Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-20 / 25. szám

2 «Ez a nap, melyet szerzett ne künk az Ur, örvendezzünk és lelke­sedjünk ezen. 5, 2 zsolt.» Keresztény hallgatóim! Bátaszék érdemes községének, a közműve­lődést szolgáló társulatok hazájának egyik érdem­dús kulturegyesülete ül ma fényes ünnepet. Ma tartja ugyanis keresztvízre a bátaszéki dalárda országos versenyeken diadallal meghor­dott, aranylirás zászlaját. Hosszú idők régi epedő vágya Valósul most ezen ünnepélyes órában, midőn 30 esz­tendő dicsőségben leáldozott napjai után a vágy- keresztséget vizkeresztság követi s a győzelmi lobogót a szentelt viz harmata érinti. Ez a szent cselekmény a nagy és sikerek­ben gazdag múltnak méltó megkoronázása 1 Mielőtt azonban e diadalmi jelvényt, 30 év eredményes munkásságának szegény hírnökét a szentelt viz áldó harmata érintené, előbb fon­junk reá koszorút; koszorút, de nem művirá­gokból, sem hervatag virágokból, hanem szi­vünk, lelkünk élő virágaiból. Két virág díszük legszebben az emberi szív belvilágában, a lélek kertjében s e két virág: Isten és a haza szeretete. Ez a két legdíszesebb erény virág, leg­értékesebb szív virág. E kettőt kössük ma koszorúba elmélkedé­sünk folyamán. Édes hazánk koszorús költője, nemzeti imánk halhatatlan szerzője mondja: «Imádd az Istent! Szeresd a hazát!* Ez kell, hogy minden hitéhez hű, hazáját szerető magyarnak életelve legyen s lelkének mindenkor útjelzője, iránytűje legyen ! Imádd az Istent! Igen ! . Imádd az Istent szeretve! S szeresd az Istent imádva. Ez az imádásig fokozódó szeretet k. h. legyen az egyik szivvirág, mely keblünkben illatozzék, viruljon és gyümölcsözzék. Isten szeretete pedig k. h. a hitben birja gyökerét, bőforrását. Mert írva van s örökre igaz marad, hogy «hit nélkül lehetetlen Isten előtt kedvesnek lenni*. Ez a hit pedig nem lehet puszta szó, sem meddő érzelem, ez a hit maga a gyakorlati vallásos élet^ mert a szentirás szerint: «Az igaz a hitből él*. S hol nincs gyakorlati vallásos élet, ott a hit üres, gyümólcstelen elmélet! A hol nem lángol a szivekben Isten szeretete, ott nincs nyugalom, ott nincs béke! Amely szívben nem nyílik az isteni szere­tet rózsája, abban elhatalmasodnak az élet szúró tövisei. Ezt gyászosan igazolja egyesek és nem­zetek élettörténete. Bizonyos keresztény bölcs azt mondotta, hogy 3 talanság szokta megásni a népek sírját: az igazságtalanság, a fajtalanság és 3-ik a val- lástalanság. Elszomorító példa reá Franciaor­szág. Nap-nap után borzalmas földrengéseket jelent a táviró. De a föld gyomrában forrongó tűz tenger­nél is forrongóbb a közhangulat, a föld felüle­tén nyüzsgő emberiség lelkivilágában, Ez a forrongás veszedelmesebb jellegű bármily pusz­tító vulkán kitörésénél. S ha e lelki forrongás, e szellemi földrengés okát kutatjuk, azt a lel­kek kihűlésében, a hit apadásában, a vallásta- lanságban kell keresnünk ! Amint a hit fénye kialszik a lelkekben, csüggedni kezd a remény s kihal a szivekből a szeretet. Rémes látvány az, mikor egy borzalmas földrengés után ro­mokban hevernek templomok és oltárok. De ez nem a legnagyobb baj, hanem az, mikor a szi­vekben is ledőlnek az oltárok, mert ekkor kon- dul meg a nemzet felett a lélek halálharangja. K. H. Ha igaz az, «hogy minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs», úgy bizo­nyára méginkább igaz az, hogy minden ország támasza és talpköve az erős hit, a mély vallá­sosság, mert mint Montalambert mondja ez «hal­hatatlanba a nemzeteket*. Ellenben a szentirás szerint «a hitetlenség, a bűn, a nemzetek sír­ásója*. K. H. Élesszük szivünkben, s ápoljuk a hit erejét, e kedves szivvirágot. Legyen életünk gyakorlati vallásos élet! Éljünk a hitben, éljünk a hitből, melyről egy francia iró ezt mondja : «a kér. hit nemcsak a földöntúli életről gon­doskodik, de boldogságunkat eszközli itt ezen a földön is.» Azt mondja Szt Ambrus : «A keresztény^ nek első' kötelessége Istenre, a második a hazára vonatkozik.» Mint a piros és fehér rózsa egy rózsatőn, oly szép összhangban virul az emberi szív bel­világában Isten és a hazaszeretet virága. E két erényvirág nélkülözhetetlen ékessége az emberi léleknek s egymás nélkül nem virít­hatnak. E kettős, együttes összhartgzó sziv- érzelem teszi az embert egész emberré ! A honszeretet az az isteni szikra, mely a világ Megváltójának lángolón szerető szivéből pattant s mely szikra mint futótűz gyújtotta lángra a honfi szivekben a honszerelem tüzét az egész világon. Igén, Keresztény Hallgatóim, a honszerelem lángja isteni tűz, melynek szent tűzhelye Jézus szive volt. Ez isteni szív lángoló honszerelmének szent hírnökei ama drága könycseppek, melyek az isteni Üdvözítő szemeiből aláperegtek' az' Qlajfák hegyén, hazájának gyászos jövendő sorsa felett. E honfibánat sajtolta könyek harmata szen­teltvízzé lön, melylyel az Istenfia a hazaszere- tetet megszentélte. |§ H. A hazaszeretetei a Teremtő plán­tálta az emberi szívbe. Nincs, nem is lehet ha­talom, mely e szent érzelmet nemesen érző szívből kiszakítani képes volna. A haldokló Jákob pátriárkáról olvassuk, hogy bár Egyptom dúsgazdag földjén minden­ben bővelkedett, semminek híjával nem volt s mégis midőn halálát közeledni érezte igy szólt fiához, Józsefhez : »Ne temess el engem Egyp- tomban, vigy el engem — hazámba — hadd aludjam atyáimmal s temess engem eleim sírjába.« íme K. H. a honszeretetet hatalma és édes vigasza, mely még a halálos ágyon is enyhülést nyújt a sajgó szívnek ama megnyugtató gon­dolatban, hogy ott fog nyugodni sírjában, hol egykor élt, hol bölcsője ringott. K. H. Elszomorodik a honfi szív, komor aggodalom szállja meg a hazáját szerető lelket, mikor látni kénytelen, mily sokan s mily hideg­vérrel vesznek búcsút a haza szent földjétől s pusztán anyagi érdekekért tengerre szállnak, hogy idegenbe vándoroljanak. A legutóbbi igazán elszomorító statisztikai kimutatások szerint édes hazánkból kivándorol hetenkint 6300 ember, évenkint 330,000 ember s igy a 200000 uj születési többlet leszámítása után hazánk népessége 130 ezerrel fogy évente. Azt mondja a költő : »Szivet cseréljen az, aki hazát cserél.« Minő erőszakot kell e szerencsétlenek­nek venni szivük legszentebb érzelmén, hogy el tudják hagyni édes hazájukat s feledni képe­sek mindent, mi őket szülőföldjük szép határai­hoz láncolja?! K. H. Ki hazát cserél, annak szivében igaz hazaszeretet nem él. . K. H Ez oly ijesztő mérvű nemzeti vér­vesztés, hogy azt feltartóztatni legszentebb val­lásos és honfiúi kötelem! Az igazi vallásos hitből táplálkozó hon­szerelemtől áthatott szív, rajongásig tudja sze­retni a haza szent földjét, ha az neki rózsák helyet töviseket és bojtorjánokat terem is. A hazaszeretet ugyanis széppé és kedvessé varázsolja azt a földet, amelyen szivünk elsőt dobbant, ha e föld még oly kietlen, még oly terméketlen is. K. H. A jeges Grönland szegény lakója örökös hóval fedett, köddel borított hideg kuny­hójában meg van elégedve sorsával s nem vá­gyódik más haza után. A hazaszeretet láncolja le a sivár vidékhez, hol égbenyuló havasoknál és jéghegyeknél egye­bet soha nem lát s hol mindennapi kenyerét véres verejtékkel és életveszélylyel tudja meg­keresni. K. H. Ha valakinek, úgy az Úr Jézusnak sok keserűséget okozott hálátlan nemzete ; ha­zájának földjén mint maga mondotta nem volt helye, hova fejét lehajtsa, az elismerés, a hála koszorúja helyett tövis koszorút és keresztfát ter­mett neki hazája földje és^ mégis mily isteni hévvel szerette hűtlen hazáját. K. H. Tanuljunk a világ isteni megváltójá­tól, tanuljunk igazi honszeretetet, mely tud le­mondani, tud nélkülözni, áldozni, tűrni, szen­vedni s ha kell meghalni édes hazánkért, melyet kiontott vérükkel szenteltek meg s hagytak ránk megbecsülendő örökségül nagy s dicső őseink! * Végezetül ez ühnepélyes órában