Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-27 / 52. szám
1906 december 27 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY Majzik Imre kutépitő térvezetét az ártézi kútra nézve elfogadhatónak véleményezi. A tanács javaslata szerint a képviselőtestület úgy határozott, hogy miután Majzik nem adott be ajánlatot, felszólítja a többi kutépitőket, hogy 3 héten belül adjanak be ajánlatot az ártézi kútra. A villanytelep jövedelmének megállapítása végett a képviselőtestület már előbb Kiinger Ferenc és Schneider János képviselőket küldötte ki, akiknek jelentése most került a közgyűlés elé. Jelentésük szerint a villanytelepnek 1903-ban 9267, 1904-ben 2435 korona jövedelme volt. 1905-ben tiszta jövedelme nem volt. A városnak a tiszta jövedelem 20 százaléka jár szerződésileg, meiy 1872 koronát tesz ki. Fel- szólittatik tehát a villanytelep vállalkozója, hogy a várost megillető összeget kamatostól szolgáltassa be. Ezen ügyben élénk vita fejlődött ki, melyben részt vettek: Leopold Kornél dr., Tóth Károly, Horváth Ignác, Hangéi Ignác dr., Kovács Dávid és a polgármester. Végül elhatározták, hogy a villanytelep tiszta jövedelméből a városra eső összeget «Villany-alap» címen külön kezelik és utasitották a csendőrséget, hogy őrizzék ellen az utcai világítást és tapasztalataikról minden esetben tegyenek jelentést. A »Szekszárd-bátai Ármentesitő Társulat» kérvényt adett be a Szekszárdon átvonuló Sédpatak kiszélesítése és egyenes levezetésékez szükséges 460 Q öl terület átengedése tárgyában. Miután ingatlan terület eltulajdonításáról van szó, ebben a tárgyban csak 1907. évi február 9-én tartandó gyűlésben határozhatnak. Sándor János, Illés János és Taksonyi János kérelmükben szintén 1907. évi február hó 9-én határoznak. Hosszabb és beható tárgyalás folyt a Fe- renc-közkórház kérvénye fölött, mely már többször foglalkoztatta a képviselő-testületet és határozatot is hozott, azonban a határozatot a közigazgatási bizottság nem fogadta el és igy most újból visszakerült a képviselő-testület elé. Dr. Hangéi Ignác a kérelem teljesítése mellett szólalt fel. Dr. Leopold Kornél valóságos tengeri kígyónak nevezi az ügyet és hangsúlyozza, hogy a kért területet át kell engedni a kórháznak és hogy uj határozatra nincs szükség, mert a képviselő-testület már egyszer határozott és ennek a fentartását kívánja. Dr. Herczeg Gyula megjegyzi, hogy abban a határozatban olyan feltétel van kikötve, melyet a kórház bizottsága nem fogadhat el, egyébként a város eljárását szűkkeblűnek mondja. Dr. Hiding Ádám polgár- mester kifejti, hogy ugyan neki nincsen ellenére, ha a képviselő-testület a régi határozatát fen- tartja, de ez lehetetlen, mert hisz ez a határozat nem nyert jóváhagyást. Végül még Dr. Hangéi Ignác és Dr. Leopold Kornél szólaltak fel, mire határozatilag kimondatott, hogy ezen ügy tárgyalása is 1307. évi február hó 9-ére xüzetik ki. Illetőségi és fogyasztási ügyek után a képviselő-testületben megüresedett helyek töltettek be póttagok behívásával, A boritaladó ellen. A boritaladó eltörlése érdekében a Magyar- országi Bortermelők és Borkereskedők Országos Szövetsége tudvalevőleg nagyarányú mozgalmat indított. Hogy ez a Kérdés a magyar borászatnak milyen életbevágó érdekét érinti, azt nem szükséges vidékünk bortermelő lakosságának bővebben magyaráznunk. De nemcsak bortermelőink sorsára, hanem közvetve egész közgazdaságunk fejlődésére is igen nagy horderejű ennek a káros és igazságtalan adónemnek a megszüntetése, amely a borfogyasztás fellendítésével együtt, széles társadalmi rétegek könnyebb boldogulását volna hivatva előmozdítani. A mozgalom jogosultságát és elsőrangú fontosságát csak az elfogult fiskális politika nem látja be. A financiális érdekek egyoldalú szemmeltartásával első pillanatravisszariasztónak tűnik fel, hogy a boritaladoból származó, mintegy 16 milliónyi évi bevételt, vagy annak egy tetemes részét az államháztartás nélkülözni legyen kénytelen. Ha azonban tekintetbe vesszük azt, hogy mostani igazságtalan adórendszerünk egyfelől súlyos terheket rak a gyengébb adózók vállaira, másfelől jelentékeny jövedelemforrásokat kiaknázatlanul hagy, nem nehéz annak a belátására jutnunk, hogy a bortermelők igazságos követelésének megvalósulása végeredményében nem az állam jövedelmeinek csökkenését, hanem a ter- heknekigazságosabb megoszlását jelentené. Arról pedig fölösleges sokat beszélni, hogy azok a gazdasági előnyök, amelyek a boritaladó megszüntetésének nyomában járnának, egyúttal az adóforrásoknak jelentékeny gyarapodását vonnák maguk után. Mindenképpen kívánatos tehát, hogy a Magyarországi Bortermelők és Borkereskedők Országos Szövetségének