Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1906-03-22 / 12. szám

19U6. március 22

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

íme most | játszunk kedvvel

— Mit az Isten nagyon nedvei! —

Más vallásit óvodának

S a szívünkben öröm támad!...

Node ezért elvárjuk ám Óh kedves pápista druszám!

Mert lásd, én téged szeretlek —

Ne legyek néked «eretnek!*

. I-:-.. - I

Jön a szabadság ünnepe —

£ hó tizenötödike!

Ez légien a buzgó imánk:

*Forrjunk össze testvér gyanánt!»

(Siirü taps, lelkesedés.)

H* már engemet éltetnek

— A ki tapsot nem érdemiek —

Gíindoljan k nagy tombolva :

Kramnu-r Zsóii kisasszonyra!

(Alámutat a ki ü ő jtiiku művésznőre, ki a darabot zeneileg kisérte. Óriási taps-viharl)

íme tehát 1 közönség ! engedtem a közkívánatnak s közrebocsájtám a tréfás Krimszky- dalokat, — kérem Önöket, hogy véssék sziveikbe I dalok humoros, de természetes, igazságait, I melyek nagyon hasznos útmutatók az élet boldogsága fele 1

Palást

Vármegyei közgyűlés.

Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága

f. hó 21-én tartotta meg tavaszi rendes közgyűlését, melyen Döry Pál alispán elnökölt. A bizottsági tagok csaknem teljes számban jelentek meg és oly rendkívül nagy volt a közgyűlés iránt az érdeklődés, a milyent még eddig soha sem tapasztalhattunk. A karzatot is teljesen elfoglalta a közönség, köztük több előkelő hölgy is volt látható. Mindenki tudta, hogy Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága most fog megnyilatkozni megtépett ezredéves alkotmányunk védelmében és fenségesen tiltakozni fog az abszolutizmus ellen., Valóban a vármegye tiltakozása, melyet alább egész terjedelmében közlünk, olyan határozott és hazafias, amely méltó alkotmányvédő dicső múltjához. A közgyűlés egész lefolyása alatt méltóságos és hazafias hangulat uralkodott. Nem volt a bizottsági tagok között egy sem, aki a legnagyobb mértékben el nem ítélte volna a törvénytelen kormány túlkapásait és ne egyesült volna a haza és alkotmány védelmére.

Döry Pál alispán pont 10 órakor nyitotta meg a közgyűlést. Tiz évet meghaladó alispán- sága alatt gyakran előfordult az az eset, hogy neki kellett elnökölnie, de még soha sem érezte helyzetét oly nehéznek, mint most. Az elmúlt századok alatt sokat küzdött nemzetünk, sokszor jutottunk válságos helyzetbe, de még olyan veszély sohase nehezedett hazánkra, mint most. Ősi hazánkból hozott vérszerződésnek, ezredéves alkotmányunknak legfőbb hitágazata: itt ebben a hazában csak a nemzet és a király együtt parancsolhatnak. E két törvénytényező kikerülésével kizárták a nemzet képviselőit a képviselőházból. Azok, akik magukhoz ragadták a hatalmat, azokban nincs meg a haza iránti szeretet és nem él bennök az alkotmány

De hát akkor ki az Ördögök öréganyja játszotta vele a bolondját?

Ezen való töprengésében egyenesen haza ment a lakására.

Az előszobába lépvén a „privadiner“ hap- tákba vágta magát.

Főhadnagy urnák alássan ... . . hehehe hihihi! hühühü! . . tovább nem bírta mondani, mert meglátta ufá fej'én a levélhördó sapkát.

V) ‘' •; jŰ \ r <' ; j V ■' & J 7 {JvfI ' :

— Mit röhögsz barom! förmedt a szolgára a tiszt, ékes szoldateszka nyelven fűszerezvén az előszót. , •

A bakának egyszerre* Szájára fííjjyott a-ftíílíj ill

jókedv és újra kezdte: ;

— Főhadnagy urnák alássan jelentem, hogy amint eltetszett hazulról menni, nemsokára £ levélhordó vissza jött,' hogy,’ véie^hü[l jJ§g«§| ról a főhadnagy 'ur sapkáját vitte "el. De a£ övét nem találtuk a fojgason ahová, aka^zto^tt^, hát újra elvitte a főhadnagy úrét. Azt mondta, hogy holnap vissza hozza. ,

A tiszt nagyot nézíétf. '

— Nesztek, halmok r.Maflt.ki ejmtan és a sapkát 'teljes er^ei'a s^kba vagta, mely

után bement szobájába. . . , ^

És mikor kifűjta magát, ő is4 jót nevetett

» s*j»‘ »nvMjjtí

No, mert az eset elegge megvilágosodott,

és a megváltozhatatlansággal szemben okosabb

dolgot úgy sem művelhetett volna.

