Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-20 / 25. szám
Jog, bocskornemes és korona. A koronázási jubileum még mindig fájdalmasan örvendetes emléknapjai hatása alatt közlök egy történeti adomát, mely nemes apáink állítása szerint II. József idejében törtépt. Mikor nevezett császár Pozsonyból ami szent je vényünket, a koronát Bécsbe elvitetvén, betetette a régiségtárba: de nyolc évvel később eleink nagy pompával visszahozták, amidőn a közel 500 fő- és köznemes lovasbandérium Komárommegye egyik határán jönne keresztül, egy keskeny földjét két kis parlagi lovon szán- togató gatyás atyánkfia kilépve a barázdából és oda áll az országút szélére, — mikor azután a koronát visszahozó kocsi előtt lovagló főnemesek közeledtek, — mert a kocsi után a köz- messég jött szintén lóháton — becsülettudóan- megemelinti kalapját és igy szól : »Megkövetem a nagytekintetü főrendeket a mi nemes falunkban az a hir van elterjedve, hogy nem a koronát hozzák vissza, hanem hogy más valami drága cifraságot, ennélfogva én tisztelettel megkérem a mi tisztelt főuraságainkat, hogy mutassák meg énnekem a koronát.« Elképzelhető, hogy mily óriási hahota követte a főnemesség részéről ennek a szörnyen egyszerű gatyás embernek a nyilvánított kívánságát. Azonban elnémult csakhamar a jókedvű hahota; mert a levett kalappal áldogálló egyszerű gatyás ember felcsapta haraggal zsíros pörge kalapját s kebelébe nyúl, kihúz abból egy megsárgult okiratfélét s egy ősz szakállu főnemesnek adta ezzel a kemény mondással: «Nohát ha a főuraságok engem kinevettek, hát most már a magyar nemest megillető jus szerint kívánom látni Szent István koronáját, mivel amint ezen Írásom bizonyítja, a magyar szent koronának én is tagja vagyok.» A főnemesek összenéztek és bár ez az incidens kellemetlenül érintette őket, mert a korona kibontása és visszahelyezése sok időbe került, mégis oly nagy tiszteletben tartották a szegény bocskoros nemes jogát is, hogy a koronát megmutatták neki. Tanuld meg ifjabb nemzedék a jogot tisztelni és ne felejtsd el Deák Ferenc mondását a jogról. M. Tamás elbeszélése után közli: a főmunkatársA madarak és fák haszna. Irta és felolvasta : Ném°th Márton tanító a Fácánkerten 1907 május 22-én tartott iskolai ünnepélyen. (Folytatás.) De már talán sokat is beszéltünk a cinegéről, beszéljünk most a legelterjedtebb s legismertebb madarunkról: a házi verébről. Ennek a madárnak több az ellensége, mint a jó barátja. Igaz ugyan, hogy kissé merész viselkedésű madár, ki ha lehet, elfoglalja a cinegének, meg a fecskének a fészkét is. De hát az emberek se csinálják különben, mert hisz régi közmondás az az emberek között: »Szemesnek áll a világ.« Ezt tartja a veréb is. E mellett azonban kárt tesz az érett cseresznyében, szőlőben, gabonában már lábán s ha kévébe kötve, kepébe vagy asztagba rakják, itt is fölkeresi. Az érett kendermagot, kölest sem veti meg, sőt a gyenge salátát, karfiol és káposzta palántákat is megcsipkedi. De amit ezekben kárt tesz, az mind nincs arányban azzal a nagy haszonnal, melyet a hernyók, cserebogarak s más rovarok és férgek elpusztításával végez mindaddig, mig fiakat nevel. Pedig a veréb évenkint többször tojik és költ. Ezért' tavasszal s általán a költés idejében a verebet sem szabad pusztítani, tojásait vagy fiókáit elszedni, csak onnét kell elijeszteni, ahol szembetűnő kárt tesz. Ilyen helyeken madárijesztőt szoktak felállítani. A másik legismertebb s legelterjedtebb madarunk a házi fecske. Nálunk van kétféle: a füsti fecske s a fehérhasu fecske. Mindkettő vándor madár. Tavasszal jön