Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1907-07-25 / 30. szám

4

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

1907 julius 25

Vagy onbiz ton ságunk.

A városi csendőrség felállítása óta lett csend és rend. Nagy a személybiztonság, nincs éjjeli lárma, kévés verekedés fordul elő s szünetelnek a múltban mindennapos baromfilopások. És most már azt hinné az ember, hogy mindenki nyugodtan hajtja fejét nyugalomra. Pedig dehogy. Csend, nyugalom csak a városban van. Csak azok alszanak háborítatlanul, kiknek a város fa^in kívül vagyonuk nincs, mert mig itt benn pihen a tolvajkulcs, addig künn a határban zsiványok garázdálkodnak. Húzkodják a szegény ember becsületes munkájának kevés gyümölcsét. Alig van nap, hogy panaszos földműves ne járjon a városházán, hol nagyszomo- ruan elkesergi, elpanaszkodja, hogy letakaiitott kis gabonáját, szénáját vagy egyéb terményét tolvajok meglopták.

Pedig mennyi pásztort fizet a város. Ha a sok fokosos pásztor fizetéséből csendőrök alkalmaztatnának, bár jóval kevesebb számban lennének, rend lenne künt is és a föld népe is aggodalom nélkül térhetne napi munkája után pihenőre és azt a pár órát, mely igy nyár idején jut neki, nyugodtan alhatná keresztül. x A mostani sok pásztor helyett szívesebben átna a polgárság egy kevés, de rendet tartani, vagyonátmegőrizni tudó csendőrséget. Ők magúk mondják, hogy a sok pásztor nem haszon, mert több a lopás, legjobb volna, ha egy sem volna, mert sok köztük maga is tolvaj s igy kényelmesebben praktizálhatja gonosz mesterségét ; mig a józan és megbízható részük sem ér semmit, mert ezeket meg a sok romlott lelkű tolvaj, kik még a szegény embert sem átalják vagyonától, sőt ha gonoszságukon rajt csípik s «szorul a. kapca» életétől is megfosztani, — fenyegetésekkel rettentik el kötelességük teljesítésétől. És bizony a szegény védtelennek nincs mit tennie, mégha lelkiismereti, letett esküje bántja is, hallgatni, nem látni, nem tudni semmit, mert különbben életével játszik. Hisz nem egy példa áll előtte a múltból, hogy társát, mert őrzött s a tolvajokhoz bátorkodott menni, midőn rakod-, tak egyszerűen leütötték s mindezért semmi büntetést sem kaptak.

Őriztesse .tehát a város polgárai künnt » levő vagyonát is csendőrséggel, kik nem komáz- nak s kiket ijesztgetésekkel kötelességük teljesítésében gátolni nem lehet.

Addig is mig ez meglesz, mostani csendőrségünket kérjük, hogy nemkevésbé terhes bel- szolgálatuk mellett is tartsák figyelemmel az éjszakai gyanús alakokat s különösen ügyeljenek éjjel vagy kora hajnalban járó egylovas kocsikra, mert többnyire ilyeneken viszik a rossz emberek eltolvajolt zsákmányukat.

Nyári hírek.

Kis levélkét kaptunk, .

Egy szép bakfls küldte:

Illatos a papír,

Aranyos a széle.

Az van a levélben írva sorra-rendre,

Pályázatot hirdet Szerelmes szivére.

S ha valaki volna,

Ki megtetszik néki:

Száz csókot ad, de azt Mind vissza is kéri.

Sió.

Kérjük mindazon tisztelt előfizetőinket) akik julius l-én lejárt előfizetéseiket mostanáig nem újították meg, legyenek szívesek az előfizetési dijat lapunk címére mielőbb beküldeni. Kérjük lapunk híveit, terjesszék, ajánlják a „Tolnamegyei Kőzlőnyff-t, mely most lépett 85. évfolyamának III—ik negyedébe.

KÜLÖNFÉLÉK.

Magyar bevándorlás Amerikába.

Julius elsején lépett életbe az uj bevándorlási törvény Amerikába. Az uj törvény nagyobb fejadóval sújtja a bevándorlókat és egyes megszorításokkal, jár, amelyek azonban éppen a'nem kívánatos bevándorlókra alig lesznek hatással. A.newyorki bevándorlási hatóság azt hiszi, hogy az uj törvény alig fogja csökkenteni a bevándorlást, mert orrnak, aki bevándorolni akar, a felemelt fejadó alig képez akadályt.

