Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-26 / 39. szám
7. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY ______, 1907 szeptember 20 je d ki munkakörük/működésűk a tagokra nézve csak jótékony. A tagok jobb és olcsóbb cikkekhez jutnak, a szövetkezet teljes szükségletüket pontosan és állandóan kielégítheti, s esetleg tagjainak egy havi időre teijedő áru hitelt is nyújthat. S a tagok meg vannak mentve a piaczi vásárlás kellemetlenségeitől, s azoktól a zaklatásoktól, ameiyeknek az egyes apróbb hitelezők részéről esetleg ki vannak téve. S mindenesetben a szövetkezet hitelezőivel szemben felelőségük csak korlátolt, üzletrészük erejéig terjed. Mig a szövetkezet prosperálása lehetővé teszi a szövetkezetnek saját kebelében az árak lehető mérséklését, sőt csökkentését és minden esetre állandóvá tételét. Alakítsunk tehát mi is a többi nagyobb városi kollegák példájára fogyasztási szövetkezetét. bői és anyagból gyúrt össze benőnkét a teremtő keze, úgy két osztályrészt juttatott nekünk; a lelkűnknek megfelelő eget, s á testünknek szükséges földet. Ezt az örök szent törvények szerint alakuló' sárból összealkotott életet és sirt adó földtekét, amelyről tudnunk kell, hogy nem csak rajta, hanem belőle is élünk. Szerves s szérvezetlen anyagokból épült fel testünk s alakult ki a szivünket dobogtató, az agyvelőnket munkára serkentő vér. Méhének termékenysége a lét, s nem lét kérdésé, nemcsak azok számára, akik ekével, kapával, ásó- és kalapácscsal, csikarják ki tőle kincseit, akik a termékenyitő erőhöz, az üdítő harmathoz, hozzá vegyitik izzadságuk sós csepjeit; hanem azok szárfiára is, akik a tétlen jólét selyem párnáiról öntudatlan tekintettel néznek a létért folytatott ádáz harc terére, melyen bővem terem a tüdőt emésztő por. Sűrűn hull az arcot barázdáló könny s amely harctérnek minden zugából a halál fenyegetődzik. Fáinak minden ágáról a a koldusbot kínálkozik, a gazdasági harc letö- röttjei számára. A földdel s annak fukarságával küzd az egész emberiség, mely földből vagyunk, élünk, s amely földbe térünk vissza. Én felvetettem az eszmét, tisztviselőtársaim birálják el a megvalósítás szükséges és előnyös voltát. Erdey Lajos m. kir. állami végrehajtó. Olvasóinkhoz! Felkérjük tisztelettel azon előfizetőinket, a kiknek előfizetése lejár, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek. Lapunkat a t. megyei tanítók és tanítónőknek fél árért küldjük meg, mivel a „ Tolnamegyei Közlönyu a „ Tolnamegyei Általános Tanító-egyesületu -nek hivatalos közlönye. Előfizetési d[jak: Egész évre 12 kor. Fél évre 6 kor. Negyed évre 3 korona. Kérjük régi előfizetőinket, hogy előfizetéseiket megújítsák s ismerőseik körébe mentői több hívet toborozzanak lapunknak. Hátralékos előfizetőinket pedig nyomatékosan felkérjük, hogy hátralékos dijaikat az ujjal együtt küldjék be, mivel ellenkező esetben a lap küldését beszüntetjük, mert a lap kiadása nagy anyagi áldozattal jár. Hazafias tisztelettel; A „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. A földmivesekről. «A görcg hitregék népies világában szerepel egy Anteusz-nevü ember. Az van róla mondva, hogy nálánál erősebbel ment bírókra, és valahányszor az már győztesnek hitte .nagát, valahányszor nyakára akarta tenni a lábát a földönlevőnek, mindannyiszor újból kellett kezdenie a küzdelmet. Mert az anyaföld uj erőt adott a legyőzöttnek». Kedves olvasó uraim s barátaim! Az emberi bölcseség nagy igazság magvát burkolta e mesébe. Azt mondja vele, hogy az emberiség erő forrása a föld. Amint két elemből, szellemAzert mélyen tisztelt uraim