Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-20 / 25. szám
XXXV évfolyam 25 szám Szekszárd, 1907 junius 20 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-ntcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Mo/nár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű ________hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, l/, évre 6 K, */« évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond so'onkint 30 fillé Olvasóinkhoz! Felkérjük tisztelettel azon előfizetőinket, a kiknek előfizetése lejár, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek. Lapunkat a t. megyei tanitók és tanítónőknek fél árért küldjük meg, mivel a „Tolnamegyei Közlöny“ a „Tolna- megyei Általános Tanító-egyesület “ -nek hivatalos közlönye. Előfizetési díjak: Egész évre 12 kor. Fél évre 6 kor. Negyed évre 3 korona* Kérjük régi előfizetőinket, hogy előfizetéseiket megújítsák s ismerőseik körébe mentői több hivet tobQrozzanak lapunknak. Hátralékos előfizetőinket pedig nyomatékosan felkérjük, hogy hátralékos dijaikat az ujjal együtt küldjék be, mivel ellenkező esetben a lap küldését beszüntetjük, mert a lap kiadása nagy anyagi áldozattal jár. Hazafias tisztelettel: A „Tolnainegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Kavarodás. Körülbelül a fentebbi címet lehet adni ennek a mozgalomnak, mely az országgyűlésen többségben levő függed^enségi és 48-as pírt kebelében az utóbbi időkben észlelhető. Ezt a pártot, mely a magyar nép 1 lkében élő eszmények hű letéteményese volt a múltban, az ország sorsának félelmetes alakulása a legközelebbi időkben belesodorta az úgynevezett fegyverszünetbe s a 67-es alapon való Kormányzásba, mely körülbelül annyit jelent, hogy programmjának legnagyobb horderejű részét az állami önállóságra való törekvést s annak eszközei megszerzése iránti erős elhatározást, levette a napi rendről, vagy legalább azok előtérbe tolását jobb időkre halasztotta. Hát hogy okos dolog volt-e ez ? vagy sokkal célszerűbb lett volna a már késhegyig menő harcot folytatni mindaddig, mig a hatalmat megadásra kényszerítjük, e felett lehet vitatkozni. De azt hiszem nem állok egyedül azon nézetemmel, hogy a harc folytatása lett volna inknbb üdvösebb az ország érdekei tekintetéből ; mert hiú feltevés az, hogy a magyar nép az állami önállóságra való törekvést valaha feladja. Tehetnek megválasztott képviselői azt, amit akarnak, de a nemzet megmarad hűséges álláspontján s ha mostani választottjai cserben hagyják, választ máso; kát, kik elvét magukévá teszik s igy a helyzet ugyanaz marad, ami volt akkor, m-dőn a függetlenségi képviselők vezéreik szavára hallgatva, nagy elhatározásukat végrehajtották. Már most csak a vak nem látja, hogy Ausztria ami megkötött kezeinket arra használja fel, hogy a döntő csatára az eszközöket megszerezze. A horvátok mozgalma, a nemzetiségek fészkelődése, a szocialisták támadása s a lesben álló magyar pártok ellenséges magatartása mind tervszerűen azért van Bécsből felszínre hozva, hogy bennünket gyengítsen velük szemben, saját belső ellenségeinkkel lévén elfoglalva, tehetetlenekké tegyen. A mi állásunk és helyzetünk semmivel sem erősödött és javult. Alkotmány biztosíték nincs; az.értelmiség egy jelentékeny része: a tisztviselőség ki van szolgáltatva a hatalom nyomásának; erősítésre szolgáló eszközeinket pedig magunk dobtuk ; sutba, hogy védekezésünk még kevésbé I legyen hatásos. Mig ellenben akkor, midőn a törvényen í alapuló nemzeti követelésekért a harcot fel- j vettük, mink voltunk lényegesen erősebbek. Nem volt pénz, nem volt katona s a nemzet túlnyomó nagy része, a legelkeseredettebb harcra kész hangulatban állott hátunk mögött. A történtek után ki lehet még oly hiszékeny, hogy feltegye, miszerint Ausztria önként, a maga jó szántából fogja jogos követeléseinket teljesíteni. A helyzet tehat az, hogy a harcot újra meg kell kezdenünk. Külső és belső ellenségeinket már sorakoztatta és felvonultatta Ausztria, mi pedig a fegyverszünet alatt semmivel sem erősödtünk s igy sokkal kedvezőtlenebb kilátással kell.a döntő csatát elfogadnunk. Nem lehet csodálkoznunk, hogy a függetlenségi párt azon része, mely felismerve a visszás helyzetet, aggódva