A múlt heti magyar bevándorlás — a véletlenül kezünkbe került newyorki «Bevándorló» című lapocska szerint— megint nagyobb volt, mint' az előző héten. Háromezerkilencszáz- negyvenketten érkeztek Magyarországból a newyorki kikötőbe. Köztük hétszázötven fajmagyar, 1878 tót, 325 német, 781 horvát és 201 oláh.

Lássuk már most, hogy hová, mely államokba szakadtak el véreink, hogy többé sohase lássák viszont ezt a szép országot, hazájukat.

New-York államban maradt 77 magyar, Penszilvániába utazott 90 magyar, Ohió államba 103 magyar, New-Jersey államba 59 magyar, Connecticutbe 19. magyar, Vest-Virginiába 42 magyar, Missouriba 59 _ magyar, Michigaugbe 81 magyar, Delawareba 11 magyar, Illinoisba 70 magyar, Indiánéba 108 magyar, Wisconsinba 35 magyar, Californiába és Colorádóba pedig 60 fajmagyar.

Az embernek elszorul a szive, ha ezt a statisztikát végig olvassa.

Mig mi itthon ülésezünk s keressük a módot a kivándorlás meggátlására, addig hétröl- hétre ezer és ezer magyar testvérünk veszi kezébe a vándorbotot és hagyja el Magyar- országot, hogy messze, a tengereken túl, idegen világrészben keressenek maguknak olyan hazát, ahol megélhetnek.

Minden újabb és újabb hét csak gyöngít, erőtlenit minket s maholnap odajutunk, hogy munkáskezet sehol sem fogunk kapni s egyszer csak, midőn elérjük, hogy tanácskozások, fejtörések utján nagy nehezen megtaláljuk a mentő szérumot a kivándorlási betegség ellen, akkor úgy járunk, hogy nem lesz olyan, akit már meggyógyítsunk vele, mert tekintetbe véve a hétről-hétre nagyobb számmal jelentkező, kivándorlókat, nem nagy fejtörésbe kerül kiszámítani, hogy-mikor fog az utolsó ember kivándorolni ebből az országból.

Sajnos, vármegyénk szenved talán leginkább ebben a gyilkos betegségben. Nálunk már külön munkaerőt kellett alkalmazni a nap- ról-napra az alispáni hivatalba özönlő útlevél iránti kérvények elintézésére és az útlevelek kiállítására.

Bizony, ne is tagadjuk, szomorú idők járnak Bezerédj István ősi vármegyéjére: Hogy mi lesz velünk, ha ez igy tart sokáig, arra szép kifejezés van ifj. Leopold Lajos «Gyárak nélkül» című röpiratának végén I «Üres országban, üres vármegyében.» Mily sivár, mily kietlen kép ez!

De hát minden betegségnek kell, hogy orvossága legyen. Ha még nincs, hát fel kell találni. Ez, a kivándorlás kérdése, sokkal fontosabb kérdés a horvát kérdésnél, mert hiszen azok pimaszkodásait pálcával a kezünkben megszüntethetjük bármikor — ha akarjuk — s itt a szomszédságban könnyen ráncba szedhetjük őket, ha pimaszkodnak velünk, de a kivándorlókat nincs az a hatalom, — legalább még eddig nincs, — amivel lehívhatnánk az «Ultónia» vagy a jó ég tudja, mily című hajó fedélzetéről, hogy maradjanak vissza, szebb-jobb világ van itt, mint másutt idegenben. Nem használ itt csalogatás — semmi a világon.

Ezt a mentő szérumot pedig fel kell találnunk mentői előbb, hogy a magyar nemzet fiai örökre megundorodjanak a kivándorlás gondolatától is, sőt idegenben sínylődő véreinket is haza kell hoznunk az édes magyar hazába, amely után ők már bizonyára vágyódnak. Meg kell ragadnunk minden alkalmat, hogy megszüntessük ezt az ijesztő mérvben dúló kivándorlást, ha azt nem akarjuk, hogy egyszer csak beteljesedjenek azok a szavak : «Üres országban, üres vármegyében» vagyis Szent István országát Amerikában kelljen keresnünk a földabroszon.