hozzánk s ősszel elköltözik tőlünk. Fészkét sárból az eresz alá rakja ügyesen, művésziesen. Itt neveli föl fiókáit is, A fecske csak legyekkel, rovarokkal él, melyekből rengeteg mennyiséget fogyaszt el. Azért ne bántsátok e hasznos kis madarat s fészkét az eresz aló! le ne piszkáljátok ! Mert ha e madarak elpusztulnának, még többet szenvedne ember, állat, a sok légytől, rovartól. Pedig a légycsipést, bagócscsipést ugy-e egyitek sem szereti ? Egy másik vándor madarunk, mely szintén szeret nálunk tartózkodni, a kellemes dalu, szép hangú fülemile. Ez a legsűrűbb bokrok között fészkel s ott hallatja gyönyörű énekét április Végétől a meleg nyár bekövetkeztéig. Nemcsak nappal, hanem éjjel is folyton csattog bájos hangjával. A fülemile is csak rovarokkal, férgekkel táplálkozik, tehát amellett, hogy kellemes énekével gyönyörködtet bennünket, még hasznot is hajt. Azért ne háborgassuk e kedves madarat, fészke után ne kutassatok, vagy ha véletlenül meg is látjátok, ne bántsátok! hogy bűnt ne kövessetek el magatok, az egész emberiség s a jó Isten ellen, ki őt a mi hasznunkra és gyönyörködtetésünkre teremtette. Még egy szépen éneklő madarat ismertek ti, melynek pacsirta a neve. Mikor kijártunk a gazdaságba mácsonyát irtani, akkor ti is láttátok, hogy a kis pacsirta már korán reggel föl- szált a levegőbe s ott a fejünk felett dalolta el kellemes reggeli énekét, mint egy szívből fakadt hálaimát a gondviselő Istenhez, ki mindnyájunknak gondját viseli. Láttam arcotokról, hogy gyönyörködtetek e kis madár kellemes énekében, sőt viszhangot keltett a ti gyermeki kebletekben is az ő szép példája, azért énekeltetek oly sokat és szépen reggeltől egész estig. A munkás is azért szereti oly nagyon a mezőt s dolgozik fáradtságot elfelejtve kora reggeltől késő estig, mert már hajnalban gyönyörű énekkel fogadja e kedves madár, aztán egész nap feje felett dalol s este dallal kiséri őt haza. E kis madár fészkét a földre, a gabona közé rakja. Mi is találtunk irtáskor több pacsirta fészket, benne tojásokkal, sőt fiókákat is találtunk már, de egyiket sem bántottuk ám, mert a paesirta is igen hasznos madár, mely szintén csak férgeket és rovarokat pusztít s kellemes énekével gyönyörködtet szegényt, gazdagot egyaránt. Máskor se bántsátok soha e kedves, hasznos kis madarat! Még a seregélyek, rigók, pintyőkék és harkályok egyes fajai is szeretnek vidékünkön tartózkodni, melyek mind igen hasznos madarak, tehát fészkeiket ne pusztítsátok, fiókáikat el ne szedjétek, hogy akadály nélkül végezhessék azt a hasznos munkát: a kártékony rovarok, hernyók, férgek pusztítását, amely végett Isten őket teremtette. A fák és bokrok, amint már mondtam, sok madárnak szolgálnak lakóhelyül, azért ezeket is tenyésztenünk, gondoznunk, ápolnunk kell. De a fáknak ezen kívül még sok más haszna is van ám! Tudjátok, hogy a gyümölcsfák gyümölcsöt teremnek, melyet ti is nagyon szerettek. De a gyümölcsöt csak akkor szabad megenni, ha érett. Az éretlen gyümölcstől meg- betegesztek, azért azt meg ne egyétek, bármily nagyon fáj is érte a szivetek. A legtöbb érett gyümölcs nyersen ehető. Némely gyümölcsöt azonban sütve vagy főzve lehet csak megenni, másokat megaszalva vagy* cukorral befőzve használjuk, némelyikből pedig lekvárt főznek s mint ilyent a legnagyobb élvezettel fogyasztjuk egész éven át. A diófa is gyümölcsfa. Gyümölcsét mindenki szereti, fájából pedig szép bútorokat készítenek. Nálunk egy kis erdőcske is van diófákból: a «Diós», hol ti ősszel sok diót szoktatok böngészni. A diófák odúiban cinegék, seregélyek, búbos bankák, vas varjak