Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-06 / 48. szám (49. szám)
XXXIV évfolyam 48 szám Szekszárd, 1906 december 6 Függetlenségi és 48-as Kossuth-pánti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkűldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */* évre 6 K, évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 sző 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkiut 30 fillé Leányiskola. Bécsben, duhajmódra vei ekednek a birodalmi gyüíés képviselői, igy akarva mindegyik a maga nemzetiségének több helyet biztosítani a törvényalkotás terén. Budapesten pedig az országgyűlésen folyik a szóáradat a jövő évi költségvetés tárgyalása közben, leginkább a nemzetiségi kérdés körül, mintegy előre vetvén árnyékát, hogy milyen állapotok fognak nálunk is kifejlődni, ha a nagy feladatnak: a választási törvénynek megalkotása napirendre kerül. Lapunk ezen számában tehát vezető helven bátran nyugodni hagyhatjuk a nagy politikát s fejtegetéseink tárgyává tehetünk egy fontos, kulturális ügyet, mely nemcsak Szekszirdot, hanem a vármegye egész közönségét igen közelről érdekli. Tolnavármegyében eddig egyetlen egy polgári leányiskola volt: Szekszárdon, mely körülbelül 30 évvel ezelőtt a polgári fiúiskolával egy fedél alatt helyeztetett el s itt teljesítette fontos művelődési küldetését. Az utóbbi időben e téren, Bonyhád tett kísérletet egy hasonló irányú tanintézet felállításával, melyről, tekintettel zsenge korára, még nem nyilatkozhatunk. De részint a haladó kor fokozott igényei, részint a látogatottság emelkedése folytán a szekszárdi polgári iskolában oly állapotok fejlődtek ki, melyek a vezető és intéző köröknek egyenesen kötelességükké tették, hogy a tarthatatlan helyzet javításával foglalkozzanak. Az iskolaszék, teljes elismeréssel kell, hogy adózzunk neki, meg is tett e téren «minden lehetőt» és most készül, hogy hosszas, önfeláldozó, fáradságos munkájának gyümölcsét biztosítsa. Az a terv győzött ugyanis az iskolaszék hosszas eszmecseréi közben, hogy a tanintézet túlzsúfoltságán oly módon kell és lehet csak segíteni, hogy a leányiskolát ki kell az épületből telepíteni s annak uj, megfelelő otthont teremteni. De ezzel kapcsolatban rögtön előtérbe nyomult a második, még fontosabb kérdés: honnét lehetne az építkezésre szükséges nem jelentéktelen összeget megszerezni. Élső sorban a város, mint az iskola tulajdonosa, vétethetett számításba, de onnét, tekintve az ismeretes körülményeket, nem lehetett nagyobb mérvű áldozat-hozatalt várni; másod sorban a vármegye sem rendelkezik alappal, mely a terv létesítését előmozdíthatná, végre az állam annyi oldalról van igénybe véve, hogy ó mét is már nem is csurog, hanem csak csöppenik. így győzött az iskolaszéknél a közmondás igazsága: segíts magadon, az Isten is megsegít! S folyamodott a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz a tandijak -mérsékelt- fölemelésének engedélyezéseért. A mi megtörténvén, éveken keresztül gyűjtögette a házalapot s a folyó évben már dacára, hogy időközben, sikkasztás folytán, 10000 koronát veszített, 30000 kor. állott rendelkezésére. Minthogy Szekszárdon kevés az alkalmas telek s azon veszedelem is felmerült, hogy a legalkalmasabb : az Albanich-féle ház másoK tulajdonába megy át, indítványozta a város képviselőtestületénél, hogy nevezett ház a tulajdonos takarékpénztártól 30000 koronáért megvétessék s a vételár egészben való törlesztésére a gyűjtött 300Q0 koronát a város rendelkezésére bocsájtotta. így jutott a város a leányiskola felépítéséhez alkalmas telekhez, anélkül, hogy egy fillérnyi anyagi áldozatot kellett volna hoznia. Csakhogy meglévén a tejek, most már rögtön előtérbe nyomul az iskola felépítésének nagy kérdése s a még nagyobb probléma, honnét lehetne az építésre szükséges 80—100000 korona költséget előteremteni. Hát igaz ugyan, hogy az iskolaszéknek, a polgári fiú- és leányiskola fentartási költségeinek fedezése után, évenként körülbelül 4000 korona áll a jövőben is rendelkezésére s ez olyan tekintélyes összeg, hogy azzal egy felveendő, évjáradékos kölcsön kamatai majdnem fedezhetők, de azért nem lesz felesleges egy kissé bővebben foglalkozni azzal