Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1907-07-04 / 27. szám

27 szám XXXV évfolyam Szék szárd, 1907 junius 4 Függetlenségi és 48-as- Kossuth-párti politikai hetilap Olvasóinkhoz! Felkérjük tisztelettel azon előfizető­inket, a kiknek előfizetése lejár, hogy azt mielőbb megujitani szíveskedjenek. Lapunkat a t. megyei tanitók és tanítónőknek fél őrért küldjük meg, mi­vel a v Tolnán try tjei Közlöny u a „Tolna- tu egy ti Általános Tanitó-egyesülelu - nek hivatalos közlönye. Előfizetési díjak: Lgész évre 12 kor. Fél évre kor. Negyed évre 3 korona. Kérjük régi előfizetőinket, hogy előfizetéseiket megújítsák s ismerőseik körébe mentői több hívet toborozzanak lapunknak. Hátralékos előfizetőinket pe­dig nyomatékosan felkérjük, hogy hát­ralékos dijaikat az ujjal együtt küldjék be, mivel ellenkező esetben a lap kül­dését beszüntetjük, mert a lap kiadása nagy anyagi áldozattal jár. Hazafias tisztelettel: k „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Villamos világításunk. Sok odaadó fáradtság, munka és szor­galom alkalmazásával létesült Szekszárdon a villamos .világítás, mintegy jelezve, hogy városunk e térén is a telvilágosodott kor Felelős szerkesztő j Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */* ®vre 6 K, % évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések : 100 szőig 3 K 74 í, 100—200 szóig 3 K ‘74 f, Sui/a-oült szóig 7 K; 74 1 minden tóvá >bi 100 szó 2 koronával töbi. Nyilttér garmond so onkint au fillé haladást jelző eszméinek hódolni kíván. Több sikertelen kísérlet), után végre a világhírű Siemens és Halske‘berlini céggel lett a szer­ződés megkötve, ifom annélkül azonban, hogy kellő tájékozottság hiányában, (én is ebben a bajban szenvedtem akkor, midőn mint bi­zottsági tag közreműködtem) egyik-másik részében*a város hátrányára, hiba nem csú­szott volna be. Higy többet ne említsek, a tartalék gép beállítása iránti intézkedés úgy lett fogalmazva, hagy később a kereskedelmi minisztérium a varos fellebbezése folytán kimondotta, hogy nem tartozik a vállalkozó cég még egy tartalékgépet beszerezni s igy sokan, nem lévén;, elég áram előállítható, elestek attól a jogtól, hogy a villamos vi­lágítást házuknál alkalmazhassák. Történt azonban, hogy a Siemens és Halske cég összes magyarországi vállalatait átruházta egy pozsonyi magyar cégre; egye­dül a szekszárdit tartotta meg magának; nem tudni miért; ; azért-e, mert a-vállalko­zás rósz volt és igy a pozsonyi cég nem vette át; vagy azért, mert ennél a válla­latnál oly jövedelmet ért el a cég, melyet szívesen biztosított magának a jövőre is. Én inkább az utóbbic hiszem. 1 A vállalkozó cég megbízottai a telep felállítása alkalmával az úgynevezett átalány­rendszert alkalmazták; a mi annyit jelent, hogy bizonyos, megállapított havi fizetés ellenében, melyet a használt lángok száma után szabtak meg, annyi áramot vehetett igénybe a fogyasztó, amennyit akart. Később azonban a telepigazgató sze­mélyében változás állóit be s a jelenlegi igazgató, bizonyára cége utasítása folytán, az átalány rendszert meg akarja szüntetni s minden fogyasztónál árammérő órát kíván alkalmazni. Ez az intézkedés magában .véve nem lenne senkire nézve sértő, mert az igazság az, hogy mindenki fizessen annyit, amennyi a fogyasztott áramnak megfelel; de van a terv keresztülvitelének egy olyan toldaléka, mely ellen már most a legha ározottabban tiltakoznunk kell. A cég ugyanis, minden fogyasztótól áz alkalmazandó óra ára fejé­ben, 90 koronát számit fel s követel. Biztos tudomásom van róla s egés£ határozottsággal állíthatom, hogy a buda­pesti villamos társaság az óra alkalmazá­sáért a fogyasztónak csak 20 koronát szá­mit fel, melyet az illető, lakás változtatás esetében magával vihet, vagy beszerzési áron utódjának átadhat. Már most indokolt és elviselhető-e a 90 korona iránti hallatlan követelés? Figyelmeztetünk már most minden fo­gyasztót, hogy álljanak össze s tegyék meg a városnál a szükséges lépéseket, nehogy illetéktelen összegekkel terheltessenek meg. A városnak pedig, mint teleptulajdo- I nosnak, közbeékeli lépnie ebben a fogyasz- I tokát nagyon érzékenyen érintő, ügyben s ' megfontolás tárgyává kell tenni, hogy nem érkezett-e el már ideje annak, hogy vala- hára a villamos telep kezelését átvegye. A tisztviselői fizetések rendezése céljá­ból kiküldött bizottság, el