Bezerédj István vármegyéjére szomorú idők járnak. Siessünk, mig nem a késő, a mentő szérum feltalálásával. Sz.

— (Sió.) Falusi üdvözlet, vagy az ajándékba küldött ménkű. Jó izü történet hire jutott el szerkesztőségünkbe, mely egyik közelfekvő községben történt, ahol még vidám az élet, s ahol a falusi haute-völei egyetértését nem zavarja a társadalom molochja. Adjuk tehát a történetet, ahogy hallottuk : vadkant lőtt a falu földes ura még pedig hármat, nem ugyan a javából, de annyiravalók még is voltak, hogy | jó puskás hírnevét növeljék. Az egyiket a jegyzőnek szánta, aki nem volt ugyan puskásmester, de a vadhúst nem vetette meg, A földes- urnák egy félkegyelmű bérese van, aki ez idő szerint a tudatlanság terén a világrekordot érte el. A véletlen folytán ennek kellett a vaddisznót elvinni a nótáriushoz, de nehogy ostobaságot kövessen el, a gazdája betanította a kö- vétkező mondókára: Tisztelt jegyző ur! A gazdám itt küld egy vaddisznót, aztán azt üzeni, ha majd nyulat lő, azt is küld! — A földes ur még nyornatékosan hozzátette: »de igy mond el, mert különben megüt a menykő || — A béres elballagott a vadkannal s midőn a községházához közeledett a jegyző már az ablakon át észrevette az ajándékot hozó atyafit, felkelt tehát és kiment a staféta elé. Amint kilép az ajtón, éppen akkorra ért oda- a béres, a ki egész utón a betanitoft mondókán törte a fejét. A meglepett béres lekapta a kalapot és a következő üdvözlettel adta át az ajándékot: »Tekintetes vaddisznó ur, a gazdám küldött’ egy jegyzőt, asztán aztat izeni, ha majd nyulat is lű, hát megüti a ménkű.« Hogy milyen borravalót kapott a küldönc, arról hallgat a krónika.

I— Vasúti építkezés- Pallós Ignác budapesti vasútépítési vállalkozó a kereskedelmi minisztériumtól engedélyt nyert a bátaszék—mohács— baranyavár—pélmonostori h. é. vasútvonal építésére. Most kérvényt nyújtott be Szekszárd város képviselő-testületéhez, hogy 50.000 korona hozzájárulási összeget szavazzon meg. A vasútépítés 8,000.000 koronába kerül. Kérvényében felhozza, hogy Baranyavármegye 250.000 koronát szavazott meg. O neki Baranyavármegye, illetve ezen vármegye községeinek áldozatkészsége nem biztosítja a vasútvonal megépítését, mert az eddigi hozzájárulások még egyáltalában nem fedezik a törvény által előirt hozzájárulási részesedési arányt. Minthogy ezen vasútvonal megépítése Szekszárd forgalmát nagybari emelni fogja és mintegy egyik gócpontja lesz a forgalomnak, továbbá, hogy ez által megszűnik az, hogy a személy és teheráru forgalom vegyes vonatokkal bonyolittatik le, továbbá a forgalom növekedése bizonyossá teszi gyorsjáratú külön személyvonatok beiktatását s minthogy Szekszárd a tervezett vasútnak egyik végállomását is fogja képezni s már az első menetrend megállapítása a város érdekeinek szem előtt tartásával fog történhetni, kéri a kibocsájtandó törzsrészvénvek ellenében az 50.000 korona hozzájárulási összeg megszavazását.

— Esküvők- Hermann Frigyes szőlőbirtokos, tartalékos hadnagy f. hó 24-én vezette oltárhoz Vörös Bettikét, Vörös György helybeli iparos leányát. — Singer Jakab könyvkötő f. hó 28-án délután 5 órakor tartja esküvőjét SzeksZárdon, az izr. templomban Schlesinger Hermin kisasszonnyal.

— Nyelvében él a — kofa. A kofának kétségtelenül joga van ahhoz, hogy nyelvében éljen, elvégre mindenki úgy él, ahogy tud és akar. De azt, aki például a rábízott pénzből él és azzal visszaél, megbüntetik, hát aki a nyelvével