és harkályok szoktak fészkelni, de ti ezeket ne bántsátok, mert — mint már mondám — mind hasznos, hernyókat, férgeket pusztó madarak. A szederfának is van gyümölcse, mel., ct a gyermekek nagyon szeretnek. Ha érett, még én is megeszem. Torkos gyermek az, ki a szedret éretlenül leveri a fáról s megeszi. Ez is megbetegszik ám ! Azért, ha olyan gyermekeket láttok, kik a szedret még éretlen korában dobálják s leverik a fáról, elkergessétek s pirongas- sátok meg őket torkosságukért s a dobálás által okozott kárért. Mert az eperfa igen hasznos fa ám! Nemcsak gyümölcse élvezhető, hanem fája is hasznos, melyet bútorok készítésére, szerszámfának és tüzelésre is használnak. Aztán édes anyátok a selyemhernyókat kizárólag e fának levelével eteti s neveli föl. Hiszen ti is mindig segítetek nekik levelet szedni s a selyem- hernyókat etetni. A selyemgubóért aztán édes anyátok sok pénzt kap, melyen nektek szép ruhát, cipőt, csizmát, kalapot s még ábécés könyvet/ Is vesz. Ezeknél fogva a szederfát, melyből a mi határunkon igen sok van, megbecsüljétek és ne rongáljátok! A szederfa után legtöbb nálunk az ákácfa. Mikor ez virágzik, ugy-e milyen kellemes illattal van tele a levegő ? Nem győzünk betelni e kellemes illattal. E virágból a méhecskék is sok édes mézet gyűjtenek. Fája jó szerszám- és tűzifát ad. Legtöbb fa van az erdőben. A mi vidékünkön leginkább tölgy- és cserfát termesztenek. Van még szilfa, hársfa, kőris, fűz, vadgesztenye, fenyő és jegenyefa is a mi községünk határában. Ezeknek leginkább csak a fáját használják tüzelésre, épületekre, bútorok, gazdasági eszközök, hidak és különféle eszközök készítésére. Van azonban a fáknak még egyébb haszna is. Ha a mezei munkás nyáron egész nap künn a forró napon dolgozik, nagyon melegje van. A reggeli és déli étkezésre, valamint ozsonnája elköltésének idejére keres valamely lombos fát, annak árnyékába ül s jóízűen költi el egyszerű eledelét. Ott piheni ki a munka fáradalmait is röviden, édesen. A fáradt utas, hosszú ut után ha egy szép', árnyas fához ér, megpihen és felüdül a fa kellemes árnyékában. Még az állat is siet forró nyári napon a hűvös fa alá s jól esik neki, ha ilyen helyen vetik elébe a takarmányt. Tehát a fa még árnyékával is használ. A fák és bokrok a vidéket még egészségesebbé is teszik, mert az egészségre jótékonyan ható elemet: ózont, vagyis élenydús levegőt lehelnek ki leveleiken át. Azért a beteges vagy nagy városban lakó emberek, hol kevés a fa, nyári időben hegyes, erdős vidékre mennek üdülni, honnét néhány heti tartózkodás után megerősödve, egészségesen jönnek vissza. Ti, kedves gyermekek, adjatok hálát a jó Istennek, hogy pusztán s olyan vidéken laktok, hol sok a fa, bokor, fü, virág, egészséges a levegő, telve mindig kellemes illattal, ózonnal. De éppen ezért óvjátok, védjétek is a fákat és ne pusztítsátok azokat játékból, — mint Straszer Pista és Szakálos Marci tette pünkösd hétfőjén — vétkes rosszakaratból vagy nemtörődömségből s ahol kivész a fa, ott ültessetek helyette másikat, mert csak igy lesztek édes magyar hazánknak hasznos polgárai. Ének a Magyarok Istenéhez.* 1. Isten áld meg Néped' Fordítsd rá szent Képed', A' kit hajdanába Béhoztál Honába! — Árpád'. Szittya vére, Hogy e' Földre éré, A’ bö mezön szinte, Kezed mannát hinte. 2. Téj, arany, méz, borsó, Búza, gyümölcs, hr Lett nagy diadalma, Örökös jutáin A szabadság' várát 's Minden - Német' boszszujára Raktad r 3. De e' briliántnál 's K Drágább kintsünket e Sem had, sem békéssé Védelmünkre nintst * Ezt az eredeti, 1 Tamás nyugalmaz a . H fia volt szives rét
