárd, szeptember 26 Fü ggetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap II. Ferencz József. Uralkodónk — Isten tartsa meg sokáig — korban előrehaladt. Az idén töltötte be 77-dik évét s minthogy az emberi végzet úgy irja elő, hogy mindenkinek el kell múlnia, ebben a tekintetben, dacára a mindenható hatalomnak, melyet a sors kiszemelése folytán földi életében gyakorolni volt hivatva, ő sem kivétel. Természetes tehát, hogy úgy a politikai, mint más körökben mind behatóbban foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy mi lesz akkor, ha egyszer a kérlelhetetlen végzet ránkzuditja a kikerülhetetlen csapást. Jön egy másik uralkodó, kinek .személyével, a Habsburg család házi törvényeinek előirása szerint, már tisztában vagyunk, f. Ferencz József után jön II. Ferencz József, mert elterjedt hírek szerint, Ferencz Ferdinánd kir. herceg ezen a néven fogja tróoját elfoglalni. Nem lehet rajta csodálkozni, hogy a trón várományosát vizsga szemekkel kisérik minden oldalon, mert hisz az ő tulajdonságaitól, hajlamaitól, meggyőződésétől és érzelmeitől függ nemcsak egyesek, hanem egész nemzetek sorsának alakulása. Teljes homályban vagyunk a tekintetben, hogy mi az oka, miszerint jövendő uralkodónk személyiségét mistikus köd borítja, úgy, h°gy nincs ember, legalább köztünk, leendő alattvalói közt, a ki róla véleményt alkotni képes volna. Különösen mi, magyarok hányattatunk a legellentétesebb érzelmek között, mert ránk, a minden oldalról üldözött népre, nem lehet közömbös, hogy kinek a fejére tesszük Szent István koronáját. Váljon leendő uralkodónk lelkiismeretes tiszteletben tartja-e ezer éves alkotmányunkat, vagy azt egyszerűen, mint II. József kímélet nélkül sutba dobja? Váljon nemzeti állam alkotása iránti törekvéseinket s függetlenségünk kivívása iránti elhatározásunkat jogosaknak tartja-e, vagy pedig hódol a Habsburg család hagyományai között örökkön kisértő összbirodalmi eszméknek? Ki tudna erre feleletet adni, midőn a legellentétesebb hírek jönnek felőle forgalomba. Majd azt írják róla, hogy ellensége minden olyan magyar törekvésnek, mely hazánk jövőjét biztosítani volna hívatva s hogy a dolgok elintézésénél csak akkor érvényesíti befolyását és pedig ellenséges érzülettel, midőn ősz uralkodónk kívánságaink teljesítésére hajlandónak mutatkozik. Azután jön a tudósítás, hogy ez a hir koholmány s Ferencz Ferdinánd kir. herczeg a magyarok iránt a legjobb indulattal viseltetik; hogy már elsajátította nyelvünket, világos jeléül annak, hogy tudatában van a nagy hivatásnak, mely reá, mint apostoli magyar királyra hárulni fog. Ily, egymással homlokegyenest ellenkező híresztelések közt, a vélemény alkotás nagyon meg van nehezítve; de azért az utóbbi időkben fordultak elő események, melyek az aggódó magyar szivet megnyugtatni hivatvák. Ezek között, mint legfontosabb, Jelső helyen említendő, hogy a trónörökös a napokban Andrássy Gyula grófot hosszas magánkihallgatáson fogadta, mely alkalommal, Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS magának Andrássynak nyilatkozata szerint, minden hazánkat közelről érdeklő ügy megbeszélés tárgyát képezte. A ki ismeri Andrássy Gyula gróf mo- csoktalan politikai múltját, magyar, hazafias érzelmeit s alkotmányunkhoz való töfhetlen hűségét, az bizonyára örömmel vette tudomásul, hogy a trónörökös akkor, midőn a magyar álláspontról kívánt magának tájékozást szerezni, ahhoz fordult, ki családi hagyományai és politikai szereplése folytán, erre majdnem egyedül hivatott. Azután azt sem szabad teljesen figyelmen kívül hagynunk, hogy a trónörökös ellenséges érzelmeiről való hírek, majdnem kizárólag osztrák lapokban látnak napvilágot, kétségtelen bizonyságául annak, hogy itt ellenséges aknamunka folyik, mely. bennünket a legnagyobb óvatosságra int. De a mi legfő s a trónörökös szivét hozzánk hajlítani alkalmas, az az a körülmény, hogy ő tudvalevőleg szerelmi liázas- ságot kötött s a Habsburg ház családi törvényei értelmében arról, Hogy felesége" a trónon foglaljon helyet s gyermekei trónöröklési joggal bírjanak, lemondani volt kénytelen. De a magyar közjog és törvényei szerint a koronázott magyar király törvényes