Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-27 / 52. szám
II. Deák Ferenc. Kossuth Ferenc a múlt napokban, mindnyájunk nagy sajnálkozására, ismét a betegágyhoz lévén szögezve, azon rendkívüli s szokatlan tüneménynek voltunk bámuló szemlélői, hogy úgy az udvar, mint a kettős állam vezető íőbb politikusai, nagyon érdeklődtek a betegség természete és alakulása iiánt s siettek meleg részvétüket minden lehető módon kifejezésre juttatni. Hát senkinek sem jut eszébe az udvariasság és érző szív ezen megnyilatkozásában rejtett okokat keresni, de mégis feltűnő jelenség, hogy mig ez ideig, személyválogatás nélkül mindenki, aki Magyarország önnálló államiságának és függetlenségének jelszavát hangoztatta, száműzve volt a felsőbb körökből s soha semmiféle figyelemben nem részesült, egyszerre rendkívüli, nagy érdeklődésnek központjává válik. Nincs miért rejtegetni s kár volna elhallgatni, hogy ezen nagy érzelemváltozás, legalább is jó részben, folyománya azon politikai gyökeres változásnak, melyen Kossuth Ferenc, hisszük, mint maga is folyton hangoztatja, vallott elveinek teljes egészében való fentartása mellett, keresztül ment s a függetlenségi és 48-as pártot is uj politikai pályára vezette. Kossuth Ferenc ugyanis és az egész függetlenségi párt, kik eddig a 67-es közjogi alapon való minden közreműködést elutasítottak magoktól, — azt hiszem, nem tévedek, ha ezt a változást Apponyi Albert j gróf nagy befolyásának számlájára irom, — egyszerre ráálltak a kiegyezés alapjára, belementek a közösügyek tárgyalására hivatott bizottságba s az ország kormányzatát ezen az alapon intézik. Már most Bécsben, hol úgy Kossuth Ferenc, mint az országgyűlésen többségre jutott függetlenségi párt viselt dolgait a legéberebb figyelemmel kisérték, sőt azon gyanút táplálták velük szemben, hogy forradalmi eszményeknek hódolnak s törekvéseik végcélja a teljes elszakadás Ausztriától, — egyszerre örömmel tapasztalták, hogy a felforgatás vádjával terhelt párt vezére s vele egész nagy tábora, rálép az eddig következetesen visszautasított 67-iki kiegyezési alapra s habár ideiglenesen is, azon az alapon való kormányzásra vállalkozik. íme, — vélték Bécsben Kossuth Ferencre célozva, — a II-dik Deák Ferenc, ki a hatvanhetes TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY alapon való kiegyezést újra megalkothatja, habár valamelyes módosítással is. Ugyancsak,ha tekintetbe veszem Appon i Albert grófnak, ki a mostani kormánynak kétségenkivül vezető szelleme, tárcája költségvetése alkalmával tett azon nyilatkozatát, hogy végleges kormányzásra csak nemzeti alapon megkötött, uj kiegyezés létrejövetele esetében vállalkoznak, úgy tisztában vagyok a politikai helyzettel, mely a legközelebbi jövőben nagy elhatározások elé fog bennünket állítani s mindazokat, kik Magyar- oiszág állami önnállóságának voltak hirdetői. Mert Bécsben sohasem fognak a függetlenségi párt elveinek érvényesülésébe önként beleegyezni, hanem csak a legnagyobb kényszer esetében. Hogy egy ilyen nagy kényszer esete be fog-e következni? az a jövő titka, de mindenesetre megkísérlik Kossuth Ferencet egy o'y kiegyezés eszméjének megnyerni, mely a 67-ki alkotás keretében mozog — mondjuk — a kettős állam- szövetség és állami egyenjogúság teljes elismerésével s a hadsereg ügyében tett valamelyes engedményekkel. Ekkor érkezik el a nagy történelmi pillanat, midőn Kossuth Ferencnek választani kell, hogy vagy határozottan ragaszkodik eddig hirdetett elveihez s habár hosszas harc után, megkísérli az atyjától szent örökségképpen átvett personális unió alapjára helyezni az 0 felsége uralkodása alatt egyesített két állam jövő egymáshozi államjogi viszonyát; vagy megrettenve a méhében hazánkra nézve kétségkívül nagy veszedelmeket rejtő harc folytatásától, belenyugszik egy olyan megoldásba, mely Deák Ferenc kiegyezési művének lesz második, javitott kiadása. És ugyanezen elhatározás elé fog kerülni a függetlenségi és 48-as párt is, mely oly hosszú időn keresztül híven kitartott elvei mellett s Kossuth Ferenc személye iránt vak bizalommal viseltetett. Adjon a magyarok Istene a nemzetnek s vezető férfiúinak elegendő higgadtságot és bölcsességet, de egyszersmind kellő erélyt és határozott bátorságot, hogy a jelszó érvényesüljön a maga teljességében: A haza minden előtt! Boda Vilmos. ciája azonban nem volt eredményes. Sőt egy fél hónapra az audencia után volt a nevezetes Házfeloszlatás, a mit Fabriaius ezredes eszközölt. Prielle Kornélia, a hires művésznő is ebben a hónapban, február hó 23-án halálozott el. A nagy művésznő halálával elcsendesitett minden megszólást, a miben utolsó napjaiban olyan gyakran volt része. Az igazi abszolutizmus február hó 27-én vette kezdetét. Akkor, amikor a belügyek vezetője, Kristőffy megnyirbálta a sajtószabadságot azzal, hogy megvonván több ezer