Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-06 / 23. szám

2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY Kossuth Ferenc leirata. A kereskedelemügyi miniszter folyó évi március hó 16-án kelt rendeletével a vármegye útépítési tervezetéből több fontos utat törölt, ami nagy elégedetlenséget szült. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága ezen miniszteri ren­deletet sérelmesnek találván, folyó évi április hó 13-án tartott rendes közgyűlésében hozott ha­tározatához képest alaposan megindokolt felter­jesztést intézett a miniszterhez. A miniszter a vármegye felterjesztését figyelembe is vette és ebben a tárgyban a következő örvíndetes leira­tot intézte Tolnavármegye közönségéhez: Kereskedelemügyi m. kir. miniszter 3746/1907. p c. Tolnavármegye közönségének Szekszárd. Az állami beruházásokról szóló 1904. évi XIV. t.-c. alapján a vármegyében 1907— 1909-ben kiépítendő törvényhatósági útszakaszok kijelö­lése tárgyában 273|906. sz. alatt hozott tör­vényhatósági bizottsági határozatot a vármegye közönségének folyó évi április hó 13-án tartott rendes közgyűléséből hozzám intézett felterjesz­tése következtében újból felülbírálván : a fel­hozott indokok alapján a folyó évi március hó 16-án 17.440 sz. alatt kelt rendeletemmel meg­állapított útépítéseken felül a fadd—n©rJ©nÍ vényhatósági közutat 11,645 km. és pincze- hely—ozorai törvényhatósági közutat 8.000 km. összesen 19.645 km. hosszban a beruhá­zási hitel terhére kiépítendő utak közé szin­tén telveszem, illetve azoknak kiépítését a beruházási hitel terhére ezennel engedélye­zem. Egyebekben a 17.4401907. sz. rendeletemet, illetve az azzal megállapított útépítési program- mot egész terjedelmében fenntartom azzal a változással, hogy a bonyhád—zombai törvény- hatósági közút bonyhád—tabódi 6.000 km. hosz- szu szakaszának kiépítését utolsó sorba helye­zem. Ami pedig a felterjesztésben említett többi, nevezetesen a kocsola—szakcsl és a sárszent- lőrincz—nagyszékely—miszla—pinczehelyl tör­vényhatósági közút, hidegvölgyi és forrás- i völgyi legrosszabb szakaszainak szintén a be­ruházási hitel terhére kérelmezett kiépítését illeti, e részben is megnyugtathatom a vár- megye közönségét, hogy a mennyiben az országos beruházási programm keretében megtakarítások fognak eléretni, az utóbb emlitett utak kiépítésére is módot fogok nyúj­tani. A pinczehely— ozorai törvényhatósági közutak a beruházási hitel terhére engedélye­zett kiépítésről az ez iránt közvetlenül hozzám benyújtott kérvényre, Ozora községet is érte­sítse. Végül értesítem, hogy az ottani m. kir. államépitészeti hivatalt egyidejűleg felhívtam, hogy a fadd—gerjeni és pinczehely—ozorai törvényhatósági közutakra vonatkozó műszaki műveleteket is sürgősen készítse el és hozzám terjessze fel. Fent idézett felterjesztésének összes mel­lékleteit, valamint az alispán f. évi 4874. sz. felterjesztéséhez, az abban emlitett kérvény he­lyett tévesen mellékelt 17440|997. számú leira­tomat, ide csatoltan visszaküldöm. Budapest, 1907. május 25. Kossuth s. k. ’ A Életünket és vérünket . . . Régen volt. Nagyon régen volt. Csak a történelem sárgult lapjairól tudjuk, hogy ős­apáink mily határtalan lelkesedéssel kiáltották oda egy végveszély előtt álló Habsburgnak, ezt a mai napig hires mondást: «Életünket és vé­rünket . . .» Pedig hát akkor is volt már számtalan okunk arra, hogy tétlenül nézzük, miként bom­lanak ezerfelé a Habsburgok ősi tartományai s volt rá okunk, hogy még a kis újunkat se mozdítsuk meg a Habsburgok megmentésére. Volt rá okunk, illetőleg