akarván kerülni a pótadó nagyobb arányú emelését, folyton uj jövedelmi források felfedezésével foglal­kozik. A villamos telep kezelésének átvétele I lenne e célra legalkalmasabb. Ha a Siemens és Halske* cégnek a kezelés nem hozna tisz- ! tességes jövedelmet, bizonyára már régen TÍRCA. Mindörökké. Irta: Szabó Géza Még hallatszott egy ideig a távoli estha­rang elmosódott bugása, s lassan-lassan elhalt az éjben. Az eddig még oly zajos puszta, mint egy jeladásra elcsendesedett s csak időközön- kint hallatszott valahonnan elfojtott bőgés vagy kutyaugatás. A puszta kellős közepén, száza­dos ákácfákkal, körülszegve áll a kertész lak ; onnan hallatszik még beszéd s ott látszik már csak világosság. Az egész család künn ült az udyarorf a terebélyes eperfa alatt s beszélgettek. Rózsika, a kertész örökké mosolygó leánya összeszedte a tányérokat és az evőeszközt s maga mellé tette a székre ; a maradékot sietve odavitte a Sajó kutyának s aztán sietett vissza a helyére; nem akart távozni egy pillanatra sem az asztaltól, nehogy elmulasszon egyetlen egy szót is a be­szélgetésből. Még a kis Jóska gyerek is, ki máskor ilyen tájban már régen aludni szokott, oda hajtotta fejecskéjét édesanyja ölébe s tágra- meresZtett szemeivél figyelt. Az asztalion ült a házigazda, az őszülés­nek indult, jóságos arcú kertész, s épen ma­gyarázott valamit a mellette ülő — szalönruhas fiatal embernek, ki érdeklődéssel hallgatta az öreg fejtegetéseit. ... Hát maga Dezső, elakarja venni az én lányomat? Jól van, én nem szólok bele semmit, de szükségesnek tartom megkérdezni, hogy szereti-e igazán Etelt, mert amint látja, én szegény kertész vagyok s bizony elég lesz egy kis stafirungot is összeszedni a számára. Én őszintén beszélek, nehogy később bánja meg. Aztán még maga, lássa, fiatalember, nagyon is fiatal, ki szeret virágról-virágra járni, s ha most talán hamar lángra* is lobban valakiért; a másik nap már meggondolja magát. De meg nézze, (jdes Dezső, magának még nincsen állása se, amelyből a családját el tudná tartani, azért ne is vegye rossz néven ha habozunk. Hiszen látjuk, hogy jóravaló, okos fiatalember, s azt is tudjuk, hogy Etel viszonozza érzelmeit, de hát nekünk, mint gondos szülőknek, mindent tekintetbe kell venni. Ha azután ezek már nem is lesznek majd akadályok, mit szólnak a maga szülői elThez a választásához. Beleegyeznék-e azok, hogy fiuk, altfre még szép jövő várhat, ilyen egyszerű, szegény leányt vegyen nőül ? Lássa, Dezső, már először is mennyi aka­dály gördül a terve elé, hát még majd később. Azért gondolja meg jól. Ne tegye talán örökre szerencsétlenné leányunkat. S ha csak puszta fellobbanáf^az érzelme, gondolja meg az egé­szet s ne tegye nevetségessé és szerencsétlenné ezt a tisztéiétben és közszeretetbe n álló csa­ládunkat. Gondolja meg jól a dolgot édes Dezső, még nem késő, hacsak amolyan üres fellobbanás a maga szerelme, akkor jobb ha most kitépi azt a szivéből, s nem dúlja fel a nyugalmunkat s békés boldogságunkat. A szalonruhás fiatalember csak mosolygott az öreg fejtegetéseire s így válaszolt: Édes bácsi, nem veszem zokon a szavait, mert hiszen minden apának igy kell beszélni ilyenkor. Én szeretem Etelt, de nem a fiatal, csapongó szív .lángralobbanásával, hanem egy örökkétartó mély szerelemmel. Én is szegény vagyok, nincs másom, csak egy kis tehetségem és erős ambícióm. — Édes bácsi ! adja nekem Etelkát úgy, ahogy van, nem kell stafirung, semmi a világon, majd szerzünk mi magunknak mindent; az igaz, hogy még nincs olyan állá­som, amiből megélhetnénk ketten, de nemsokára lesz, addig várunk. Etelka addig ott marad a városban, legalább hogy ez a gond se nyomja kedves bácsiék fejét, majd összespórol annyi pénzt, amiből' I vehet magának egyet-mást. Én is őszintén beszélek. Szüleim ugyan határozottan ellenzik még most elhatározá­somat, de ha megtudják, hogy mi mily ha­tártalanul szeretjük* egymást, akkor csak he­lyeselni tudják majd fiuk választását. Édes bácsi! mi nagyon szeretjük egymást s érezzük, hogyha egymáséi nem lehetünk, akkor nagyon boldogtalanok leszünk. — Ha igazat beszél édes Dezső, akkor m Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények ifltézendó'k Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdáját hóvá ‘á lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldeménvek intí^pnHAi-

Next

/
Thumbnails
Contents