ember szájából a falatot, a lapok utcai elárusitását betiltotta. Március hó 7-én halt meg Livádiában Zichy Mihály hazánk fia, a világ legnagyobb képiróinak egyike, az orosz cár kedvelt udvari festője. Erhardt Sándor, a halála után lefokozott hadnagy is ugyanakkor lett öngyilkos. A tulipán mozgalom is e hőnap végéről datálódik. E virág megtette a maga hóditó útját és a nagy mozgalom, ami a tulipán viselésében megnyilvánult, nem volt hátástalan. Megijedtek oda át ettől az ártatlan virágtól. Az osztrák ipar megérezte e gyönyörű akció nagyjelentőségét. Bihari Sándor e hó 27-én hunyt el. Egy ecset esett ki a kezéből, amely leghűbben és legnagyobb szeretettel festette meg a magyar parasztot. Április elején történt, hogy a vezérek a királynál voltak. Ettől a látogatástól remélte az ország a megváltást, amely még ugyanaznap meg is történt. A király elfogadta a béke ajánlat minden pontját és belement egy olyan kormány alakításba, amelynek tagjaiba a nemzet föltétien megbízott nagy nap volt ez. A bécsi Bristol szállóban történelem készült és nem lesz érdektelen egy jelen volt újságíró akkori benyomását most ide iktatni. A Bristol-beli dél- előttről ezt írja: Bohémtanyát ütöttek az ujssgirók a virágokkal pazarul díszített helyen. Adomákat meséltek és élclapszámra való ötletet sziporkáztak a helyzetről. Csak akkor állt el egy pillanatra, Városi közgyűlés. Szekszárd r. t. város képviselőtestülete folyó hó 22-én délután 2 órakor rendkívüli közgyűlést tartott dr. Hiding Ádám polgár- mester elnöklete alatt, melyen 65 bizottsági tag jelent meg. Az ülés megnyitása után jegyzőkönyvi hitelesitőkül Szondy István és Békés Mihály kérettek fel. Janosits Károly felolvasta az alispánnak az uj állami anyakönyvi törvény életbeléptetése folytán szükséges intézkedések megtételére vonatkozó rendeletét. Miután a r. t. városokra az uj törvény nem írja elő az alispáni rendeletben kifejezett intézkedések megtételét, az alispáni rendelet tudomásul vétetik. Ezután a képviselőtestület tárgyalás alá vette Dömötör Miklós anyakönyvvezető kérvényét, amelyben részére anyakönyvvezető-jegyzőí állás szervezését kérvényezi, hogy igy nyugdíj jogosultságot nyerhessen. A tanács, tekintettel arra, hogy az anyakönyvvezetőt a belügyminiszter nevezi ki, mig a jegyzőt a képviselőtestület választja, a kérelmet mellőzni javasolja. Dr. Leopold Kornél a tanács javaslatával szemben a kérelmet teljesíthetőnek tartja úgy, hogy az állam az anyakönyvvezető diját adja meg akkor is, ha a város szervezi az anyakönyvvezető- jegyzői állást. Dr. Hiding Ádám polgármester felszólalása után, a tanács javaslata fogad- tatik el. A házaló kereskedés betiltására vonatkozó szabályrendelet Tóth Károly felszólalására azon módosítással fogadtatik el, hogy nemcsak a székely, hanem minden hazai házi iparcikknek házalás utján való eladása megengedtetik. A tanács javaslata szerint elfogadtatott a menedékházak jövő évi költségvetése, ami 3 százalékos ovódai pótadóból fedezetet nem nyer, azt a házi pénztárból fedezik. A polgári iskola földjeinek bérlete 1907. évi november hó 1-én lejárván, a polgármester megbizatik, hogy a mostani feltételek mellett az árlejtést irja ki. Szilágyi Dezső színigazgató 320 korona teremdijnak visszaadását kérte. A képviselő- testület a kérelmet nem teljesítette. Pekari János ácsmesternek 1200 korona bánatpénzét a képviselőtestület további határozat nélkül csak azon esetben adja ki, ha előbb egy szakértő az általa épített istállót felülvizsgálja és azt rendben találja. Az előadó főjegyző felolvasta az országos vízépítési bizottság jelentését, mely szerint a a viccelődés, amikor egy-egy szép asszony suhant ki a földszinti szobák valamelyikéből. Egyszerre vége volt a politikának. Ifjú és vén szemek sóváron tapadtak arra az előkelő uri- nőre, aki hej, nem voP olyan meddő, mint a politika. Hiszen két gyereket is vezetett a karján. Éppen egy bécsi hírlapíró mesélt egy bon mot-ot studrásokról, a mikor az emeletről szinte észrevétlenül lejött a gróf. Az újságírók ahogy megpillantották, önkéntelenül felálltak. Megható jelenet volt. A szerény főur arcán meglátszott a felelősségérzet gondja, noha iparkodott ennek látszatát mosolygással ellensúlyozni. Sietett Kossuth szobájába, ahol ekkor Polónyin kívül a legközlékenyebb politikus, gróf Batthyány Tivadar is jelen volt. Tíz óra volt éppen, amikor a szállodai szerecsen, a vörösruhás marokkói szolga nagyott hajlott a kapu előtt. Mindenki tisztában volt azzal, hogy most Fejérváry jön. Persze, hogy jött. Katonaember, az pontos. Fekete látogató ruhában volt és vidám. A portáshoz ment egyenesen. üdőbetegsegek, hurutok, szamar- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. I ogjr értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Rothe“ eredeti csomagolást. M* Hsffmana-La Rache A Ca. Basel (Svájc).