s olvasó érdek feleim s barátaim, első s legfőbb kötelesség mindazoknak, akik a társadalmi élet bajaival s azok orvoslásával kívánnak foglalkozni, hogy azoknak szenteljék figyelmük első perceit, akik által mind, az összes emberiség áll, vagyis a földmiveseknek. A földmives osztály a társadalom méhe: a hajnali csillag s a kelő napsugár, bámulva látja sürgölődését, s az esti csillag csodálkozva kiséri haza. A nap heve, a zivatar esője, nem tartja vissza munkájától. Szorgalmasan, lankadatlanul,. gyűjt az -egész társadalom számára, téli ennivalót és mind a méh az egyik virágról áthordott himporral termékenyíti meg a másikat, úgy a földmives osztály munkabefektetése termékenyíti meg a földet. A hasonlat, a földmives osztály s a méh között tökéletes, de az elbánás is amelyben részesülnek ugyanaz. A méhnek megvetik külsejét, de szeretik haszna miatt, szeretik és kirabolják A földmives osztályt is kevésre becsülik, lenézik faragatlan modoráért, gúnyolják, esetlen mozdulatait, nehéz felfogását,, fejletlen Ízlését, de elfelejtik, hogy könnyen törik, ami nagyon finom, hogy a súlyos munka kibirására az állam által reá’ rakott terhek elviselésére, durva, de erős vállai kellenek. És ezzel kedves olvasóim eljutottam oda, a hová szerettem volna el nem jutni. Eljutottam oda, hogy ecseteljem a földmives osztály szánandó sorsát, hova csekélységem is tartozik. De nem teszem. Nem, kedves olvasó uraim s barátaim, mert gyenge s igénytelen erőmet érezve, tudom, hogy nem bírnék elég sötét színeket használni, csak a lényegesebb tényekre s azok felsorolására fogok szorítkozni. Mondhatom, hogy a társadalom szereti és kirabolja a földmivest, az állítás igaz. Volt idő, mikor igen kellemes és tisztességgel. teljesen össze férő foglalknzásnak tekintették, — a lovagi becsületükre a betegségig érzékeny főurak és nemesek, hogy rálessenek az átutazó kereskedőkre és elszedjék áruit, ma ez bűn. Az állam- hatalom s a társadalom ilyen szabad, ilyen féktelen játékának, vétót kiáltott oda a mai civilizáció. A rablás azonban ma is meg van, csak aranyt és formát változtatott, nem a kereskedőt, hanem a földmivest rabolják ki, még pedig akkor, amidőn terménye a közvetítő zig- zugos egyenes lelkű emberről nem igen járható utakon a fogyasztó közönség felé halad. Amikor rabló lovagjai az eddigelé még nem szabályozott közvetítő kereskedelem s ha csak még innen fenyegetné vsszély a társadalom méheit. De nem maga az. állam, mind a méhraj gazdája annyi mézet vesz el tőlük, hogy a megélhetésre nem marad nekik elég. Az adóteher legnagyobb része a földmives osztályra nehezedik; arra az osztályra, melyet egymás közteher a személyesen teljesítendő katonai szolgálat amúgy, is a legsúlyosabban nyom, sőt maga a haladó kultúra is. A termelési eszközök tökéletesitésével a kisgazda osztályt sújtja, mert mig azokat a nagybirtokos be tudja szerezni s igy termését gyorsabbá, olcsóbbá teheti, addig a kisgazdáé marad. A verseny így előre el vari döntve, még pedig a kisgazda, hátrányára. Így azután nem csoda, ha a földmives osztály egyrészt a spekuláció által kirabolva, másrészt az állam ájtal törvényesen fosztva ki, a haladás árjába mentő öv nélkül beállítva gyorsan merül lefelé: Földmivelő osztályunk a tönk szélére került s mégis áz arra első sorban hivatottak a sokszor megénekelt nádfedeles kisházikók lakóival ma sem igen törődnek. Előttük egy tény áll, melyre hivatkozva letagadják, hogy a baj olyan nagy volna mind a milyen nagy a panasz. A termelésben elő állott mennyiségbeni haladásra, az előállított értékének bámulatos gyarapodására