felesége királynő lesz s a gyermekek a szülőket a trónon követik. Akad-e a földön halandó ember, ki ne ragaszkodnék ahhoz a néphez lelke egész melegével, melynek emberséges törvényei azokat, kik szivéhez oly közel állanak, a trónra emelni nemcsak hajlandó, hanem el is van határozva. Boda Vilmos. Tisztviselők fogyasztási szövetkezete Szekszárdon. Minden tisztviselő előtt, saját szomorú tapasztalatából is ismeretes, hogy az élet fenntartására legszükségesebb cikkek és első sorban éppen az élelmi cikkek folytonos áremelkedésével nem hogy nincs arányban a tisztviselő jövedelmének emelkedése, hanem épp úgy meg kell élnie és fenn kell tartania existentiáját, ha kötszerre emelkedik is szükségleteinek beszerzési ára, mint annak előtte. A termelő, a kereskedő, az iparos arányba tudja tartani jövedelmét a folytonos drágulással. de a tisztviselő jövedelme csak akkora ma - rád, akár 4 koronából tudja fedezni napi kiadásait, akár a drágulás folytán 8 koronát kénytelen ugyanolyan szükséglet mellett naponkint kiadni. S annál inkább nehezíti megélhetését a folytonos drágaság, mivel éppen ez az osztály kénytelen csaknem kivétel nélkül minden szükségletét piacon beszerezni. X Mivel éppen olyanoknak szól e cikkem, akik s^ját tapasztalataikból tudják, hogy csak egy évtizeddel is visszamenve mennyivel emelkedett az \élet íenntartására legszükségesebb cikkek ára, míg minoségulT csaknem ugyanolyan arányban rosszabbodott, — adatokat felhoznom felesleges. Mindnyájan látjuk, hogy most drágábban sokszor rosszabbat kapunk, mint csak egy évtizeddel is ezelőtt. Mig jövedelmünk maradt ugyan akkora. Ily körülmények között aztán nem csoda, ha a szegény tisztviselők helyzete szinte évről- évre sanyarúbb lesz. Ezeket a körülményeket természetesen első sorban az államnak kell figyelembe venni. Éppen azt a társadalmi osztályt, amely az állami organizmus zavartalan működésének szenteli egész életét, teljesen magára hagyni, s egykét pénzember, vagy a gomba-mód tenyésző hitelszövetkezetek lelkiismeretlen üzérkedésének oda dobni nem szabad. Kétségtelen ugyanis, hogy a folytonos drágulás mellett, — ha a jövedelme nem, — úgy adósága kell hogy rohamos arányban emelkedjék, amennyiben éppen a minden nap követelőén jelentkező szükségleteit sem kielégítés nélkül nem hagyhatja, sem azoknak számát le- jebb nem szállíthatja. Ilyenformán a bajok orvoslásához épugy szükséges a jövedelem megnagyobbitása, mint a szükségletek áremelkedésének lehető mérséklése. . .Mint minden nagyobb mérvben, szinte általánosságban jelentkező bajnak első és köteles orvosa természetesen az állam kell hogy legyen. Hogy mennyire vagyunk már ezen a téren, azt mindenki maga is érzi. Hogy a tisztviselők, sőt éppen első sorban az állami tisztviselők fizetésrendezése általa, lánosságban és különösen ,is mennyi kívánni/ valót hagy maga után, az közismert. S szeretjük hinni, hogy az illetékes helyeken is közismert. Amíg pedig ez a rész legalább megoldást nem nyer, korai lenne a másik feladatot, a drágulás lehető mérséklését is az államtól várni. Hanem a »segíts magadon< elvénél fogva önmagunknak kell e részben a lehetőt megtennünk. Értem a drágulás mérséklését. Nem újat hozok fel e téren sem. A szerte az országban általánosan uralkodó drágaság, mindenütt mozgolódásra indította az érdekelteket s különösen azt az osztályt, amelynek a folytonos drágaság egyenesen az existentiáját veszélyezteti. Kétségtelen, hogy ami az egyént fenyegeti,, annak az egyének társulása, szövetkezése ■ folytán keletkezett többség sikeresen tud ellent- állani. Mert tagadhatatlan, hogy az ilyen szövetkezés utján létesült többség nagyobb össz- szükségletének beszerzésénél egyrészt a quali- tás jobb, másrészt a tömegvásárlással járó kedvezmény fulytán bizonyos árkisebbedés érhető el, minek következménykép a szövetség tagjai jobb minőségű, olcsóbb s mindenesetre hosz- szabb időre állandósított ár mellett juthatnak szükségleteikhez. Ilyen íntentio hozta létre az ország különböző helyein alakult fogyasztási szövetkezeteket. S hogy céljuknak megfeleltek, bizonyítja fennmaradásuk. Akár a szükségletek összes ágaira, akár csak a kizárólag élelmicikkek beszerzésére tér-
