Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-22 / 12. szám
2 TOLNAMEGYEIKÖZLONY 1906. március 22 alkudni egyáltalán nem hajlandó. Mostani nagy népszerűségének ez a magyarázata s mi örömmel csatlakozunk a tisztelők nagy táborához. Mert örömtől dobbant meg a szivünk, midőn Andrássy Gyula gróf adta nekünk a hazafias, jó tanácsot, hogy tartsunk ki a nemzeti küzdelemben. A mi politikai pártállásunk, tudvalevőleg, messze esik Andrássy Gyula grófétól; mi a függetlenségi és 48-as párt elveinek vagyunk határozott hívei, mert hitünk és meggyőződésünk, hogy a nemzet csak ezen az alapon valósíthatja meg törekvéseinek végalját; de ezért szivünk egész melegével sorakozunk Andrássy Gyula gróf háta mögé, midőn nemzeti küzdelmünkben való kitartásra bu/dit. Meg lesz nemes gróf! Nincs az a nyomor, nincs az a szenvedés, mely bennünket, s, ek^zárdiakat és tolnavármegyeiket elhatározásunkban megingatni képes volna; mi le nem tesszük a szenvedőleges ellentállás kezünkben levő fegyvereit, mig teljes siker nem koronázza törekvéseinket. Mi ott leszünk utolsó lehelletünkig a harcolók táborában I bennünket onnét eltávolítani emberi erő és hatalom soha sem lesz képes. Ennek a szilárd elhatározásunknak meg vannak a maga indokai, melyeket összevonva a következőkben ismertetünk. Ha csak arról lenne szó, hogy állami mivoltunkból kifolyólag nyelvünket mily mértékben kívánjuk érvényesíteni jelenleg a hadsereg magyarországi részében; talán bele- tudiiank nyugodni az áldott béke kedvéért jogos követeléseink egy részének kedvezőbb időkig való elhalasztásába. Ha csak az képezné a válság tárgyát, hogy önnálló berendezkedés iránti, a törvényben biztosított azon jogunkat, hogy ha Ausztriával a gazdasági kérdésekben megállapodni nem sikerül, mikor érvényesítjük s a vámterület ketté osztását mikor hajtjuk végre, most-e, vagy néhány év múlva, tán az sem állná útját a kibontakozásnak. De mikor Bécsben arra határozták el magukat, hogy Magyarországot minden áron letörik; hogy kényszeritik a hadseregre vonatkozó abszolút császári jogok elismerésére.; hogy nemzeti irányú fejlődésének minden téren útját állják; hogy a 67-ki kiegyezésben biztosi tott kettős államszövetség és állami egyenjogúság iránti megállapodásokat figyelmen kiad hagyják; hogy az ősi magyar alkotmány biztosítékait egyszerűen félrelökik I a nemzeti képviseletet fegyveres erővel szétkergetve, annak törvényes időben való összehívása iránt nem intézkednek; hogy törvényeinkben ismeretlen s gyászmagyarokból válogatott királyi és kormánybiztosokkal kísérlik meg a kormányzást s a törvény- hatóságok önkormány/ati jogának felfüggesztésével, az esküjükhöz hü tisztviselőket állásaikból elmozdítják; hogy az országgyűlés által meg nem szavazott adók behajtását s újoncok sorozását erőszakos módon foganatosítják; hogy a sajtószabadság korlátozásával s a gyülekezési jog megszorításával a nemzeti akarat megnyilatkozásának útját állják: akkor engedékenységről, a béke érdekében hozott áldozatokról, kibontakozásról szó sem lehet. Ezekre az intézkedésekre a magyar nemzetnek csak egy felelete lehet: harc a végtelenségig! S hogy ez igy. is lesz s hogy a magyar nemzetnél a fáradtságnak, a kimerülésnek, meghunyászkodásnak még csak előjelei sem fognak mutatkozni soha, arra biztosíték a magyar nemzet jelleme, mely jó bánásmód mellett még az ingét is odaadja; de ha kényszeríteni akarják, akkor utolsó csepp véréig is ellentáll s törhetik, de meg nem hajlik soha! Boda Vilmes. TÖVISEK. Krimszky-dalok. Klió szerepére vállalkozom ez egyszer s engedve az általános és hő óhajnak, hogy a «Református Olvasókör» polgári műkedvelő társasága által háromszor egymásután gyors tempóban s kitűnő sikerrel előadott «Legény bolondja» cimü mulattató népszínmű töredékepizódjai nyomtatott betűben is megörökittesse- nek s átadassanak a «kurta halhatatlanságnak» : leszek olyan szives, hogy «közkívánatra» azok- kedvéért, kik rajta a színházban tán 3-szor mulattak ; még inkább azok óhajára, kik oly szerencsétlenek, hogy egyszer se mehettek el — valami gátló akadály miatt — élvezni e divina komédia, ez isteni színjáték nem Dante által nyújtott magasztos, magyar nemzeti örömeit: közrebocsájtom ez isteni színjáték egy tükördarabját, a kupiét, mit mindaháromszor a beteg kálvinista harangozó énekelt el (Csötönyi István) gyenge, rekedt hanggal, de erős, egészséges kedvvel, igazi művészettel, mulattató komikummal, sok tapsot aratva; közrebocsájtom e kuplékat — örök emlékezet okáért — mint «Krimszky-dalok»-at, Kisfaludy Sándor «Himfy- dalok» c. műve hasonlatára. A magyarázó jegyzeteket is mindjárt csatolom— Klió kötelessége szerint! — a nagyobb világosság okából. Tehát: Az első előadás alkalmával, mikor