lehetett volna. De hát ilyenek voltunk mi magyarok és ilyenek is maradunk ezután is — nagylelküek. Ha azt mondom nagylelkű, ezzel csak egy közmondást akarok beigazolni: A nagylelkűség­nek hálátlanság a jutalma. A mi jutalmunk is ez volt cs ez a mai napig. Mert ha őseink — a kedvelt híveink — nem ragadják ki kardjukat hüvelyéből és nem védelmezik meg életükkel és vérükkel Mária Therézia bomladozni készülő trónját, hát Ausz­triát ma már'hiába keresnénk s nagyitó üveg­gel sem találnánk sehol a mai földabroszon s a Habsburgoknak is csak a hire maradt yolna vissza. Ausztria, Magyarország életfájának férge; olyan mint a szu, folyton örli, folyton rágja a gyökeret s mióta befészkelte magát erre a lombdus- fára, azóta szakadatlan pusztító mun­kájával ki is döntötte volna azt a fát, ha ab­ban : em volna annyi életnedv hogy azzal akár az ítéletnapig ellentálljon e romboló aknamun­kának. Talán még ez az egyetlenegy Habsburg az — a mostani ősz fürtő királyunk — ki 40 évi országlása alatt legszorosabban fűzhette magát Magyarországhoz, s legközelebb férkőz­hetett nemes szivéhez. Talán Ő az az egyetlen Habsburg, kinek ha fáradt arcára tekintünk, szétnyílik Ausztria felé ökölbe szorított kezünk, s az átok mit Ausz­tria fülébe akarnánk kiáltani, elnémul aj­kainkon. Igaz, hogy 40 év nagy idő; ennyi idő alatt még ellenségét is megszeretheti az ember. De ha Ausztria ma, mint egykor, újra végveszély előtt állana, újra a szétdarabolás és a megsemmisülés félelmétől Magyarország nagy­lelkűségéhez fordulna oltalomért, s újra látnánk magunk előtt egy könyező Habsburgot, amint kitárt karokkal belénk helyezi minden és utolsó bizalmát, nem tudom, hogy ez -az Ausztriától oly sokat szenvedett, s annyi áskálódás, annyi vérszopás után annyira elgyengített nemzet tud­ná-e ma oly lelkesedéssel oda kiálltam annak a remegő Habsburgnak : »Életünket és vérünket királyunkért-1« . Ki tudja? Talán igen, talán egyáltalában nem. $z. G. 1907 junius 6 A madarak és fák haszna. Irta és felolvasta : Németh Márton tanító a Fácánkerten 1907 május 22-én tartott iskolai ünnepélyen. Kedves Gyermekek ! A nagyméltóságu m. kir. vallás- és köz- oktatásügyi miniszter ur — gróf Apponyi Al­bert — az 1906-ik évi április hó 27-én rende­letet adott ki, hogy minden évben, május havá­ban egy napot szenteljünk a madarak és fáknak, azok hasznának, ültetésének, gondozásának, védelmének ismertetésére. Mi már e magas miniszteri rendelet kiadása előtt is nagy gondot fordítottunk a madarak és fák védelmezésére, a mai napon mégis számol­junk be első sorban arról, hogy mit tettünk a jelen iskolai év kezdetétől fogva a mai napig a madarak és fák védelme érdekében s meny­nyiben igyekeztünk a nagyméltóságu miniszter ur rendeletének eleget tenni ? 1. Az őszszel november hó 24 és 27-én rózsabokrokat és fákat ültettünk az iskolai épület udvarán, hogy a kis madárkák ott me­nedéket találjanak. 2. Ugyancsak az őszszel még 39 liter tökmagot is gyűjtöttünk a téli madáretető asz­talkára, melyet a következő iskolás gyermekek — De biz’ annak a sorsa aggaszt. Ha én most elmegyek az egyetemre, nem vetek neki két évet, férjhez fogja tolni a mamája az első kérőjéhez . . . — Ugyan menj, te pesszimista. Dehogy tolja . . . Megvár ő téged . . S ha pedig nem, akkor: Gombház! . . . Nem is szeretett igazán s már akkor nem is érdemli meg, hogy csak felé is nézz. — Könnyen beszélsz, Imre. Nem értesz te ehhez.. . . Benned még nem ébredt föl a szjv. — Fölébredt bizony már, nyafogott is, de én teljes lelkierővel csitítottám. Hohó ! még nem érünk rá