az eszmével, hogy kiknek áll j érdekében s kiknek elodázhatatlan kötél es- I sége az iskolaszék vállalatát anyagilag is támogatni. Erről majd előadom nézeteimet I egy következő cikkelyben. Boda Vilmos. Tulipán és munka. Irta: Geöcze Sarolta. Az alkotmány védelmében vivott nemzeti küzdelemnek kevés oly lélekemelő mozzanata volt, mint a nemzeti ellentállás szerv ezésére egy kis virág jegyében gyöngéd női kezek által I megindított mozgalom. Odaát Bécsben szinte megrémültek tőle, mint Macheth, mikor a dűn- I sinani erdőt megindulni látta. Jól tudták, hogy »a mit a nők akarnak, Isten is akarja«. És ki- tavaszodott. A mezőnek is; a nemzetnek is/ S ime, mi történik ? TÁRCA Leszel-e.. I Hej! de hogy’ szeretnék beszélgetni veled! Sok mindent szeretnék elmondani neked, Elmondanám: te vagy minden boldogságom, Másvilági üdvöm is csak tőled várom. Elmondanám: te vagy minden gondolatom Éjjel-nappal feléd száll vágyó sóhajom. S az’tán megkérdezném súttogva, csendesen : Leszel-e hát papné én édes szerelmem ? Elmondanám: hogy tán’ életünknek útja Véges-végig szúró tövissel lesz rakva ; Emberi irigység, balsors, roszakarat Koszorút fejünkre csupa tövisből rak ; Kereszt lesz az élet, roskadunk alatta; Lakásunk maga lesz a kínos Golgotha. S az’tán megkérdezném súttogva, csendesen : Leszel-e hát papné én édes szerelmem ? Elmondanám: bőség és gazdagság helyett Neked kell majd sütni fekete kenyeret. Hivalkodás helyett, városi zaj helyett Köszöntenek ott majd egyszerű emberek Egyszerű szavakban, keresetlen módon, Hanem mindig tiszta szívből jövő hangon. S az’tán megkérdezném súttogva, csendesen: Leszel-e hát papné én édes szerelmem ? Elmondanám: nem vár reád ott fény, pompa ; Dicsőség és hírnév rád nem mosolyogna. Sugár torony mellett egy kicsiny kis hajlék, — Csendes, rejtett fészek, — amit én adhatnék. Világi zaj, lárma, oda nem hall’szanak : Ott csak a szeretet s könyörület laknak. S az’tán megkérdezném súttogva, csendesen: Leszel-e hát papné én édes szerelmem ? Dávid Pál. Régi nóta. — A «Tolnamegyei Közlöny* eredeti tárcája. — A szinház zsúfolásig megtelt. A kacagó, vidám publikum között sápadtan, szomorúan ül a szép Camilla. Ki hitte volna, hogy az örökké mosolygó, csintalan zöld szemek ily merengően lemondani is tudnak a tarka színpadra bámulni . . . Pedig szórakoztatni akarják a gondos szülők . . . S ő ott ül csendesen, lehajtott fővel. Mialatt a közönség nevet, mulat, az ő fülében is mengcsendül valami elmúlt zaj, zene, az ő lelkében is megelevenedik egy fájdalmasan édes emlékű színdarab minden jelenete . . . S a régi kép, mely szüntelen üldözi, mely elrabolta arca rózsáit és sivataggá változtatta szivét, lelkét, — újra felmerül . . . Mikor is színházban volt; ott látták egymást először . . . Ő, Béla szemközt ült . . páholyban. Nem a hires színdarabot, nem a szép színésznő ingerlő táncát nézte, se a suhogó J selyembe öltözött, drága kövektől tündöklő, csillogó hölgyeket, hanem őt, az egyszerű, igénytelen leányt. Milyen büszke is volt erre . . . Többször találkoztak aztán; színházban, kávéházban, utcán. Bárhol rögtön megtalálták egymást. Béla folyton őt nézte. Szemeik minduntalan találkoztak, hosszan, szenvedélyesen . j j S e kitartó, tüzes, hódolatot kifejező sugaraktól lángra gyűlt ifjú szivében az örök törvény, édes, bűbájos költészete . . Milyen boldog is volt akkor. Bénes Béla, a dusgazdsg birtokos, az előkelő, lányos mamák titkon óhajtott csemegéje — őt szerette; őt, az egyszerű, vagyontalan leányt. Eleinte ritkán, később naponta jött hozzájuk. Eleinte sokat zsörtölődött Béla, mert hát szigorú volt, erkölcsös, becsületes, ki az udvarlónak kíméletlenül határokat szabott ... De Béla segített ezen . . . Mily örömmel vetette is el a tartózkodó magaviseletét, mily édes bizalommal dobta sutba a szigorú morált, etiquettet, midőn Béla a mamával beszélt . . . Megvolt a jogcim a szenvedélyes ölelkezésre, mámoritó csókolódzásra . . . 1 ő már nem is fukarkodott vele ; hisz a felesége lesz . . 9 Béla ugyan — családi okokból — csak 2 év múlva akarta az esküvőt; de hát mit tö rődött ő azzal ! Szeretet!, az első, tiszta szerelem egész melegével — bízott vakon, így mult el a 2 év..