vártuk Mérő Jánost, a kinevezett kormánybiztost, az alkalmi kupié igy hangzott: Ad nótám : (Babot vittem a malomba) Ki miként vet, akként arat, Én is kaptam egy kosarat; Föl se veszem a kosarat Csak bortól ázzék a garat! Az én nevem: Krimszky István De nem lennék ma főispán, Sem Szeks árdon, sem bár máshol, Mert félek a záptojástól!.,. Pénzügyminiszter se lennék Inkább Mözsön krumplit ennék, — Ki is lenne — Uramfia! — Üres speiznak gazdasszonya?! ... Az ujságók azt hirdetik: Országgyűlést berekesztjk! , Hát ez bizony bolond nóta, Hisz meg se nyílt egy év óta!... Se katona, se >dó nincs S Bécsben fogytán van már a kincs. Mi kihúzunk jfgy sok évet De megpukkad majd a német! A 2-ik előadásnál, mikor Mérő János a kormánybiztos már megretirált Lemondott a kormánybiztos, De jön másik:-az m ir biztos! Nem is 'Méri, hanem Kila Kádencia: Isten-nyila!... Azt beszélik, hogy a vasút Mely minálunk úgy nteglassút! G)ors'-vonat lesz nemsokára Kormánybiztos patancsára! Bakta félé baktat egy ur Szive dühös, — a szeme szúr; Kérdezem, hogy: «Mi lelte Önt'»? Búcau nyögi: «Laknál csak fönt» ! % A te dolgod: könnyű szerep, '— De a «tisztvisell-telep» l __ Lift ni ncs, fény nincs, az ut sáros — Ez ám csak a «.kender-város» 1 Hát a református utca?! ... Kukoricaszár a pucca!. .. De mi tűrünk megnémulva — Hisz köveznek — 100 év múlva!... A 3-ik előadásnál, mikor a református énekkar és a református műkedvelők a rám. kath. óvoda javára működtek közre; Az én nevem : Krimszky Pista! A vallásom : kálvinista ! Hivatalom: fó'-fb' gépész ! Doktor lesz ám ez az ép észj... (Mert a darab utolján már ugyanő mint Mitler doktor szerepel.) Van egy rendes hivatalom — Elértem már fiatalon — Magas állás: harangozó! Fellegekben kalandozói A torony magaslatából Az ember csak «hangya-tábor| De én senkit le nem nézek, Hisz: az emberek testvérek!... — Szervusz Lojzi! — kiáltott már távolról egy másik katonatiszt és lihegve állott meg főhadnagyunk előtt, mialatt kezet fogott vele. Épen téged kereslek és szerencsémnek tartom, hogy veled ilyen apropos találkoztam. — No, mi az ? beszélj. Látom, hogy izgatott vagy. — Itt az utcán nem lehet pajtás. Menjünk ide be a kávéházba. — Jó, de csak rövid időm van, mert a tiszti kaszinóba kell mennem hét órára, Fülöp ott vár rgám. — Ó, csak egy rövid félórába fog kerijlni. Azalatt megiszunk egy-egy piccolót és én is veled megyek a kaszinóba. Bementek. Hogy mit beszéltek ott, az annyira magán ügy, hogy igazán nem volna érdemes reprodukálni. Még 7 óra sem volt, mikor főhadnagyunk barátjával belépett a tiszti kaszinóba, ah,ol elég sokan voltak egybegyülve, különféle rangfokozat szerint. Midőn a játékterembe léptek,, előbb csak .a bámész tekintetek vetődtek a főhadnagyra, majd egy általános, hangos, falrengető hahota tört ki a jelenlevők ajkain. A tiszt megkövültén hallgatta ezen viharosan jókedvű kitörést. A vele jött másik tiszt is csak most vette szemügyre, és nem különben elnevette magát. — Megbolondultatok ? szólt a főhadnagy boszusan és nem kevéssé megdöbbenve. — Elszegődtél pajtás ? — Kivetkőzött mint a tót legény !. Van-e levelem cimbora ? — Mellékjövedelemre tett szert! — Élelmes fickó! Ilyen, és ehhez hasonló megjegyzések röpködtek feléje. És amint a főhadnagy ezenközben levette fejéről sapkáját, a szaja tátva maradt egy darabig. Nagy álmélkodásába nem tudta elgondolni hogyan került a fejére egy számozott ezüst- zsinoros levélhordó sapka. — Azt a rézangyalát ennek a piskóta világnak ! Ki űzte velem ezt a bolondos tréfát ? fakadt ki szitkozódja, és dühösen vágta a földhöz a kompr.omitáló sapkát, , Majd hirtelnn a vele jött tiszt társához fordult. — Mond csak ugy-e ott volt a kávéházban az a bohóc kapitány Pohas? — Persze, hiszen integetett is felénk a hátulsó sarokból. Ott sakkozott valakivel. — No hát majd leszámolok vele. Ezt senki más nem tehette, mint ő. Valahogyan kicserélte a sapkámat. Ismerem a bolond tréfáit. Hanem ezt a „Corpus-delicti‘*-t is elviszem. Azért is igy megyek vissza! — szólt és a sapkát fejébe vágva, gyors léptekkel iramodott ki az ajtón. És amint az utcán jól fölhúzta köpenye gallérját, hogy minél felismerhetetlenebbé tegye magát, ;a kávéház felé tartva, egyszerre megvillant emlékezetében, hogy amint ő hazulról jövet a járdán haladt, hogyan bámulták meg és nevettek rajta. Bizonyosan a bakák is azért nem tisztelegtek néki, mert valami postaszolgának nézték. Már aligha ilyen formán nem lesz és e szerint Pohos nem lehet ludas ezen dologban. Tüdöbetegsegek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Jfltathogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjas „Roche“ eredeti czomagolúet, F. Heffmann-La Sieche & Co. Basel (StíJc\