iránti tisztelet. Ezek a legfőbb alkotmányos intézményt, az országgyűlést elnémították és fegyverekkel szétoszlatták. A tomboló hatalom most már a törvényhatóságokra tette reá kezét. Alkotmányunk védbástyája legyen a vármegye a nemzeti küzdelemben. Most bölcs és hazafias határozatok-a van szükség. Ezért nehéz a helyzete. Ezen nehéz válságnak következménye, hogy neki kell elnökölnie, mert a törvénytelenség a főispánt elszólitotta állásából, aki 21 évig állt a megye élén. Nem záikózhatik el azon érzelmének nyilvánításától, hogy ifjúsága óta tanúja volt annak a lelkesedésnek és önzetlenségnek, mellyel gróf Széchenyi Sándor főispán a hazát és a vármegyét szolgálta. Ezért mindenkor tiszteletnek és közszeretetnek volt tárgya. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága a főispán 10 éves jubileuma alkalmából díszközgyűlést tartott s ekkor elhatározták, hogy sze- retetök és ragaszkodásuk’^ jeléül a közgyűlés díszterme számára megfestetik arcképét. Ez már meg is történt, de a főispán szerénységén múlott, hogy csak most díszítették fel vele a közgyűlési termet: Hiszi, hogy egyhangú helyesléssel találkozik akkor, midőn mély sajnálatának ad kifejezést a fölött, hogy az alkotmányvédő főispán eltávozott. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után felolvastatott a főispánnak búcsúzó levele. Ekkor dr. Kämmerer Ernő szépmüvé- szetek igazgatója szép beszéddel búcsúztatta el gróf Széchenyi Sándort. A nagy tetszéssel fogadott beszédet a közgyűlés határozata szerint ki fogják nyomatni és megküldik az összes vármegyei bizottsági tagoknak.

Felolvastatott gróf Széchenyi Sándor v. b. t. ’ t. és főrendiházi alelnöknek alaposan írásban megokolt indítványa, melyben a vármegyei tisztviselőknek hivatalukban való megmaradását kéri. Az indítvány a következő:

«Mondja ki Tolnavármegye törvény- hatósága, hogy a vármegyei tisztviselői kar tagjai iránt teljes bizalommal viseltetik és felszólitja a tisztviselőket, hogy az alkotmány, a vármegye jogtisztelő hagyományainak és a közönség érdekeinek szolgálatában és védelmére, lelkiismeretök tisztaságával és a törvényben biztosított fegyverekkel fölvértezve, helyeiken maradjanak meg mindaddig, mig az országgyűlésen meg nem szavazott adók kényszer behajtásával, országgyülésileg meg nem ajánlott újoncok kényszerállitásánál közreműködésük igénybe nem vétetik, vagy pedig a vármegye önkormányzata akár teljhatalmú királyi biztos kiküldése, akár a törvény- hatósági bizottság feloszlatása áltál meg nem sértetik»

A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta ugyan, de azért igen élénk és szép beszédek hangzottak el az egyes pótinditványt tevők részéről.

Hagymássy Károly bizottsági tag azt indítványozta, hogy, ha a vármegyei tisztviselőknek le kell mondaniok, ez alól vétessenek ki az árvaszéki tisztviselők.

' ‘ Vajay István volt orsz. képviselő elfogadja az indítványt, de hosszabb szép beszédben azt kívánja, hogy feltétlenül gondoskodjunk a vármegyei tisztviselőkről, ha a hatalmi bitorlók ide is elküldik a keserű poharat és abszolu- ttéhíus lemondásra kényszeríti tisztviselőinket. Indítványozza, hogy mondja ki a. törvényhatósági bizottság, hogy miután egyenes adót fizetni nem kelh a vármegye közönsége a helyett, hogy takarékpénztárba teszi adóját, annak 20%-át fizesse be a ipegyei.alapba a tisztviselők részére. Ha a jogrend visszaáll, akkor azt le fogják s^áirptani.

Dr. Kiss Ernő bizottsági tag — úgymond —. azz&l jött a közgyűlésbe, -hogy ő is indítványt tesz, de látva .adelkesedést ettőleláll. Ő ugyanis ázt Szerette volna, ha az egész közigazgatásra kúerjesztett^c gróf,,Széchenyi indítványát,

Vajay indítványához nem járálhat, mivel ezt a törvénytelen kormány úgyis megsemmisítené. Hanem nézete szerint társadalmi utón kellene a tisztvi$efőkrőlt., gondoskodni, mely célból Gróf Széchenyi Sándor elnöklete alatt egy bizottság választását ajánlja. Bernrieder József az önkéntes adakozás mellett szól

■ kJl<Döry Pál alispán miután előbb kimondotta, Gróf Széchenyi indítványának elfogadását köszönetét mond ezen határozatért és elmondja, hogy ő értekezletet tartott a tisztviselőkkel és ekkor magukra még szigorúbb feltételt állítottak fel. -Nevezetesen, -ha olyasmit követel- . nének tőlük, ami letett esküjükkel ellenkeznék, akkor állásukat elhagyják. Ezután dr. Kiás Ernő, majd újból Döry Pál alispán szólaltak fel.