mozgalma a lehető legteljesebb sikerrel járjon. A szövetség mint tudva van, 1907 január 6-ára országos értekezletet hivott össze Budapestre Az országos értekezlet egyetlen tárgya a boritaladó eltörlésének, vagy lényeges leszállításának követelése. Hogy ennek a követelésnek kellő erkölcsi súlya legyen, ahhoz szükséges, hogy az összes borvidékek érdekeltsége mennél nagyobb számban vegyen részt az értekezleten. Országos érdekből, de vidékünk külön érdekéb-1 is, melegen ajánljuk figyelmébe bortermelőinknek, borkereskedőinknek és mindazoknak, akiket e nagyfontosságú I ügy bármely vonatkozásban érdekel, hogy vegyenek részt a január 6-iki értekezleten. A részvétel, az utazási költségeken kivül, amelyekre nézve jelentékeny kedvezmények vannak kilátásba helyezve, semmiféle más megterheléssel nem jár. Mindennemű felvilágosítással készségesen szolgál a Magyarországi Bortermelők és Bor- kereskedők Országos Szövetségének középponti irodája : Budapest, VI. Andrássy-ut 23. Credo. Irta : Szat ó Géza. Hiszek egy Istenben ... a ki őseinknek Lakhelyül adá e napfényes hazát; Hiszek egy Istenben ... ki ezer veszélyben Pártfogolta, védte ezer éven át. Országioglalásban; Küzdelmes csatákban ; önsorvasztó, testvértipró Gyilkos pártviszályban, ; Te mellette voltál — ha törtek ellene, Óh I Hiszek benned, magyarok Istene ! Hiszem, hogy a hány seb marta, rágta testét, Mikor legjobb, hős fiait, ártatlanul Bitókra fesziték; Hiszem, hogy a hány csep vér hullott e földre Ahány titkos, keserű könny harmatcsepje Fényes nappal, bús éjente Pergett le a rögre ; Az én hitvallásom: — Megváltó imádság! — Abból nő ki az igazi — fényes álom A magyar szabadság! Esküdjünk a vérrel ázott szent sírokra, Vértanuk nevére. S fogadásunk, esküvésünk, Ezeréves szenvedésünk Vigye fel az égbe: Hogy e dicső szép országot Imádsággal, munkássággal Nagygyá fogjuk tenni És híven szeretni, . . . Esküdjünk a szabadságra, Fényt derítünk nagy Magyarországra! Wo wohnt denn der Kossuth ? - kérdezte bécsies hanglejtéssel. — Numero neun, Exellenz, - volt a kurta válasz. Az ut Kossut szobájába az újságírók sorfala között vitt át. A miniszterelnök se jobbra, se balra nem nézett. Senki nem köszönt neki. Valami tisztelettel vegyes szánakozás féle azonban végig ömlötl a várakozókon. Olyasvalami, amit érzünk minden nagyság porba omlásának láttára. A tanácskozás megkezdődött Kossuthnál Odakint pedig kezdetét vette a telefon-ostrom. Egy perc nem telt be és másfélórára voltak előjegyzések a budapesti huzalra. Déltájban, ahogy vége volt a tanácskozásnak, már meggyűlt nagyon a Bristol előtti kisded tömeg. Három barátságos német rendőr tartotta fenn az akadálytalan közlekedést, de a szálló előtti promenádon azért hullámzott fel s Iá a közönség. A kinek sorai között voltak a 8l __________________ i - ■ — — la pok fényképészei is és akiknek kedvezett a szép idő. Polónyinak ismeretes kijelentése lázas örömet okozott délben. Nagy étvágygyal ültek ebédhez a politikusok és íródeákjaik és délután ötig kielégítve volt az érdeklődés. Aztán megint a király vendégeit nézték, a hogy azok sebesen vágtatva elhajtattak a Burgba. Ott újra átvette a fotográfus rögzítő masináját és nevezetes nap utolsó nevezetességeit is rászögezte lemezére. A kibontakozás után megint megvolt a rend. A közszabadságok biztosítékai megerősödtek, a parlament pedig most már a munkának és nem az ellentállás küzdelmeinek él. Április végétől május első napjáig voltak az általános képviselőválasztások, melyek — amint előre láthatók voltak — a függetlenségi párt óriási győzelmével végződtek. Abszolút többséget kaptak és igy a legnagyobb párttá lettek. Az idők jele, hogy a korrumpált fővárosban is a függetlenségi eszme győzelmével végződtek a választások. Az általános választások során a nemzetiségi képviselők is megszaporodtak, mig a régi szabadelvűek közül hírmondóul néhány került be a házba. Az ország nem győzte eléggé ünnepelni a nemzeti kormányt, melyben három függetlenségi párti férfiú is helyet foglalt közöttük Kossuth Ferenc. A koalíció természetesen továbbra is fennmaradt és a nemzeti kormány egy hatalmas kormánypártra támaszkodvá, megkezdte működését, még pedig azzal, hogy mindenekelőtt visszavonta a törvénytelen kormány súlyosabb természetű törvénytelen rendeletéit, igy mihamarabb helyre állították a sajtószabadság függetlenségét, Egymás után menesztették a kirendelt főispánokat és csupa uj emberek, egy csomó függetlenségi férfiú is, kerültek a vármegye élére. Junius hó 8-án szinmüvészetünket ismét veszteség érte, elhalázozott Hegyi Aranka,lja_ AZ EGYEDÜL'ELISMÉRT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES' HASHAJTÓSZER*