utalnak s hogy emellett a földmives osztály jólétét bizonyítják, nem gondolják meg, hogy a termelés gyarapodása csak akkor kritériuma a termelők jólétének, ha a munka gyümölcsét azok élvezik, akik fáradtak érte. Éz azonban a földmives osztálynál nem igy van, A múlt idők közgazdasági törekvéseinek éppen az volt az embertelen vonása, hogy csak az anyagi értékek szaporításának gondolata kötötte le, de emellett elhanyagolta az embert, igy azután senki sem tartóztatta fel az anyagi romlást, amelyről ma már oly nagy számok beszélnek. Már 1898-ban nagyemlékű Horánszky Nándor a magyar földnek jelzálog kölcsönnel való megterheltetését 2400 millió koronára teszi. Nincs ide számítva az a teher, melyet a gazdák a személyes hitel által vettek magukra. Ennek a jelzálog hitelnek kamatai s törlesztése évenként 120 millió koronát emészt föl, ehhez földadó, községi adó, egyházi s egyéb adók címén még 110 millió korona járul. Úgy, hogy 330 millió koronára rúg csak azaz összeg, ameny-. nyit konstatálhatólag évenként az adó s adósság nyel ei a magyar föld jövedelméből. Még nagyobbak és jelentőségükben gyászosabbak azok a számok, a melyek a birtok- átruházások mennyiségét jelzik. Végrehajtás miatt gazdát cserélt nálunk 1875-ben 9,606 birtok, Í883-ban 17,071 1893 ban 14,094, 1900-ban 19,228 birtok az 1891—95 évi átlag 15,082, ellenben az 1896 —1900 már 18,220 A birtok átruházások száma egészben véve volt 1875. évben; 1 £0,000 eset 372 millió kor. értékben 1883-ban 289.000 « 426 « « « 1893 * 377.000 « 890 « « « - 1900 « 469.000 « 1500 « « « 1891—95-ig átlag 469,000 eset 675.millió korona értékben « 469,000 « 772 « « « 1896—1900-ig. És tisztelt uraim, mi lesz azokkal, akiknek a lába alól kicsúszott az ősi föld? Ugyan az történik velük, mint a fészkéből kizavart méhrajjal. Távozik. Elhagyja a jól ismert vidéket, idegen tájak felé húzódik s vagy elpusztul, vagy, ha nem talál egy odvas fát, amely ez- időtől fogva bele rakja mézét s éldegél magának. A régi gazda többé nem, legfeljebb egy idegen rabló látja hasznát. A magyar földmives nép is sürü rajokban távozik az idegen földre. Elhagyja ezt a földet, uj népvándorlást kezd. De nem hódit mint hajdan, hanem meghódol, bele szívódik a számban nagyobb kultúrába, előre haladottabb népfajok tömegébe. Egyik, másik újra gyűjt és boldogul, de hasznát nem a régi, hanem az uj haza látja. A legtöbbnek kezében azonban a megviselt vándorbot koldusbottá lesz. Mélyen tisztelt uraim s kedves olvasóim, nem hiszem, hogy kételkednék valaki abban, hogy a földmives osztály helyzete tarthatatlan. Ha a törvényhozás nem nyúl a hóna alá, ha ma a földmives osztály nem ragad meg két kézzel minden eszközt, amellyel becsülettel boldogulását munkálhatja, akkor halálos Ítélete meg van pecsételve, sírja meg van ásva s hogy temetésére megszólaljon a harang, — ez csak idő kérdése. Ennek azonban nem szabad megtörténnie, mert a földmives osztály pusztulása, a nemzet pusztulását jelenti, mert Magyarország első sorban földmivelő állam. Törvényeket kell tehát hozni, társadalmi intézményeket kell létesíteni, hogy ezek segélyével fentartsák s megerősítsék a földmives osztályt. Meksz József. Sirolin Emeli u étvágyat és a testsúlyt, ■»g.vtHft • köhögést, váladékot, éjjen Tüdőbetegségek, hurutok, szamár» köhögés, skrofulozis. Influenzái ellen számtalan tanár és orvos által naponta aj&ilva* Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen „EoeA«" eredeti eaomugotáMf F. Hoffman a-La Roche A Co. Basel [Sfájcjl „Roehe\ ^hpUatd ötvös! rendeletre t^yógfSOfíQig^ i O A>ri Qvegenktst '4.V koronái,