Báró Jeszenszky György főszolgabíró arra kéri a közgyűlést, hogy értelmezze világosan gróf Széchenyi indítványát, mert ha azt az ér* telmet adja neki, amit KDs Ernő, hogy a tisztviselők tartoznak a kimondott határozat szerint maradni, akkor ő- menni fog, semmiféle hatalmat e tekintetben maga fölött nem tűr. Dr. S-hvetz Antal hosszabb beszédben azt fejtegeti, hogy a törvényhatóság megkövetelheti a tisztviselők maradását. Indítványozza, hogy a tisztviselők részére mindenki jövedelmének 5 százalékát ajánlja fel. Áldozni kell, mert enélkül nem küzd- hetnek sikerrel. Teremtsünk hazafias alapot s e végből a mozgalmat már most meg kell indítani. Még Vizsoly Ákos, Kovách S. Endre, báró Jeszenszky György, Vajay István, Stauber Antal, Pulay István, Bernrieder János beszéltek, majd dr. Leopold Kornél emelt szót, megmagyarázva az indítvány értelmét és az indítványozó intencióját. Ezzel a vita be lön fejezve, mire Döry Pál elnök kihirdette azt a határozatot, hogy & törvényhatósági bizottság elvben kimondja, hogy az állásuktól elmozdított tisztviselőiről lehetőleg gondoskodni fog.

Késmárky Dezső lemondása folytán megüresedett szolgabirói állásra egyhangu’ag dr. Hagymássy Zoltánt választották meg, első osztályú szolgabiróvá pedig előléptették dr. Bernáth Béla paksi szolgabirót.

A közgyűlés nagy éljenzéssel vette tudomásul, hogy Simontsits Elemér vm. főjegyző és dr. Szentkirályi Mihály aljegyző visszavonták állásukról történt lemondásukat. Simontsits Elemér a közgyűlés hely .ölese között kifejtette, hogy miért mondott le es miért vette vissze lemondását.

Felolvatatott Mérő Jánosnak kormánybiztosi kinevezése. A közgyűlés abcugulásban tört ki és tiltakozik a kormánybiztos kinevezése ellen.

Az állandó választmány javaslata alapján a közgyűlés a következő hazafias határozatot fogadta el:

»Tolnavármegye közönsége hazafias aggodalmak között, mély megütközéssel látje, hogy a törvénytelen és imparlamentáris kormány, j mely iránt bizalmatlanságának már kifejezést | adott;, egyedül a királyi kinevezés tényére tá- 1 maszkodva magát a törvényes és alkotmányos ellenőrzés és a felelősségre vonhatás alól kez- ! detben az országgyűlés folytonos elnapolásá- j val, folyó évi február hó 19-ike óta pedig az I országgyűlésnek katonai karhatalommal történt ■ feloszlatásával kivonja és ily módon alkotmá- I nyunknak legsarkalatosabb rendelkezéseit ki- j játsza, s hatalmának gyakorlása közben magát alkotmányon és törvényen tultészi.

Mindezeknél fogva fokozott bizalmatlanságának kijelentése mellett ünnepélyesen tiltakozik és óvást emel az ellen, hogy a nemzetet képviselő országgyűlés tanácskozó termének szentélyébe kirendelt és oda behatolt katonai karhatalommal és törvényünkben nem ismert «teljhatalmú királyi biztos» közreműködésével az otromba erőszak fegyverével törvényeink, kiváltképen az 1848: III. t.-c.-nek és nemzeti büszkeségünk nyílt sérelmére az orssággyülést feloszlatta.

•Tiltakozunk és óvást emelünk az ellen, hogy a kormány számos külföldi állammal rendeletek utján kötötött és léptetett életbe keres- kedelmt szerződéseket j éllehet az kizárólag a törvényhozás jogkörébe tartozik.

Az 1791: XII. t.-c. világosan rendelvén: «0 szent Felsége-az országot nyílt parancsokkal, rendeletekkel és úgynevezett pátensekkel nem -kormányozhatja».,

. Óvást emelünk a magyar közjogban ismeretlen és a felelős kormányzás elveivel merőeu ellenkező teljhatalmú királyi- és kormánybizto- soknak kirendelése s azoknak a törvényhatóságok önkormányzati jogainak megcsorbítására, sőt megsemmisítésére . irányuló jogtalan műkö- dése ellen. Mert hiszen-az. 1867. H. t.-c.-ben foglalt koronázási hitlevélben királyi: esküvel biztosíttattunk, hogy..Ő Felsége az .ország törvényhatóságait és minden rendű lakosait jogaikban, kiváltságaikban, szabadságukban, törvényeikben, régi jó*' és-'helyben hagyott szokásaiban megtartandja.

'..: í'Óvást emelünk a sajtó-szabadság, gyülekezési jog és nagy küzdelmeink árán kivívott és,, féltékenyen őrzött egyéb közszabadságainkat mindennemű csorbítása és megsértése ellen.

U!V»®0 r.:

....Mindezen tiltakozásainkat * és* óvásainkat

az adja Isten! mihamarabbi összeülő országa gyűlés elé felirat , alakjában felterjesztjük, hol ősr alkotmányunk és legszentebbe nemzeti jogaink ellen intézett sérelmeknek és merényleteknek orvoslását és megtorlását, egyben alkotmányunknak újabb intézményes biztosítékokkal való körülbástyázását kérelmezte.