tekir.t a jövőbe, utat és módot keres arra, hogy a veszendő népszerűséget ismét a maga részére hódítsa. Eszközül a magyar kis gazdák súlyos helyzetének javítását kívánja felhasználni. Nagyon helyesen, mert ez az osztály volt mindenkor a magyarságnak s a függetlenségi eszméknek hű fentartója, A kitörendő harcban tehát jó részben csak erre*az osztályra lehet számítani. A magyar tisztviselői kar függő helyzetében, legiölebb szenvedőleges ellenállást fejthet ki; az értelmiség pedig, — tisztelet a kivételeknek — igen tekintélyes számban, ellensége a függetlenségi eszméknek. Marad tehát csupán a kisgazda és iparos osztály, melyek mindenkor a csatatéren találhatók. Ezek anyagi helyzetén kell tehát mindenekelőtt javítani, hogy; gondjaiktól részben szabadulva, annak idején helyt állhassanak. Különben ne örüljön senki, kiben haza- szeretet még létezik a függetlenségi párt rosszabbodó helyzetének, mert erre a pártra országunknak, szomorú helyzetében nagy szüksége van. Már boldogult Tisza Kálmánt azzal gyanúsították ellenfelei, hogy titokban a függetlenségi jelölteket támogatja. Nem rokonszenvből tette, hanem mert belátta, hogy Bécscsel csak úgy boldogul, ha min den kényes ügyben a függetlenségi pártot játsza ki ijesztőül Nem lehetetlen, hogy a függetlenségi párt a legközelebbi választásokon elveszti többségét, de azért ne kívánja senki,^ hogy annyira meggyengüljön, miszerint ütő kártyául se lehessen használni. Mert ez esetben Magyarország kénytelen volna lemondani I mindazon törekvésekről, melyekért 400 év óta annyi vért áldozott s lenne belőle az, aminek Bécsben szánták: az egységes osztrák birodalomnak kiszipolyozott tartománya. Aki pedig ebbe is bele tudna nyugodni, az már megszűnt magyar ember lenni, hanem más névvel illethető, melyet irtózatból e helyen leírni feleslegesnek tartok. Boda Vilmos. A bátaszéki dalárda zászlószentelése. Büszke lehet a vasárnap lefolyt ünnepségre Bátaszék községnek lakossága. Lélekemelő ünnepély volt. Lelkes csapat tette [magáévá most már egészen a 27 év óta mindig felszentelésre váró lobogót, hogy alatta küzdjön együttes erővel istenért, hajáért és királyért. De nemcsak a község lakossága, hanem a környék szine-java is jelen volt. Hogyne iparkodott volna arra, hogy mindenképen kivegye részét a nemes célért küzdő dalárdisták ünnepélyéből, már csak azért is, mert vármegyénk népszerű, felette kedves főispánja és családja volt az ünnepség vezetője. Apponyi grófné Öméltósága védnöksége alatt folyik most már tovább a lelkest dálmüvfelők küzdelme. Ő anyjává lett a felszentelt zászlónak és veZércsil- laga a sötét jövőben. Szeretetreméltóságá- val, nyájasságával lebilincselte a jelenlevők szivét. Jól választottatok a bátaszéki dalárdisták, mert nemesebb szivet nem találtatok volna zászlótok védnökének ! r\ kitünően sikerült ünnepély lefolyása következőkép ment végbe: Délelőtt 10 órakor érkezett meg a zászlóanya kíséretével a községbe, ' a hol Soós Károly üdvözölte őt a dalárda nevében a községház előtt felállított, »Légy üdvözölve« felirattal ellátott diadalkapunál. Onnét Návay Emil vendégszerető házába vonult a menet, hol a zászlóanyát 60 pár — gyönyörű látvány volt ! — nyoszolyó és vőfély lelkes éljenzés közepette fogadta. Innét megindult a menet a róm. kath. templomba. A bátaszéki lövészegyesület, tűzoltóság, vidéki egyesületek küldöttei és rengeteg nép között vonult a menet zeneszó mellett. Elől a zászlóanya ment Erdős Gábor községi főjegyző karján, utána főispánunk Ná- vay Emilnével, majd gróf Apponyi Gizella Gullner ispánnal, utánuk a szinte végtelennnek látszó 60 pár. A kíséretben voltak vidékről: Simontsits Elemér várni, főjegyző, Bajó Pál főszolgabíró, dr. Hagymássy Zoltán szolgabiró, Tomcsányi Lajos főfelügyelő, Fekete Ágoston tolnai prépost, Szabó Géza főgymn. hittanár, Janosiis Károly főjegyző, Rácz József rendőr- alkapitány. A templomban Fekete Ágoston prépost misézett, amely alatt az énekkar, hölgyek,. a Ganz-gyár dalárdájának két kitűnő tenoristája gyönyörűen énekeltek Joó Károly és Máté József vezetesevel. Mise után a szekszárdi áll. főgym. hittanára, Szabó Gézi lépett a szószékre. Hatásos szónoklatát érdemesnek tartjuk itt közölni I