imádkoz­zunk édes hazánkért, hisz oly nagy okunk van reá. Kérjük e szentségben köztünk élő, bennünket lángolóan szerető édes Jézusunkat. Édes Jézusunk", ki mondottad: »Általam országolnak a királyok, általam országolnak a fejedelmek« . . »Áldd meg országunkat Mi magyar hazadat Vezéreljed jóra ami királyunkat« . Amen. . Mise után az iskola, udvarán felállított dí­szes sátorba vonult az ünneplő közönség, hol Erdős Gábor községi főjegyző szép ünnepi be­széde és a dalárda éneke után a szégbeverés folyt le. Két órakor bankett volt, melyen az első felköszöntőt Fekete Ágoston mondta a királyra Utána Földes Dezső r.' k. segédlelkész a zász­lóanyát, Bajó Pál főszolgabíró gróf" Appooyi Géza főispánt éltette, ki keresetlen szép szavak­kal üdvözölte a közönséget, köszönetét mondva a zászlóanya nevében is, Erdős Gábor és Erdős Szilárd a hölgyeket, Öllé Mihály az idegeneket Szabó Károly a szeretetreméltó gróf Apponyi Gizellát, Szakács János Simontsits Elemért, Simontsits Elemér Joó Károlyt. Bankett után a róm. kath. templomban orgonahangverseny volt, melyen a karénekek és orgonaszámok kitünően sikerültek. 7 órakor az iskola udvarán felállított sátorban hangver­senyt tartottak. A versenyben résztvettek a báta- széki és alsónyéki dalárda. Kitünően sikerült népdalokat, műdarah hallott a közönség. Megmutatták a dal hogy méltók a pártolásra, s kívánatos, hogy soha ilyen nemes egyesület hajótörést ne szenvedjen. Este ugyanott tánc volt a bajai cigány­banda zenéje mellett, me'y a reggeli órákig tartott. Kellemes emlékkel távozhatott mindenki, s csak az Isten áldását kérheti a bátaszéki da­lárda működésére. Büesuzáskor. Álmatlan éjszakákon szőve Szövögetve tündér álmokat, Ábrándozám, hogy mit is mondok Ha egyszer eljő majd az a nap, Mikor utoljára néz össze szemünk, S buesuzásra nyújtjuk egymásnak kezünk’. Éreztem, — bár elrejtegettem — — S úgy mondogattam lopva, titkon, — Hogy majd a buesuzási órán Ajkamra tolul édes titkom, Szivem legmélyéről bátran törve ki, S hogy szeretem régen, — bevallom neki. S mégis mikor előttem állva, Buesuzásra nyujtá csöpp kezét, S édes mosollyal rámemelte Mégegyszer nagy, kéklő szép szemét; — Mindazt, amit már régen szövögettem, Egy forró könnycsepp mondá el helyettem. Szabó Géza. forrást, ha gyomor-, bél-és légcsőhuruttól szabadulni akarunk forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk, forrás , ha étvágyhiány es emésztési zavarok állanak be. forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk. MIT IGYUNK ? •gyünk mohai-----------------------------------Igyunk mohai ho gy egészségijüket megóvjuk, mert ínyünk mohai csakis a termébzetes szénsavas ,UJu,m ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer. Igyunk mohai A mohai Ágnes-forrás, mint természetes szénsavdús ásványvíz, föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó savanyuviz; dús szénsav tartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemek en, flauem a nenne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a legkülönbfélébb gyomor-, légcső- és húgyszervi betegségeknek. 26 év óta bebizonyosodott, hogy még i * mint typhus, cholera, megkíméltelek azok, akik közönséges ivóvíz helyett a baktériummentes mohai rtgnes-vizzel éltek. Legjelesebb orvosi •zakiekintelyek áltál ajánlva. Számos elismerő nyilatkozat a forrás ismertető füzetében olvasható. Háztartások számára másfélliieresnél nagyobb üvegekben minden kétes értékű szénsavval telített víznél, sot a szódavíznél is olcsóbb; hogy az Agnes-forrás vizét a logszegényebb ember is könnyen megszerezhesse, nagxobb vidéki váiosb.i erakatek szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának ismertétő füzete ingyen kapható. A forráskezelőség. — Kapható minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. ===== Kedvelt bop viz ! M966_í6 Főraktár i Salamon Testvének cégnél, Szekszárdin.

Next

/
Thumbnails
Contents