turbékolni. Előbb pénz kell és állás, [ hol anyámat is eltarthatom s aztán majd meg­látom, mit rendel az Ég. — Te boldog vagy, hogy ily nyugodt j fővel bírsz. — Nagyszerül Megfigyeltem, épp 179-szer | sétált körül az órám mutatója, mialatt ti itt oly ' gyerekes ostobaságon beszélgettetek — kiáltott nevetve a harmadik. Pista. — S mialatt te hallgattál, mint egy jeges­medve. — Hm! Ez imponál nekem, jobban mint a verebek: ti. Igen, úgy csiripeltek: Piroska . . . anyám . . . pénz . . . állás . t . szerelem stb. Hallottam a fülem hegyével. No már én ilyenen röstellek beszélni. Mennyivel érdekesebb lese- getni a mutató sétáját, mint hagyja el egyik öt percet a másik után. Akárcsak a Nap az égbolton. Nem lehet mozgásukat észrevenni egyiknek sem, csak egyszer más helyen találjuk. — Na, te belőled is jó matematikus lesz. Neked még tán a szived is fizikai és matematikai törvényekkel van telítve. — Hagyd e bohó hangot, Imre. Nekem legfőbb vágyom a tudás. Tanulni, tudni. Mily Isteni élvezet ! Alig várom, hogy az egyetem kapuja kinyíljék előttem 1 Fittyet hányok én a — hogy is mondják :— szerelemnek, ábrán* dozásnak ! Ideálom a könyv, a gondolat! Épp a főtérre értek. A többiek már vára­koztak rájuk. — Laudetur Jézus Krisztus 1 — köszöntek mindnyájan. A páter szívélyesen szorított velük kezet. — Szervusztok fiuk ! A viszontlátásig. Aztán csak hidegvér! — kiállá utánuk. Szétszállingóztak könyveik és jegyzeteik mellé. * A z . . . i vonat dübörögve fújtat be a pályaudvarra. Csikorogva nyílnak meg a kupék ajtajai. Vagy tizenhét feketeruhás férfi lép le a hágcsókról. Önkéntelenül egymás felé néznek. — Józsi! Pista! Feri! kiáltással rohannak egymáshoz. Kívül fölcsillámló szemmel várakoznak a fiákerosok, hordárok. Hogyne 1 Lesz borravaló. De már jönnek is. Ki gyalog, ki kocsin indul az útnak. Egyiknek nagy bőröndje mellé egy vörös arcú, züllött hordár lép. MIT IGYUNK?'Svunkmoha --------------------------Igyunk moha ho gy egészségeiket megóvjuk, mert |ny||n|( IllOha -csakis a természetes szénsavas .*** , ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer. IgyUnK 010113 ÁGNES­for p ást, ha gyomor-, bél- és légcső huruttól szabadulni akarunk forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk, forrás*, ha étvágyhiány és emésztési zavarok állanak be. forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk. A mohai Ágnes-forrás, mint természetes szénsavdús ásványvíz, föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó savan) uviz; dús »zénsav tartalmánál fogva nemcsak b:ztos óvszer fertőző elemek ellen, hanem a i-enne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a legkülön' félébb gyomor-, légcső- és húgyszervi betegségeknek. 26 év óta bebizonyosodott, hogy még ragályos betegségektől is, mint typhus, cholera, megkiméltetiek azok, akik közönséges ivóvíz he yett a-baktériummentes mouai «gnes-vizzel éltek. Legjelesebb orvosi -szaktekintélyek által ajánlva. Számos elismerő nyilatkozat a forrás ismertető füzetében olvasható. Háztartások számára másfélliteresnél nagyo b üvege i>en minden kétes értékű szénsavval telített víznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb; hogy az Ágnes-forrás vizét a logszegényebb ember is könnyen m.gszert-zhes e. uagxonn vidéki városb.i erakatek szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete ingyen kapható. A forráskezelőség. — Kapható minden füszerüdetben és elsőrangú vendéglőben. — ..........- ■ Ke dvelt borviz ! 5296 6_15 Főraktár: Salamon Testvérek cégnél, Szekszárdin.

Next

/
Thumbnails
Contents